Zalamegye, 1895 (14.évfolyam, 1-26. szám)

1895-03-03 / 9. szám

2.639 frt 20 kr., az összes kiadás 2.606 írt 89 kr. volt 8 ,'gy a pénztármaradvány az 1894. év december 31 -én 32 frt 31 kr., melyhez hozzávéve az 1.980 frt 47 kr. követelést és 40 frt írnoki előlegvisszatérítést, a kamara vagyona 1894. december 31 én 2.052 frt 78 krban állapíttatott meg. S ehhez képest a pénztárnok számadása jóváhagyatott s neki a felmentvény megadatott. A kamarai titkárnak az 1894. évi irodai kiadásokról vezetett számadása 69 frt 70 kr. bevétellel, 98 frt63kr. kiadással megállapíttatván, a számadás jóváhagyatott, számadónak a íelinentvény megadatott s a 28 frt 93 kr. több kiadás részére a pénztárból kiutaltatik. Olvastatott a választmánynak az 1895. évi költség vetésre vonatkozó indítványa, amelynek alapján az 1895. évi szükséglet, bele számítva a megelőző évekró'l hátralékban levő és 979 frt 83-/

3 krt tevő tiszteletdíj követelést, 3545 frt 33% krban állapíttatott meg, amelyre fedezetül szolgál : a) a 32 frt 31 kr. készpénzmaradvány, b) a 40 frt előleg visszatérítés, c) az 1.980 frt 47 krban megállapított tagsági díjhátralék követelésből az 1895-ik év folyamán valószinüleg be nem hajtható 494 frt 75 kr. levonása után fennmaradó 1.485 frt 72 kr., vagyis az összes födözet 1.558 frt 03 krt tesz ki, amit & 3.545 frt 33% kr. szükségletből levonván, az 1895. évben kivetendő tagiiletuiénynyel fedezendő 1.987 frt 30 % kr., minélfogva — átlag 170 kamarai tagot számítva — az 1895. évre a tagilletmény fejenként 15 forintban állapíttatott meg, melynek fele a közgyűlés napjától számítandó 30 nap alatt, a másik fele pedig 1895. évi julius hó l-ig Zala-Egarszegen a kamara pénztárába minden további felszólítás nélkül befizetendő. Egyúttal utasíttatott a választmány, hogy úgy a hátralék, valamint a jövőben esedékessé válaudó tagilletmény és birságpénz követelések behajtása érdemében a legszigorúbban, szükség esetén a fegyelmi eljárásnak is alkalmazásával járjon el; a kamarai pénztárnok pedig utasíttatott, hogy a fizetési határidők lejártával a késedelmes fizetők névjegyzékét a tartozások összegének kitüntetése mellett a választmányhoz haladéktalanul terjeszsze be. Az ügyvédek és ügyvédjelöltek névsora felolvastatván, tudomásul vétetett. A közgyűlés tárgysorozata kimeríttetvén, elnök a közgyűlést bezárta. A Zalamegyei központi takarékpénztár közgyűlése. A zalamegyei központi takarékpénztár részvénytársaság évi rendes közgyűlését lldczky Kálmán elnök elnöklete alatt február 24 én tartotta a gazdasági egyesület tanácstermében, Háczky Kálmán, a részvénytársaság elnöke, üdvözölvén a megjelent részvényeseket, tudatja, hogy 86 részvényes által 401 db. részvény letétbe helyeztetett; a közgyűlést az alapszabályok 25. § a értelmében határozatképesnek nyilvánitja s felhívja a jelenlevőket, hogy az alapszabályok 27. § ának megfelelőleg a közgyűlés vezetésére elnököt válaszszanak. A közgyűlés vezetésére egyhangúlag Háczky Kálmán kéretett fel s a jegyzőkönyv hitelesítésére líechnitz Samu és Udvardy Ignác választattak meg. Az elnöki, igazgatósági és felügyelő bizottsági jelentéseket, valamint a zárszámadást és mérleget a közgyűlési meghívóval egyidejűleg a részvényesek nyomtatásban megkapván, a közgyűlés azokat felolvasottaknak tekintette; az igazgatósági jelentést tudomásul vette, a zárszámadást megvizsgáltnak kijelentette, a mérleget megállapította és egyhangúlag elfogadta a mérleg szerint mutatkozó 10.347 frt 12 kr. tiszta jövödelem felosztására nézve az alapszabályok 105. § a alapján az igazgatóság által előterjesztett javaslatot, amely szerint a tiszta jövödelemből első sorban a 80.000 frt részvénytőke után eső 5% os kamat vagyis 4.000 frt levonatík, a fenmaradó összegből 20% vagyis 1.269 frt 41 kr. a tartalékalapra, 15% vagyis 952 frt 06 kr. az elnökség, felügyelőbizottság és a kezelő tisztviselők jutalomdijaira fordíttatik, az ezután fennmaradó tiszta jövödelemből a) a részvényeseknek az 5%-os kamaton felül részvényenként 2 frt, azaz 1.600 frt, b) a !i tartalékalap 20°/°-os dotatiójának 3.000 forintra való kiegészítésére 1.730 frt 58 kr., c) a felügyelőbizottság jutalomdijának kiegészítésére 9 frt o9 kr., d) a könyvelő gyakornok jutalmazására 30 frt, e) az intézeti szolga jutalmazására 20 frt, f) a városi szegények részére valláskülönbség nélkül 50 frt kifizettessék, g) míg a fennmaradó 685 frt 48 kr. az 1895. évi nyeremény számlára átvi tessék • Á közgyűlés ugy az igazgatóságnak, valamint a felügyelő bizottságnak — ügybuzgó és sikeres munkás ságuk elismerése mellett — az 1894. évi működésüket illetőleg a felmentvényt megadta. Tárgyalás alá vétetett az alapszabályok egyes szakaszainak módosítása. Az igazgatóság javaslatához képest a közgyűlés az alapszabályok 35., 36. és 105. § ait módosította olykép, hogy a) az igazgatósági tagok létszámát az elnök és vezérigazgatóval együtt 24 tagról 18 tagra leszállította, mely módosítás a jelenlegi igazgatóság mán dátumának lejártával lép életbe; b) a 36. § azon intézkedését, mely szerint ha az igazgatóság valamely tagja időközben kilép, vagy meghal, állása a legközelebb tartaudó rendes közgyűlésen rendes választás utján töltendő be" — hatályon kivül helyezte, illetve törölte, meghagyva ugyanezen szakasz azon intézkedését, hogy ha az év folyama alatt az igazgatósági tagok '/

3 da kilépne, a pótválasztások eszközlésére azonnal rendkivüli közgyűlés hívandó egybe ; c) a 105 § azon intézkedése, mely sze rint a tiszta jövödelemből a részvénytőke után számítadnó 5°/o-os kamat levonásával fennmaradó összegből mindenekelőtt 35% vonandó le és pedig 20% a tartalékalapra, 15% pedig az elnökség, felügyelőbizottság és a tisztviselők jutalomdijaira — érvényben hagyatott s folytatólag új intézkedésképen felvétetett, hogy ezen összegek levő nása után fennmaradó tiszta nyereményből az évenként a tartalékalapra eső 20% háromezer forintra egészítendő ki mindaddig, míg a tartaléktőke 20.000 forintra nő; végül Gráner Béla igazgatósági tag Írásban beadott indítványára a 29 §. olykép módosíttatott, hogy minden indítvány a rendes közgyűlés előtt 3. nappal az igazga tóságnak Írásban benyújtandó, továbbá a 90 §. e) pontját, mely körülírja, hogy a társaság minő feltételek mellett ad kölcsönt folyószámlára, a közgyűlés kibővítette azzal, hogy „folyószámlára kölcsönt ad még jelzálogilag lekötött ingatlanokra is." A közgyűlés az igazgatóság javaslatára elhatározta, hogy jövőre a felügyelő bizottság alapszabályszerü ju talomdiját a tiszta jövödelemből évenként tejenként 60 forintra egésziti ki mindaddig, mig az alapszabályszerü fejenkénti jutalomdíj ezen összeget el nem éri; egyúttal az igazgatóság azon intézkedését, amely szerint Csillag Aladárnak, az intézet könyvelő gyakornokának, az 1894. évi március 1-től kezdve havi 15 frt jutalmat előlegezett, jóváhagyólag tudomásul vette és tekintettel arra, miss.erint nevezett könyvelő gyakornok keadettől fogva elismerésre méltó ügybuzgóságot és kitartó szorgalmat tanusitott, az igazgatóság javaslatához képest részére f. 1895. évi január hó 1-től folyólag havi 30 frt fizetést állapított meg s egyúttal elhatározta, hogy az intézeti szolga számára tűzifa járandóság cimen évenként két részletben 20 frt fizettessék. Három igazgatósági tagsági állásnak megüresedésc az igazgatóság részéről bejelentetvén, a közgyűlés azt tudomásul vette, egyúttal — tekintettel az alapszabályok 36. § ának ez ülésben történt módosítására — a meg üresedett állásokat ezúttal nem tölti be. Az igazgatóságnak azon indítványát, amely szerint a részvénytársaság könyvelőjével és lehetőleg pénztárno kával is lépjen be a magántisztviselők országos nyugdíj egyesületébe és könyvelőjének 1.000 frt, pénztárnokának pedig 600 frt évi nyugdíj-idényt biztosítson munkaképtelenségük esetére, mindazonáltal olyképen, hogy a nyugdijegyesületnek fizetendő járandóságok felerésze a nyugdijbiztosított könyvelő, illetve pénztárnok fizetéséből legyen fedezendő — a közgyűlés elfogadta akkép, hogy a biztosítás 1896. évi január 1 jével kezdődjék. A közgyűlés utolsó tárgyát a 800 részvénynek az egyének is, kik talán az eféle munkák megteremtésére leghivatottabbak s tehetségük is volna hozzá ; de nem adják rá fejőket azért, mert az

ok — ha külön nem honoráltatnak — nem igen hozzák be a fáradságot. Mihelyt a több eredménynyel kecsegtető versenytér megnyílik, — a nép lelkét legnagyobb közvetlenséggel ismerő lelkészek, tanítók, jegyzők soraiból bizonyára nem egy hivatott toll fog felszinre jutni. És akkor a ponyvairodalom is csakhamar fölemelkedik rendeltetése szinvonalára s olyan termékeket fog produkálni, amik a régóta óhajtott inértékbeu hódítanak a nép rétegeiben. A zala-egerszegi ügyvédi kamara közgyűlése. A zala-egerszegi ügyvédi kamara évi rendes közgyűlését Szigethy Antal kamarai elnök elnöklete alatt február hó 23-án tartotta Z.-Egerszegen, mint a kamara székhelyén, az ügyvédi kamara hivatalos helyiségében. Elnök a megjelenteket üdvözölvén, a közgyűlést megn) itottnak és határozatképesnek nyilvánította s felkérte a közgyűlést, hogy a jegyzőkönyv hitelesítésére három rendes és két póttagot válaszszon. A közgyűlés a jegyzőkönyv hitelesítésére dr. Hajós Ignácot, dr. Jámbor Mártont és dr. Grütnald Samut rendes, Boschán Gyulát és dr. Obersohu Mórt póttagoknak megválasztotta. Felolvastatott az 1894. évi február hó 10 én tartott évi rendes közgyűlésről felvett jegyzőkönyv, amelynek egyes pontjaira vonatkozólag a kamara elnöke előadja, hogy a m. kir. igazságügy miniszternek 38.317/1893. sz. leirata a kaposvári kir. törvényszék területén működő kamarai tagokkal közöltetett; a kamarai tagilletmény követelések behajtása érdekében a választmány hatalmi köréhez képest eljárt és több esetben az adósokkal szemben kénytelen volt a fegyelmi eljárást is igénybe venni ; az ügyvédjelöltek lajstromában bejegyezve volt

; azonban a joggyakorlatot tényleg nem folytatott, vagy a kamara területéről eltávozott ügyvédjelölteket az ügyvédjelöltek lajstromából hivatalból kitörölte és a budapesti ügyvédi kamarának azon értesítése következtében, hogy az 1896. évi országos kiállításban a magyar ügyvédi kar részt veeud, a kiállítási költségek födözéséhez az 1894. évi részletre 200 forintot a kamara pénztárából a budapesti ügyvédi kamara részére kiutalt s ezen összeg ki is fizet tetett. A közgyűlés az elnöki előterjesztést tudomásúl vette. Olvastatott az 1894. évi kamarai pénztárnoki és kamarai titkári számadásokra vonatkozó számvizsgáló bizottsági jelentés és a kamara választmányának ugyanezen tárgyakra vonatkozó indítványa. Az 1894. évi február 10 én tartott közgyűlés határozata szerint 1893. december 31-én birságpénz volt készpénzben 2.103 frt 79 kr., ennek kamata 1894. évre 99 frt 18 kr., 1894 ben befolyt bírságpénzben 135 frt s így 1894. december 31 én volt birságpénz készpénzben összesen 2.337 frt 97 kr., amelyhez a még kint levő 1.035 frt követelést hozzáadván, az 1895'. évre áthozott bírság vagyon tesz összesen 3.372 frt 97 krt. A kamara pénztárnoka a 2.337 frt 97 krról szóló takarékpénztári kön) vet felmutatta, s a bírságpénzekre vonatkozó számadásának jóváhagyása mellett részére a felmentvény megadatott. Egyéb kamarai vagyon következőkben állapíttatott meg: 1893. évi december 31 én tagilletmény követelés volt 1.938 frt 08 kr., erre az 1894. évben befolyt 881 frt 05 kr., s így a régi tagilletmény követelésből hátralékban maradt 1.057 frt 03 kr., míg az 1894. évi tagsági követelesekből a hátralék 1.206 forint 44 kr., vagyis az összes tagsági hátralék 2.263 frt 47 krt tesz ki, amely bői leszámítva a kitörölt tagok elleni tagilletmény köve telésből törölni rendelt 283 frtot, az 1895. évre átviendő tagilletmény követelés 1.980 frt 47 krt tesz, amelyből 97 frt a kitörölt, míg 1.883 frt 47 kr. a bejegyezve levői tagokat terheli. Az 1894. évi kamarai összes bevétel Valódi megváltó ténynek volt tekinthető felszólalása | a veszedelmes tendenciájú könyv ellen, mert, amint nem rég az a lap is hirdette, melynek ő munkatársa volt, a mű néhány hét alatt oly nem várt keletnek örvendett, hogy szerzője legközelebb uj kiadásban szándékozott kiadni. E veszedelemtől most már — bizton remélte — megmentette bírálata a társadalmat s a hazát. Emelt fővel, vigan fütyörészve nyitott be a szerkesztőségbe. Még az első szobán sem haladt keresztül, midőn fülét egyszerre heves szóváltás ütötte meg, mely a szomszéd szobából hangzott feléje. A feleselő hangok köziil tisztán megkülönböztethette a felelős szerkesztőét, mely hatalmasan megreszketteté a szoba levegőjét s csak elvétve engedett néhány pillanatot egy halk, reszketeg hangnak, melyben Döbröközy azon barátjának hangját ismerte fel, kinek jóvoltából bírálata a lapban megjelent. — De kérem — hallatszott éppen a reszketeg hang, midőn Döbröközy odáig ért a szobában, hogy a beszélgetők szavait megértette, — ily alapos, ily igazságos bírálat. — Vigye az ördög az alaposságát, — vágott közbe a szerkesztő, — hát nem tudja, hogy a ledorongolt könyv részvénytársaságunk kiadása? Alig tudott eddig ötvenhatvan példányon túl adni, akár hogy hirdettük, hogy a mű rendkivüli keletnek örvend — s most ily ostoba cikkel még inkább megapasszuk kelendőségét ? Ugy látszik, nagyon tolakodó, izgága ember az a Döbröközy, mindenbe beleüti az orrát, legjobb lesz minél előbb ajtót mutatni ő kelmének. Nagyreményű publicistánk ugy érezte magát, mintha leforrázták volna. Hát igy méltányolják az önzetlen, közhasznú munkásságot ? Égy nyerészkedő részvénytársaság érdekeitől 11 tegye függővé legszentebb meggyőződését, — előirassa magának, mit helyeseljen, mit kárhoztasson ? ! Azonnal elhagyta a szerkesztőséget s még az nap bejelentette lemondását. Hála Isten, vannak még független lapok, melyek nem alacsonyitják le magokat semmiféle párt vagy tár saság szolgáivá ; nem lehet, hogy tárt karokkal ne fogadjanak egy lelkiismeretes, csak meggyőződését követő publicistát, kinek legfőbb törekvése a hazának üdvös szolgálatokat tenni tollával. Szorgos utánjárással végre sikerült is neki főmunkatársává lenni egy olyan újságnak, mely teljes függetlenségét napokként arasznyi betűkkel hirdette a falragaszokon. Néhány hétig meg is volt elégedve állásával. A többször visszautasított nemzetgazdasági czikk megjelent s nemsokára rá a hosszabb cikk-sorozat is, s boldog publicistánk agyában csak ugy kergették egymást az eszmék, ugy hogy naponként is képes lett volna a lapot egy-egy vezércikkel gazdagitani, ha arra a jogra mások is nem szereztek volna maguknak igényt. A szerkesztő s munkatársai szerették s becsülték őt, főkép a segédszerkesztő mutatott iránta őszinte ragaszkodást. Egy este az alsó papság érdekében egy lelkes közleményt irt, melyben a főpapságot nem a legkíméletesebb elbánásban részesítette. Megvolt elégedve munkájával, jóízűen megvacsorált utánna. Mikor később megint benyitott a szerkesztőségbe, a segédszerkesztő félrehívta. — Ne haragudjál — mondá zavartan köhécselve, — azt a cikket — tudod, hol a papokról irsz — nem vehetem fel a lapba. — Miért nem ? — kérdé Döbröközy megütközve. — Hát csak — tudod — a főszerkesztő feleségének nagybátyja püspök. — No hisz érted, eddig is sokat tett értök — meg aztán halála után. — Isten verte érdekei; — dörmögött publicistánk, azután törekedett a kellemetlen dolgot tejéből kiűzni. Egy kis idő múlva a főszerkesztő tett kifogást egy cikke ellen, mely bizonyos vállalat ingatag voltára figyelmeztette a közönséget. —- Nem engedhetem — mondá hevesen, — hogy e vállalat hitelét aláássák, mig részvényeimen túl nem adtam. Ez időtől fogva minduntalan visszautasították egyik másik dolgozatát, vagy a legfontosabb részeket kihúzták belőle, — egyszer ilyen, másszor amolyan tekintetek kívánták a mellőzést vagy kiigazítást — ugy hogy türelméből végre teljesen kifogyott s azt a szerkesztőséget is otthagyta. Nem is lehet az ember független, önálló publicista, hacsak magának nincs lapja. Fel is csapott csakhamar laptulajdonosnak és főszerkesztőnek. Most már zavartalan boldogságot élvezett Döbröközy Bálint, írhatott, amit akart - - csak oly rengeteg pénzt ne nyelt volna el vállalata. Birtokára egyre-másra fel kellett venni a kölcsönöket, hogy a lap kiadásait fedezhesse. No de az első év leteltével szépen megszaporodtak előfizetői. Ha nagyobb hasznot nem hajtott is még lapja, a költségeket legalább fedezte, sőt adósságainak törlesz tésére is juttatott egy keveset. Különösen a középiskolai tanárok körében tett lapja nagy hódításokat, mert a főszerkesztő úr, bár deákkori ' emlékei nem a legrokonszenvesebb színben idézték fel | képzeletében egykori tanárait, sokkal elfogulatlanabb és igazságosabb volt, semhogy a fizetes javítás kérdésében meleg szószólója ne lett volna a társadalom e mostoha gyermekeinek. Midőn azonban a vidéki tanároknak egy tekintélyes része a fizetésjavítással nem lóvén megelégedve, gyermekes duzzogással kijelentette, hogy minden tudományos társulatból s egyesületből ki fog lépni, épen elfogulatlan