Zalamegye, 1894 (13.évfolyam, 26-52. szám)

1894-11-04 / 44. szám

kisvárosok érdekeinek érvényt szerezni? A legtöbb vi déki kis város mintegy középpontja a hozzá természetszerűen csatlakozó vidék anyagi emelkedésének és szellemi műveltségének s igy mindig csak attól függ az illető vidék fölvirágzása is, hogy helyes irányban, helyes módon tudja e valamely kis város ezen feladatát megoldam ? Annak ellenére, hogy mi aglikdturország vagyunk, iparunk is némi részt kér a világversenyben. A mező gazdaság terményeinek feldolgozásában, jelesül a malom és bőripar terén mondhatjuk, jelentékeny helyen állunk s ezzel már a külföldnek is számolnia kell. Nem csodái kozhatunk tehát, hogy a mezőgazdasági gépgyártás ;<• oly fényes fejlődésnek indult, hogy a külföldi tőke is megtelepedett nálunk, melynek kamatai szépen ki is vándorolnak, a mi világos kárunkra. Az utóbbi időben a nagyiparnak esztelen versenye nincs valami lelkiismeretes tekintettel a szerényebb anyagi erővel dolgozó kisiparra, mely pedig nem versenyezhet mással, mint szolidságával és becsületességével. Azt ma mindenki elismeri, hogy a kisipar kérdése fontos napi kérdéssé lett. S mély belátási! államférfiak, avatott nemzetgazdászok törik elméjüket e kérdés helyes megoldásán. Hogy sikerül e, ez a jövő titka. Do mi a siker tekintetében aggályokat táplálunk. Az állam ereje nek biztosítása lenne e kérdés megoldása esetéu, mert egy osztályt mentene meg jóformán az elzüllós és prole tariatus elől, mely osztály eddig becsületes munkával kereste kenyerét. A nemzeti fejlődés és nemzeti társadalom kifejlő dése bizonnyal inkább várható a kisipar virágzása esetéu, mert a kisiparos becsületes muukája nemcsak vagyoni függetlenséget ér el, hanem önállóságot is. A pénzt és vagyont arányosabban osztja el, az iparos a szabadságszeretetnek alapját is nagyobb mértékbeli vetheti meg. A független és vagyonos osztály mintegy gerincét képezte mindenkor az élő nemzetnek s ezt a középosztályt, ha pusztulni kezd, mindenáron meg kell menteni. Első törekvésünk legyen tehát, hogy a középosztály anyagi boldogulásának útját ne vágjuk, hanem a társadalom intéző térfiainak oda kell hatniok, hogy bölcs előrelátással a jövőbe tekintve, minden közügyet, uuly e kérdéssel összefüggésben vau, a kisipar érdekében kell elintézni. De magának a kisiparnak sem szabad tétlenül nézni a viszonyok alakulását, nem szabad arra várni; hogy mindig és mindenben az államhatalom jöjjön segítségére, hanem önmagának feladata a saját érdekében a küzdőtért teljes mértékben elfoglalni, inert nálunk a kisipar fejlődése igen fontos, nagy és nemzeti érdek, melynek előmozdítása hazafiúi és erkölcsi kötelesség. Azt mondtuk, hogy a kisiparnak magának kell elsősorban magán segiteni, ezt azonban coak ugy éri el, hogy a viszonyok helyes fölismerésével ugy találja meg a kibontakozást, hogy az csakugyan áldásos legyen és nagy időkre hasson ki. A kis városok jövője attól lügg, hogy képesek-e az eddig elnyomott kisiparnak érdekét előmozdítani. Mindezek nem ui dolgok, de még mindig ugy vagyunk velük, hogy nem eléggé ajánlatos azokat minél sűrűbben emlegetni. Vajha e sok sopánkodás végre is süket lülekre nem találna 1 A soproni kereskedelmi- és iparkamara köréből. Tihany község helypénz díjszabályzata ; Csáktornya nagyközség vásárát/ie/yezési kérvénye ; Zala. Lövő kössé,/ vásáráthelyezési kérvénye; Alsó Lendva község- képviselő testületének a húsárak megállapítása tárgyában hozott határozata. A soproni kereskedelmi és iparkamara legutóbb' közös illésén vármegyénket illető következő ügyek vétettek tárgyalás alá : A kereskedelemügyi miniszter megküldötte a kamarának lihany község piaci helypénz díjszabályzata tervezetének egy példányát azon felhívással, hogy annak egyes tételeire vonatkozólag a kamara véleményes jelen- j tést tegyen. • A közös bizottság Tihany község szóbanlevő piaci hely pénzdíj szabályzata tervezetét téb'

!ről-téteire beható vizsgálat alá vonván, azt, minthogy egy 4 m- területtel bíró sátor diját a kirakott árukhoz képest 5, 6, 8, 10 és 12, négy méternél nagyobb sátorért ugyancsak a ki rakott áruk minősége szerint 6, 8. 10, 12 egész 20, nyersanyagok, gazdasági eszközök és élelmiszerek diját 6 és 10 krban állapítja meg; a földön kirakott áruk diját pedig 2 m'

2 területig 4, 2—3 m- területig 6 és 3 méteren télül 8 krajcárban, lovak és szarvasmarha diját darabonként 5, sertés, bárány, csikó stb diját 3 krban szabja meg, — a fennálló viszonyokhoz mértnek és ennél fogva elfogadhatónak találta. Tekintve azonban, bogy Zalamegye számos vásár tartó községében az ujabbi időben a megyei törvényhatóság kezdeményezésére és a kamara hozzájárulásával egységes piaci helypénzdi j^zabályzat lépett életbe, a mely a szóbanlevő s bár elvi szempontból meg nem támadható tervezettől lényegesen különbözik, a közös bizottság indítványozta, hogy a kamara a kereskedelemügyi m. kir. miniszter előtt a piaci helypénzdijszabályzatok egy szeriisítése és egységessége érdekében a tárgyalt díjszabályzat elejtését és a jelzett egységes díjszabályzat alkalmazásának elrendelését javasolja. A kamara a közös bizottság ezen álláspontját, valamint annak alapján tett javaslatát magáévá tövén, ily értelemben szerkesztett véleményes jelentést terjeszt fel a kereskedelemügyi miniszterhez. A kereskedelemügyi miniszter Csáktornya község október hó 15-ike előtti hétfőre engedélyezett vásárának október hó 13 ára leendő áthelyezésére vonatkozó folyamodványát véleményes jelentétel végett a kamarának megkiildötte. Folyamodó község kérelmét azzal indokolja, hogy október havi vásárát ember emlékezet óta Kálmán napján, vagyis október 13-án

; a mennyibeu ez a nap vasárnapra esett, a megelőző napon tartotta meg és csak a kereskedelemügyi m. kir. minisztérium által 1892. évi augusztus hó 16-án 45.899. sz. alatt kiadott hivatalos vásárjegyzékből értesült, hogy vására tulajdonkép október hó 15 ike előtti hétfőre engedélyeztetett. Ámbár a község megkisérlette ezen vásárnap megtartását s azt közhirré is tétette, a lakosság nem akart ezen tényleges vásáráthelyezéshi-z alkalmazkodni, minek folytán e vásár az utóbbi két évben mindinkább vesztett jelentőségéből és látogatottságából. Ennek alapján október havi vására október hó 13 ikára, s a' mikor e nap vasárnapra esnék, a megelőző napra leendő állandó áthelyezésének kormányhatósági engedélyezéseért folyamodik. A 30 kilométernyi kerületen belül fekvő vásárjogosított községek közül Mura-Szerdahely, Letenye, Perlak, A. Lendva, Dráva Vásárhely a folyamadó község fönti állításait megerősítik és a szóbanlevő kérelem teljesítését pártolják. Ezzel szemben az ugyancsak 30 kilomete:'iiyi kerületen belül fekvő vásárjogosított községek, illetve vásáriogíulajdcmosok, mint Becsehely, Béllatincz, Turnisa. Lenti, Kerka Szent Miklós, Kottori, Alsó-Domboru, SztIlona, Dráva Egyház, Deklezsin, Stridó és Szent-Kereszt hozzájárulási uyilatkozatai hiányzanak, holott a fönthivatkozott miniszteri rerdelet 4. §a értelmében ezeknek is csatoltatniok kellett volna. A közös bizottság javaslatához képest a kamara — a kérvény hiányos felszerelésére való utalás mellett — a kereskedelemügyi minisztériumhoz intézendő felter jesztésében Csáktornya község vásáráthelyezésére vonatkozó kérelmének teljesitése mellett nyilatkozik. ' Zala Lövő község közbirtokosságának kérvényét, melyben a január hó 10 ére engedélyezett országos vá sárának augusztus hó 29 ére leendő állandó áthelyezését kérelmezi, a kereskedelemügyi miniszter véleményezés végeti; a kamarához leküldötte, Folyamodó közbirtokosság kérelmét azzal indokolja, hogy az 1893. évi 79.732/VI. sz. a. kiadott miniszteri rendelet folytán az add g minden év augusztus hó 29 én megtartott s -teljesen országos vásári jelleggel biró bucsu vásárit elvesztette, miből egyrészt azon hátrány származott, hogy Zala-Lövőn májustól novemberig, vagyis féléven át, az év legkedvezőbb szakában egy országos vásár sem tartatik, másrészt a közbirtokosságot leglátogatottabb vásárai egyikóuek elvesztése anyag: tekintetben igen érzékenyen érintette. Ezen állapoton a közbirtokos ság a január havi országos vásárnak augusztus 29-ére való áttételével óhajt segíteni. A kérelmet Zala Lövő község képviselőtestülete, valamint Szent öotthárd, Egervár, Nova, Csákány, ZalaEgerszeg, Körmend, Csesztreg, Eőri-Szent-Péter városok illetve községek támogatják. Minthogy a téli országos vásárok általában már az időjárás kellemetlenségei és a mellékutak vigasztalan állapota miatt is más évszakok vásárainak látogatottsá gát sohasem érik el, a vásárlátogató iparosok és keres-kedők érdekében azonban kívánatos, hogy a vásárok —ha már megtartatnak —- oly időben tartassanak, mely azok látogatását lehetővé teszi és megkönnyíti ; minthogy továbbá az országos vásárnak julius hó 29 ére való át helyezése által nemcsak ezen cél éretnék el, hanem azon viszszás állapotou is segítve lenne, a mely szerint Zala-Lövőn a téli félévben uégy, a nyári télévben azon ban egy vásár sem tartatik; minthogy végül ezen esetben az országos vasároknak a kamara által perho.reszkált szaporítása kizártnak tekinthető, s a 30 kilométernyi kerületen belül fekvő vásárjogosított városok és községek sem emelnek kitogást a kérelmezett vásár áthelyezés ellen : a kamarai iroda ily irányú iudokolása mellett a kérelem teljesítését javasolja a közös ülés a kereskedelemügyi miniszternél. Az alsó lendvai .járás szolgabírói hivatala átirata kapcsán véleményezés céljából beterjesztette a kamarához l/só' Lendva nagyközség képviselőtestületének azon határozatát, amelylyel Alsó Lendva nagyközség területére nézve a marhahús kilójának árát 46 krajcárban állapítja meg. A kamarai iroda az átiratot mellékleteivel együtt beható vizsgálat alá vévén, ennek alapján a kamarai közös ülés elé a következő, részletes, kellőkép indokolt javaslatot terjesztette : Az ipartörvény 53. § a szerint azon esetben, ha a husmérés szabad gyakorlása mellett egyes községeknek marhahússal való ellátása állandóan biztosítható nem volna, jogában áll a másodfokú iparhatóságnak ily községek kívánságára, azokat, illetőleg esetről-esetre, a szerzett jogok épségben tartásával külön intézkedéseket tenni. Ily intézkedések az elsőfokú iparhatóság és a kereskedelmi es iparkamara meghal'gatása után következő elvek alapján teendők : a) a marhahusmérés szabad gyakorlása megszűnik és ezen iptr számhoz köttetik ; b) a marhahús ára időn ként szabályoztatik ; c) a m irhahusinárés rendes kezelése az iparhatóság által ellenőriztetik. Alsó Lmdva nagyközség képviselőtestülete szóban levő határozatának tárgyalása alkalmával fölmerülő kordé.* enuéltogva az, vájjon Alsó-Lundva nagyközségnek marhahússal való állandó ellátása a marhahusmérés .sZaba l gyakorlása esetében nem volna-e biztosítható ? Alsó L oidva nagyközség képviselőtestülete ezen kérdéssel szemuen f. é. szeptember hó 1-én hozott határozatában szóról szóra a küyetkezőkép nyilatkozik : „Tek intettel a tapasztalásból beszerzett azon adatokra hogy Alsó Lóit Jva u agy községgel egyenlő, sőt nagyobb helyeken is a mészárosok által eladásra szánt marhahús kilója 40 krt nem haladja meg, itt pedig 48 krban árusíttatik el, ez oisból a képllselüte.stület részéről AlsóLendva nagyközségre nézve a marhahús ki mérési ái kilónként 40 kr., azaz negyven krban állapíttatik meg. Az ily irányú határozat alapföltélteiét képező körül ményt, vagyis Alsó Lendva nagyközség marhahússal való állandó ellátásának lehetetlenségét, e szerint a képviselő testület a határozat meghozatalakor teljesea figyelmen kívül hagyta. Jobban megközelítették a fölvetett alapkérdést, az alsó lendvai járás iparhatósági megbízottai, kik folyó évi szeptember hó 13i.ii kelt jegyzőkönyvi véleményükben ara u nát veszem én annak az ördögadta sok lérum-lárumnak, | ; amit annak idején fejembe vertek ? Minden históriai tudománynál többet ér az egészséges gyomor. Es mit ér, ha az egész chemiai tudományt fölfalatták is velünk, mikor az életben minden chemiai gyakorlatunk annyiból áll, hogy a zabot vízzel kell összekeverni és ezt megeszi a ló, a pecsenye meg jóféle tokaji aszút kíván és eszi, issza az úr. Na már ez olyan életbölcseség volt, amiből nem vettek abrakul a tudós professor urak. Kadarkuty professor ur azért nem állhatta meg egészen szó nélkül és azt mondta rá: — Igaz, igaz nagyságos uram. Hanem mit csinálna az ember az egészséges gyomrával, meg ezzel a tagad hatatlanul bölcs chemiai tudományával, ha egyszer csak véletlenül elfogyna a zab, meg a pecsenye, meg a tokaji aszú és vizre fogná az élet ? Ezt a fogas kérdést Peterdy Péter, a görcsöuyi uraság már hallotta is, nem is. Felült nagyratermett fiával a hintóra és a négy fekete sárkány repült velük hazáig Félúton találkoztak azzal a rozoga parasztkocsíval. amelyen a majorgazda sápadt, kiéhezett fiát szállították a reszkető szeretettel váró szülői karok közé. Az uraságtia érkeztének örömére a kastély termei ben' estekigyultak az örömlángok. Egybegyűltek az uraság jóbarátai. Hatalmas vacsorát gyöngyöző nektárral füsze reztek. Húzta a cigány. Közben közben nagy áldomásokat ittak a nagyratermett Peterdy ivadék jövőjére. A kastély nyitott ablakain át kikicsapott a mulatók zaja ; a csendes esteli levegő elvitte a majorgazda csen des hangtalan lakáig. Hajnal András ráránézett halvány fiára, kinek nagy fekete szemeiben a korán érett lélek komolysága árnyallott. Aztán ránézett szomorúan felesé gére, mintha azt akarta volna mondani — Meglásd anyjukom, mi ezt a fiút nem neveljük föl ! A jó anya megértette ezt a néma beszédet és hogy meg ne lássák a szemébe feltörő könyeket, ágyat ment bontani fáradt fia számára. Félóra múlva már csapkodhatott ki a za a kastély ablakaiból, a valóban fáradt fiu ott aludt nyugodtan, boldogan az édesanya gondos kezével vetett puha ágyon. Nagyon szépet álmodhatott. Ajka körül a boldog állnak mosolygó tündére játszadozott. Hajnal András, meg a felesége oda mentek lábujjhegyen egyetlenök ágyához, nézték, nézték ragyogó, könyes szemmel, a szülői szent ragaszkodás kielégíthetetlenségével. Az apa reszketve súgta oda a szemeit törölgető édes anyának : J/a még a mienk édes anyjukom, de mit hoz a holnap ? 1 Térdre roskadtak mind a ketten az egyetlen fia ágyamellett, oda bomoltak párnájára, sírtak és imádkoztak örömükben, remegő aggódásukban. II. Eljött azután évek múlva az a remegve várt holnap) is. Hajnal Lajos elvégezte iskoláit és mint fölszentelt pap jött haza Görcsönybe, hogy bemutassa első szent mise áldozatát. A major-gazda szerény laka a kimondhatatlan, a leírhatatlan boldogság tanyája voll. Már egyhétóta készülődtek szegények a nagy naphoz. Sültek-főitek különösen a miatt, hogy az uraságot, meg a fiát heghivják e vagy hogyan hívják meg? Végre azután mégis csak ráadták a fejőket: bementek szép ünneplő ruhában az urasághoz és meghívták fiuk pri mitiájára. Boldogságtól ragyogó arccal jöttek ki a kastélyból, mivel az uraság és fia megígérték, hogy majd átnéznek hozzájuk egy pillanatra s jelen lesznek a templomban is. El is mentek. A templom zsufolásig tele volt. Mindenki könyezésig meghallgatta a gyönyörű szentbeszédet, amit a szomszéd helység plébánosa mondott, példányképül mutatva be a halványképü fiatal qjmisés papot, ki saját erejéből küzdötte ki magának a jövőt; ki bámulatos szorgalmával és fényes tehetségével csodás eredményt mutatott be tanulmányaiban s akitől még nagy tetteket remélhet az egyház, a haza és az emberiség. Jó szive, szép lelke ragyogni fog pályáján mindenütt s abból a fényből a legmelegebb sugarak azoknak jutnak, kik a szülői sziv aggódó szeretetével csüngtek gyermekük jövőjén, boldog ságán. Ma még csak egyszerű szegény pap ő is, de — ha Isten áldása lesz szép lelke törekvésén -— holnap talán mint fényes állású egyházfő ragyoghat és áraszthatja áldását mindazokra, akik reményt fűztek őhozzá. — Megérjük e mi azt a holnapot édes anyjukom — súgta zokogva Hajnal András . . . Peterdy Péter és hatalmas athletává fejlődött fia átmentek egy néhány pillanatra a priniiciai mulatságot is megnézni. Peterdy Miska, aki már a pecsenye és tokaji aszúval történő chemiai experimentumot kitűnően értette, virágos kedvben volt. Oda ment egykori iskolatársához, megveregette vállát és azt mondta neki lealázó kegyelmességgel : — Na Lajcsi, ha ma-holnap valami jó plébániára lesz kilátásod és tehetek valamit érdekedben, hát csak fordulj hozzám bizalommal. Hajnal Lajos szerényen megköszönte Ma még csak ma van ; az a holnap még messze van. III. Néhány évtized múlva megint négy fekete sárkány röpült be a görcsönyi kastély udvarába. A terraszon két öreg alak topogott ragyogó képpel a 'hintó felé : Hajnal András, meg a felesége. Mint két egymástól elválhatatlan fehér galamb. Szemeikből pörögtek a könyek, mikor a zárt hintó ajtaját a fényes ruhába öltözött huszár fölnyitotta és kilépett belőle az egykori halvány fiu : püspök. Ada sietett a reszkető szülői karok közé. Éppen mint néhány évtized előtt.