Zalamegye, 1894 (13.évfolyam, 26-52. szám)

1894-10-28 / 43. szám

XIII. folyam, i i Zala-Egerszeg, október 28. 43. szani. A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentellen leveleket nert kezek duuk el. csak ismeri kezektől lóirao KézíJfütokat nem luíldiiiik »issza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület", a „Zala egerszegi ügyvédi kamara" és a „Kanizsai járási községi és körjegyzők egyletének" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Halottak estéje. Egy est, amelynek néma csendje a szeretetnek emlékén sebet tép és mégis kedves; mert emléke hitünket az Istenhez köti, szeretetünket ;i sirgöröngyök alatt édesen szendergőkhöz vezeti és reményünket egy boldogabb lét örömeiben ringatja. Ti boldog- meghaltak ! Tietek ennek az estnek megszentelt emléke ! A. hit csillaga átragyog az estnek homályán, felkelte mennyei fénynyel ragyogja túl az égnek milliárd csillagjait. Majd ismét visszaszállnak vakító sugarai, amiként a mennyei Atyának békecsókjai azoknak a számára, akik még mindig várják és reméllik a bocsánatukat és szabadulásuknak az óráját, Ti boldog meghaltak! Tietek ma az egyháznak imája, az élőknek szeretete, a mindenszentek pártfogó könyörgése, ;i bocsánatnak engesztelő harmatja, amelyet a kegyes ég bocsájt szenvedéstek birodalmára. Mit tesznek szivrokonnitok ? Az egyház, ez a legjobb anya, imára nyitja ajkait, áldásra emeli kezeit, az engesztelésnek az oltárára rakja összes javait, hogy az összes meghaltak számára bűneiknek a bocsánatát kieszíe. Harangjai búsan hirdetik az enyészetnek megrázó erejét. Zúgva sirnak, intik az élőket, hogy emlékezzenek a mulandóságra! Küldik őket a halottak birodalmába, ahol összevegyül őseiknek, szivrokonainak a szivpora, hogy ha máskor nem, legalább e napon emlékezzenek meg halottjaikról, akik szenvedéseik tüzében különösen e napon várják szabadulásuknak örömteljes óráját. Az élőket ennek az ünnepnek a szent emléke a sirok közé hivja; a csendes estnek az alkonya szivüket a mennynek hónába ragadja. Leiküknek a hitfénye a sírkeresztek látásán felragyog, szemeikben a szeretetnek könnye csillog s amint a harmatgyöngyök — üdítik föl a meghaltak emlékének sárguló lombjait! Ezen estén még a hitetlen ész kevélysége is megtörik a sirgöröngyöknek a látásán, megj I hajlik a túlvilági öröklét gondolatának súlya i | alatt s nem tudja megállni, hogy ne imádkozzék. () A férj elhozta ma elhalt neje sirjára szeretetének hervad hatlan koszorúját. Az özvegy oda tűzi a férje'sirját diszitő örökzöldnek lombjai közé szivének nefelejtsét. A kesergő szülők égető könycsepjeiket rá hullatják reményeiknek korán sirba hullt virágaira. Az árvák meggyújtják szeretetüknek lobogó mécsét. Szemeik könybe lábadnak, ajkaik imát rebegnek. Mind, mind egyet óhajtanak : hogy legyen drága halottjuknak csendes nyugalma! Egyért esedeznek, hogy Isten adjon nekik boldog feltá inadást! Egyet remélnek, hogy ott fenn a mennyben, a boldogság fényhonában, újra viszontlátják egymást. Az élők a sirhalmok között tovább bolyongnak ; elgondolkodnak a mulandóság felett ; majd sirnak és meghalt jaikért tovább imádkoznak. A meghaltak? Szivepedve várnak és remélnek . Miben? A boldog föltámadás reményében! Adj Uram nekik boldog föltámadást, hogy reményükben ne csalódjanak! Az nj sommás eljárás életbeléptetése. A halottak napjának estéjét megelőző napon az irás beliségnek nagy részét eltemetjük, De mortuis nil, nísi bene. Az Írásbeliségnek köszönhetjük, hogy a szűkkeblű törzsi jogot a jog mivelőinek sikerült háttérbe szorítani a fejlett forgalmi élet jogával. a római joggal, illetve annak elveivel. A mint azonban a forgalom szédületes gyorsaságot és kiterjedést nyert; amint egy biztos és megfelelő anyagi jogrendszert érezett a háta mögött: a pólyák, a melyekbe szorították, már terhére válottak. Az írásbeli eljárás hosszadalmas és drága volt. Népszerű a titokza tosságával s merev szabályaival sohsem lehetett. A bíró az élettel nem érintkezett; a poros aktákon kívül más számára nem létezett; ami nincs az Írásokban, az nincs a világon : ez volt jelszava. Egy ilyen elrekesztett bírónak fül kellett állítania a szabályokat, mit fogadhat, el igaznak, mert ha meg nem kötik kezeit, az a legnagyobb és legvakabb önkényre vezetett volna. Es ez a merevség volt halála. Nem hajlott, megtörték. A forgalmi élet a jóhiszeműségen nyugszik. A jóhiszeműséget, mondjuk, egy kis mérvű gondatlanság jellemzi. A törvényes kautelákkal nem igen törődik. Ep ellenkezőleg a rosszhiszeműség, ez körülövedzi magát a legerősebb jogi biztosítékokkal. Ilyen eljárás mellett a II rosszhiszeműség előnyben volt a jóhiszeműség felett. Ez nem a Darvinizmus elméletének a jogi életben való érvényesülése. A rosszaság, ravaszság nem az erős sajátja, hanem a romlott gyengéjé, aki ugyanannyit akar, mint az erős. Az erővel minden esetre az egyenesség jár és a fejlődésben való hitben hozzá kell tennem: a jóság is. A modern sommás eljárás a forgalmi élet igényeit akarja kielégiteni. Gyors akar "lenni, olcsó akar lenni és főkép és mindenek előtt a jóhiszeműséget akarja szolgálni az úgynevezett anyagi igazsággal. Ez a három szolgált eszményül a modern sommás eljárásnál, a mely evégből a régi közvetlen és szóbeli eljárást százados sirjából felkeltette. A régi sommás eljárásnál a felebbvitelnél az eljárás tisztán írásbeli volt és ez kihatott természetszerűen az alsó bíróság eljárására is. Töltsünk egy pohárba teljesen tiszta vizet, zárjuk el a legerősebb liólyagpapirossal és öntsünk a hólyag fölé más tolyadékot : az átsziirem kedés megkezdődik A víz is elromlik és a másik folyadék is vizes lesz. Igy voltunk a régi sommás eljárással, azzal a különbséggel, hogy a mutatkozandó különbség redukálása végett az első bírósági eljárást már előre megzavartuk az Írásbeliség kötött bizonyítási szabályaival. Az uj eljárást az jellemzi, hogy az olcsóság," gyorsaság és ujbó! hangsúlyozom főképen és mindenek előtt az említett anyagi igazság eseményét épiti ki a szóbeliség és közvetlenség evégből legalkalmasb épitő anyagával. Az a háromság hatolja át az egész eljárást, az megy bele az utolsó pórusába, az adja meg a kulcsot minden egyes szakaszához. Az olcsóság s gyorsaság nagyon ráfért az ingatlanokra vonatkozó s az örökösödési jogok iránt indított perekre — azon körökön kivül, a melyeket az előző eljárás a már említett tekinteteknél fogva oda utalt. A kik a jogügyletek által érdekelvék, nem mindig személyesen járnak el az ügyletek megkötésénél. Hogy a drágább ügyvédi képviselethez ne kelljen fordulniok, a házassági, a vérségi, a gazdasági összeköttetés által a télhez tartozó eljárhat rendesen az elsőbiróság előtt. A felsőnél nem: a jogügyi bizottság javításából. (Hála Isten nem sok helyen javítgatott). A kiskorú némely dolgával szabadon rendelkezik, ez iránt személyesen felléphet, mint felperes. Nem kell neki egy külön gondnok kiren deléséért folyamodnia az árvaszékhez a saját jószágát keresve, hogy ez alatt a hitelező rátehesse kezét. A lakbérleti perekben alperesként is meglehet idézni a kis korút. Hány ezer fiatal ember van, kiskorú, a ki szüleitől távol lakik, ezeknek mindig keresgélnie kelljen szilleit? A fél a keresetet a biróságnál előadhatja szóval, a hol kötelesek azt felvenni. Beadhatja Írásban. Ha nem is felel meg mindenben a kereset, nem utasítják el, visszaadják, vagy elhívják a felet kijavítani. Hisz a kereset csak idézésre van. A törvény napokon a felek minden A „Salamegye'

4 tárcája. Halottak napján. Vesztei! üdvről, hervadó virágról Regél a szellő borús sóhaja; Elsárgult lomb pereg le az ágról, Millió szem leányét ontja ma. A temetőnek halmai felett Kegyelettel virraszt a szeretet. Néma gyász az emberek szemében, Itt is, ott is koszorús fejfa int. — A magas ég végig feketében, Csillagszemmel földre nem tekint. Kigyul a mécs; bús, halvány a fénye, Mint az élők hamvadó reménye. Honában az örök nyugalomnak A kérkedők zaja nem zavar; Szent jelénél minden kis halomnak, Zizegve torlódik meg az avar. -— Jó halottak, tiétek a béke, A mienle az élet szenvedése ! Megállok egy simái; ez oltárom : Ide temettek, édes angyalom ! Fájó szívvel én is hozzád vágyom, Hogy boldogítson örök nyugalom. Szálljon a lelkem a végtelenbe-. S ott gyulladjon örök szerelemre! Körmend) Pal. Halottak napján. A sivár érdekbajhászat folytonos harcában megkövesült, a löld keserű göröngyeihez leláncolt prózai ember az évűek e napján kivetkőzik szokott hidegségéből. A mindennapi kenyérért vívott nehéz és gyötrelmes küzde lemben megfagyott szív, — miként a tavaszi nap éltető sugarán az elzsibbadt természet, — felmelegedik és kisiet a halál birodalmába . . . emlékezni. Igen! emlékezni. Mert a sors minden csapásának kitett emberi szívnek szüksége van az elmélkedésre, bogy az élet viharában, a gömyesztő terhek elviselésében példák lebeghessenek szemei előtt! Habár a mindennapos keservek között a reményből merít is az elcsüggedt harcos új bátorságot, és talál a sokat hányt vetett szív vigaszt : — e napon nem a remény csalfa tündérének csábító képe emelkedik fel előtte hanem visszamegy a képzelet ösvényén azon szomorú birodalomba, amelynek emlékezés a neve. — Hisz minden sir egy egy fájó történet, amelynek lapja emlékeztet bennünket az elvesztettre, és int bennünket a végre! A leghidegebb lélek is kisiet e napon az enyészet csendes hazájába, hogy lerója a kegyelet adóját a meghaltak iránt. Kigyúlnak a sirokon a gyertyácskák, hogy áldozzanak az emlékezet oltárán. Kiviszi gyertyáját a gyászba borúit özvegy a férj sirjára. Zokogva borúi a hideg hantokra, amelyek oly könyörtelenül nehezednek a szeretett tetemre. Felujul emlékezetében az elhúnyt jósága és rágondolva az üresen maradt családi tűzhelyre, nagy vesztesége most ínég kiáltóbbnak tetszik előtte. De vigasztalódik a változhatatlanon és fájdalmának elviselésében erőt ád neki a remény, hogy találkozni fognak ... 1 Kisietnek a drága szülők sírjához a szegény árvák is. Ugyan gyertya nélkül emlékeznek meg a szomorú sir felett, de talán a felülről letekiutőknek jobban esik az árvák szive mélyéről takadó buzgó ima, mintha sírjuk a legfényesebb volna. Egymás mellé térdepelve imádkozik az egyedül maradt két árva az egek Urához, hogy legyen irgalmas ott fennt és legyen irgalmas hozzájuk itt lennt. Majd zokogva dőlnek a rideg göröngyökre; megöntözik, keserű kényeikkel a sirt s a kóválygó felhők, magol elő bukkanó hold bágyadtan tekint a kesergő két árvára ; halavány fénye drága könycseppekeu tükröződik vissza és ragyognak azok, mind megannyi csillagok. Pazar fénybe borítják a gazdagok sírjaikat. De a szegény is nehéz fáradsággal szerzett krajcárjaiból szive sen áldoz a szeretet oltárán, hogy elköltözötteiről megemlékezzék. E nehéz létben a remény és az emlékezet tartják fent az embert. 10 kettő egymást kiegészítve adja meg az egyensúlyt a szenvedélyek tengerében hullámzó szív nek, hogy a számtalan Scylla és Garibdis között révparthoz juthasson. Mert az érdekek emésztő küzdelmében nem egyszer jutnánk a legveszedelmesebb zátonyra, ha e kettő, mint világító torony, nem vezérelne bennünket az egyedek öncéljainak sokszor ijesztő örvényei között. A legvégső sir mellett e gondolatokkal foglalkozva merengek el búsan. Lassankint kiürül a temető; a zsibongó zaj elnémul; a gyertyák kialvó félben s minden néma, csendes lesz az enyészet birodalmában. Csak a fák száraz ágai között panaszosan sivító szél hideg lehel lete ébreszt fel álmodozásomból. Megdöbebnve tekintek végig a csendes sirokon; az iszonyú csendesség lagyasztólag hat felizgatott idegeimre. Béke honol a nyugalom helyén I —• De hallga, mi neszez'?! Mintha egy fájdalmas sóhaj lebbent volna el a közelben v.ilaki ajkáról. Megdermedve hallgatok, némán — rnoz lulatlariúl. Mig egyszer csak gyenge suttogás hallatszik, mintha a föld alól jönne. Bámulva figyeltem a neszre, hogy uii okozza ezt ... A közeli sírra boruló szomorú fűz regéli el a másiknak a sir lakóinak történetét; a halottak e napján ez ís megemlékezik az alatta nyugvókról, kiknek sirjára senki sem helyezett gyertyát. Egy ifjú párt ölelnek gyökerei. Szerették egymást forrón, véghetetlenül. Imádásig ment az itju. rajongása szeretett hölgye iránt; érte volt forró szivének minden dobbanása, luindeu érverése. Dj egymáséi nem leheltek,