Zalamegye, 1894 (13.évfolyam, 26-52. szám)
1894-07-08 / 27. szám
XIII. évfolyam Zala-Egerszeg, 1894. julius 8. 27. száin. Előfizetési dij: Egész évre 4 frt. Félévre 2 frt. Negyedévre 7 irt. Egy szám ára 10 kr. Hirdetmények : 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr., többszöri hirdetésnél 7 kr. Bélyegdij 30 kr. Nyilttér petitsora 12 kr. társadalmi, közművelődési és gazdászati hetilap. A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem kUtdtlnk vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület", a „Zala egerszegi ügyvédi kamara" és a „Kanizsai járási községi és körjegyzők egyletének" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. A mezőgazdaságról és mezőrendörségről szóló törvény ismertetése. A 40-ik évi törvényhozás hevenyészett össze ogy törvénycikket a mezőrendőrségről. Földmivelő állani vagyunk. Azóta sok idő és alkotmányunk visszaállítása folytán, rendelkezési képességünk visszanyerése óta is már 27 év tiint tova. Az uj törvény, e gondos és öntudatos alkotás, legközelebb életbe lép. Bizonyára egy gazda asztaláról sem fog hiányozni. De talán még sem lesz fölösleges munka annak főbb vonalait és a gyakorlati életben sokszor előforduló esetekre vonatkozó rendelkezéseit esetleg akár ismételni is. A törvény XI fejezetben öleli föl cime, ,,a mezőgazdaság és mezőrendőrség" által elébe utalt teret. Nyolc fejezet szól szorosabban a mezőgazdaságról, a három utolsó fejezet pedig a mezőrendészetről és hatóságokról intézkedik. I. Fejezetének, a mely a földbirtok gazdasági használatáról szól, 1. §-ában kikiáltja a a szabadtulajdon, a modern állam alapintézménye folyományát, a gazdasági téren ,,Mezei földbirtokát, a törvény korlátai között, gazdaságilag mindenki szabadon használhatja. Ezen elv vonul végig a fejezet többi szakaszain is, melyek a tulajdon korlátozását tartalmazzák. A nyomásos gazdálkodási rendszert maga a rendszer követelte birtokviszonyok föltételezése mellett a birtokosok kétharmad többsége tarthatja csak fönn továbbra is (2-5. §§.) A közös legelőkön a legeltetés módját, a legelőre bocsátható marhák számát az érdekelt birtokosok közgyűlésének kell természetszerűen megállapítani. (6—11. §§). Osztatlan közöstulajdont képező közlegelők fölosztásáboz a földmivelésügyi miniszter számára a beleegyezést az árvizek, vízmosások keletkezésének megakadályozása szempontjából volt tanácsos fönhagyni. (12. §.) Ugyanezen szempontból rendelheti el a hatóság, ha a létező vagy keletkező vizmosások másnak birtokát is károsítanák vagy kárral fenyegetnék, a szükséges óvintézkedéseket, esetleg ezen területeknek záros határidő alatti befásítását. (13. §.) A jobban köztekiutetek alatt álló korlátolt forgalmú birtokokon létező kopár területek befásításának elrendelése nem ellenkezik a szóban forgó elvvel. (14. §.) Üdvös a következő (15.) §-ban foglalt azon intézkedés, hogy ,,a városoknak, továbbá a kisés nagyközségeknek tulajdonát képező mezőgazdasági birtokok, a célszerű gazdasági hasznosítás és jövedeliueztetés szempontjából is, hatósági ellenőrzés alatt állanak." Azt, hogy „kendert és lent áztatni csak a hatóság által e célra kijelölt helyeken és megállapított módozatok mellett szabad" (17. §.) — a közegészségügy teszi kívánatossá. A II. fejezet „a legeltetésről" rendelkezik. — „Legeltetni csak kellő felügyelet mellett szabad" (18. §). „A pásztorokra, valamint az állatok legelésénél való felügyelet módozataira nézveszabályrendeleteket alkotni a helyi viszonyokkal ismerős törvényhatóságok föladata. (19. §.) A közös legeltetés részleteiről a községi képviselet, illetőleg az érdekelt birtokosok közgyűlése áital választott birtokossági külön tanács intézkedik. (21. §.) „Egy évnél idősb méncsikók és félévnél idősb bikaborjuk, közös legelőkön, csak elkülönített helyeken legeltethetők (22. §.), községbeli összes haszonállat létszámának összeírását, azok megvizsgálását a statisztikai és állategészségügyi szempont követeli. (23. §.) Az „állattenyésztésről" szóló Ill-ik fejezet az egyéni szabadság kört érintetlenül hagyva, az állattenyésztés emelését célozza a „tenyészkerületek" fentartása a községek által, az állatokhoz szükséges közös apaállatok beszerzéze iránti intézkedésnek a törvényhatóságok, azokra i való felügyeletnek pedig ,,a járási mezőgazdasági bizottságok" kötelességévé tétele által. (24 -31. §§•) Örömmel üdvözölhetjük a IV. fejezetet ,,a birtokhatár megjelöléséről". Sok, életben és vagyonban tragikus küzdelmeknek lesz hivatva elejét venni. „A földbirtok határai minden birtokos által, látható módon megjelöleudők. (32. §.) „A határjelek fölállítása, kijavítása, és megújítása körül fölmerülő vitás kérdések elintézése a községi elöljáróságnál kérendő". Az egyezség nem sikerülte esetén, „a vitás kérdésre nézve, az elsőfokú közigazgatási hatóság, az egy évi békés és háborítatlan birtoknak épségben tartása mellett határoz." Ezen határozat ellen 30 nap alatt, a határ megállapítására vonatkozó 1 részében a bíróságnál keresendő orvoslás. (34.§). Szó sincs róla, hogy ezen intézkedések esetleg még lassúbbá és drágábbá tehetik az eljárást. A közigazgatási hatóságoknak leend föladata ennek elejét venni az által, hogy a lehetőségig igazságos, pártatlan eljárás által fölmentsék a feleket a bírósági uttó'. A következő V. fejezet a mezei közös dülőutaknak esetleg kisajátítás utján való létesítését, azoknak jókarban tartását, a községek feladatává teszi. (36—39. §.) Rendkívül üdvös e fejezet utolsó §-a (42). „A birtokos engedélye nélkül vert mezei, szekér- vagy gyalogutak tilalmát, az illető birtokos kérelmére az elsőfokú hatóság a községterületén és a szomszédos községekben kihirdetni tartozik." Egy fontos lépés a tulajdon tiszteléséhez. A faiskolákról és fásításokról szóló VI. fejezet az aunyiszor hangoztatott gyümölcstermelésben az alkalmas helyeken a selyemtenyésztésen akar lendíteni (43—49. §§.). Ezen fejezethez simul a VII. fejezet (50— 60. §§.) a kártékony állatok és növények irtásáról s a hasznos állatok oltalmazásáról. A hernyók, a szerbtövis, az aranka ellen az egyesek részéről a kötelező védekezést irja elő. Tömegesen föllépő káros állatok vagy növények törvényhatósági közerővel vagy államsegély igénybevételével pusztítandók. „Hatósági engedéllyel, a tulajdonos előzetes értesítése mellett a szomszédos gyümölcsös birtokosa idegen erdőben A „Zalamegye" tárcája. Idealismus — realismus. Irta: Baboss László. Egy jeles költőnk, gróf Zichy Géza, „Alom" regényében azt veti fel : „Miért ne volna nekünk, szegény embereknek, szabad, eltekintve az estetika törvényeitől, szépnek találni valakit, mert nekünk tetszik? Még sym patiánkba is kénytelenek lennénk bevonni a scolasticus okadatoltságot és csak az egyes vonások hideg megbirálása után logicus szerelmi vallomásba törni ki — oh csak ne mindenre elméletet, hagyjátok meg az embernek a jogot, ha oktalant is, de szivből cselekedni. Nem mondja e a hiies francia költő: „Eyy érzelemtéljes sziv többet ér és biztosit minden elvnél." Mit mond ezzel szemben a mai tudomány ? Mit tuond a realismus tana ? A század legjelesebb bölcsésze, Comte ? Mit a természettudományok? „Azt, hogy az összes mindenségien egy változatlan törvény ural, hogy a természetben nincs ugrás, nincs egyetlen tény, melynek szükségképen i oka ne volna. Itt van Quetelet, aki bebizo nyitja az akarat törvényszerűségét ; itt Helmholz, Herbert, akik mértéket szabnak a gondolatnak ; itt az összes antro pologiai tudományok, melyek elismerték, hogy mi csak a törvényszerűség mellett haladhatunk előre ! u És látjuk, érezzük, és tapasztaljuk mégis, hogy győz a barbaron a művelt, a mennyiségen a minőség, az anyagon a szellem — s tudjuk mégis, hogy a val lásos és diplomatiai eszmények helyett feléledt a valódi élet, az ujabb irány költője az elvek küzdelme helyett a tapasztalatot, a bírálatot érvényesíti, a bölcsészet a positivet, a létezőt kutatja, a művész az eszményi képek helyett a reális életben keresi és találja fel alakjait. I i Ez az irány, mely a realismus iránya, állítólag megszüntette, feleslegessé tette, kiszorította az idealismust. Igaz e ez ? Lehetséges-e, hogy a legmagasztosabb eszmék iránt való hit, lelkesültség, a valódi idealismus, megszűnt volna ? Vagy csak puszta állítás az és csak az a különb ség áll fenn, melyet a felvilágosodás ónkénytelen megte remtett ? Igeu 1 Az az idealismus, mely az ember fejlődő virág korában uralta a kedélyeket; az az idealismus, melyben a tekintély szava ráteküdt az akaratra, az igaz, hogy megszűnt, mert ma a hivatalos vallás helyébe az egyéni meggyőződés, a tudományos tekintély helyébe a kutatás és bírálat lépett, a művészi iskolák megszűntek, s kiki törekszik az eddiginél magasztosabbat létesíteni, s a társadalomban az üres szó helyett az igazság, az alapmeggyőződés az irányadó, de maga az idealismus meg nem szűnt, az az idealismus, mely alatt az erkölcsi eszmék megvalósítására való tevékénységet értünk, az nem szűnt meg, annak irányadónak kell lenni; mert a realismus és idealismus csak együttesen képezhetnek valódi célt, mely a középúton a helyes egyensúlyban tartja az embert. Es ha összegezzük mindezt a fejlődő emberi szellem világánál, nem is csudálhatjuk, hogy az emberi szellem levetette már egyszer biliucseit, ha meggondoljuk, hogy valamikor a kereszténység helyett az egyház, a szabad hit helyett a parancsolt ortodoxia, az erkölcsi buzgóság helyett a megszabott gyakorlatok, a sziv és cselekvő gondolat helyett a külső gépies fegyelem árasztotta el s nyűgözte le a kedélyeket, a szivet és észt; megjósolhattuk volna előre is, hogy jönni fog egy kor, mely ezeket tönkre teszi, és a fantazia, a hypocondria helyébe lépteti a reab'smust. S ez a kor nagy és jeles emberek előmunkálásának köszöni létét; a klassicus kor hagyatéka ugy becsülte tett ez ideig, mint az emberi szellem netovábbjának kincsei, mint oly kincsek, melyek az embert és lételét itt e földön fölemelték, megnemesítették s az volt a cél sokáig, hogy a biblia, a classicismus által ama kor varázsoltassék vissza, melyben a görögök és rómaiak éltek, igy megvalósítása a klassicus kor eszményének. Helyes ! Elfogadjuk mi is a vallást, az Isten létét, a lélek halhatatlanságát, az istenit, az erkölcsi szépet, jót, a régi római és görög világ eszményitését is, amely a szépet tekintette uralkodó elvnek, s a tényleg létezőt a szerint alakította, de a classicismus mellett a természetet, a nemzetgazdászati tudomáuyokat is elismerjük, s a transcendentalis eszmék mellett a földieknek is áldó zunk s a latin nyelv mellett a politikai élet vívmányait s a gyakorlati élet eszméjét is alkalmazzuk gondolkozásunkban, a megváltozott természeti fejlődés és viszonyok felfogása szerint. Azzal szemben, melyet a classikus kor idealismusának nevezhetünk, támadt tel ez ujabb irány, a realismus iránya, a mely áthatotta a hitet, a bölcsészetet, a művészetet s az összes tudományt s ez a kor Montaignenyel kezdődik, ki a skepticismust felidézte Ramussal, ki Aristoteles tekintélyét támadta meg, Telesius és Campanellával, kik a ható okok létét fejtegették s a pantheisticus Jordanus Brúnóval. — Ezt a fejlődést azonban megakasztotta egyidőre a reuaissance kor idealistikus világnézete, mely a kereszténység által ment foganatba ; Verulami Baco és Theophrastus érdeme, hogy a tigyelmet ismét a reális, a természettudományokra terelték, mert ennek következtében Gassendi Péter felelevenítette az epicurcismust s megalapítója lőn a modern materialis musnak, Copernicus pedig befejezte e hires fértiak nagy művét és megkoronázta. Ettől fogva, hogy kideríttetett a földnek a nap körül forgása, s hogy az ember a világ egyetemében a leglényegtelenebb alkotások egyike, a kiért Isten fia magát feláldozta — a realismus fokozott erővel tört előre, s Kepler, Galilei, Newton által azt teljesen megszilárdította. Egy másik érték ezekutáu a fölfedezések a természettudományok terén; felfedeztettek ismeretlen törvények : a vérkeringés, a távcső, a magnetizmus, a Mai számunkhoz fol iv melléklet van csatolva,