Zalamegye, 1894 (13.évfolyam, 26-52. szám)

1894-09-02 / 35. szám

munkával lépjen ki a küzdőtérre. Megvan hatása a gyengébb tehetségű vagy magáról megfeledkezett uövendékre is. Látva ugyanis társának kitüntetését, iparkodni fog megjutalmazott tanonctársának lehetőleg uyomdokiba lépni. Ily szempontból fogva fel a tanonc kiállítások fontosságát : könnyű belátni, hogy első sorban maguknak az iparosoknak állana érdekükben tanoncaikra hatni egyrészt, hogy a kiállításban részt vegyenek, más részről meg, hogy a kiállított munkák olyanok legyenek, amelyek úgy magának az iparosnak, mint tanoncának becsületére válljanak. Senki sem vonhatja kétségbe, hogy e dolog legfőképen magukon az iparosokon fordul meg, akiknek száz meg száz módjuk és alkalmuk van e tekintetben tanoncaikra jótékonyan hatni. Senki sem fogja ugyanis velünk elhitetni, hogy ahol az iparos akarja, hogy tanonca a munkakiállításban részt vegyen, ez a tanonc ellenszegülésén hiusulna meg. Hisz sokkal is nagyobb függési viszonyban áll a tanonc gazdájával szemben, semhogy ez bekövetkezhetnék. Vagy ha épen volna is reá eset, úgy ezt a légritkábbak közé lehet számítanunk. Ha a zala egerszegi iparostanoncok kiállítását vesz szük szemügyre, első sorban ki kell jelentenünk, hogy a kiállításban részt vett tanoncok számából épenséggel nem lehet következtetnünk csak némileg is érdeklődésre, melylyel iparosaink ezen kiállításokat kisérik. Vagy lehet e csak némi érdeklődést kimagyaráznunk ama körülményből, hogy az iparostanoncok negyedrésze sem vesz részt a kiállításban? Negyven—ötven tanonc kiállítását szemlélhettük csak s e tanoncok 25—35 iparos közt oszlanak meg; mivel némely iparosnak 2—3 tanonca is részt vett a kiállításban, ami az illető iparosnak csak becsületére válik. A részvétlenségnek elég fényes tanuságáúl szolgált más részről, hogy magát a kiállítást a kitűzött időben meg sem lehetett nyitani s egy órai várakozás után is 10—15 résztvevő jelenlétében volt csak megnyitható. E csekély érdeklődéssel szemben örömmel jelezhetjük, hogy a kiállított tárgyak általában véve sikerültek voltak és becsületére váltak az illető tanoncoknak. Hagyjunk fel hát az eddig tapasztalt közönynyel s karoljuk fel az iparostanoncok munkakiállításait. Ily kiállításokkal szokhatunk ahhoz a nagy versenyhez, amelynek főkép az ipar terén lépten nyomon ki vagyunk téve itthonn önmagunkkal szemben, de még inkább a külfölddel szemben, amely bennünket áruival eláraszt és elnyomni törekszik. Ne feledjük el, hogy napjainkban az iparra kell fektetnünk fő figyelmünket; mert ez képezi az államoknak súlypontját ; ez azon kiapadhatlan forrás, amelyből nemzetek úgy, valamint egyesek, jólétüket meríthetik. Az állatok beojtása. Az emberiség Jennernek, egy angol orvos lángészé nek köszöni, hogy egyik legborzasztóbb ostorától, a himlőtől megmenekült. Amily nagy jelentőséggel bir Jenner neve a himlő, ép oly fontos Pasteur a lépfene történetében. Vele !>ezá ródik a szerencsétlenségek ezeréves korszaka és a mezei gazdákra né^ve egy jobb jövő hajnala virrad meg. A lépfene (antrax) házi állataink egyik legveszélyesebb és a körömfájás mellett egyik legveszedelmesebb betegsége. Ahol ez fellép, elpusztítja a marhaállomány felét, sőt gyakran az egészet is s a kárt, melyet általa a gazdák szenvednek, bátran lehet 400 millióra becsülni. Ezen borzasztó betegséggel szemben a legújabb időkig majdnem tehetetlenek voltnnk. Az egyedüli mód abban állott, hogy a beteg, valamint azon egészséges állatokat is, melyek a betegekkel érintkezésbe jöhettek volna, lehetőleg gyorsan leöltük, az istálókat fertőztelenitettük és a helyiségeket elzártuk. E rendszabályok azonban inkább a betegség terjedése ós nem maga e betegség ellen irányulnak. Ujabban azonban Pasteur és Cbamber landnak sikerült kutatásaik alapján oly szert feltalálni, melylyel ezen veszedelmes betegség kiütését megakadá lyozhatjuk. És e szer : Pastuer-féle nyirkkal való beojtás , (Antrax-vaccin). i Pollender német orvos már 30 évvel ezelőtt a fenés lép vérében apró, pálcika alakú organismusokat fedezett fel, hasonlókat azokhoz, amelyek napjainkban bacillusok vagy bakteriák neve alatt oly nagy szerepet játszanak, minthogy ezekben felismerték a tüdőkór, kolera, himlő és sok más ragadós betegség okozóját. Ezen indőtől fogva sok tudós foglalkozott a lépfene bacillusaival s minden kétséget kizárólag bebizonyították, hogy a lépfenét egyedül ezen bacillusok okozzák. Ennek igazolásáúl szolgál ama ténykörülmény, hogy nemcsak a lépfene által megtámadott állatok minden egyes testrészeiben megtaláljuk mindig és rendszeresen eme bacillusokat, 1 hanem egyúttal ezen részek mindegyike: a vér, tej, nyálka, ürülék, hus, csont, szarvak és körmök, a bőr és szőr átültetik ezen betegséget. Ha azonban valamely folyadékot, melyben a bacil lusok bármely nagy menuyiségben is találtatnak, átszűrünk, úgy ez többé nem idézi elő a betegséget. Fényes bizonyítéka ez annak, hogy a betegséget nem idézi elő valami megfoghatatlan folyadék, hanem a sziirő által fenntartott bakteriák. Ezen felfedezés nagy nyerességgel járt a tudományra, jóllehet a gyakorlati életre nézve egyelőre értékkel nem bir, ha csak azt nem tartjuk annak, hogy rendszabályainknak biztos alapot nyújtott. Világos tehát, hogy a bacillusokat vagy meg kell semmisítenünk, vagy legalább hatásukban gyengítenünk, ha a lépfenét sikerrel akarjuk legyőzni. A kérdés csak az volt, hogy mikép ? Pasteur, valamint tanítványa és dolgozótársa Cham berland nagy buzgalommal fogtak a feladathoz és sok évi fáradozás után sikerült a kérdést megoldaniok. Ök ugyanis az tapasztalták, hogy a bacillusok tulajdonságait tenyésztésük által meg lehet változtatni. Sikerült ugyanis bacillusokkal telt oly folyadékokat (lyuiphe) előállitaniok, melyek a betegséget tetszés szerinti enyhített alakban teljes ölő erőben vagy gyengitett vagy pedig alig valami erővel fellépő alakban idézik elő. A nyirkok gyengitett ereje nem abban rejlik, amint talán gondolni lahetne, hogy ebben a bacillusok csekélyebb mennyiségben fordulnak elő, mivel ez ezen alacsony fokú organismusok gyors szaporaságánál fogva úgyis kevés haszonnal járna. Ez ellenkezőleg a bacillusok életfeltételeinek megváltoztatásában, a bacillusok tényleges gyengítésében leli forrását, mely gyengítés azáltal éretik el, hogy a bacillusok minden uj ivadékait kevésbbé kedvező körülmények között növesztjük. Ha ily gyengitett nyirk akár véletlenül, akár szándékosan (beoltás által) a lépfene iránt hajlammal biró valamely állat vérébe jut — akkor oly betegséget idéz elő, melynek hatálya első sorban a nyirk erejétől, azután pedig az állat alkatától függ; mert tudva levő, hogy ugyanazon baj különböző egyéneknél különböző hatást idéz elő. Nem lehet tehát előre meg határozni, milyen nyirk fogja a szóban forgó esetben a kivánt hatást előidézni, hogy t. i. se túlságos erős, se nagyon gyenge ne legyen. Mert ha a nyirk areje kelleténél erősebb, úgy az állat életét veszélyeztetnők, mig ha elleukezőleg túl gyenge lenne, a beoltás nem járna haszonnal. De miben áll a beoltás haszna? Miért, teszsziik ki az állatot veszélynek? Ezen kérdésekre a feleletet megadja Pasteur ós Chamberland korszakot alkotó felfedezése: „A lépfene oltás megvéd a lépfene ellen" Következményei ugyanazok, mint a himlő oltásnál Amig ugyanis a betegség enyhe nemét előidézzük, megakadályozzuk ugyanannak teljes erővel való kiütését. És mégis lényeges külöubség van e kettő közt. A him« lőnél nem oltunk emberi himlőt — ez az egyénre és környezetére nézve veszélyes vállalat lenne — hanem tehén himlőt és pedig vagy közvetlenül a tehén tőgyéből, vagy miután előbb az emberbe beoltatott, egyik ember bői a másikba. Mindig azonban a tehénhimlő az, ez a veszély nélküli egyszerű megbetegedés, mely bennünket a veszélyes himlőtől megóv. Máskép van ez a lépfenénél. Ezen betegség csak az állatoknál honos és csak kivételeseu fordul elő embe Oh az áldott jó nagy szalmakalap! Higyje el, ha!, .tlan rosszul állott nekem; olyan voltam benne, mint egy drótos tót, és mégis mindig azt hordtam. Szerelmünkért kész szivvel voltam csúnya. Ah s ma reggel, mikor a nagymamával hazafelé jöttem, egy gálád szélroham lekapta fejemről a kalapot. Majd meghaltam ijedtemben. — Nagymama a kalap! kiáltottam kétségbeesve. — Végem van. A nagymama rám szegezte gyanakvó mély szemeit s nem telelt. A kalapot szerencsésen elkapta egy gyerek és visszahozta, de azóta a nagymama mindig azt nézte mereven. Hazaérve első szava ez volt: Margit add csak ide a kalapodat! El voltam árulva. Még aznap kimondotta a családi értekezlet, hogy utaznom kell. Oh, de higyje el Béla, álljon bár köztünk százezer nagymama, százezer harisnyával s egy millió kötőtűvel, én önt örökké szeretni fogom 1 * * * Margit 20 éves. Uram. Sorsom elvan döntve. A nagymama győzött, nekem nőül kell mennem ahhoz, akit nem szeretek. Felejtsen el! A nagymama önző. Befolyása a szülőimnél korlátlan, minthogy övé a vagyon. A nagymama nem engedi, hogy az ön neje legyek, a szegény aljegyző neki nem kell. Én pedig beletáradtam a küzdelembe. Oh a nagyanyák nagyon nagyon kegyetlenek ! Legyen meggyőződve, hogy menyasszonyi koszorú helyett halotti koszorút teszek homlokomra! * * # Margit 60 éves. Tisztelt uram! Ön egy szerelmes levelet merészkedett lika unokámnak írni, mely azouban szerencsére az én kezeimbe került. Nagy érdeklődéssel olvastam abban, hogy ön engem „pápaszemes sárkány "-nak, „százesztendő harisnyádnak nevez, szép! Csak annak örvendek, hogy ennek a vén pápaszemnek sikerült idején átlátni a szitán s a százesztendős 1 harisnya kötése elég időt engedett arra, hogy önnek uti laput kössek a talpára. Azt hiszi, nem vettem már rég észre, hogy esténként Ilka ablaka alatt ácsorog borzasztó szentimentális pofát vágva? Azt hiszi, nem tudtam, miért korcsolyáz az utcán mindig nyomunkban, ha az unokámmal sétálni megyünk ?-S minap azt hiszi, nem tudtam, miért kötött beie abba a szegény bakancsos káplárba, azon ürügy alatt, hogy az minket inzultált, holott minket ujjal sem bántott a jámbor. Csak az unokám előtt akart hencegésével feltűnni, mint hős; én azonban igen örvendettem, hogy a derék káplárnak sikerült kiütni az ön három fogát. Oh, ha ön azt hitte, akkor nem tudja, mi egy jó 1 nagyanya nemes féltékeny őrködése! Vagy azt hiszi, nem tudom, hogy sikerült az uno kám fejét elszédítenie ? Arra is rájöttem, hogy b(inö3 levelezésre csábította. Irtóztatók a mostani ifjúság erkölcsei! Oh az én időmben . . . Nos uram, hát értse meg, hogy mi Ilkát nem egy éhenkórász kis beamternek szántuk. A mig én élek, , Ilka nem lesz az öné. A vagyon fölött én rendelkezem, fiam pedig mindenben az én tanácsomat követi. Ezt van szerencséje önnek válaszolni a pápaszemes sárkánynak és a százesztendős harisnyának. reknél. A lépfene emberre és állatra nézve egyaránt nehéz, az egész szervezetet megtámadó s rendszeresen halállal végződő betegség. Ennél nem létezik semmi enyhébb természetű lépfene, mint amilyen a tehéü, vagy bárányhimlő az emberi himlővel szemben. A lépfeneoltás tehát egész más valami, mint a himlőoltás. Jenuer hal hatatlan érdeme csak az, hogy a természet intését először vette észre. A lépfenénél azonban nem fordul elő semmi természetes enyhébb alak, ezt először keresnünk, terem tenünk kellett s Pasteur és Chamberland tulajdonképeui érdeme, hogy ezt a titkot a természettől ellesték. Pasteur nyirkja nem oly tökéletej, mint a himlő oltó anyaga. Nem mintba kevésbbé biztosan működnék, hanem hátránya az egyenlőtlen hatásban rejlik. A himlő oltó anyaga vagy hat, vagy nem. A lépfene oltó anya gánál ezen két szélső határon belül a hatásnak több foka létezik és az állatok egyenlőtlen alkatánál fogva nem lehet előre meghatározni, hogy egyes esetekben melyik nyirk lesz elég erős anélkül, hogy ártana és elegendő a megóváshoz. Pasteur ezen, a dolog természetében rejlő bajon ugy segit, hogy kétszer olt be. Először igen gyenge nyirkkal, amely soha sem árt, de mindamellett megfelelő alkatú állatoknál az oltás hjlyén fakaiékok támadnak. A második oltás 12 —14 nap múlva történik erősebb nyirkkal. Ez okvetlenül véd a lépfeue ragály ellen. Időközönként kisebb daganatok támadnak, melyek azonban rövid idő mulya minden kezelés nélkül elmúlnak. Pasteur felfedezései —- a dolog természetéből kifolyólag — a mezei gazdak körében a legnagyobb feltűnést kel tették. Nyilvános kísérletei, melyeket 1881. évi május 5 én kezdett meg, a legfényesebb eredménynyel végződtek s a nagy közönséget saját jól felfogott érdekében arra késztették, hogy a felfedezést értékesítse úgy, hogy Franciaországban a juhok, barmok és lovaknál a Pasteur féle óvó beojtás ép oly honos, mint nálunk a himlőojtáe. A közgazdaságot oly közelről érintő emez ügy a külföldön egyre jobban hódít, sőt hazánkban is nagy sikerrel alkalmazzák állataink megvédésére. Hisszük, hogy az uj találmány hazánkban is leküzdve az esetleg itt-ott felmerülő előítéleteket, mind nagyobb tért fog a maga számára meghódítani és gazdaközönségünk a beojtás alkalmazásával állatait ezen veszedelmes betegség ellenében törekszik lehetőleg megóvni. Budapesti levél. Közeledik a tanidő kezdete, az iskolákba, egyetemekre beiratkozás ideje és a vidéki családok készülődni kezdenek, hogy Budapestre jöjjenek gyermekeik beiratására és bevásárlásaik eszközlésére. Ez alkalomból ajánljuk tisztelt olvasóink figyelmébe mindazt, mi rájuk nézve a fővárosban tájékoztatásul szükséges. Budapestre megérkezve, első egy jó szálloda. A ki csendes, tiszta és kényelmes, mindamellett olcsó lakást óhajt, az Bereczky Lajos „Erzsébet királyné" szállodáját vegye igénybe, mely a belváros kellő közepén, az Egye tem utcában 5. szám alatt van. Közel van ide minden iskola, egyetem. Közvetlen szomszédságáb an van a villamos vasút állomása. A szállodában legnagyobb pontosság, gondos kiszolgálás kellemes otthont nyújt. Éttermében jó magyar ételek s italok, tiszta kávéházában a legjobb kávéházi italok jutányos árakon szolgáltatnak ki. Fürdőszoba áll a vendégek rendelkezésére, s villamos világítással van a szálloda ellátva, miért is legmelegebben ajánljuk tisztelt olvasóinknak, A zene tanulása ma már az altalános műveltségegyik követelménye, s minden értelmes család taníttatja gyermekeit zongorázásra, mint a zenetudás alapfeltételére. A tauidény kezdetével mutatkozik legi nkább a zongora beszerzéséuek szüksége, mely célból a legjobban ajánl hatjuk a régi hírneves Heckénast Gusztáv zongora termét, Budapest, kigyó-utca 7. sz. alatt. Heckenast ezen üzletet 1865 ben apósától, Pachl János első magyar zongoragyá rostól vette át, 1879. májusban pedig a híres Beregszászy Lajos u Ivari zo Jgoragyáros raktárát is átvette, s azóta a kigyó-utca 7. sz. házban van külön e czélra épített termekben dús választékban, mindeufóle kiil és belföldi zongorák, piauinok és harinoniumok nagy raktára minden Ízlésnek megfelelő kiállítású, fekete, dió vagy matt fában, faragott vagy vésett díszítésekkel. Heckenast Gusztáv raktárában csakis elsőrendit gyárakból való gyönyörű hangú zongorák vaunak; ő a világhírű „Schidmayer és fiai" stuttgarti cég egyedüli képviselője, továbbá a zene világban a legjobbnak és legolcsóbbnak elismert „Thuringia Organ Co" harmoniumjainak főraktárosa. Nagy választéka van itt átjátszott zongoráknak, valamint minden, e szakmába vágó javitások is legjobban eszközöltetnek. Kivánatra árjegyzéket ingyen és bérmentve megküldi. A kinek zongorára van szüksége, az ezen régi jó hiruevü, szolid céggel lépjen összeköttetésbe. Kertész Tódor . . „Van-e, ki e nevet nem ismeri?" Emberemlékezet óta volt Kertész Tódor díszműáru tárháza a Dorottya u. 1. sz. a , s nincs senki e széles hazában, ki Budapesten jártában ott ne vásárolt volna, mert hát mindenkinek volt szüksége egyre másra, a mi csak ott volt található a legjobban. A zóna díjszabás életbelépte óta folyton emelkedő idegen forgalommal Kertész Tódor vásárló közönsége :s folyton emelkedett, ugy hogy már az utóbbi években szűknek bizonyultak a kölönben tágas helyiségek, s gyakran egymás hátán állott a vásárló közönség s igy szükségessé vált a helyiségnek egy nagyobbal való felcserélése s most már Kertész Tódor díszműáru tárháza uj helyiségben van a Kristóf tér sarkán, a gróf Teleky féle palotában. Ez az uj helyiség ugy nagyságban, mint diszességben messze fölülhaladja az eddigit, valóságos fényes látványosságot képez, melynek megtekintése már magában véve is gyönyört szerez, s azt senki el ne mulassza, a ki Budapestre jön. Máimaga az üzlet külső impozáns arányaival, 34 nagy tükör ablakú kirakatával, melyekben ezer és ezer szebbnél szebb tárgy szemlélhető, folytonosan leköti a járókelők figyelmét. Hát még ben az óriási csarnokokban, minden képzeletet felülmúló gazdagou vannak felhalmozva azok az ezrekre menő műipari cikkek, diszműtárgyak, háztar-