Zalamegye, 1894 (13.évfolyam, 26-52. szám)

1894-08-19 / 33. szám

Zala-Egerszeg, 1894. augusztus 19 33. szám. társadalmi, közművslodcsi és gazdászati hetilap. A „Zalamegyei gazdasági egyesület", a „Zala-egerszegi ügyvédi kamara" és a „Kanizsai járási községi és körjegyzők egyletének" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szent István, a magyar nemzet első apostoli királya. Országok OS népek története — mely, mint Cicero mondja : „az élet mestere'' — az elfogulatlan megfigyelőt arról győzi meg, bogy az egész mindenség folytonos változásnak, rendszeres átalakulásnak van alávetve. Ezen provideneiális végzés szerint itt, a földön, egyes országok, népek, keletkeznek, gyarapodnak, virágzanak és elérvén a civilizáció magasabb fokát, hanyatlanak, elenyésznek s helyüket lassankint mások foglalják el : „Az egyik nemzet gyászos sirba

1mán egy másik emelkedik . . ." A világtörténelem lapjai legeklatánsabban tanúskodnak, mint emelkedtek rohamosan az őskor kelet népei : Babylon, Assyr, Pbönicia, Aegyptus és Persia lakói, s mint hanyatlottak később s tűntük el, helyet adva ujabb népeknek, a görög cs rómaiaknak, kik rövid idő múlva megszilárdulva oly hatalmas néppé fejlődtek, Itogy a föld akkor ismert művelt elemeit mármár magukba olvasztották ; de idő folytán ezek is csak eltűntek, létök, hirnevük és nagyszerű tetteik nyomait csupán a történelein véste márványlapjaira. Ai. egész kontingenst megrázkódtató népvándorlás viharos árja levette szerepüket az élet színpadáról. A históriai nevezetességű római világbirodalom legműveltebb tartományai : Itália, Gallia, Hispania a népvándorlás szomorú áldozatai lőnek. A lakók milliói részben a kóborló vadnépek fegyverei által, részben leirhatlan nyomor és inség között vesztek el. „Az ősi nagy népek beláthatatlan touietőjét új népek veszik körül és a rabláncra fűzött hátramaradtak millióinak szemében gyászköny ül . . A rázkódtatás általános volt és igy hazánk sem maradt érintetlenül a mindent veszedelmes árként magával ragadó és romboló népvándorlás vihara alait. A mostani Magyar-hon szép és kellemetes virányai pocsolákká lettek, ezen tejjel és mézzel folyó magyar Kánaán buja rónáin gaz és bojtorján termett ; a városok és falvak csakhamar kiürültek, mert lakósaik a minden emberies érzületből kivetkőzött vadnépek hordái elől elmenekülének. Akik eme borzasztó nyomor és pusztulás szem- és íültanui voltak, már-már az egész emberi nemet kipusztultnak, elveszettnek hitték. De az isteni providentia nem engedte meg ezt ; ha titkon is, folyton működött, folyton előre haladt, hogy az emberi nemet és vele a magyar népet is közelebb vigye céljához . . . A vándor népek romboló árjában találjuk harcias őseinket, Árpád párducos hadát, amint ősi hónukat, Kis-Ázsiát, odahagyva, portyázó csatározások, majd tüzzel-vassal pusztító harcok között teljesen elvadulva — sok barangolás és viszontagság után a mostani Magyarhon áldott tőidén letelepedének, hogy meghódítsák, illetőleg inkább örökségkép átvegyék azon országot, melyet egykor meséshirű, népeket hódító dicső ősük, Attila, birt vala.. Az isteni Gondviselés úgy akarta, hogy műveletlen, pogány őseink foglalják el az akkor még kuliiválatlan Magyar föld csodaszép virányait, áldott vidékét, és itt találják föl az anyaföldet, tehát nem — mint más vándor népek, pusztulásukat, — hanem az anyaföldet, mely számukra nem csak ideiglenes boldogságot, földi jólétet, hanem egyszersmind a siron túl is boldogító keresztény hit üdvadományának kincseit termette. Az Ur, a népek Istene, akarta, hogy pogány őseink a keresztény vallás üdvözítő igazságaival megismerkedjenek, és ennek elfogadása által köztük a polgáriasodás és művelődés terjedjen. Ezen magasztos, de előre láthatólag sok nehezségbe ütköző feladat kivitelére egy oly apostoli buzgóságu fejedelem szemeltetett ki, kiben az isteni télelem és a hazaszeretet az államférfiú bölcseségével a legszebb összhangban egyesültek, ki, mint egy Vergilius tollára méltó második Aeneás, magasan tündöklő idea marad a késői nemzedék előtt; ki messze jövőbe kiható és népe iránt nagy szeretetről tanúskodó intézkedései által kitörülhetetlenül bele véste nevét a hálás utókor szivébe. Ne kérdezd tehát oh idegen, — miért a nagy ünnepség augusztus 20-án nemcsak a haza szivében, de országszerte, még a legutolsó faluban is ? — Ne kérdezd, miért határozá el a magyar parlament a koronás királylyal egyetértőleg ezen napnak, mint nemzeti ünnepnek, megülését ? És miért énekli e napon annyi ezer és ezer torok oly szent lelkesedéssel „Hol vagy István király?" . . . Mert a magyarnak mélyen szivébe vannak vésve ama soha el nem évülő érdemek, melyeknek a nemzeti ünnep hőse, az első apostoli magyar király, birtokosa. — Megfelel a minden igaz magyar hazaíit karakterizáló ! kegyeletes hála, rajongó tisztelet elhunyt nagyjai iránt, kik között első helyet íoglal el Szt István, kit méltán nevezhet — a haza atyjának — a magyar nemzet büszkeségének ! Mi által kötelezte a nagy király népét oly nagy hálára ? . . . Szent István, az Ur felkent választotta, erősen meg volt győződve, hogy a műveletlen, erkölcseire nézve nyers magyar népnél mi sem lehet alkalmasabb eszköz a szivnemesítésre, a művelődés és polgáriasodás előmozdítására, mint a keresztény kath. vallás behozatala és ennek meghonosítása ; miért is élte főcéljául tűzte ki kedvelt honfiainak a babonás előítéletekkel telt pogány vallásról Krisztus hitére való térítését. Telve szent lelkesedéssel e nagy cél iránt, telve erélylyel és férfias elszántsággal leküzdeni minden akadályt, szilárd akarattal fogott nagy terve kiviteléhez. Mi volt eredménye e térítésnek ? Ugyanaz, ami Európa, sőt az egész földkerekség más népeinél is ; — amint mindenütt, — úgy kivált a magyar nemzetnél igazolást nyert: hogy „soha sem volt még rendszer oly döntő hatással a nemzetre, soha nem járta át oly üdvhozó erélylyel a társadalmat, mint a keresztény vallás a maga hitrendszerével ..." Mert ez volt azon varázserejű hatalom, mely a nomád élethez szokott, pogány magyar nép szivében az emberi méltóság hamvadó szikráját uj és nemesebb életre ébresztette ; mely meggyújtván az Isten és a felebaráti szeretet fáklyáját, gátot állott a magyar nép duló rohamának, enyhébb elveket csepegtetve Árpád harcedzett unokáinak szivébe ; mely utat tört magának a rengeteg erdőségek vadonjain keresztül, megszüntetvén az iszapos posványokat és reászoktatta népünket a föld rögös hantjaiban kincseket szerezni, az iskolákban, valamint a művészet és ipar csarnokaiban örömöket, élvezeteket keresni, becsesebbeket és áldásosabbakat azoknál, melyeket előbb a harcias magyar nép lándzsával és ijjal keresett volt. — Azon korba andalít vissza bennünket ezen nemzet ünnep, mely kor egymás mellett ringatá a magyar kath. egyháznak és a magyar polgári alkotmánynak bölcsőit. A nagy király a keresztény vallás behozatalával igen célirányos polgári alkotmányt, üdvös törvényeket hozott, melyek által a személy és vagyonbiztonság alapját egyszer s mindenkorra megvetette. Ezen alkotmányos intézkedése a régi nemzeti jogokat nemhogy csorbította volna, sőt ellenkezőleg az „etelközi vérszerződés", tehát az ősi alkotmány, talapzatán épült föl. A magyar nemzet eme jótékony regenerálását lelkének nagy államférfiúi bölcseségével, szivének érzelemgazdagságával s akaratának óriási erejével valósítá meg. — Bármily nemes és önzetlen volt is minden intézkedése, mégis nem egyszer kellett keserűségét tapasztalnia hálátlau honfitársai részéről, kik gonosz ármánykodásuk által nemes tervét meggátolni igyekeztek ; de a nagy királyt, a lángbuzgalmu férfiút, az istenbe vetett rendíthetetlen bizalma soha sem hagyta el: működését siker koronázta, fegyverei úgy a bel-, mint a külellenség felett győzelmet arattak. S elérte, amit élte főcéljául tlizött ki, t. i. népének civilizációját és vele boldogítását a keresztény ' hit által. Alig hogy elfoglalta a trónt, hű magyarjait a keresztény vallás bajnokaivá avatta ; és amit atyja, Géza fejedelem, hirdetni kezdett, azt az első koronás király egész buzgósággal folytotta; külföldről hozott papokat, óket tevén népének tanitóivá, kik nemcsak a vallás és tudomány alapelemeire oktatták a magyar népet, hanem hozzá szoktatták a földmiveléshez és az egyes iparágak üzéséhez is. Több püspökséget és apátságot alapított, templomokat épített, nagyoDb számú iskolát nyitott — igy felfegyverkezve szent hitének paíjzsával, nem átallotta nyílt bizonyságot tenni vallásos meggyőződéséről, királyiajkakról hirdetvén az evangeliumoL, melynek leghűségesebb követője maga volt a király. A szeretet isteni Mesterének azon tanítását: „Amit egynek legkisebb atyámfiai közül tesztek, azt nekem teszitek" igen szépen valósítá meg akkor, midc felkeresi az Ínségeseket, árvákat és betegeket gazdag alamizsnával vigasztalván meg őket, é így feiszárítá apostoli szeretetével a fájdalom és 1 nyomor facsarta könyeket. I Végül, ami Szent István uralkodói műkö! désében leginkább feltüntette az igazi államférfiúi j bölcseséget, az ama nagyszerű és eredményében messze a jövőbe kiható cselekedete, hogy nemzetének koronát s vele a magyar népnek a külföld előtt is tekintélyt szerzett és hazájának szilárd alapot biztosított. Elküldé ugyanis Asztrikot, Pannonhegy első főapátját, Rómába II. Szilveszter pápához, hogy a kereszténynyé lett magyar népet a szent Atya ótalmába ajánlja és ezen kinyert ótalom zálogául koronát kérjen. A nagy pápa szives örömmel teljesíté a magyarok fejedelmének kérését, és nemcsak koronát, hanem apostoli kettős keresztet is küldött neki. Innen van a magyar királyoknak apostoli cimük. Dicső 41 évi uralkodásában a sokoldalú tevékenység megviselte a nagy királyt, ereje egyre gyöngült és érezé, hogy napjai már meg vannak számlálva. 1038-ik év Nagy-Boldogasszony napján utolszor gyüjté maga köré az ország főpapjait és főurait, hogy végső órájában búcsú szavát intézze hozzájuk ; elhaló ajkainak végső fohászát a Boldogságos Szűzhöz intézé: „Egek királyné aszszonya ! vedd anyai ótalmadba az egyházat, a hazát és kedvelt magyar népemet !" Meghalt a nagy király, de fennmaradt magasztos emléke és erősen hisszük, hogy fenn is fog maradni, mig csak egyetlen igaz magyar szív dobog, a királyi zsoltáros szerint : „ Örök emlékezetben lesz az igaz." Dicső szent jobbja, ezen a régi idők csodaszerüen megmaradt drága ereklyéje, a nemzeti ünnepen fényes menetben szent énekek ünnepi hangjai mellett vitetik és u