Zalamegye, 1894 (13.évfolyam, 26-52. szám)

1894-08-05 / 31. szám

legalább enyhítésén munkálni kell. De az új társadalmi rendet a természetes fejlődés erejével akarják elérni és nem úgy, hogy a mostani leütött fejének véres helyére oda ilcszszék az új fejet. Ilyen erőszakot nem tür a józan, természetes tökéletesedés. A magyar társadalomnak a legradikálisabb reformáló töiekvésekkel szemben is mindenkor meg szokott lenni erkölcsi alapja, mely nélkül sem haladást, sem tökéletesebb kialakulást nem akceptál, de nem is akceptálhat ; mert azzal nyomban elejtené a valódi tökéletesedés kritériumát. Éppen ez az erkölcsi alap után való határozott törekvés ad nekünk megnyugvást arra nézve, hogy a magyar társadalom józan elemeit még a legszebb céllal sem lehet belevinni olyan mozgalomba, mely vérrel, gyilokkal, bombákkal, dinamittal, terrorizmussal akar rögtöni sikert biztosítani s az avult intézmények hegy-óriásaira úgy akarja fölcigánykerekeztetni az új világot. Ezt a magyarnak sem véralkata, sem jelleme vem veszi be. Mi is haladunk a tökéletesedés felé ; mi sem állunk meg conservativ ragaszkodással az elavult rendszerek mellett ; de haladásunkban minden szélsőség, minden féktelenség ellen megőriz bennünket az erkölcsi alap. melyre a céllal és eszközökkel szemben egyaránt töreksziik. A kereskedelmi iskolai magántanulók ügyében a vallás és közoktatásügyi in. kir. miniszter 189 I. évi junius hó 1 én 7.050 sz. alatt a következő rendeletet bocsátotta ki: „A kereskedelmi akadémiák és a kereskedelmi középiskolák záró (érettségi) vizsgálataihoz kiküldött biztosaim jelentéseiből meggyőződtem, hogy ezen tanintézetekben a magántanulói intézmény a szakoktatás színvonalának emelkedését jelentékenyen gátolja. Miután az 1890. évi április hó 14 én 8.871 sz. a kelt idevágó szigorító rendeletem nem volt képes megakadályozni azt, hogy a középkereskedelmi iskolák és kereskedelmi akadémiák záró (érettségi) vizsgálataira magántanulók nagyobb számmal jelentkezzenek ; miután a tapasztalat azt mutatja, hogy ezeknek csak elenyésző csekély része tesz azért vizsgálatot, hogy a kereskedelmi pályára lépjen s a többség vagy az egy éves önkénytes ség kedvezményére kíván jogosultságot szerezni, vagy a köztisztviselők minősítéséről szóló törvény szempont jából utat törekszik magának nyitni a közigazgatásnál való alkalmazásra; miután a miuősítési törvényben megkívánt tudományos előképzettség mértékéül első sorban a közép iskola (gymnasium vagy reáliskola) van elismerve, ennek magán uton való elvégzése pedig bizonyos feltételek mellett mindenkinek lehetővé vau téve: nem tartom szükségesnek, hogy a kereskedelmi akadémiák és a kereskedelmi közép iskolák záró (érettségi) vizsgálataira továbbra is bocsát hatók legyenek oly egyének, akik ily nyilvános szakis kólát nem végeztek és tulajdonképen nem szándékoznak a kereskedelmi pályára lépni. Ennélfogva a kereskede- j lemügyi miniszter úrral egyetértőleg a feut idézett sza- I bályrendeletet az lh94 5. tanévtől kezdődőleg hatályon , kivül helyezem s a következőket rendelem: 1. A kereskedelmi akadémiákban és a kereskedelmi középiskolákban magán tanulóul senki sem vehető fel. i 2. Ezen iskolákban oly egyének, akik az egyes osztályokat nem látogatták nyilvánosan, csak kivételesen bocsáthatók záró (érettségi) vizsgálatra, ha 24 évnél idő sebbek, ha a gymnasium, vagy a reáliskola, vagy a polgázi ! iskola négy alsó osztályát nyilvánosan vagy magán uton sikerrel elvégezték s ezután valamety kereskedői üzletben vagy keréskedelmi vállalatnál legalább 3 évet gyakorlatban töltötték él s ha a záró (érettségi) vizsgálatot megelőzőleg ezen iskola minden egyes osztályából sorrend szerint leg feljebb negyedévi időközökben külön külön magán vizsgála tot sikeresen tettek. 3. Ily egyéneknek az engedélyt úgy az osztály vizsgálatokhoz, valamint a záró (érettségi) vizsgálatokhoz való boesáthatásra a vallás és közoktatási miniszter adhatja uieg. Az ez iránti kérvény a folyamodó keresztlevelével (születési bizonyítványával), iskolai és vizsgálati bizonyítványaival, továbbá az iskolából való kilépés óta eltelt idő alatti foglalkozásáról szóló hiteles okmányokkal felszerelve, azon iskola igazgatójának nyújtandó be, mely nél a folyamodó a vizsgálatokat letenni szándékozik ; aki azt az iskola tanári testületének erre vonatkozó vélemé nyével az illetékes kir. tanfelügyelő utján a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez terjeszti fel. 4. Valamely rendes tantárgyból a vizsgálat sem az osztály-vizsgálatoknál, sem pedig a záró (érettségi) vizsgálatnál el nem engedhető. 5. A záró (érettségi) vizsgálatra ily módon bocsátott egyének ezen vizsgálatot rendszerint a tanév végén a rendes tanulókkal együtt teszik le. 6. Ugy az osztályvizsgálatokról, valamint a záró (érettségi) vizsgálatról ily esetekben kiadandó bizonyítvá nyokbau azon körülmény, hogy a vizsgázó magán uton készült, továbbá azon miniszteri rendelet kelte és száma, melylyel a vizsgálatra az engedély megadatott, felemlítendő. 7. Az osztály vizsgálatokért az állami iskolákban egyenként 40 forint dij jár, mely összeg az igazgatót s tantárgyak szerint a vizsgáló tanárokat illeti meg. A záró (érettségi) vizsgálatért ugyanazon dij jár, melyet a rendes tanulók fizetnek. 8. A javitó vizsgálatra s az osztály vizsgálatok ismétlésére nézve a fennálló szabályok az itt szóban levő esetekben is érvényesek. A pénzügyi közigazgatási bíróság döntvényei. Agyagipar felállítása tárgyában felvett helyszini tárgyalási jegyzőkönyv bélyegmentességben nem részesül. (1894. évi 1.356. sz.) Ha a bányatulajdonos a bányakapitányság ama felhívása folytán, hogy bányája üzembe helyezése iránt intézkedjék, ennek megtörténtét beje'enti és egyúttal a bányára nézve vevő ajánlását is kéri, ez a beadvány bélyeg-mentességben nem részesül (1893. é. 10.636. sz.). A váltóeljárásban benyújtott kereset, habár abban az ismeretlen örökösök részére ügygondnok kirendelése kéretik is, nem esik az ill. dijj. 13 tétel IV. 9. po»tjá ban megállapított bélyegilleték alá (1894. é. 3.571. sz.). A rendőri hatóság ügykörébe tartozó pásztorbér követelési ügyekben benyújtott felebbezések bélyegmen tesek (1894. é. 2.954. sz.). A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek adójának megállapításánál, az egyenes adótör vények és szabályok 1888. évi hivatalos összeállításának III. rész 14. és 15. § aiban meghatározott átlagol szá mítástól még abban az esetben sem lehet eltéini, ha az adó utólagosan, az illető vállalat üzembe helyezéséig visszamenőleg több évre egyszerre vettetik ki (1893. é. 12.132. sz.). A felebbezések után járó illeték akkor is csak az ill. dijj. 13. tétel IV

7. 12. a) pontjában megállapított mérvben rovandó le, ha az első folyamodásu bírósági határozat után járó öt forintot meg nem haladó illeték nem bélyegjegyekbeu, hanein — kiszabás alapján —készpénzben rovatott le (1894. é. 541. sz.). Oly felsőbb bírósági végzés, amelylyel az elsőfokú bíróságnak illetékességet leszállító határozata megváltoztattatik : illetékmentes (1894. é. 4«. sz.). Az 1888 é. XXXVI. t.-c. 27. § ában megállapított bélyeg és illetékmentesség neui terjed ki az italméréshez való tulajdonjogi igény megállapítása végett folyamatba tett külön perekre (1893. é. 12.023. sz.). Állami kedvezményben részesített gyári vállalat a gyári lelkek és épületek megszerzése és átíratása után járó illetékek fizetése alól abban az esetben is fel van mentve, ha egy, már létező és ugyancsak állami kedvezményben részesült gyárnak telkeit és épületeit veszi meg. A soproni kereskedelmi- és iparkamara köréből. i. A magyar épület és műlakatosgyár részvénytársaság budapesti gyárábau a többi közt oly iparcikkek is készül nek, melyek eddig hazai gyárban nem állitattak elő. Ilyenek: 1. mindennemű felvonógépek, 2. vashordók folyadékok szállítására, 3. ekék forgó koronggal, 4. katonii céllövő állványok, 5. vasúti őrházak hullámlemezből, 6 mezei vasúti kocsik szab. függőleges nyomásn fékszer kezettel amennyiben tehát a felhozott cikkekben szükség merülne föl, ezeu hazai gyári vállalatot az érdekelt körök nek figyelmébe ajánljuk. II. A kereskedelemügyi in. kir. miniszter urnák f. évi julius hó 2-án 45957/1V. sz. a. kelt leirata szerint télig, valamint egészen cserzett, még nem festett vagy tovább ki nem dolgozott báránybőrök, mindennemű pálinka, arak, rum, francia sósborszesz és kevert szesztélék és (likörök kivételével), bor és must palaczkokban, méz és viasz Németországba történő kivitelénél ezen áruk a német általános vámtarifa tételei szerinti bánásmódra csak azou esetben tarthatnak igényt, ha azoknak az osztrák magyar monarchiából való származása kellőkép igazoltatik. Ezen igazolás a hatóság által kiállított bizonyítvány előmutatása, vagyjhajóokmáuy, áruszámlák, eredeti fuvar levelek, kereskedelmi levelezések felmutatása utján tör ténhetik. A származási bizonyítványoknak konzuli hitele sítése elvben nem kívántatik. Miről az érdekelt körök ezennel értesíttetnek. III. A kereskedelemügyi m. kir. miniszter ur őnmit. f. évi julius hó 15-éu 52751 VI. sz. a. a „pesti magyar kereskedelmi bank" által alapított 900 forintos utazási ösztöndíj elnyerése tárgyában felső ipariskolát jó sikerrel végzett iparosok részére pályázatot hirdet. A pályázat feltételei a következők : 1. A felső ipariskolai tanulmányok bevégzése vég bizonyitvanynyal igazolandó. 2. A folyamodványok a kereskedelemügyi miniszter úrhoz címezve a tnoson , sopron , zala- és vasmegyei illetékességű pályázók által az alulirt kamarához 1894. évi augusztus hó 3l ig nyújtandók be. 3. Tanulmányozásra a következő kérdés tűzetik ki : Mily módon és eszközök által lehetne kötő- és szövészeti gyár iparunkat fejleszteni?

u E célbői az ösztöndíjas álta! különösen Német, Francia- és Angolország e tekintetben fejlett szövőipari viszonyai tauulmányozandók. 4. Az ez irányban már elméleti vagy gyakorlati tanulmányokat tett és a kellő nyelvismerettel bíró pályázó előnyben részesíttetik. 5. A tanulmányut tartalma hat hóuapban állapítta tik meg, mely idő letelte után az ösztöndíjas tannlmányo zásának eredményéről a fentnevezett miuíszter úrhoz jeleu tést tartozik tenni. Miről az érdekelt iparos körök ezennel értesíttetnek. Sopron, 1894. évi julius hóban. A kerületi kereskedelmi és iparkamara. Uj találmányok és miiszaki leírások. Közli: Bergl Sándor szabadalmi és műszaki irodája. Budapesten, VII. Erzsébet körút 38. Vj pálgatisztitó. A Párisban megjelenő „Le Génié civii" műszaki lapban közölve volt egy Qumci nevű utáltai feltalált pályatisztitó leírása, melynek löbbtóle előnye van; a mozdonyoknál és lóvonatu kocsiknál még most Mi pedig elkiáltottuk, hogy „húzd rá-', mi alatt persze r.eui azt értettük, hogy „Bagos lujd rá", miért az illető nagyon neheztelt s titymálólag azt dörmögé magá ban: „Tudják is ezek az urak, mi szép? nekeui csak jobban kell azt tudnom, ki „hangász" vagyok. Didó, az egyik bojtár telesége, köztük volt a tán cosnőknek s csakhamar annyira elbájolt mindnyájunkat, hogy csak per Didó nagysád kezdtük szólítgatni. Aligha nem a furfangos irnok találta fel ezt a cimzést is. Nekünk pedig legjobban tetszett, hogy még a pot rohos kasznár ur is hajlongott Didó nagysám előtt. Didó csakhamar telemerte a helyzetet s neheztelni kezdett, pláne, midőu egynémelyik közülünk igen kézzel foghatólag kezdé tolmácsolni hódolatát Sértődve távozni készüli, midőn mentő angyalunként ott termett az irnok s a lehető leglovagi asabb mozdulattal megragadta Didó kezét, azt ajkaihoz etnelé anélkül, hogy csak egy arcizma mást fejezett volna ki legmélyebb hódolatnál, mig mi csak ugy düledeztünk a nevetéstől. Jó, hogy csak irnok volt, különben komolyan fel kellett volna lépnem a tisztikar ilyetén lealacsonyítása miatt. A tréfának is megvan a maga határa . . . Megcsókolni egy juhászné kezét! Igaz, hogy én is megcsó koltam hirtelenében az orcáját, de az egészen más rubrikába tartozik . . . Megcsókolván kezét, oly hizelgő hangon, hogy szinte látszott, mint engesztelődik alatta Didó, igy szólt hozzá : „Jól vigyázzon próféta szavaimra D, dó s ne neheztel jen a nagyfámért. Ezek az urak nem hiába festik az ördögöt a falra." S Didó bársony szempillái alól hosszú pillantást vetett a szószólóra s ott maradt, fáradhatlanul aprózva velünk a csárdást kivilágos kivirradtig. II. Összevesztem az uraságommal, — ott hagytam. A magam szegénye lettem, — felcsaptam bérlőnek. Evek multak s én egy kis péuzmagra tevén szert, spekulálgattam. Így kerültem be egyszer Szerbiába, hogy ott | egy falka sertést vásároljak. Egy ismerősöm ajánló levelet j adott egy ottani birtokoshoz, ki szintén kereskedés utján lett dúsgazdaggá, meit hát „a ki disznón nyer, disznóul nyer." Több napi utazás után végre eltörődve, fáradtan egy csinos kastélyhoz értein, mely feltűnő gonddal ápolt díszes kertben fehérlett. Kérdezősködtem a házi ur ut.'in s kellemetlen meglepetéssel haliám, hogy az illető pár héttel ezelőtt meghalt. „Azonban —jegyzé meg a portás ha ugy tetszik, bejelentem a nagyságos asszonynál." Miután már itt vagyok — goudolám — megteszem látogatásomat, talán üzletet is kötök az özvegygyei. Fölmentem a kastélyba. Exotikus virágokkal díszített és csinos freskókkal ékített iépcsőn felvezettek egy keleti fény és nyugati eleganciával berendezett szalonba, hol a komornyik bejelentés végett elkérte látogató jegyemet. Mormogtam valamit a civihzátió túlságos előrehaladásáról, mi alatt n

aSy ügygyei bajjal kihalásztam tárcámból egy összetörődött látogató jegyet, melyen még rajta állt, hogy „podlokányi ispán." Nem sokára visszajőve arról értesített, hogy úrnője gyengélkedvén, „boudoir"-jában togad. Pár szőnyegborította fényes bútorzatú szobán végig haladva, feltárult előttem a „boudoire" ajtaja. Uram tia ! a disz és izlés, mely itt káprázó szemeim elé tárult, annyira elvakítának, hogy első meglepetésemben észre sem vevém a ház ur nőjét, ki pamlagáról fölemelkedve, egy lépést telt teléiu. Igéző jelenség volt, ében fekete hajfürtjei, kék szeme s átlátszó finom arcbőrével. A legkellemesebb ellentét, mit valaha láttam. Mély gyászba volt öltözve. Zavarodásomban hebegtem valamit a bátorságról, de ő félbeszakított, csengő hangon kérdezvén : „I gyan, hogy jött errefelé ispán ur ?" Meghökken tem e címzésen, csodálkozva tekinték rá, míg ő finom mosolylyal és kecses taglejtéssel tovább kérdezé: „Hát rám se ismer többé — én a Didó vagyok." Jó emlékező tehetségem van, de egyideig még is keresgélnem kelleti emlékeim tárházában, mignem eszembe ! | jutott a tní cécónk s Didó, a juhászbojtár felesége. Soha | j ilyen perplexitas ! Rábámultam s nem hittem szemeim nek, melyek most ráismertek a régi Didóra, vonásról vonásra . . . Helyei mutatott s visszahelyezkedvén paiu lagára, rövid szavakban elmondta nekem élettörténetét. Megértéin belőle, hogy szűk volt neki az a csűr s „el repült, minta fürj . durva urát ott hagyta s kiszökött Szerbiába, hol a nem rég meghalt gazdag emberrel megismerkedvén, az elvette s mo t ráhagyta minden vagyonát, melynek teljhatalmú úrnője. Beszélgettünk az elmúlt időkről. Tudtam, hogy mire lyukad ki a társalgá-;, de csak lestem, miként hozakodik elő vele?! . . . O azonban oly ügyes feneket keritett neki, hogy magam sem tudom, hogy hogynem ? elő kellett jönnöm az Írnokkal is. Elbeszéltem neki hosszan-bőven, mint lett az írnokból ispán, mint vette el a tiszttartó leányát, minő katonás menyecske lett ebből, mint gyötri, kínozza férjét . . . Szóval elbeszéltem neki mindent —mit persze magam is csak másoktól hallottam róla — s beszéltem volna még tovább, ha egyszerre észre nem vesszem, hogy Didó szemei különös fényben égnek s hogy fájdalmasan tol. óh ijt . . . „Ne folytassa tovább, kéiem" szólt elborult hangon » mintegy magában hozzá tevé: „ Egy álommal ismét kevesebb.

u Mintha az oly baj volna? Egy juhászmenyecskéből lett nagyságos asszony nem lehet eléggé ébren, hogy gyönyörködjék az életben, kivált ha oly lényes kastélyban lakik, mint Didó. Marasztalt, de nekem mennem kellett s a mellett oly sajátságos érzés vett erőt rajtam, mintha valami ostobaságot követtem volna el, nem találtam többé he lyemet, nem a hangot, melyen vele tovább társalogjak. Amint felkeltem, Didó is felemelkedett. Kivett egy előtte álló vázából egy virágot s átnyujtá nekem : „Nemde — szólt — olyan e virág, mint egy elvérzett sziv . . . Nem várt feleletre, nem is mondá, kinek szánta, de én önkénytelenül biztosítám : „Át fogom adni!..." Didó mindkét kezét nyujtá felém s rajtam egy sajátsagos