Zalamegye, 1894 (13.évfolyam, 26-52. szám)
1894-12-09 / 49. szám
Zala-Egerszeg, 1894. deczember 9 49. szám. Előfizetési dij: Egósz évre 4 Irt. Félévre 2 frt. Negyedévre 7 frt. Egy szám ára 10 kr. Hirdetmények : 3 hasábos pet il sor egyszer 9 kr., többszöri hirdetés nél 7 kr. Jiéiyegdij 30 kr. Nyilttér petitsora 12 kr. A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem küldünk vissza. társadalmi, ÉiéÉésí és gaászati Istilaj. A „Zalamegyei gazdasági egyesület", a „Zala egerszegi ügyvédi kamara" és a „Kanizsai járási községi és körjegyzők egyletének" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Kereskedők figyelmébe. Vagyonbukás esetében a királyi törvényszék vagyonbukottnak kereskedelmi könyveit szakértőknek adja ki, hogy megállapítsák a tartozási és követelési viszonyt, a cselekvő és szenvedőleges állapotot; hogy egybehasonlítsák vagyonbukottnak egybeállított leltárát és mérlegét a könyvek alapul szolgáló adataival; hogy kiderítsék a pénztári forgalomnak évi átlagát ; hogy kimutassák a fizetésképtelenség bekövetkezésének időpontját és ez időtől a csődnyitásig igénybevett áruhitel nagyságát és hogy kitün tessék : vájjon nem-e bocsájtkozott vagyonbukott oly merészebb vállalatokba, tőzsdei ügyletek kötésébe, melyek nagy koczkázattal járnak s e mellett az üzletkörén kivül esnek. A kereskedelmi könyvek vezetése azonban a legtöbb esetben annyira kezdetleges, hogy azokból a szakértők a törvényszék kérdéseire nem képesek megfelelni. Sokszor nincs meg a könyvekben az időrendbeliség, a nélkiilözhetlen folytonosság, az első feljegyzési és főkönyvek közötti hivatkozási kapcsolat, a pénztári és hitel tételek különválasztása, az üzleti tiszta vagyon és évi eredmény feltüntetése. E hiányokra való tekintettel a vagyonbukottak kereskedelmi könyvei a következő képet mutatják : 1. A könyvek vezetése annyira rendszerés összefüggés nélküli, sem a törvényes, sem a szokásos követelményeknek meg nem felelő, hogy ezekből a felvetett kérdések egyikére sem mondható vélemény. 2. A könyvek keresztül-kasul húzott előjegyzékből, pénztárkönyvből és főkönyvből állanak. Ez esetben kimutatható a pénztári forgalomnak évi átlaga, egybeállítható az adósok és hitelezők jegyzéke, de a tényleges vagyoni állapot, a fizetésképtelenség bekövetkezése és az ezután igénybevett hitel nagysága még megközelíthetőleg sem határozható meg. 'ó. Találunk a könyvek között az üzlet öszgzes eseményeit híven feltüntető és időrendben vezetett előjegyzéket, a bevételek és kiadásokat részletesen kimutató pénztárkönyvet, az összes hitelügyleteket magában foglaló naplót, a tartozási és követelési viszonyt világosan jelző főkönyvet és a cselekvő és szenvedőleges váltóhitel nyilvántartó könyveit. Ez esetben megállapítható a pénztári forgalom, az igénybevett bármiféle hitel nagysága ; de mivel a leltárkönyv s évi mérlegek hiányzanak s a tiszta vagyon főkönyvileg külön számlán feltüntetve nincsen: azért a fizetésképtelenség bekövetkezésének ideje s ez időtől igénybe vett hitel ki nem tudható. 4. Találkozunk az említett könyveken kivül jött és ment számolati könyvekkel, leltárkönyvvel ; sőt még a tiszta vagyon évenkint bekövetkezett emelkedése és csökkenése is ki van mutatva. Ez esetben megállapítható a fizetésképtelenség tudásának ideje és ennek felléptétől a csődnyitásig igénybe vett hitel nagysága. Csakhogy a bemutatott köny rvek ritkán tartoznak az utolsó pontnak csoportjába és a legtöbb esetben a leltározás és vagyonbecslést feltüntető évi mérleg és a tiszta vagyont kimutató tőkeszámla hiányzik. Pedig a leltár felvételére a kereskedelmi törvény a kereskedőt évenként legalább egyszer feltétlenül kötelezi, — sőt ha terjedelmes áruraktára a leltározást nehezítené, akkor is köteles megközelítő mérleget készíteni. Hogy némely kereskedő a törvénynek a leltározást illető rendelkezésének mért nem tesz eleget, ezt felfogni s megmagyarázni annál inkább sem lehet; mert csakis a leltár képviseli azt a tükröt, melyben a kereskedő üzleti ténykedésének eredményeit láthatja és a melyből megtudhatja, hogy vagyonilag emelkedik-e, vagy csökkenik ; továbbá vagyonbukás esetében az évenként felvett leltárok bemutatása vagyonbukottnak nemcsak hogy hátrányára nincsen, hanem a szakértők csakis ezen leltárokból domboríthatják ki azokat az okokat, melyek a vagyonbukottra mindenkép előnyösek és az ügy érdemleges elbírálásánál nélkülözhetlenek. A fizetésképtelenség idejének bekövetkeztét csakis a leltárok hiánya miatt nem állapíthatják meg a szakértők s igy ezek kénytelenek az igénybe vett hitel nagyságát megközelítőleg olyformán megállapítani, hogy az utolsó 1—2 évin ^iii tglbe vásárolt áruk értékét kikeresik s ezt a torvényszéknek bejelentik. Az igy kapott numericus eredmény is elég anyagot nyújt a kereskedő utolsó üzleti ténykedésének bepillantásához. Amily hiba a leltár s mérlegnek mellőzése, annyira rendszertelen s a helyes számvitel alapelvével ellentétes az a szokás, hogy kereskedőink nagy része üzleti tiszta vagyonát, aőt nejének hozományát figyelmen kivül hagyja a könyvelésnél. Pedig ezeknek nyilvántartása már a kereskedő jól felfogott érdekében is kívánatos, mert ezeknek folyó számlán feltüntetett egymásutánjából lehet világos képet szerezni az üzlet munkásságáról s kideríthető az is, hogy a vagyonbukásnak csakugyan a forgalom folytonos csökkenése, az évi eredmény fokozatos kisebbedése volt-e az oka ? Pedig a tiszta vagyonnak elkönyvelése annyira egyszerű dolog, hogy kár ennek kihagyása miatt az üzlet történetét feltüntető könyvek vezetésén csorbát ejteni. Nyitunk egyszerűen főkönyvünkben egy „Tőke számlát* 4, mely a főnököt jelenti s őt képvÍ3eli. Ugy mint minden idegen ember követeli az üzletnek adott értékeket, a főnök szám'• Iája. is úgy tekintendő, — mint amely a tiszta ' vagyont az üzletnek kölcsön adta s ezért a tőkeszámlának mindig követelésébe irandó a leltárilag megállapított tiszta vagyon s ha évenkint uj leltárt veszünk fel, amennyivel ennek tiszta vagyona nagyobb vagy kisebb a tőkeszámlán kimutatott tavali vagyonnál, azt is a tőkeszámla követel vagy tartozik oldalára irjuk, a szerint, amint az évi eredmény nyereség vagy veszteség volt s e számla zárlata híven feltünteti az évenkinti tiszta vagyont emelkedésével s csökkenésével együtt. Igy azután megtudja a kereskedő, hogy hiába dolgozott-e, vagy sem ? Balassa Benő. A „Zalamegye,, tárcája. JELLEM. Irta és a zala-egerszegi iparos ijjak november hó 25-én tartott ünképzőküri egyleti gyűlésén felolvasta: Sclimidt István. Mottó : „Az emberi életben a legtöbb ballépés onnati van, hogy ész és jellem nincsenek öszhangzásban." Duclos. Az iparos ifjak önképző egyletének, mint neve is mutatja, önművelődés, csendes bár, de hasznos irányú szellemi munkálkodás, 3ziv és ész nemesítés lévén célja, szükséges, hogy az önnemesitésre alkalmas eszközöket szorgalommal felhasználja ; hogy üres óráiból szenteljen néhányat ama nemes eszmének, mely szivét-lelkét neme siti, mely megtanítja őt az életet magasabb szempontból tekinteni, felülemelkedve a köznapiason,a társulási szellem által épületesen szórakozni, gyönyörködve tanulni. Korunk a haladás korszaka, mely a társadalom minden számbavehető tagjától ismereteket, bizonyos fokú műveltséget kiván. „A természet és kedvező körülmények — mondja Kölcsey — soknak sokat nyújtanak ; hanem a szerencsére támaszkodni hiu gondolat. A szerencse külső és belső adományait saját igyekvéssel nemesíteni, amit a szerencse önkényt nem adott, fáradhatlan szorgalommal magunkévá tenni: oly szükség, mi alól a nemesre törekvő ember magát fel nem oldozhatja. Voltak idők, mikor a lelkeken bizonyos restelkedés ült; midőn gondolkozó fejek, csak egyenként jelentkeztek s kenyérkereső, parányi tudomány vala mindaz, a mivel a közdolgok fértíai a mindennapi világot százados formák szerint igazgatták. Most a földkerekség legnagyobb részét erős lendülés járja keresztül: korunk uj szükségeket és formákat vőn magára, minden pálya, minden láthatár szélesedni kezd, egész néptömegek kezdenek gondolkozni s egy hatalmas egyetemi ország talpkövei téttettek le : az ismeretek országáé." Törekedjünk szerezui ismereteket 1 de oly istnere teket, melyeket a helyes Ítélet és a jó izlés vezérel. ítélet és izlés nélkül szerezhetünk ugyan ismereteket, de ismereteink hasonlók lesznek a szertelen buja vetéshez, mely sürü növésű szálakat hoz mag nélkül. A megfontolás által kiválasztott és helyes Ítélet által rendbesze dett ismeret ver mély gyökeret és őriz meg a felületes ségtől; a jó izlés adja azon kellemetes szint, mi nélkül a tudomány sötét és zordon, mint az elzárkozott embergyűlölő erkölcse. — Tudom, hogy amaz életfoglalkozás, mely a kör tagjait általában leköti, alig engedi, hogy egyes elvoutnak látszó, mégis a gyakorlati életet közelebbről érdeklő kérdésekkel foglalkozzanak. — Olvasmáuyaik megválasztásánál egész érthetőleg inkább az érdekes és szórakoztató müvekre, mint egyes elvontabb irányú fejtegetésekre szoktak tekintettel lenni. Ezen körülményre voltam én is figyelemmel, midőn rövid előadásra jelentkeztem, szemen előtt lebegvén ama elv : ha csak parányival is elősegithetem a nemes célt, melynek szolgálatába állott az iparos ifjak önképző egylete ; ha csak egy csekélylyel is hozzá járulhatok ama kapocs erősítéséhez, meiy az iparos ifjakat önképzés, sziv és ész nemesítés céljából összefűzi; már ís eléggé meg hálálva látom a kis fáradságot, melyet jelen .fejtegetésemre fordítottam, tárgyul választván a „jellemet", melylyel annyira rokon a közönséges értelemben vett becsület,, becsületesség. — Fejtegetésemet nem annyira a magam, mint inkább a jelen és hajdankori elismert tekintélye és irók, költők és szónokok mondásaival óhajtom megvilágítani és ehhez képest, egy mozaikszerűen összerakott képet alkotni a férfias jellemről ós az erkölcsi jellemről. A nagy Alkotó minden teremtmény közül az embert tüntette ki, olyan tesi és lelki tehetségekkel ruházván őt fel, melyek által méltán nevezheti a teremtés díszének, a Teremtő remekmüvének. A teremtményekben, melyeket a világban látunk, melyek a természetet oly elragadóan széppé, fenségessé teszik, közönségesen három osztályt és ennek megfelelőleg I háromféle életalapot szoktak megkülönböztetni. Az első I! osztályba tartozik a növény ós ásvány világ ; a második osztályba az állatvilág ; a harmadik osztályba pedig az ember, az eszes lény. A növény és ásványvilág tárgyai tenyész és fejlődő képességgel bírnak ; elvetik a magot a földbe, az kikel, fejlődik, virágot, majd később gyümölcsöt hoz. Az ásványország tárgyai, ide értve a kü lönféle kőzetfajokat,, földünk alkotásában igen nagy tömeggel vesznek részt s nem ritkán nevezetes átalakulásokon mennek keresztül. Az állatvilág a tenyész és fejlődő képességen kivül még bámulatos életműködéssel bir, melynél hatalmas téuyezőként szerepel az állati ösztön. Ue mindezek felett messze kimagaslik a harmadik osztály képviselője, az ember, az eszes lény ; mert értelemmel, gondolkozó tehetséggel bir, mert gon dolatait rendezni, a látottakról és hallottakról képet alkotni, — érzelemvilágának, lelki állapotának külsőleg kifejezést adui tud, rendeltetése levén hogy úgy az ásvány és növény, — valamint az állatvilágot, szóval az egész termész3tet hasznára, gyönyörére fordítsa, annak központja legyen. Az ember a Gondviseléstől belé oltott .testi és lelki tehetségeinél fogva csakugyan alkalmas is arra, hogy az őt körülvevő és hasznára alkotott nagy természetnek úra legyeu. Az emberi ész, értelem és szabad akarat, valamint az ész gyakorlati sugalma az egyes esetekben t. i. a lelkiismeret. — Mindama lelki tehetségek, melyeknek helyes irányban történt kiművelése nagyban befoly az ember földi boldogságára, az élet terheinek, viszontagságainak könnyebb elviselhetésére és hatalmas eszközül szolgál arra, hogy akaratát, elhatározásait biztos cél felé irányitsa, nem engedvén magát letereltetni azon ösvényről, melyet esze és értelme által jónak ós helyesnek ismer, szóval mindeme fenemiitett lelki tehetségek kiművelése abban összepotosul, hogy az emberben határozott jellemet fejleszszen. Tudós férfiak, jeles írók szép szavakban domborították ki képzetüket, melyet az ember fenkölt méltóságáról és ennek magasztos nyilvánulásáról t. i. a férfias jellemről alkottak. Sokan hordozzák ajkukon, de nea Mai számunkhoz fél iv melléklet van csatolva.
