Zalamegye, 1894 (13.évfolyam, 26-52. szám)

1894-12-02 / 48. szám

óh ! ha betekintenénk egy-egy ily elhagyatott szegény család viskójába : meglátnék hideg szobában, éhségtől gyötörve a kisdedeket; látnók a kétségbeesés barázdálta redőket a szülők homlokán, akik nem képesek éhségét lecsillapítani gyermekeiknek és ezekkel együtt dideregve s az éhségtől gyötörtetve élnek napról napra akkor, midőn mi a jólét párnái között egész ridegen megfeledkezünk róluk ! Tömörüljünk hát az áldásos munkára ! Hozzuk meg vagyoni iszonyainkhoz mérten az áldozatot ! Támogassuk nemes munkájukban a jótékony egyesületeket ! Áldást hozó munkát végezünk ezzel ; mert letöröljük embertársainknak nyomortól sajtolt könnyeit. A röghöz tapadt szegények hálája lesz jótékonyságunknak legszebb jutalma ! Megyénk a távolból. Itt az idegenben az otthon nyert benyomások a mutatkozó ellentétek folytán, kidomborodnak. Annak a szűkebb hazának képei élesebb körvonalat kapnak, kez denek derengeni, öntudatosakká vállani. Az egyszerű képzetekből fogalom verődik össze. Az előttem feltáruló végtelen sik mellett azok az apró dimbak-dombok tolulnak elém. Annak fekete homokja ezek kérges sárgás agyagját juttatja eszembe. A kopár barnára pörkölt legelők mögött frissen zöldelnek előttem a selyem fűszálakkal tömött rétjeink. A komor fönséggel hideg szőke árját tovasodró Duna mellett mégjesak job ban látom az opálsárga meleg kedves ereinket. Túl a begyen kordába szorított, de ide a sikra érve, rakoncát lankodó, szerte széjjel ágazó, össze-visszakanyargó vizek mentén ezüstösön csillámlanak a nyárfa és fűzfa erdők. Fölvonulnak nekem a mi bükköseink az ő pirossal zöldes lombjaikkal. A mosonyi falvakban az egymásra préselt, a hármas tüzfalu, Janusareu nádtetejü házak széles, egyenes utcákra szabályosan néznek. A mi falvaink zsuppos kunyhói a girbe-görbe utcák mentén szarkamódra összehányvák. Az itteni durva, küzdelmekre termett nyers erős nép mellett előnyösen tűnik föl a mi szelid, tisztességtudó és véznább népűnk. Ezt a különbséget részben a vidéki uriosztály teljes hiányának joggal tudhatom be. A fino manb szokásnak meg van a népre is a maga vonzóereje. És az ő érdekével törődő osztály bizalmassá, simulékonynyá teszi őt. A megyénk uri osztályát nagy tisztesség jellemzi. Égy szellemes barátom azt mondá : a naivságig menő tisz tesség. Az az egy bizonyos, hogy ez a tisztesség nem a külső viszonyok által kiszabott kényszer zubbony vagy az okosság és a tilozof szellem által fölparancsolt tisz tesség, hanoin belső jóravalóságból fakad. Ilyen naivitas előtt kalapot emelhetni. Az nem véletlen, hogy midőn rendkívüli viszonyok a tudományon kivül a legnagyobb tisztességet kiváuták hazánkban a vezető férfiúnál: ezt Deák Ferencbeu megyénk adta. Ez a tisztesség mindenesetre nein privilégiumunk, de sajátos zamatot adnak hozzá az itt uralkodott fejlett társas életből fönmaradó patriarkhális formalitások, melegséget kölcsönöz neki a rendkivüli szivesség. — Ezen környezet természetes kiválása volt Kisfaludy Sándor. Megyénk a modern fejlődés tekintetében szomszédainál hátrább van. Van ebben része a mostohább földnek, van talán hagyjánságunknak, van azonban az említettem tisztességnek is. A modern fejlődés szó sincs, hogy ellenkezzék a tisztességgel ; de hogy abban az alapjában, melyben felszínre hozatott, van sok olyan benne, a mely ba nincs is ellentétben vele, de legalább uem illik hozzá: ezt nyugodtan mondhatni. Ez a hátramaradás ép azért nekem csak ugy tűnik föl, mint vékony nemes rozsda az impozáns bronz Sreretem a bálozó asszonyokat. A kinek nincs kiválasztottja az aranyos illúzió szárnyakon röpködő leány kák táborában és a kinek nyelve megakad a virágos bókolásnál, szívesen húzódik meg plüss belépői mellett az asszonyoknak, a kik csak táncolni akarnak, csevegni és a leányévek báljaira visszaemlékezni. Boros Samu. II. A tudós nő. A tudós nő fogalmát először Muliere genieje ostromolta meg a róla elnevezett műremekben. Nem volt sikere. Nagy Napoleon a nagy Hektnet szólta le, mikor szemébe mondta, hogy ő a századnak azt az asszonyát becsüli legtöbbre, a ki a gyermeket legjobban neveli. Ennek sem volt sikere. Most hogy megbocsájtuuk mindenkinek, a ki tudo mányos ismerettel tetszeleg, már a leány gyuinasiumok és leányegyetemek kérdéséig jutottunk. Ugyan vigyük keresztül, talán majd igy sikerül nekünk, a közönséges embereknek az, a mibe a fenti nagy stratégák alaposau belé buktak. Dr. Sebestyén Gyula. III. Szegény asszonyok. Nem lehet ugy szánni senkit, mint a szegény asszonyt. Nagyon szemérmetes, nagyon szégyenlős, nagyon gyámoltalan. Annyi bátorsága sincs, hogy akarjon segíteni magán. Pedig ez a bátorság legkisebb mértéke, a melyre szegény sorban szükség van. A szegény asszony egyetlen fényűzése a köuy. Ontja nagy fényűzéssel. És mindig olyankor, mikor senki sem fitja. A szegény asszony nem fiatal soha. Sötét éjjel lopódzik hozzá a reménytelenség és virradóra mindig kevesebb van egy rózsával az arcán. Szobájának nincs más lakója, mint a fájó gond. Virág nem terem neki, csak az, a melyet önmaga fon a hervadás koszorújába. Glóriája nincs más, csak a mártiromságé: az ötök lemondás. De azért szép a szegény asszony. Braun Sándor. szobron. — Szeretem annyira megyémet, hogy azt kiváujam, hogy az érdekes rozsda sötét sziuét ragyogás váltsa föl. Bár igy is találui megnyugvásra okot. Eszembe jut egy kiváló férfiúnak társolgásunk közben elejtett szava*: „Az isteni gondviselés utja van abban, hogy nem fejlődünk oly rohamosan." M.-Óvárott, 1894. november hó 25 én. Stransz Sándor. Biztosítás szövetkezés utján. Emberi természetünkben rejlik a törekvés értékes javainkat a lehetőségig biztonságba helyezni a kárt okozó behatások ellen. Ez a törekvés a társadalom közgazda sági fejlődésének mértékében mindinkább előtérbe lépett és alkalmas módokat keresett a lehető tökéletes megvalósulásra. Ez a törekvés hozta létre a vagyon, munka képesség, testi épség és életbiztosításnak napjainkban ismert nemeit. Ez a törekvés keresi egyúttal a tökélete sedés további formáit és fejleményeit ezen a téren. Közgazdasági kulturális fejlettségükhöz képest találjuk a biztosítás különböző módjait az egyes államokban ; mert maga a biztosítás értékes közgazdasági eszme, a mely a többiekkel együtt fejlődik és egyre nagyobb tért hódit. Rohamosan terjedt el a biztosítás szükségének eszméje hazánkban az utóbbi pár évtized alatt, amely idő szakra esik egyúttal közgazdasági fejlődésünknek legélénkebb fellendülése is. Napjainkban leggyakoribb s majduem kizárólagos módja náiunk a biztosításnak a részvényekre alapított biztosító társaságoknál való kárbiztosítás és pedig legtöbbször csak tiizkárbiztositá8. Ezért, mint legáltaláno sabbnál — maradjunk ennek körében. Sok millióra rug az az összeg, amelyet hazánk közönsége évenként értékeinek tűzkár ellen való biztosi tása fejében a részvényekre alapított biztosító társaságok nak kifizet. Igy a hivatalos adatok szeriut 35—36 millió forintra rug évenként a hazai intézetek bruttó tüzkárdij bevétele, mig a társulatok tűzkárokért évenként 14 — 15 millió frtot fizetnek ki. Amiből kitűnik, hogy évenként nagyon is szép összeg marad meg, ami részint a részvé nyeseknek osztalékul szolgái, részint a társaságok tartalékjainak növelésére fordíttatík. Természetes, hogy a részvénytőkére alapított biztosító társaságok évi tiszta nyeresége mindig a részvénytulajdonosok vagyonát növeli. Hisz ép e célból rakták össze alaptőkéjüket és ennek reményében vették magukra a vállalkozással járó kockázatot. Kis hasznot ígérő vállalatba ugyanis okszerűen senki sem fekteti vagyonát, töleg ha ez még a befektetett tőke elvesztésének kockázatával is jár. Már pedig a biztosítással látszólag nagy mérvű tőkekockázat van egybekapcsolva. Ebből a kockázatból következik, hogy a biztosító társaságoknak olyan előrelátással kellett berendezkedniük, amely a befektetett alaptőkének minél nagyobb tiszta jövödelmet biztosítson, hogy rövid idő alatt az osztalékon felül — nagyobb tartalékalapot gyüjthesseuek és ezzel a koczkázatot minél gyorsabban apaszszák, illettve kiküszöböljék. Valamennyi eszélyesen alapított é3 helyesen vezetett biztositótársaság ezt a célt rend szerint rövid idő alatt elérte. Alaptőkéjük után ugyatrs tekintélyes jövödelmet élveztek s ezeukivül különböző tartalékalapok képzésére nem ritkán, az alaptőkéjöket többszörösen túlszárnyaló összegeket tettek télre és igy rövid idő alatt a kockázat veszélyét alaptőkéjükre nézve teljesen megszüntették. A biztosító társaságok valóban fényesnek moudható üzleti eredményeit mi seui igazolja jobban, mint részvényeiknek tőzsdei árfolyamai. Sok ilyen papírnak értéke megsokszorosodott; sőt van nem egy olyan társulat, mely • nek részvényei annyira keresettek és értékesek, hogy a tőzsdékre csak nagy ritkán kerülnek. A részvénytársaságok üzletéről kibocsátott kiinuta tások futólagos áttekintéséből kitűnik, hogy a hazánkban nagyobb üzleteket kötő 8 társulat összes alaptőkéje együtt 14-425 millió Irtot tett, mig vagyonuk ma 115-371 milió frtra rug, nyereségük 189i-ben 2.870, 1892-ben 3.079 millió frtot tett ki. E kimutatásból egyúttal az is kivehető, hogy a fényes eredményt legfőképen a tüz- és életbizto sítás teremtették. Vizsgáljuk kissé közelebbről, mi okozhatta ezeket a fényes üzleti eredményeket? A vállalat működésének kezdetén kisebb mennyiségben egyberakott — néha teljesen be sem fizetett — alaptőke viseli a vállalatnak látszólag nagy veszélyü kockázatát és ennek dacára rövid idő alatt tartalékalapokkal megsokszorosodik és busás osztalékot nyújt ! A nagy kockázattal járó biztositó üzlet állítólag a lehető legalacsonyabb dijtételekkel dolgozik és ennek daczára egyre fényes üzleti eredmények során izmosodik ! E két dolog egymással ellentmondásban van! Egyik állítás C3ak látszólagos, csak képzelt ! Melyik a kettő közül? Könnyű igazolni, hogy mind a kettő. Ugyanis a kockázat veszélye nem olyau nagy, mint látszik és a biztosítási dijtételek nem olyan mérsékeltek, mint lehetnének. A biztosítótársaságok üzleti számadásainak és mérlegeinek gondosabb átkutatása nyomán azt találjuk, hogy ] noha a biztositott összeg az alaptőkét már az első évek I ben sokszorosan felülhaladja, mindazonáltal rend szerint | csak az első üzleti éveknek kiadásai érintik azt cseké lyebb mértékig. Gyakran már a második, harmadik üzletévben az alaptőke újra teljessé kiegészíthető és a tartalékalapok gyűjtése megkezdődik. Ettől kezdve az alaptőke jóformán nem vétetik igénybe, tehát az alaptokét illetőleg a kockázat veszélye csak az első egy pár üzletévre szorítkozik. Azt is találjuk továbbá, hogy a nálnnk szokásos díjtételek alkalmazásával a tűzkár elleni biztosításért befolyó összeg — már az első években — kétszer, sőt^ néha háromszor akkora, mint a tényleg kifizetett tüzká rok összege. Az ebből folyó jövödelein adja meg azután a fényes üzleti eredmények minden biztosítékát, dacára a vállalatok igen nagy adminisztrátionális költségeket l igénylő személyi és dologi kiadásainak. Tudjuk ugyanis, hogy a nagy versenyből kifolyólag minden társaságnak jól fizetett nagyszámú külső és belső tisztviselőt kell alkalmaznia. A kockázat veszélyét nagyító üvegen át látták és mutatták régebben a biztositó vállalatok s a nagy közüuség megszokta e nagyképűsködést. Nyugoti külföldi államokban már régebben feltűnt a biztositórészvénytársaságok fényes üzleti eredménye és gondolkodtak a módok felett, amelyekkel a biztosítást olcsóbbá és ezzel általánosabbá, kiterjedtebbé tehessék. A kutatás fáradozásait eredmény kisérte és korunk egyik közgazdasági vezéreszméjének : a szövetkezésnek, jutott a kérdésnek társadalmi uton való helyes és igazságos meg oldása, a kölcsönös biztositó szövetkezéseknek megallapitá; utján. Mindegyre jobban tért foglalnak ott a szövetkezt alapon álló kölcsönös biztosító intézetek és mindinkább kelet felé tolják — ennek folytán — a biztosító részvény vállalatok üzletének a súlypontját. A szomszédos Ausztriában több ilyen biztosító szövetkezet működik, melyek közül a régiebbek, a. „liroler

1

1, „Salzburgéi-" és a „ Wiener wechselseitige Versiclie rungs — Genossenschaft

u ma már oly alacsony díjtételekkel biztosítja tagjait (100 frt érték biztosítási dija 15'/

2 — 23'/

2 kr., mig nálunk a részvénytársaságok 5—8-szorta magasabb díjtételeket szednek), amelyek alkalmasak voltak arra, hogy vidékük majd minden polgárát bevonták működésük körebe. Nálunk ma az egyenes állami földadón.-.k legalább 30—40% át teszi egy rendszeresen kezelt középterjedeluiü gazdaság tűzbiztosítása kiadása, jéggel együtt 70—100% Elérkezett az ideje, hogy ezen ujabb áliandó tehernek lehető apasziásán segítsünk. Mezőhegyesen, a f. évi szeptember hó 30-án tartott gazdacongressus, amelyen az országos magyar gazdasági egyesület és több tekintélyes hazai gazdasági egyesület képviselői vettek részt, behatóan tárgyalta a jégbiztosítás ügyét és következő megállapodásra jutott: „ Hívja fel az értekezlet az ország összes gazdasági j egyesületeit arra, hogy tanulmányozzák a bistosításnak szövetkezeti alapon való megteremtésének módozatait; mert | jelenleg oda fejlődtek a dolgok, hogy a gazdaközönség | érdekeinek megfelelő biztosítási intézmény egyedül csak i szövetkezeti alapon képzelhető." Tehát a hazai közvélemény ben is egyre szélesebb körben tért foglal ez az irányzat. Ezért reméluünk lehet, hogy az egész országra terjedő szövetkezés utján sikerülni fog a kérdés megoldása. Csak két fontos körülménynek kell egybejátszani t. \ i. jó példák után helyes szervezettel kell megalkotni a i I szövetkezetét és bizalommal minél szélesebb kórben kell felí j karolni és előmozdítani működését. Egy ilyen széles kiterjedésű szövetkezetnél a i kockázat veszélye a minimumra száll, más részt meg a ' kezelési, tartalékgyüjtési és kármegtéritési kiadásait meghaladó jövödelemre nincs szüksége ; mivel a szö vetkezetnek osztalékkal dotálandó részvényei nincsenek, Épen azért lehet igen olcsó és izmosodásával dij tételeleit egyre lejebb szállíthatja és rövid idő alatt ma még nem is remélt olcsó ár mellett juttathatja tagjait a teljes kárbiztositás nyugodt révébe ! Ami a szövetkezésnek a célja t. i. a biztositó feleknek vagyis tagjainak lehető előnyös biztosítása : az a részvénytársaságoknak csak egy eszköze ; mert nekik céljuk a részvények lehető nagy hozamának a biztosítása. A szövetkezés alapján álló intézmény összes javaival és terheivel a biztositó feleké ; övék az alaptőke, illetve tartalékalapok, az összes üzleti jövödelem és ezekkel szemben hordozzák egyedül a kockázat veszélyét, A részvénytársulati mólnál az alaptőkék, tartalékok és jövödelmek mind a részvénytulajdonosoké, a biztositó feleknek csak a kockázatból folyó terhek jutnak, meg szaporodva a részvények osztalék szükségletével ós tar talékalapjaiknak növelésére kellő részletekkel. Igy mérlegelve a kérdést, tisztán áll, hogy a részvénytársulati rendszer nem nyújthat olyan előnyöket a biztosító feleknek, mint a szövetkezeti rendszer. Ebben a meggyőződésben, a közérdek szempontjá ból, működjünk közre a szövetkezés alapján szervezkedő biztositás módjának meghonosítására és terjesztésére! Nagy közgazdasági eszme szolgálatában állunk ; nagy közgazdasági eredménynek lehetünk részeseívé ! Képviselőtestületi ülésA városi képviselőtestület Kovács Károly poldármes ter elnöklete alatt t. hó 1-én rendkívüli gyűlést tartott, amelyen a megelőző képviselőtestületi gyűlés jegyzőköny vének felolvasása és hitelesítése utan liotfi/ Lajos városi képviselő, mint az alispáni hivatal részéről kiküldött vagyonkezelési felügyelő, részletes, kellőkép megindokolt javaslatot terjesztett be a városi pénztár, a közmunka pénz, téglaszin stb. kezelése körül követendő eljárásra nézve, A terjedelmes javaslatot, melyet az idő rövidsége miatt csak jövő számban közölhetünk, a képviselőtestületet magáévá tette s ennek értelmében való eljárásra a városi tanácsot utasította. A tárgysorozat előtt előterjesztetett Szigethy Antal városi képviselőnek indítványa, amelyben a november hó 13-án a gymnasiumi osztályok megnyitása tárgyában beadott és egyhangúlag elfogadott indítványát oda módo sította, hogy a jövő 1894/5. tanévben a kilátásba helye zett I. és II. osztályon kivül még az V., az 1895 tí-ik tanévben a III, és VI., az 1896/7. évben a IV. és VII., végül 1897/8. tanévben a VIII. osztály is nyittassék meg. A képviselőtestület a beadott módosított indítványt elfogadta s azt pártoló felterjesztés céljából a vármegyp törvényhatósági bizottságához beterjeszti. Előterjesztetett a pesti magyar kereskedelmi bank nak levele a regale kötvények eladhatása tárgyában. A bank hajlandó az eladást díjtalanul eszközölni és ha a bank követelésének biztosítása végett lekötött objectumok jövödelmei a bankhoz a félévi törlesztési részletek esedékessége előtt befizettetnek, az esedékességig a bank az oda befizetett összegek után hajlandó 4%-ot számítani a város javára. A képviselőtestület a pótkötvénybeu foglalt összes feltételeket elfogadta, annak meg.