Zalamegye, 1894 (13.évfolyam, 26-52. szám)

1894-07-01 / 26. szám

Közegészségügy. ur. in amim j\<uut<j • .7,7 főorvos, a vármegye területén május hónapban észlelt köz egészségügyet érdeklőkről a következő jelentést, terjesztett l,j a közigazgatási bizottság junius havi üléséhez : Időjárási viszonyok. Az időjárás a közegészségre neui volt károsnak mondható, az éjjelek hűvösek voltak, esős nap többször észleltetett, a hőmérséklet az időszakhoz képest általában közepesnek mondható. A hőmérsék let maxim, volt + 23 8 "O, minim. + 3-8 havi közép + 16-3 ".C Nedvesség havi közép értéke 76"/,csapadékok összege 54.

7 m/m. Szelek irányát illetőleg leggyakrabban észleltetett északkeleti, aztán D. és DNy. A felnőttek közegészségf áltapota általában nem csak kielégítő, de a megye nagyobb részében teljesen kedvező volt; a gyógykezelés tárgyát képezett betegségek legnagyobb része enyhe lefolyást vett, halálozási százalék apadt; a szórványos kórnemek közt felemlítésre méltó számban észleltettek a légzőszervi hurutok, itt-ott felmerült váltóláznak és hasi hagymáznak egyes esete. A mi a gyermekek küzegészségi állapotát illeti, ez a csáktornyai járás és Nagy Kanizsa város kivételével szinte mindenütt kielégítő volt, az említett két helyen azonban a felmerült járványok a megbetegülések számát szaporították. A heverni fertőző kórnemek közül a roncsoló torok lob Alsó- Lendva, Felső Lakos, Hosszufalü, N. Kanizsa, Csáktornya és Drávacsány községekben uralkodott járványos jelleggel, e hónapban az említett helyeken megbetegült összeson 35 gyermek, közülök meggyógyult 14, meghalt 17, további ápolás alatt maradt 4. Ugyanezen betegségek szórványos esetei is észleltettek néhány köz ségben. Vörheny járvány volt Nagy Kanizsán és Z. Erdődön 25 kóresettel, melyből gyógyulással végződött 17, halállal 2, a hónap végén további ápolás alatt maradt 6. tlimlő járvány lépett fel Kis-Kanizsán és Mura Szent Márián, amott .10, itt 6 esettel. Kis Kanizsán május 21 én személyesen a helyszínén megjelenve felülvizsgáltam a tett intézkedéseket és a betegeket egyenként mind meglátogattam; az óvintézkedések a városi főkapitány ur általi személyes ellenőrzés mellett szigorúan végrehaj tatnak, a házak, hol ragályos beteg van, piros cédulával jeleztelnek, beteg látogatások, s halálozás esetén halotti torok tartása betiltatott, szobák fertőtlenítése a községi orvos általi utasítás szerint történik, ruhák éságynemüek fertőtlenítése azonban igen hiányos, mert Nagy Kanizsa r. tan. városának szállítható gőzfertőtlenítő gépje még most. sincs; a fertőzött házakban lakó iskolás gyermekek az iskola látogatásától eltiltattak, szinte tiltva van ily házak lakó'iiak Nagy-Kanizsára, különösen piacra menni; a himlő oltás, mely már a járvány fellépte előtt megkezde tett, mindkét városi orvos által együttesen teljesíttetik, az összes iskolás gyermekek újra oltattak, azonkívül minden ünnepnapon Nagy és Kis Kanizsán az önként jelentkező fejnőttek is újra oltatnak, az eddig beoltottak száma körülbelül 3000 re megy. A betegek állandóan nyilvántartatnak és a városi orvosok által kezeltetnek. Boncvizsgálat összesen 7 esetben teljesíttetett, ha, /or törvényszéki megbízatás lolytán, egy agyroncsolás esetében pedig rendőri tekintetből; a halál legközelebbi okai a törvényszéki boncolatöknál kétszer agyvérzés, kétszer elvérzés, 1 genyvér s 1 inegfulás voltak. Külső hutlaszemle rendőri szempontból 7 szer történt; súlyos sértés bejelentetett 4. Öngyilkosságot 4 egyén követett el, kik közül kettő (Parragi György P.-Magyaródon és Benézik Erzse Pákán) magát felakasztá, kettő pedig (Horváth György Kanizsán, Horváth József Zala Egerszegen) lövéssel vetett véget életének. Véletlen szerencsétlenség általi halálnak négy kisgyermek lett áldozatává, kik (Molnár Imre 5 éves dobrai, Horváth Márí 272 éves kustánszegi, Lővinger Béla 4'/.

2 í! éves baktüttősi, Jakab Ignácz hat éves szegvári) mind vizbe fúltak. Elmekórnak két esete lett hivatalos beavatkzás tár gya; egyik beteg tébolydába szállíttatott, a másik mint csendes őrült házi gondozás alatt hagyatoit. Az iparos tanonciskola vizsgálata. A helybeli alsófoku iparos tanonciskola évzáró vizsgálata junius hó 24 én tartatott meg. — Ugyanezen alkalommal állíttattak ki a tanoncok által, nemkülönben az „iparos segédek szakrajz tanlolyamá" ban készült rajzok is a polgári fiúiskola VII. osztályában. A vizsgát igeu szépszámú közönség hallgatta, melynek betejezlével a rajz kiállítást szemlélték meg. A jelenvoltak között felemlítem Kőrösy Sándor kir. s. tanfelügyelő urat, ki Madarász Sándor tollnok úrral jött ; továbbá Dervarits Lajos iparbizotsági elnök, és Kovács László ipartestületi elnök urakat; jelen voltak még id. Czinder István, Dömötör József, Kaszás Ferenc, Lukács István, Páll Ferenc, Sanits Sándor, Vörös Gyula stb. urak. A vizsgálat eredménye kielégítő volt. — Általában a jelen év eredménye a tavalihoz képest minden tekin tetben javulást mutat. Mig tavai a tanoncok 39%-a mutatott föl nem kielégítő eredményt, s egy-egy tanoncra 31 óra mulasztás esett: a jelen évben a tanoncok 27%-ánál nem kielégítő az eredmény, s egy egy tanoncra csak 17 óramulasztás esik. Ezen 27% eredménytelenséghez maga az előkészítő osztály 12%-al járul. — Ezt nem is lehet csodálni, midőn azt látjuk, hogy a város nagy áldozatai árán,— és AZ iparos osztály érdekeire való tekintetből, —fönn tartott 6 elemi iskolát végzett fiuk kikerülésével, az iparosok a tanoncokat faluról hozzák. — Ezek részint nem is tudtak olvasni, irni, számolni, részint a kik tud tak is, elfeledik, mire városra jönnek. Ezen bajon a városnak kellene segíteni. Hatni az iparos mesterekre, hogy tanoncaikat azon fiuk közül vál tszszák meg, kik irni, olvasni, számolni tudnak. Ez által az előkészítő osztály, — mint fölösleges, beszüntethető lenne; s az arra fordított kiadást inkább a többi osztályok elméleti s gyakorlati ismere teinek szaporítását célzó órák díjazására lehetne fordítani Az egész éven át bejárt 144 tanoc, évközben elmaradt, vagy fölszabadult 40; volt összesen 184. Hely beli volt 84, vidéki 100. Magyar ajkú volt 178, idegen ajkú 6. Mesterségre nézve városuukban legnépesebb volt az asztalos ipar, ezek voltak 30-án, utána a cipész 21 en, lakatos és szabó 19, kőműves 17, csizmadia 16. A többi iparág 5—1 ig volt kepviselve. Kitűnően végzett: 9, jeleden ^7, jól 33, elégsége sen 38. Igazolt óramulasztás volt 195_

1 j, nem igazolt volt 1524, összesen: 2476' ^ Jt leütésem végére hagytam a/t, mit elsőhelyen kellett vala említenem, t. i. a tanoncok jutalmazását. Minthogy a város e célra neui szokott fordítani semmit, ez csak úgy válhat a jövőben is lehetővé, ha akadnak a jelen évhez hasonlóan nagylelkű adakozók, kik ezen intézmény fontosságától áthatva, e módon is törekednek hatni a tanoncok erkölcsös viseletére és szorgalmája. Ilyen a „zala egerszegi takarékpénztár részvénytársaság", mely az előző két évhez hasonlóan a jelen évben is I!) frtot juttatott jutalmazás céljára; továbbá Dervarits Lajos iparbizottsági elnök ur, ki 7 frt 50 krt adott, kikötvén, hogy a jutalmazás kiosztásánál a jó viseletre különös tekintettel legyen a tantestület, s két két tanoncnak 1 — 1 frt adassék — Az adományozó ezen óhaját nem volt nehéz teljesíteni; hisz rendesen a jó viseletük jól is tanulnak. Az igy befolyt 17 Irt 50 kr. összegből jutalomban részesültek a következő tanoncok : előkészítő osztályból Fekete Géza és Fehér István 1—I frt, Somogyi Ferenc, Vörös István és Egyed József 1 — I korona össszesen 3 frt 50 kr. II Mikor a nagy summát zsebre vágtam, nagybátyáin elém állott, megcirógatta államat, megveregette vállamat és most egy futó mosolytól pillanatra földerült az arca. — Jól van öcsém ! Látom, hogy megértettél. A mustnak forrni kell. Igy bocsátott el magától. Én pedig, hogy valami kép szégyent ne hozzak boldog emlékű filozofia profesz szórómra, tovább folytattam a megérlelő életet. Hadd forrjon a must! Mulattam, udvaroltam. Akkor uiég a szerelmes szivek romantieismusából nem törölte ki az ostoba divat az éjjeli zenét. Három, négy helyen is meghúzattam egy-egy éjszaka, mindegyik helyeu biztosítva az imádott angyalt, hogy „az ó képével alszom el." Hát nem is volt az éppen rossz élet! Hanem hiába : én nem voltam arra teremtve, hogy csak játszszam a szivekkel, mint macska az egérrel. Komolyan megszerettem egyet Hebron-rózsáiból, azzal a (most már megmásithatlan) elhatározással, hogy el is veszem. Ekkor már harminc éves voltam. Arról szentül megvoltam győződve, hogy a beterjesztett számlák teljesen fölérnek egy praematurusi testimoniummal még a házaséletre is. De mit szól az én nagybátyám ahhoz, hogy most meg zsidólányt akarok elvenni! Hogyan referáljak neki erről az elhatározá somról ? Végre sok habozás után neki durálódtam és némi szorongással ugyan, de elég határozottan eléje terjesztet tem szándékomat. Két karját kifeszitette s úgy jött felém. En pedig íilozofiai előrelátással kerestem az ajtót. Nem menekülhettem el. Karjaiba szorított és — — — megcsókolt. Mihelyt meglepetésem elmúlt, mindjárt azt gondoltam magamban : „Ej, ej, gonosz bácsi, valamikor bizo nyosan te is zsidólányt szerettél 1" Maga mellé vont a pamlagra és kikérdezett apróra, hogy menuyíre vagyok a dologban ? Elmondtam neki, hogy egyetlen akadály csak az, hogy a lány szülei nem szívesei, látnák leányuk kitérését. — Tudod mit? — szólt — szegény öregeket ne szomorítsátok meg. Várjátok be a törvényjavaslat letárgyalását ! Akkor tárgyalták a képviselőházban a keresztényzsidó polgári házasságot. Mondtam nagybátyámnak, hogy mi is erre határoztuk el magunkat. Ebben hát meg is állapodtunk. Hanem a törvényjavaslatot a főrendiház meg buktatta. Dúlt arccal rohantam nagybátyámhoz. Mit csináljunk most? — Hallod komám — szólt az öreg — ez a Tisza keménynyakú ember ! Ez nem hagyja annyiban a dol got. Meglásd : két év múlva keresztül viszi a kötelező polgári házasságot. Ha eddig vártatok, várjátok meg azt is 1 És mi szegény Bellámmal — aki azok közül való volt, kik szeretnek és meghalnak — vártunk, vártunk türelmesen Tisza Kálmántól egész Wekerle Sáudorig. Szegény nagybátyámat már két éve eltemettük. Drága Arabellám meghalt Wekerle alatt, a köte lezŐ polgári házasság törvényjavaslat tárgyalása alatt, nem ugyan szívbajban, hanem tüdő asztmában. Már túl vagyok a negyvenen. Hebron rózsáival szemben már elvesztettem minden befolyásomat. Nekem bizony most már nem kell se ilyen, se olyan házasság! Meg nem házasodom még „Héderváry öreg apám" unokája kedvéért sem. Hosszú akadályverseny megfutása után megmara dok agglegénynek. ' Az I. osztályból: Ebedli Gyula és Buda Ferenc 1 — 1 frt, Hegedűs István, Tolvaj Kálmán, Mártincsev cs Imre, Gerencsér József, Gerencsér Károly és Kéner Ignác I— I korona, összesen 5 frt. Az utoisó csak is a rajzban elért előineneteleért jutalmaztatott, míg a többiek általános szorgalmukért A 11. osztályból: Horváth Miklós és Gyuk Antal 1—1 trt, Bördény Gyula, Bikali Géza, Hadnagy Elek, Harasztovits István, Pers Sándor és Rákos István 1 — I korona, összesen 5 frt. A 111. osztályból: Geiszt Feidináud 1 frt, Horváth István, Göntér Gábor, Szűcs István, Horváth Jenő Fekits István és Fekete István 1 — 1 korona, ös^zeseu 4 torint. Mielőtt a jelen iskolai év eredményét rövidesen föltüntető jelentésemet bezárnám, elmulaszthatlan köte lességemnek tartom hálás köszönetemet nyilvánítani azoknak, kik nagylelkű adományaikkal lehetővé tették e tanoncok jutalmazását; kik módot nyújtottak ezek szorgalmának fokozására és a többi tanoncok ösztönzésére. Ez alkalom juttatja eszembe, hogy a város 40—50 frtot szokott áldozni évről évre silányabb eredményt fölmutató tauonc munkakiállítás jutalmazására. Nem volua-e helyesebb, ha azon összegből vagy 15 frt a tanonciskolában elért eredmény jutalmazására fordíttatnék? — Hisz ezen iskola, — a jövő iparos nemzedék képzésénél, — ép oly fontos szerepet tolt be, mint a műhely. — Gondolkodjunk kissé rajta. V. Színház. Junius 22-én a színházat látogató közönség egyik kedvencének Szigethy Lujzának jutalmára Strausz hir neves operetteje : „A czígánybáró" került előadásra. A ház ezúttal sem telt meg annyira, mint ezt a jutalmazandó megérdemelte volna, akik azonban az előadáson jelen voltak, élvezettel hallgatták Saffi szép dalait. Szí gethy Lujza alakításai sokkal ismertebbek, semhogy azok bírálatába bocsájtkoznunk kellene; Saffi azonban egyike legjobb alakításainak az operette terén. Nézetünk mindazonáltal az, hogy eleme mégis inkább a népszínmű, és ebben érvényesítheti teljesen tehetségét. Habár a „Czigánybárót" már összevágóbb előadásban láttuk, a mai is eléggé kielégítő volt; Czipra (Kovács Ilka) biztos kéz ben volt, hasonlóképen Zsuppán (Németh) Arzena (Kuuhegyiné), Carnero (Balog), Gábor (Szentmiklósy) elfogad hatót nyújtottak. Réthy nem tudott Barinkaival megküzdeni. Jnuius hó 23., 24. és 25 ik napjaira esett Újházi Ede, a nemzeti színház nagy művészének, vendégszereplése. Színre kerültek: „Constautin abbé" — „A Pont Biquet család" vígjátékok és „A lengyel zsidó" életkép. Vendégművészünk mesteri alakításai közönségünket egé szén felvillanyozták; mindenik szerepében annyi természetes és kedves vonást egyesített, hogy bajos volna egyiknek is elsőséget adni. Constautin abbét ós Pout Biquet t őszinte humorával tipikus alakokká teszi. Mathisbau egy ember küzdelmeit ábrázolja, az első felvonásban családja a becsületes és munkás családfőt, a falu köz szeretetben álló vezetőjét látja, ő maga küzd emlékei ellen, a második felvonásban a körülmények mindinkább telidé zik a mult emlékeit és Mathis mindent elkövet, hogy a közelgő catastrofát elháritsa. A harmadik felvonásban a darab hősét nehéz álmábau látjuk. Minthogy az öreg a törvéuy előtt merev tagadással védekezik a gyanú és múltja ellen, az elnök suggeráltatja és mikor elaludt — kivallatja. Es most következik ama megrázó jelenése, a mely a nézőt is izgalomba ejti : bűnét kivallja és bűnéért lakolnia kell, — mikor aggódó családja szobájába tör, felébred, hogy övéi karjai közt haljon meg s bűnhődjék tetteért. Újházi Mathisa sajátos és megragadó feltogásá ban és keresztülvitelében páratlan. A közönség, mely színültíg megtöltötte a házat, a legnagyobb figyelemmel kisérte viztuozus alakítását és zajos ovációkban részesítette kedves vendégét. Elismeréssel kell adóznunk a tár sulat tagjainak, akik nagy buzgalommal igyekeztek szerepeikben helyt állani a nagy művész mellett; neve zetesen Constautin abbéban : Sárközyné, Kovács Ilka, Kunhegyiné, Szentiniklósi, Németh; a lengyel zsidóban: Sárközyné, Knnhegyiné, Szentmiklósy, Németh, Kunhegyi, és Pont Biquetben : Sárközyné (kiválóan), Kovács lika, Kunhegyiné, Németh, Szentmiklósy és Nagy Kálmán. Kedden, jun. 26 án Wildenbruch Ernő „Búbos pacsirtája került színre majdnem üres ház előtt — amin egyébként a megelőző három est után nem is lehet csodálkoznunk. Magát a darabot — bár nem szűkölködik ügyes jeieuetekben — a közönség hidegen fogadta Régi isme retes mesét elég ügyesen dolgoz tel, csak a befejezése szokatlan és indokolatlan. A szereplők közül Szigethy Lujza ügyeeen alakította az egyrészt pajkos, másrészt naiv, tapasztalatlan Linit; Németh János „Hermán" ja szintén sikerült; Szentmiklósy (Lagenthal) egyik-másik jelenetébeu egészen jól játszott; mig ellenben kevésbbé volt élvezhető Nagy K. (Schmalenbach) túlzásaival és Réthy (llefeld) érzéstelenségével. Szerdán HerczegFerenc bohózatát a „Három testőr"-t adták '-léggé látogatott ház mellett. Hercegre — mikor első darabjával: a „Dolovai nábob leányával" oly méltó feltűnést keltett, hogy egycsapásra meghódította maga számára a színházi közöuséget — nem kis reménynyel tekintettek az avatott irodalmi körök. De legnagyobb hiveinek is be kellett vallaniok, hogy a „Három testőr" nem méltó Herczeg első művéhez, bár kétségtelen, nem értéknélküli alkotás. Van benne abból, amit a vígjátékban espritnek nevezünk, de csak itt-ott elszórva, s igy a hatás is eldarabolódik, elgyengül. Az előadás elég egyöntetű volt, ha valami sikerült aiakitást nem láttunk is, de legalább nagyon gyenge sem volt köztük. Németh János (Polacsek) nem volt disponálva, Kunhegyiné elég jó Liza volt, s Réthy (Rátkay) sem rontotta meg az egyöntetűséget, Szentmiklósy belevérzett Floris báró hálátlan szerepébe ; megemlíthetjük még Kuuhegyit (Kosnitzky.) Csütörtökön Németh János jutaloiujátékául „Az ember tragédiája" került színre. A közönség félve ment a színházba, nem tudván, hogy Madách remekművét,