Zalamegye, 1894 (13.évfolyam, 1-25. szám)

1894-01-14 / 2. szám

XIII. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1894. január 14. 2. szám. I! 1, ki n I r i r si es A lap szellemi é3 anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem küldünk vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zala-egerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. A kibontakozás végső eszköze. Városi háztartásunk nagyon is megzavart egyensúlyának helyreállítása czéljából lapunk múlt számában kölcsönünk convertálását javasoltuk. Kimutattuk, hogy ezen művelet keresztülvitele mellett a még szükséges 100.000 frt kölcsön felvételének törlesztésével ez esetben legfölebb 4—5

n/o-kal emelkednék pótlékunk, amit normális viszonyok mellett még képesek volnánk elviselni ; mig lia a convertálás nem sikerülne, az új 100.000 frtos kölcsön törlesztését alig birjuk meg. Kérdés már most, hogy mi történjék ez esetben ? Nem kell ugyanis felednünk, hogy a H5 —40.000 frtot tevő fedezetlen kiadások kiegyenlítéséről okvetlenül kell gondoskodnunk. Más részt főgymnasiumunk ügye oly előre haladott stádiumban van s vele szemben városunk oly erkölcsi kötelezettséget vállalt magára, amely elől a fenforgó viszonyok mellett kitérnie nem lehet, nem szabad, s igy a mult számban feltüntetett szükségletekre előirányzott 100.000 frtot okvetlenül elő kell teremtenünk. Azt hozhatjuk talán fel mentőeszközül, hogy az 1895-ik évtől kezdve ép akkora összeggel fog jövödelmünk szaporodni az „Arany-Bárány " vendéglő bérbeadásával, amely az 1894-ik évi költségvetésbe nincsen felvéve s igy ennek évi bérjövedelme épen elegendő lesz a 100.000 frtos új kölcsön törlesztésére s így az egyensúly minden megzavarás nélkül helyre lesz állítva. A felületesen gondolkodónak, valamint annak, aki városunk évi költségvetésének készítési titkába nincsen beavatva, kétségkívül ez a legjobb mentőeszközül szolgál. Aki azonban évről évre figyelemmel kisérte költségvetésünk készítési módját : az előtt az 1895-ik évben esedékessé váló nagy vendéglői évi bérjövödelem háromnegyedrésze — mert egynegyedrésze vagyis az októbertói decemberig esedékes bérösszeg már az 1894-ik évi költségvetésbe fel van véve — tehát ama háromnegyed évi bérjövödelem arra fog tulajdonképen szolgálni, hogy a költségvetésből egyszer s mindenkorra kiküszöböltessék azon hiba, hogy a regale kötvények másfél évi szelvényjövödelemmel s a vármegyei katonai kártalanítás másfél évre szóló összegben vétetik lel, vagyis félévvel nagyobb összegben a valónál, ami a regale kötvényeknél 2305 frt 12 krt, a megyei kártalanításnál mintegy 4800 frtot s igy a kettő 7105 frt 12 krrajcárt tesz ki, melyek a vendéglőbérjövödelmet még jóval Jfelül is múlják, nem említve fel ama körülményt, hogy az 1894-ik évi költségvetésnél is -- nehogy a pótlék a l00

u/o-ot elérje — az egész pótlékhátralék még teljes összegben felvétetett, holott épen nem számíthatunk arra, hogy ez mind befoly. Látható mindebből, hogy az „Arany Bárány" vendéglőnek az 1895-ik évre esedékes bérjövödelmét tulajdon képen csak arra fordíthatjuk, hogy vele költségvetésünk a 75—85% pótlék határa között némileg reálissá lesz. Enélkiil ugyanis a mostani 75"/u-os pótlék mellett azt érjük el, hogy évi zárszámadásunk mindig néhány ezer frt fedezetlen kiadással végződik vagyis ezen pótlék mellett is adósságaink évről évre növekednek. Ha tehát nem sikerül a konverzió s mivel a Bárány vendeglő bérjövödelmét talajdonképen már lekötöttnek tekinthetjük, úgy miből fogjuk az újabb 100.000 frtos kölcsönünk évi törlesztését fedezni ? Részünkről ez esetben más segédeszközt nem tudunk, mint megszüntetni a rendezett tanácsú várost s visszaállítani a régi nagyközségi rendszert; az így előálló megtakarításból a kölcsön évi törlesztése bőven fedezetet nyerne. Bizonyára ez visszaesés lenne ; de inkább ezt kell választanunk, minthogy folyton a tönk szélén álljunk. Különben, ha főgymnasiumunk meglesz, városunk a nagyobbszabású reformmunkálatokkal már egészen készen lesz, s ha esetleg óhajtanánk is bizonyos irányban nagyszabású munkálatokat tenni: ez irányú törekvésünknek bizonyára szárnyát szegnék zilált pénzügyi viszonyaink. Kisebb szabású műveleteket meg a nagyközségi rendszer mellett is megtehetünk. Közel találunk rá szép példát. Ott van Keszthely városa. Nagyközségi szervezete mellett okos körültekintéssel megteremtette önerejéből a főgymna^iumot, diszes városházát, kaszárnyát épített, helyi érdekű vasutat létesített, felépítette a Balatonfürdőt, a fürdő vendéglőt s mindezek mellett összehasonlítlanúl kevesebb pótlékot fizet, mint mi, nem is említve a különbséget, mely a mi és az ő adósságuk közt létezik. Nem is mi lennénk az elsők, akik rendszert változtatnánk. A „Községi Közlöny" ez évi első számában dr. Vadnay Andor miniszteri osztálytanácsos tollából „A rendezett tanácsú városokról" cim alatt egy figyelemreméltó közleményt találunk, mely szerint az 1»76. évi XX. t.-cz. életbelépte óta csak 3 nagy község, Zala-Egerszeg, Lúgos és Nagy-Kikinda kértek és nyertek átalakítasukat rendezett tanácsú várossá, ellenben nem kevesebb, mint 21 rendezett tauácsú város tért vissza azóta a községi szervezethez, amely jelenség fő oka — a cikkíró szerint — abban a körülményben rejlik, hogy közigazgatásunk lbtí7. óta történt fejlődese tolytáu tényleg sokkal nagyobb a teher, mint a közigazgatási előny, mely a községre a rendezett tanács fentartásából hárul. Kellő körültekintéssel szervezve a nagyközségi rendszer hivatalait, azon nézetben vagyunk, hogy vég esetben a célt ez uton is elérnők, s még pedig jelentékeny megtakarítással. A megindult lavina reánk zúdult. El kell okvetlenül távolítanunk. Mi két módját tudjuk csak : kölcsöneink konvertálásával vagy a nagyközségi rendszer visszaállításával. A „Zalamegye" tárcája. Megbüntetett kíváncsiság. Irla: U. F. Téry Lajos zsámbokréti ügyvéd és neje már régóta azon törték a tejöket, mivel lephetnék meg karácsonyra egyetlen leányukat, Mariskát ? N; gy gondot okozott ez nekik, annyival inkább, mert Mariskának, elkezdve az egyszerű karikagyűrűtől a csillogó nyakékig, már mindene volt. Hát még az ások csecsebecse, a mivel telve volt kis szobája! Nem hiába töprenkedtek apa és anya olyan sokáig az ajándékon, mig végre kisütötték, hogy legjobb lesz leányukat életnagyságban lefestetni. Úgyis menyasszony, legalább ez a kép örök emlékezetű lesz leányuk előtt. Csakugyan el is küldték Mariska arcképét a fővárosba egy hirneves festőhöz azzal az utasítással, hogy a képet karácsonyra okvetlen elkészítse. Mariska ezalatt szorgalmasan dolgozott a vőlegé nyének szánt meglepetésen és nehezen várta a boldogító pillanatot, midőn vőlegényét, aki Budapesten volt az ügyvédi vizsgálat letétele végett, viszontláthatja. Szerelmök boldogító volt. Már kis gyermekkorukban ismerték egymást; mivel szülőik testi lelki jóbarátok voltak. S a gyeimekek közt is kifejlődött ez a barátság úgyannyira, hogy egymás nélkül nem is tudtak ellenni. Együtt jártak tánciskolába és talán ott esküdtek egy másnak örök hűséget. De bármit fogadtak is egymásn ik, híven megtartották. Rózsa Dezső középiskolai tanulmányainak befejeztével Budapestre a jogra készült. Elmenetele előtt szülőivel együtt átmentek Téryékhez és megkérte Mariska kezét ; mert attól félt, hogy mig ő Budapesten a jogot elvégzi, addig Mariskát kiröpítik fészkéből, amit ő nem tudna túlélni. Téryék szívesen beleegyeztek; mert a szülőknek ugy is egyetlen vágyuk volt, hogy egymáséi legyenek. ( Dezső elment és szorgalmasan végezte tauulmányait. Gyakran irt menyasszonyának és szent esküvel fogadta, hogy tőle telhetőleg fog iparkodni jövő boldogságuk érdekében. És a mit ígért, meg is tartotta. A jogot szép eredménynyel elvégezte. Még csak az ügyvédi volt hátra és akkor boldog ember fog lenni, mert szeretett Mariskáját is megkapja, ennél pedig nagyobb boldogságot nem is képzelhetett. Mariska nem is álmodta, hogy mily kedves ajándékkal fogják őt szülői meglepni, igaz, nem is gondolt arra, hogy még ajándékot is fog kapni. Mit is várt volna ő még többet, mikor megjön az ő egyetlen Dezsője és az lesz az ő számára a legnagyobb ajándék. Karácsony napján sok vendég volt náluk. fcdes apja is itthon volt és vigan folyt köztük a társalgás. Egyszerre belép a szobaleány és Mariskát kihívta. A levélhordó várt kinn, az atyja számára hozott levelekkel. Mariska kimegy, aláirás után nézi az egyik levelet, mely Budapestről jött, de nem az ő cimére. Még jobban vizsgálja, s a tapogatás után érzi, hogy arckép van I benne. Ez egy kissé megdöbbentette. Istenem I talán Dezső küldte vissza arcképemet ? Hisz nekünk Buda pesten más ismerősünk nincs is. Bántotta a kíváncsiság. Szobájába surrant a levéllel s fölszakította s legnagyobb ámulatára saját arcképe hullott ki a levélből. Szemei előtt összefolyt minden, leroskadt egy közeli karosszékbe és keservesen sírt. Oh én szerencsétlen, hogy ebben is csalódnom kellett! Miért kellett ezt nekem megérnem 1 Kis idő múlva fájdalmából felocsúdván, könnyeit letörülte és a szobába ment a vendégek közé. A mint belépett, édes anyja rögtön észrevette, hogy leányának valami baja van, mert a még előbbi piros arcszint halálsápadtság váltotta fel. Nem maradhatott, oda ment leányához és kérdezte tőle: „Mi bajod van, édes leányom?" „Semmi, édes anyám 1" Mariska alig várta a vendégek elmenetelét, hogy édes anyjának elmondhasson mindent. A vendégek távoztával édes anyjának e szavak kíséretében nyújtja át az arcképet: „Tessék édes anyám! Dezső visszaküldte arcképemet. Úgy e most már nem csodálja, hogy miért vagyok oly halavány ? 1" Szaggatottan beszélt. A fájdalomtól egészen ki volt merülve. Edes anyja átvette az arcképet. Nem szólt egy szót sem. Sietve ment be férje szobájába, hogy el ne nevesse magát Mariska előtt. Férjénél mindenáron ki akarta eszközölni, hogy Mariskának megmondja az egész arckép históriát. De térje nem engedte. Hadd lakoljon Mariska kíváncsiságáért még néhány óráig. Elérkezett az este. Kopogtatnak az ajtón és belép rajta Dezső örömtől sugárzó arccal. „Itt vagyok Mariskám, most már örökre az enyém leszesz!" Hát mégis visszajöttél Dezső ? csak megakartál ijeszteni az arcképpel? Ekkor már a mama meg nem tudta állni, hogy közbe ne szóljon. Hallgass ide Mariska! Nem Dezső küldte vissza az arcképet, hanem Budapestről a festő, mert téged karácsonyra megakartunk lepni életnagyságú arcképeddel. Nézd, ott a falon tügg és a festő elfelejtette a csomagba tenni s igy levélben küldte vissza. De nem szóltam. Legalább meglakoltál egy kissé kíváncsiságodért. Mariska össze-vissza csókolta kedves szüleit. Nem győzött jóságuk felett eleget hálálkodni. Hanem azért mégis kevéssé megsokallotta, hogy édes anyja ezt képes volt elhallgatni és hogy őtet erről nem világosítá fel. Majd Dezső nyakába borult. Dezső bevallotta, hogy a festő neki jóbarátja. O is ugyanily nagyságban lefestette magát és a képet Mariskának adja meglepetésül. Mariska túlboldog volt. De megfogadta, hogy többet nem fog kíváncsi lenni. Ígéretét be is váltotta, mert, mint Dezsőnek hű felesége, soh'sem bontott fel olyan csomagot, a mely nem ő nevére volt cimezve. Mai számunkhoz fél ív melléklet van csatolva.