Zalamegye, 1894 (13.évfolyam, 1-25. szám)

1894-05-13 / 19. szám

elégiilethnsége, boldogtalansága. Ezen közöny nem is maradhat titok a társadalom kevésbbé míívelt osztálya előtt, mely különös előszeretettel utánozza az értelmiséget, s ha naiv gondolkozásával azt látja, hogy amaz, dacára vallásbeli közömbösségének, vagy éppen vallástalanságának, mégis jobb anyagi viszonyok között él, szerinte boldogabb, mint ő, veszti a Gondviselés iránti hitét. kezdi intézkedéseit birálgatni, annak bölcsességében, igazságosságában kezd kételkedni. Lassanként kihűl szivéből a vallásos érzés és vele együtt a felebaráti szeretet is. Az isteni és emb ri törvényekben többé nem oltalmazóját, hanem zsarnokát látja, bátorságot vesz magának, hogy maga alkosson törvényt a maga számára. Sok nemesen érző kebel sóhajt fel a mindenek Urához gyógyulást keresve a beteg emberiség számára—esedezvén — hogy az a ruenynyei erő, mely az apostolok lelkét pünkösd napján megihleté és őket az egész világot jótékonyan regeneráló alkotásokra képesíté. hassa át. a mi keblünket is, — gyógyítsa meg társadalmunk betegségeit, gyújtson világosságot életünk homályos utain, hogy vallásos hitünk és meggyőződésünk fényénél felismerve a társadalmat fenyegető ragályosan kóros tüneteket, annál inkább iparkodjunk az igazán helyes uton haladni, mely bennünket egy legfőbb Jóhoz, minden boldogság kiapadhatatlan forrásához vezet. Sóhajtsunk föl a mai napon mi is a katli. anyaszentegyházzal, mondjuk egy szívvel-lélekkel: Jöjj el Szentlélek Úristen, Tekints mi ránk kegyelmesen Isteni segítségeddel, Véghetetlen kegyelmeddel Áraszd hét ajándékodat, Add a te szent malaszlodnt ! Nrhmidt István. A „Zalamegyeí gazdasági egyesület" hivatalos értesítője. Jegyzőkönyve a Zalavárrnegyei gazdasági egyesület 1894. évi április hó 17 én Keszthelyen tartott rendkívüli közgyűlésének. Jelenlevők: Svastits Benó főispán őméltósága, a gazdasági egyesület elnöke, Háczky Kálmán egyesületi ügyvezető elnök, Koller István egyesületi II od elnök, Virius Vince, Németh Dezső, Oltay Guidó, ifj. Rajky Lajos, Töreky Aladár, Bezerédj Lajos, Sümegi Kálmán, itj. Háczky Kálmán, Bogyay Máté, Csertán László, Skublics Gyula, Barauyay Ödön, Szily Dezső, Hertelendy József, Viz lendvay Józset, Vizlendvay Sándor, Sziics Dezső, Kránitz Kálmán, Zathureczky Zsigmond, Papp Sándor, Kemény Andor, dr. Csanády Gusztáv, Koller Ferenc, Grunner Ernő, Grunner Károly, Szily Dezső, dr. Haudek Ágoston, Hangay Géza, Sólyoniy Lipót, Malatinszky Ferenc, dr. Dunszt Ferenc apát, Csigó Pál orsz. képviselő, Hertelendy Ferenc, Zathureczky Márton, Gaál Ödön, Batthyány Józset gróf, Batthyány Ernő gróf, Nunkovics Vilmos, Orosz Pál egyesületi tagok, utóbbi mint jegyző is. Háczky Kálmán ügyvezető egyesületi elnök üdvözli a szép számban megjelent tagokat, az (ilést megnyitja. Előadja, hogy a mai rendkívüli közgyűlés első sorban i azért hivatott össze, hogy az ezredéves kiállítást rendező 1 helyi bizottság teljesen megalakuljon. Ezen okból felkéri Svastits Benó főispán ur őméltóságát, mint ezen helyi bizottság elnökét, hogy az ülés vezetését, illetve elnökségét átvenni szíveskedjék. Főispán őméltósága elnöki székét elfoglalván, szintén üdvözli a megjelenteket, kiknek ezen országos fontosságú ügy iránti érdeklődése már ily örvendetes számban történt megjelenésében is nyilvánul. Behatóan ismerteti az országos ezredéves kiállítás kulturális, nemzetgazdászati, ipari s még számtalan más, országunk és annak minden egyes honpolgára érdekeit egyaránt érintő nagy fontos ságát; kifejezést ad azon meggyőződésnek, hogy Zalavár megye törvényhatósága, gazdasági egyesülete, a megye minden birtokosa és polgára egyaránt teljes odaadással fognak közreműködni a nagy mű fényes sikerének biztosítása érdekében. Felemlíti, hogy mint az országos rendező bizottság tagja, alkalma nyílt meggyőződni arról, hogy a magas kormány minden lehetőt elkövet s r.agy anyagi áldozatokat is hoz a nagy mű oly szabású létesítése köriil, mely méltó legyen nemzetünkhöz. Ezután felolvastatik a magas ministerium által már megerősített megyei-helyi bizottság névsora és az még a következő tagokkal bővíttetik ki a mai ülésen : Gróf Batthyány József, Hertelendy József, ifjú Háczky Kálmán, Kemény Andor, Bezerédj LajoB, Németh Dezső, Kránitz Kálmán, Hertelendy Ferenc, Czakó Béla, Bezerédj László, Grunner Károly, Véssey László, Gyömörey Gáspár, Ziegler Kálmán, Szűcs Zsigmond, Bakó Gyula, Gaál Ödön, Vlasits Nándor, Mandi Samu, Berényi Jenő, Harkányi Károly, Kozáry Aurél, Szily Dezső, Skublics István, Vizlendvay Sándor, ifj. Rajky Lajos, Hangay Géza, Barna György, Holly Jáuos, Farkas Sebestyén, Tuss Antal, Talabér Kálmán, Páltfy Alajos, Balázs Béla, Büchel Antal, Rieger József, Kárpáti Lajos, Vlasics György, Nedeczky Jenő, Fabiánics Gyula, Kő niginayer János, dr. Mangin Károly. Az újból beválasztott tagok ezen jegyzőkönyv erre vonatkozó kivonatával megválasztatásukról értesítendők. Megalakulván ekként a helyi rendező bizottság, elnökileg megalakultnak kijelentetik. Elnök ur örömét fejezvén ki ezen megalakulás telett, felhívja a tagok figyelmét arra, hogy ezen bizottság lesz hívatva már most az egész működést teljesíteni, mely minden esetre kellő gondot, megfontolást, tapintatosságot és teljes ügybuzgóságot igényel, de meg van győződve arról, hogy az ügy iránti benső érdeklődés minden esetleges nehézséget leküzdve, diadalmasan fog a kitűzött célhoz érni. Felolvastatik ezután az 1896-ki ezredéves országos kiállítás részletes csoportboosztási programuljából a Vl. csoport, mely a „mezőgazdaság, gytimölcsészet, kertészet, szőlőszet, borászat, méhészet, állattenyésztés, állati termékek és állategészségügyet, továbbá a VII ik csoport, mely az „erdészetet és vadászatot" foglalja magában ; ezekhez képest a helyi bizottság tagjai a következőkép osztattak be a szakosztályokba : 1. Mezőgazdasági csoport. Elnök : Koller István földbirtokos Felső Rajk. Tagok : Barcza László földbirtokos Csabrendek, Bogyay Máté földbirtokos Sármellék, Gyömörey Vincelöldbirtokos Ukk, Malatinszky Ferenc földbirtokos A.-Csány, Skublics Jenő földbirtokos Döbréte, Nagy László földbirtokos András hida, Csertán László földbirtokos N.-Apáti, dr Vizlendvay József földbirtokos Duzsnak, Csaby Lajos lüldbirtokos Söjtör, Grunner Károly földbirtokos Ung-Iakabfa, Szűcs Zsigmond földbirtokos Dergecs, Mandi Samu földbirtokos Lenti, Harkányi Károly földbirtokos Z.-Szt Gróth, Nyáry Kálmán urod. ispán Pölöske, Tamás Ádám földbirtokos Letenye, Somogyi Gyula földbirtokos Pallin, Baranyay Ödön földbirtokos Pacsa, Zathureczky Márton földbirtokos Zsigmondháza, Zathureczky Zsigmond földbirtokos Ukk, itj. Háczky Kálmán földbirtokos Káptalanfa, Kemény Andor földbirtokos Sármellék, Kránitz Kálmán plébános Alsó-Páhok, Gyömörey Gáspár földbirtokos Zala-Gógánfa, Bakó Gyula földbirtokos F.-liajk, Berény i Jenő földbirtokos Z.-Szent-Gróth, Szily Dezső földbirtokos Ollár. 1 elnök, 26 tag, összesen 27. 11. Gyiimölcsészet és kertészeti csoport. Elnök : Véssey László földbirtokos Várhely. Tagok : Barcza László földbirtokos Csabrendek, Eitner Sándor földbirtokos Sümeg, Urosz Pál földbirtokos Bonczódföld, Baán Kálmán földbirtokos Szabar, dr. Vizlendvay Józset földbirtokos Duzsnak, Csutor János földbirtokos ZalaEgerszeg, Kőnigmayer János földbirtokos Neszelej, Kaiser Józset földbirtokos Zala-Egerszeg, Kránicz Kálmán pléh. A.-Páhok, Ziegler Kálmán kir. közjegyző Csáktornya, Skublics István földbirtokos Bessenyő, Farkas Sebestyén intézeti tauár Keszthely, Talabér Kálmán földbirtokos Sárszeg, Fábiáuics Gyula földbirtokos Orbányosfa. Egy elnök, 14 tag, összesen 15. 111. Szőlőszet—borászati csoport. Elnök : Skublics Gyula földbirtokos P.-Dörögd. Tagok : Bogyay Máté földbirtokos Sármellék, br. Putheáni Géza földbirtokos Szigliget, Bogyay István földbirtokos Haláp, Cseudes Józset ügyvéd Tapolcza, Csigó Pál földbirtokos Gulács, Töreky Aladár földbirtokos P. Törek, Virius Vince urod. tiszttartó L.-Tomaj, dr. Csanády Gusztáv gazdasági int. igazgató Keszthely, Csertán László földbirtokos N. Apáti, Nedeczky Jenő földbirtokos Fekete kastély, Smodics Viktor földbirtokos Alsó Lendva, ifj. Háczky Kálmán földbirtokos Káptalanfa, Hertelendy István urod. .számtartó Kis Dörgicse, Steru Farkas töld birtokos Zala-Egerszeg, Németh Dezső urod. ispán Les.Istvánd, Hertelendy Ferenc földbirtokos L,-Tomaj, Gaál Ödön földbirtokos Galsa, Kozáry Aurél földbirtokos Zalabér, Tuss Antal vincellér kép. igazgató Tapolcza. I elnök, 19 tag, összesen 20. IV. Állattenyésztési csoport. Állati termények, lókiállítás, állategészségügy. Elnök : dr. Haudek Ágost jószág kormányzó Z.-Apáti, Tagok: Farkas József földbirtokos Felső Bagód, Szabó Imre földbirtokos Pusztakovecz, Vrana Frigyes földbirtokos Bányavár, Bogyay István töldbirt. Haláp, Koller István földbirtokos F.-Rajk, Dervarics Jáuos földbirtokos Sz.-Kozmadombja, Grunner Ernő töldbirt. Eger Aracsa, Baranyay Ödön íöldbirt. Pacsa, Zathureczky Zsigmond földbirtokos Z. Gógáuta, Hertelendy Józset földbirtokos Vindornyalak, Bezerédj Lajos töldb. A.-Páhok, Bezerédj László töldbirt. Görbő, Vlasics Nándor urod. tiszttartó Bellatincz, Szily Dezső földbirtokos Ollár, Vizlendvay Sándor földbirtokos Duzsnak, Rieger József számtartó Zalavár, Oltay Guidó földbirtokos Szt-Györgyvár, gróf Batthyány Ernő földbirtokos Gyülevész, Hajós Mihály ügyvéd Á. Lendva, Clement Lipót földbirtokos Igricze, Nyáry Kálmán urod. ispán Pölöske, Karezag Béla földb. Nagy Kanizsa, Smodics Viktor földbirtokos Alsó Lendva, Tóth István urod. tiszttartó Csáktornya, gróf Batthyány Józset földbirtokos Kustyán, Kemény .audor töldbirt. Sármellék, Hertelendy Ferenc földbirtokos L.-Torna), Grunner Károly földbirtokos Ung-J^kabfa, Mándi Samu földbirtokos Lenti, Skublics István földbirt. Bessenyő, ifj. Rajky Lajos földbirtokos Gyulakeszi, Vlasics György urod. ispán Turcsiscse. 1 elnök, 32 tag, összesen 33. V. csoport. Kísérleti ügy. Elnök : dr. Csanády Gusztáv gazd. tanintézeti igazgató Keszthely, Tagok : Papp Sándor jog és jószágkormányzó Keszthely, Deák Mihály földbirt. Tárnok, Zathureczky Márton töldbirt. Zsigmondháza, Csertán Károly alispán Z. Egerszeg, dr. Mangin Károly kir. tan. főorvos Zala Egerszeg, Udvardy Ignác polg. isk. igazgató Z.-Egerszeg, Margitai József áll. tanitóképezdei igazgató Csáktornya, Czakó Béla gazd. int. tanár Keszthely. I elnök, 8 tag, összesen 9. a hirtelen mérgessé változott felhőkből sűrű jég kezdett hullani, akkor a harangozó — megfeledkezvén a felebaráti szeretetről — kétségbeesetten kongatva imigy kiáltozott : „szélle-zd Uram 1 szélleszd ! . . . küldd az öregjét Salomvárrá !" Kissé szomorú és szégyenletes eset, mikor a fizető képtelen bukott tőzsért a börzén — kiharangozzák. Do az illető evvel i kiharangozással bár a földhöz van verve, de azért még sem kerül a földbe ; az ilyen financiális halálból lábra lehet állani, föl lehet támadni, mert : „qui perdidit numerum, incipiat iterum," a ki a fonál végét elvesztette, keresés által újra megtalálhatja. A mai hamis kridázók ezt legjobban tudják. Régenle, mikor a kivégzések nem mint most, a megye vagy fogház zárt udvarán, kevesek jelenlétében ; történtek, hanem a bitóták a városon kiviil voltak föl állítva és a halálra Ítéltet nyilvános menetben nagy néptömeg kisérte ki a vesztőhelyre, — ezen szomorú és utolsó ut tartama alatt tolyvást szólt a lélekharang ; . . . ebben a korszakban szokták némely mák virágnak ezt a szerencsét kívánni : „halld meg, mikor az utolsó tisz tességedre harangoznak!" Az ilyenre aztán neiu lehetett azt moudani : „hallott valamit harangozni, de nem ludja mit", mert ez szomorúan tudta, hogy neki örökre beha rangoztak. A krónika egy cézárt, meg egy kalapost említ ritka kivételképen, a kik szintén meghallották, mikor a végső tisztességük re harangoztak, pedig nem is akasztani vit lék őket. Bagó Márton uram kalapos létére küpcsös termetű, vörös ábrázatú volt, akár egy mészáros, erős vastag rövid nyakú, mint egy kálomista és ugy ivott mint egy kefekötő. A korsó addig, addig járt a kútra, akarom mondani, a bortömlő a korcsmába, inig egyszer a guta megütötte a májsztert és a gántárfára, azaz: a rnvatalra került . . . Azonban nem halt ám meg alaposan, hanem csak olyan czethalott (a köznép igy mondja) volt ő ke , | gyelme Ámde, akkortájt még nem lévén oly kitanult 11 okos (?!) halottkémek, mint most, az együgyű falusi ' borbély a valóságos halált constatálta nála. — Felesége nem nagyon siratta, sőt örült, hogy ez a feneketlen hordó egyszer már dongába dűlt; de azért érdemesen elbúcsúztatta és parádésan kiharangoztattta. — A mint az összes harangok zúgása között ép a templom előtt viszik a szentmihálylován, a halottvivők rémülve hallják, hogy a kalapos a koporsó födelét keményen döngeti! . . ijedtükben elejtik a koporsót és a majszter kigurul belőle ezen ordítással : „csak lassan a testtel !" . . (Nem az utolsó ítélet trombitája, hanem a harangok zúgása keltette fel őtet.) Hogy a halotti ceremónia kárba ne veszszen, a tréfás kalapos az üreskopo sót eltemettette ós a fejfára ezt íratta : „Bagó Márton koporsója itt nyugszik, Maga pedig felesége boszujára bort iszik !" A másik eset a következő: V. Károly császár belefáradván az országlás gondjaiba, lemondott a trónról és a San Juste-i kolostorba vonult vissza. Itt a magány csöndjében folyton a „memonto mori" gondolatával foglalkozva, utóbb annyira vitte a dolgot, hogy csupa excentrikus kedvtelésből, önnön magának va&parádés temetéseket, halotti meneteket rendeztetett, a melyeken égő viaszfáklyák, szomorú gyászénekek, halotti zsolozsmák, szerzetesekből álló egyházi kiséret, harangzúgás és mint illik, természetesen, koporsó is szerepelt. Á császár maga is nagy komolyan a menet között lépdelt, kezében egy vastag viaszgyertyát^tartva . . A koporsóra ez voltirva: „Hic jacet Carolus Quintus, Sed corpus non est intus." „Itt nyugszik ötödök Károly császár, — De testét nem födi a koporsózár." Ez a gyász ceremónia nagyon tetszett nek' és titkon mosolygott magában, hogy egy '

(l

e'g 'gy csúffá teheti a — halált! A harmadik egy közönséges pógár — csak meg akarta „látni", ha halála után hosszasan kiharan gozzák-e őtet. Ugyanis egy buzgó keresztény atyafi a gyülekezet számára harangot vett. Az egyháztanács a kurátort deputálta, hogy köszönje meg a szives adományt, ki is ilyen köszönetet rebegett : „Köszöni gyülekezetünk a kegyes ajándékot s el határoztuk, hogyha meghal kegyelmed, két annyit harangoztatunk, mint másnak ; én pedig, mint a szent gyiile kezet gondnoka, kívánom, hogy a jó Isten miuél előbb szólitsa ki ez árnyékvilágból, hogy háladatosságunkat megmutathassuk." „Köszönöm a jó kívánást, majd meglátom, megtart ják-e _szavukat;" — feleié együgyüen amaz. Egészen más hangon szólnak a harangok, midőn valamely örvendetes nemzeti vagy egyházi ünnep, az uralkodó családjában történt nevezetes esemény, győzelmi hálaadás stb. alkalmából, vagy fejedelem és egyházfő látogatásakor huzatnak meg. Mikor II. József császár Magyarországot beutazta, egy községben nem harangoztak elébe; az e miatt szigorúan kerdőre vont községbiró így mentette magát: „Fölséges Uram! hogy nem harangoztunk, annak, 32 oka van. „Halljuk!" — mondá a császár. „Az első az — teleié a bíró — hogy haraugunk — nincsen!" „Elég! — szólt az uralkodó — a többi okot eleugedeui." Legörvendetesebb ; z a harangszó, mely a déli 12 órát jelenti; erre mondja a diák vers : „Vox tua dulcis, vox tua grata, Cibaria quando sunt parata." vagyis Arany J. szerint : „Harangoznak délre, Ízletes (udvari) ebédre." Ezt a bájos csengésű hangot a gastronomia ked velői, a nagygyomori Haspók Lenczik a varázsfuvola hangjánál, a fülemile füttyénél, a syrének énekénél, s a legbájosb operaénekesnő trilláinál is — jobban szeretik hallani I Dé más éhes embernek is kellemes hangok ezek, mert — prózaiasan szólva — mikor a gyomor felhőzni kezd, jól esik e komor felhők elűzésére az ebéd elkészültét hirdető harangszó hallása; tehát: „kellemesen haugzó a déli-harangszó." 0aá

l Ferenc. Folyt, köv.