Zalamegye, 1894 (13.évfolyam, 1-25. szám)

1894-03-25 / 12. szám

Húsvét napján. Béke veletek ! Isteni szózat ! Ember is érti. De önkénytesen értelmezi. Az mondotta, aki a világ békéjeért magát föl is áldozta. Aki az út, az igazság és az élet. Aki úgy szerette az emberiséget, hogy fölséges égi trónjának dicsőségét egy közönséges latornak sorsával cserélte fel, csakhogy kiengesztelje az eget és kihirdethesse az isteni békét a föld nyo­morult lakói számára. Béke veletek ! Oh, vajha ezen mennyei ki­jelentésnek üdve honolna az egész emberiségnek egyetemén ! Vajha Jézus isteni szelidsége és | véghetetlen szeretete hatná át itt a földön az örökké háborgó sziveket ! Milyen is volna az embernek a sorsa, a földi élete, ha szabad akaratát a hit, remény és szeretet isteni erényeinek gyakorlására irányozta volna attól a nagy időtől fogva, amikor ezt neki maga az Isten felajánlotta ! Nagy forradalom volt az, amelyet ezen tel­séges eszmék felidéztek. Társadalmi forradalom, a legegyszerűbb fegyverekkel, a szeretetnek fogy- | vereivel. Forradalom, amelyben csak öt mélysé­ges seb ejtetett. Az is magának, a szelídségnek eszményképén. Azonban ezen öt mélységes sebből patak­zott drága vér elég lett volna arra, hogy örökre kimosta volna az embereknek a szivéből az egyenetlenkedést és gyűlölködést. És lehetne örökös Béke ve'etek ! Történeti tény, hogy azon társaadalmi for­radalom, amely Krisztus Urunknak a feltáma­dásával nyerte legmagasztosabb szentesítését : I fényes diadalát ünnepelte a szabadság, egyenlő­ség és testvériség háromegy fenséges eszméinek akkor, amidőn az isteni vallástan társadalmi­politikai kérdéseket is segített megoldani. A megdicsőült Isten-embernek ideiglenes sírboltjáról elhengerített kőnek dübörgése any­nyira megrengette a földet, hogy a pogány istenségeknek oltárai és a zsarnokoknak trónjai részint megsemmisültek, részint helyrehozhatlanúl megrongálódtak. Ezeken rémülve fogadták a reájuk nézve végzetes Béke veletek ! isteni szó­zatot. A gyalázatnak jelvénye : a kisázsiai kereszt ! — a dicsőségnek és megnyugtató reménynek jelvényévé finomult. Árnyékában az elcsigázott ember az örök békének áldásairól álinadozhatott. A föltámadás isteni csodájának liire üdvöt árasztott szét a népek milliói között . . . Béke veletek ! . „ . hangoztatá a názáreti Jézus. Béke veletek ! Igen, béke, amelynek csodás varázsa alatt üdvöt harmatoz a pogány csatate­rek utolsó vérözöne. A fegyvereknek vérrózsái­ból a szeretet drága virágai fakadoznak. A rab­bilincsek a testvéri szeretetnek kapcsaivá vará­zsoltatnak át. A véres tusák a mindeneket kibékítő egyenlőségre, szabadságra irányuló békés munkában engeszteltetnek ki A megváltás dicső munkája befejezést nyert. Feltámadott, amint mondotta ! Béke, béke! Mily megnyugtató ennek még a gondolata is ! Béke ! Oh te égi ajándék, te örök feltétele a jólétnek, erős vára a munka áldásainak. Oh te béke, miért nem vagy hát örök ? ! . . . Hiszen maga az örökkévaló hirdette ki ve­lünk az örök békét és örömtől ittasan fogadta a bizalommal teli szív és ész. A Golgotháu meo-- ( • i • o I tért a római harcos is. Elvetette a zsoldos fegy­vert. De fájdalom, akadt, aki újra fölemelte azt a földről. Ilyen volt az ember akkor . . . Hosannát kiáltozott az örvendező törne?, »1 amikor sziliről szinre láthatta, ünnepelhette a béke Hirnökét. Feszítsd meg ! — zúgta ugyanazon tömeg egy-két nap elmultával. Bizony ez az Isten fia volt! — erősíté bűn­bánó töredelemmel, mikor már a próféták szavát is a valóságban látta. Oh mily hamar megváltozik az a nyomorú ságos ember ! . . . De az utolsó^ benyomás mégis a békének a részén maradott. És ki volt az a vakmerő, aki az isteni békét megzavarni meg nem tántorodott'? Ki volt az, aki a háború iszonyait kéjforrásnak tekin­teni nem átallotta ? Ember volt, ha ugyan beéri e profán cim­mel. Ember, közönséges halandó, aki azonban hatalmát és akaratát az isteni törvényeknek a ; helyébe tolja . . . Ilyen volt az ember azután is, hogy Ari­matheai Józsefnek az új sirboltja már csak rom­landó testet foglalt magában. Hát milyen az ember most? . . . Sok, nagyon sok időnek kellett lefolynia, amíg az Isten-embernek a tanai általánosan elfo­gadva és néha megtartva, helyet foglalhattak a szivekben. Emberöltők tinitek le, új nemzedékek kerekedtek felül s a kereszténység hatalmas ará­nyokban áradott szét a föld kerekén. Nem is lehetett az máskép. Hatalmas reform­eszmék megoldása, keresztülvitele nem is érle­lődhetik meg egyetlen nyár hevének kedvezé­sétől. Azonban a fokozatos érvényesülés jogos várakozása nem igen szokott tévedéseket ered­ményezni. Lassan bár de győzelemre törekszik az Igazság és a Béke. Hol vagyunk ma e részben ? Aligha nagyon messze a kezdettől. — Közel két évezred temette el egymást a Feltámadás nagy napja óta, Krisztus tanai a számbavehető társadalomban hatalmasan elterjedtek és terjed­nek folyvást és mégis hol a béke vigasztaló angyala ? Még most is mindannyiszor elrezzentik Őt, valahányszor megkísérli, hogy állandó tanyát foglaljon el a földön. Elűzi őt a szeretetlenség. E részben tehát ma is csak az ősi emberek vagyunk. Ha ugyan a béke fogalmát nem a frázeologiában keressük ! . , . Száraz históriai tény gyanánt konstatálhat­juk, miszerint a tizenkilencedik század csak olyan háborús történeteknek a korszaka, mint a meg­előzők voltak. S van-e ebben valami szükég­szeríí ? Boldogabb-e az emberiség, ha békétlen napokat él ? Vagy talán csupán a lelkiekre céloz az Üdvözítő mondása : Béke velesek ! ? Krisztus a halandó emberiséget kívánta boldogítani, amikor meghalt és feltámadott. Béke veletek ! Közegészségügy. Dr. Mangin Károly kir tanácsos és megyei t. főorvos a vármegye területén február hónapban észlelt közegészségi állapotról és egyéb, a közegészségügyet érdeklőkről, a kö­vetkező jelentést terjesztette be a közigazgatási bizottság március havi üléséhez: Az időjárást illetőleg, ez enyhe volt a hónap leg nagyobb részében, csakis az utolsóhéten volt a hőmérséklet folytán a fagypont alatt; jellemzi még ez időt gyakori erős szél és kevés csapadék. A hőmérséklet maximuma volt -t- 13.7° C, niiuimuma 9.6° C, havi közép + 2. c C". Nedvesség havi középértéke 74'/,,, csapadék összege 14. 2°/ 0. Szelek irányát tekintve, leggyakrabban észleitett D, azután É, ÉK. A felnőttek kózegészséiji állapota az elmúlt január havihoz arányosítva a megye legnagyobb részében javult, és a csáktornyai, lendvai és novai járások kivételével egyebütt már kielégítő, sőt egyes vidékeken kedvező lett; influenza csakis a csáktornyai járásban észleltetett na­gyobb számban ; az előfordult kórnemek közt a légző szervi hurutok és lobok adtak legnagyobb százalékot, csúz aránylag kevés került gyógykezelés alá; ugyancsak a csáktornyai és lendvai járásokban hasi bagymáznak esetei merültek fel. A gyermekek közegészségi állapota még mindig kevésbbé volt kielégítő ; a nagyszámú légzőszervi beteg­ségek mellett több vidéken elszóltán dyphteritisnek egyes szórványos esetei észleltettek és lettek hivatalos beavat kozás tárgyai, ezeken kívül a szt. gróthi járásban szór­ványosan hökhurut, Pacsán enyhe lefolyású fiiltő mi­rigy iob. A heveny fertőző kórnemek közül a roncsoló torok lob Keszthelyen, Csáktornyán, Kanizsán, Alsó-Lendván, ílosszufalun, lvapczán uralgott járványos jelleggel ; e helyeken február hóban megbetegedett összesen 42, kik közül gyógyult 21, meghalt 12, és a hónap végén további gyógykezelés alatt ma;adt 9, Kővágó-Eörsön a hasi hagymáz járvány megsztint, e kórban februárban n egbetegult 5, meggyógyult 3, meghalt 2. — Dötk ••',regben az elmúlt hónapban a vörheny lépett fel jár\ anyósán 22 esettel, melyek közül gyógyulással végződött 9, halállal 4, a hónap végén további ápolás alatt maradt 12. Feleinlítendőnek tartom, hogy K. Kanizsán valóságos himlőnek egy esete merült fel egy felnőtt egyénen. Mindezen ragályzó kórok tovaterjedésének meg akadályozására a szabályszerű intézkedések mindenütt azonnal megtétettek. tíoncvizsgálat 5 esetben teljesíttetett, egy elvetélés alkalmából törvényszéki megbízatás folytán, négyszer pedig rendőri tekintetből ; ez utóbbi eseteknél a halál legközelebbi okai voltak l elvérzés, és 3 szívszélhűdés. Külső hullaszemle rendőri tekintetből 5, súlyos sértés bejelentetett 3. Öngyilkosságot I egyén követett el (Parragí József Zala Egerszegen), ki magát felakasztá. Véletlen szerencsétlenség általi halálnak két egyén esett aldozatává ; ezek egyike (Horváth J. Tihanynál) a Ba latonba fult, a másik egy 3 éves lányka (Szabó Anna Puszta Magyarodon) a tűzhelynél játszván, ruhájának meggyuladása folytán elégett. A zala-egerszegi Chevra Khadisa ünnepélye. A zala egerszegi izraelita hitközség kebelében levő Chevra Khadisa (Temetkezési Egylet) folyó hó 15 én a kaszaházi vendéglő emeleti helyiségében diszlakomát rendezett. Régente szokásos volt minden harmadik évben ily ünnepélyt rendezni, azonban 34. év óta városunkban nem tartották meg. Ép ez okból annál magasztosabb volt az idén rendezett ünnepély, amelynek emléke sokáig élni fog a jelenvoltak emlékezetében, amit még fokozott a helyesen kiválasztott napja az ünnepségnek : március 15 ike, miut a szabadság, testvériség és egyen­lőség dicső napjának évfordulója. A diszlakoma reggelén a zsinagógában hálaadó isteui tisztelet volt, amelynek befejeztével a temetőbe vonultak, leróni a kegyelet adóját az elhunytaknak. Délután 4 órakor újból egybegyűltek a zsinagógá ban, ahol Engelsmann Izrael főrabbi megható beszédben ismertette az ünnep jelentőségét és fontosságát. Az isteni tisztelet befejeztével az ünnepi lakomára mentek, amelyen kezdettől fogva a legjobb hangulat uralkodott. A felköszöntők sorát Rechnitzcr Lipót, a temetke­zási egylet elnöke, nyitotta meg; üdvözölte az egylet tagjait s éltette a legalkotmányosabb uralkodót, Ferenc József ő felségét. Engelsmann Izrael főrabbi közhelyes­léssel fogadott beszéd kíséretében minden vallásos érzelmű magyar zsidóra emelte poharát. Ragendorfer Jakab rendezőbizottsági elnök szintén a királyra ürítette poha rát. Ezután Fischer László hitközségi elnök és Fenyvesi Miksa, az ünnepély indítványozója, szólaltak fel, hang­súlyozva, hogy ily ünnepélyek alkalmával a hitközségi tagok valamely vallásos vagy jótékony célra adakozni szoktak. Felkérték a jelenvoltakat, hogy ez alkalommal adományukkal a zsinagóga felépítési költségeihez hozzá­járulni szíveskedjenek. Az indítványt közhelyesléssel fogadták s a zsina góga felépítéséhez a következő adományok jelentettek be : Dr. Graner Adolf, Graner Géza, Stern Farkas 500-500 frt, dr. Hajós Ignác 300 frt, Fischer László, Fischer Pál, Schütz Sándor, Deutsch Ferenc, dr. Obersohn Mór, Kaiser József, Graner Jakab 200—200 frt, Rech­nitzer L. és fia, Rosenberger Zsigmond 150—150 frt, Fenyvesi Miksa, Boschán Gyula, Rosenberger Sándor, Bíicnler Jakab, Kohn Salamon, Gvaner Béla, Rechnitz Samu, Politzer József, Heinrich W. és L., Weisz Izidor ügyvéd, Weisz Sándor és fia 100—100 frt, Ragendorfer Jakab, Grünbaum Ferenc, Weinberger Hermán, Breisach Sámuel, Prohászka N. fogorvos, Goldschrnid Sándor, Grünvald Lajos, Berger Henrich, Ragendorfer Samu. Tichler Ignác, Weinberger Jakab, Tichler Samu 50—50 frt, Goldner János, Weisz Mátyás 40—40 frt, Eisenstiidter Zsigmond, Stern Bernárd, Altstádter Mór s veje, Muth Jakab, dr. Halász Miksa, Schwarz Mór, Weiser Jakab, Berger Arnold, Pfeifer Henrich, Grünvald Mór 30—30 frt, Lackenbacher Ferenc, Klein Ignác, dr. Rosenthal Jenő, Engelsmann Izrael főrabbi, Kluger Salamou (Pózva), Gálitzensten Benő 25—25 frt, Fuchsz Samu, Berger Jakab, Szalczer Miksa, Grünbaum M. s veje, Sonimer Ignác, Müller József, Rosenberger Jakab, Grünvald József, Rosenthal Gyula 20—20 frt, Garai Lipót, Weisz Samu 15 — 15 frt, Kohn Dávid, Reich Manó, Neubrunn Ignáe, Guth Rudolf, Csillag Áliksa, Grünwald Ödön, Berger Miksa, Gans Zsigmond, Krausz Fülöp, Rechnitzer Ignác, Braun Fülöp, Weber frt Adolf, Rosentrauch Henrik, Grünbaum Samu 10 —10, Melczer Lajos, Eisinger József 5—5 frt; Fürst Benedek 10.000 téglát, Weisz Ede 10.000 cserép zsindelyt, Singer Sándor és társa Kohn 50 métermázsa meszet, Ritscher Gyula 100 szekér ho­mokot, Boschán Ödön 200 kilogram vasat. Az adakozás befejeztével Boschán Gyula hitközségi alelnök szólalt fel s megköszönve a hölgyek köréből választott ren.lezőbizottságnak táradhatlan buzgalmát, reájuk emelt lelkes beszéd kíséretében poharat. Nagy hatást keltett dr. Hajós Ignác felszólalása, aki hossza sabban foglalkozott a mai politikai helyzettel ós Wekerld miniszterelnököt s nyilt, őszinte, liberális politikáját éltette. Majd Weisz Izidor a legnagyobb magyarra, Kossuth Lajosra, Breisach Sámuel Engelsmann Izrael főrabbira és Fischer László hitközségi elnökre, Csillag Miksa a főrabbira, orvosokra s ügyvédekre stb. emeltek poharat s a társaság csak a hajnali órákban kezdett szétoszolni. Ugyancsak a Chevra Khadisa egyesület a hölgy­rendező bizottság tiszteletére t. hó 17 én a kaszaházi vendéglő helyiségében zártkörű tánccal egybekötött családias estélyt rendezett, mely alkalommal Stern Farkas szép beszéd kíséretében 500 trtot ajánlott fel a zsinagóga számára beszerzendő orgona költségeire. Szép példáját követték Mayer János (Zalabér) és Fischer Miksa 100 — 100 frttal ugyanezen célra. A templom berende­zéséhez ez estén a következő adakozásokat jelentették be : Rosenberger Zsigmondné és Ragendorfer Jakabné 1 —1 tliora köpenyt, Fenyvesi Miksáné 1 oltárterítőt, Ritscher Gyuláné oltár szőnyeget. Felköszöntőt mondottak : Fischer László hitközségi elnök a nőkre, Weisz Izidor ügyvéd a nemes célra s a fiatalság sorából Fenyvesi Simon, aki méltatta a Stern család érdemeit a jótékonyság terén, s általános helyes­lés közt éltette a család jelen volt két tagját: Stern Farkast és Rosenberg Henriette úrhölgyet, majd meg­emlékezettt a hitközség közszeretetben álló elnökéről, Fischer Lászlóról. Ezután kezdetét vette a tánc, amely a legjobb hangulat mellett folyt s csak a reggeli órákban ért véget. Az egyesület büszkén gondolhat vissza a lezajlott ünnepélyre, mely meghozta úgy az erkölcsi, mint az anyagi sikert I Ságod, 1894. március 14-én. Tekintetes Szerkesztő Ur 1 Becses lapja f. évi 10 ik számában „A cukorrépa termesztés s a cukorgyártás érdekében" — „Pollux" aláírással egy közlemény jelent meg, mely bár szándék­talanul, épen a cukorrépa termesztés érdeke ellen szól,

Next

/
Oldalképek
Tartalom