Zalamegye, 1894 (13.évfolyam, 1-25. szám)

1894-04-29 / 17. szám

tén a nyilvánosság terén : a tárgyilagos, csendes, szelid polémia hangjából sohase engednék magukat kizökkenteni; mert a polémiának igazi rendeltetését szem elől nem tévesztve, sohasem vonakodnának az ellenkező vélemény előtt meghajolni, mikor az igaz argumentumok mérlege annak részére billene le. És csak igy, ily valódi erkölcsi erővel bevégzett polémiából háramolnék haszon a közügyre is, melynek érdekében a vita folyt. Így szerepelhetnének csak a polémiák a közvélemény kidomboiításának hatalmas tényezőiként és semmi körülmények között sem szállanának le a méltóság szinvonaláról, hogy a társadalom egy gyöngébb izlésü részének mulatságos scénákat rögtönözzenek. 11 A „Zalamegyei gazdasági egyesület" hivatalos érsesitője. Jegyzőkönyve a Zalavármegyei gazdasági egyesület 1894-tk évi március hó 29 én Zala Egerszegen tartótt rendes közgyűlésének. Jelenlevők: Méltóságos Svastits Benó főispán egyesületi elnök, Háezky Kálmán egyesületi Ugy vezető elnök, Bakó Gyula, Unger János, Gaál Ödön, Soós Károly, Zathureczky Márton, Zathureczky Zsigmond, Baranyay Ödön, Csillagh Gyula, Smodics Victor, Németh Gábor, Csertán László, Szabó Imre, Bosehán Gyula, Augusztin Ágoston, Bogyay Máté, gróf Batthyányi József, gróf Batthyány Ernő, Csigó Pál, dr. Haudek Ágoston, Baronyi Ede, Szűcs Dezső, Szily Dezső, Malatinszky Ferenc, dr. Gyömörey Vince, Kemény Andor, Hadászy Béla, Oltay Guidó, Csesznák Sándor, Hajós Mihály, Szűcs Zsigmond, Farkas József, Koller István, Somogyi Gyula, Csutor János, Orosz Pál egyesületi tagok, utóbbi mint egyesületi titkár is. Ügyvezető elnök üdvözli a szép számmal megjelent tagokat, az ülést megnyitván, a jegyzőkönyv hitelesítésére felkéri Szily Dezső és Szűcs Dezső egyesületi tag urakat. 1/25. felolvastatik az országos magyar gazdasági egyesület memoranduma a gazdasáqi egyesületeknek az ezredéves kiállításon való részvétele tárgyában. A gazdasági egyesületek tolyó évi ápril hó 5 én Budapest.-n „Köztelek helyiségében" tartandó országos értekezletén való részvételre, az anya egyesület részéről kiküldettek és felkérettek : Svastits Benó főispán elnöklete alatt: Háezky Kálmán egyesületi ügyvezető elnök, Csertán Károly alispán, Skublics Jenő, Orosz Pál egyes, titkár, a Keszthelyvidéki kör elnöke: Bogyay Máté, a Stlmeghvidéki kör részéről: Szűcs Zsigmond körelnök és Barcza László egyes, tagok. '2/26. Ugyan az országos magyar gazdasági egyesület „'memoranduma" az orosz és román kereskedelmi szerző• désekkel szemben elfoglalt álláspontjának támogatása és a képviselőházhoz ugyan ily értelmű felirat szerkesztése és felküldése tárgyában. A zalaniegyei gazdasági egyesület közgyűlése a memorandumot elfogadja és pártolja; elhatározza, hogy hasonló értelemben feliratot intéz a képviselőházhoz. 3/27., 32., 33., 34. • Jelentés az 1S93. évi egyesületi számadások megvizsgálásáról és a körök beterjesztett számadásairól. A jelentés helyeslőleg tudomásul vétetik, a számvizsgáló bizottság véleménye alapján, Csutor János egyesületi pénztárnok urnák, az általa 1X93. évről vezetett egyesületi számadásokra nézve a felmentés közgyülésileg megadatik, miről végzésileg értesítendő lesz. A keszthély vidéki, sütneg vidéki és nagylengyelt gazdakörök 1893. évi számadásai az anya egyesületi , pénztárnok által átvizsgáltatván, azok helyesen vezetettek nek találtattak ; így a körök pénztárnokai részére a felmentés megadatik ; erről a kör elnökségei végzésileg értesitendők. 4. Az anya egyésület 1S94. évi költségvetése. Költségvetés az 1894. egyleti évre. Az alábbi költségvetést a mult évi zárszámadás megvizsgálására kiküldött bizottság részint a tényleges állapotok, részint a külön határozatok alapján követke zőleg állította össze u. ni. 1. Fedezet. frt kr. 3600 frt alapítótőkének tolyó és hátralékos kamata . 1900 300 rendes tag és a nemesi pénztár évdija 1800 — 2000 frt 4

U 0 föld teher mentesítési kötvények kamatja ....... 80 — 6900 frt 4'/

2% Regale kötvények kamatja 310 50 4415 frt takarékpénztári könyvek 4'/

2% os kamatja 198 67 200 frt kölcsöntőke kamatja 5% • • 10 — Az első magyar általános biztosító társaságtól Tűz és Jégkár biztosítás után várható . 350 — Egyleti termények eladásából és az üvegház 6"/„- ból 300 — Tenyészbikák vételárának hátraléka . . 2912 — Csontliszt tőke és és kamat . . . 5035 69 Tagdijak hátraléka 2255 — Pénztári maradvány ..... 370 65 A vármegye területén levő malmok rendezése és a folyók medreinek tisztogatására fel ajánlott, s ez ideig kifizetett 2000 frt hát ralékos és folyó évi kamataiból 5% • 128 — összesen 1565Ó 51 ll. Szükséglet. frt kr. Fizetésekre és nyugdíjra .... 1720 — Az egylet közlönye és Értesítője szerkesztőségének 290 — Pósta kiadásokra . . , . . 50 — Irodai költségekre ..... 100 — Nyomtatványokra . . . . . ltlO — Allauii és községi adóra . . . . 65 — Néplanítók díjazására ..... 50 — Tenyészbikák beszerzésére .... 5000 —• Utazási költségekre ..... 100 — Vetőmag és egyéb gazdasági cikkek beszerzési és közvetítési költségekre . . . 1000 — Csontlíszt beszerzés és szállítási költségekre 2000 — A vidéki körök javadalmazása és a tapolczai vincellér iskolánál alapított két ingyenes helyre 1500 — Előre nem látott kiadásokra . . . 300 — összesen 12275 — 5. A kórok az !8!)4. évben a következő segélyben részesülnek az anya egyesület részéről: 1. A keszthely vidéki gazdakór költségelőirányzata 1894 re. Bevétel. frt kr. Pénztár maradvány 1893 ról . . . 190 40 80 évdijas t ig évi 1 Irtos tagdíja . . .80 — 57200 drb amerikai szőlővesszőért . . 302 20 összeseu 572 60 Kiadás. Szőlőfelűgyelő vincellér évi bére . . . 50 — Szőlőmunkálatok költségeire . . . 400 — Trágya és karó szükséglet ;» szőlőtelepen . 150 — Az uj 2 kat. hold szőlőtelep bérösszege . 40 — Titkár tiszteletdija 200, fuvar költség 150 frt 350 — Újság szerkesztőség tiszteletdíja . . . 40 —« Pósta és irodai költségekre . Gépjavítás, egyéb vegyes kiadásokra . 50 — 42 60 összesen 1122 60 levonva a bevételekből a kiadást, marad fedezetlen 550 frt. Ezen hiány fedezetét, vagyis 550 frtot kéri a készt hely vidéki kör évi segély címén részére kiutalni; továbbá kéri, hogy az anya egyesület által vetőmag beszerzési alapra, 1891. évben, Keszthelyen julius hó 5 én tartott rendes közgyűlésében 65/52/1891. szám alatt hozott határozat éneimében kölcsönkép adott 500 frt tőke időközi kamatait elengedni kegyeskedjék. A közgyűlés ezen kérelmekre a következőképen határoz : a kért 550 frt évi segélyt — tekintve a kör elismerésre méltó működését — az 1894. évre megadja ; azonban a kölcsönképen nyújtott 500 forint vetőmag beszerzési alap időközi kamatait el nem engedheti, és annak levonását a nyújtandó folyó évi segélyből elrendeli ; mely határozat a keszthely vidéki kör elnökségével és az anya egyesületi pénztárnokkal végzésileg közlendő lesz. 11. A sümegvidéki gazdakör. A sümegvidéki gazdakör az 1894. évre az anya egyesülettől a rendezendő állat kiállítás díjazása és költségeire 300 frtot kér évi segély címén. A közgyűlés a kért segélyt megszavazza, azon kikötéssel, hogy az 1894. év alkalmas szakában a kilá tásba helyezett állat díjazás megtartassék. Ezen határozat a kör elnökével és az anya egyesület pénztárnokával végzésileg közlendő. 111. A nagy-lengyel vidéki gazdakör. A „nagy-lengyel vidéki gazdakör" a bemutatott „Költségvetés" szerint az 1894. évre 257 frt bevétellel rendelkezik, a kiadások összege 460 frt 40 kr., uielyből azonban 120 frt az év folyamán rendezendő állat díjazásra van előirányozva, mutatkozik 202 frt 48 kr. hiány, mely összeget évi segély cimén kérik az anya egyesü lettől. Az anya egyesület 200 frtot szavaz meg évi segély címén, azon kikötéssel, hogy a tervbe vett kiállítás és díjazás az év folyamán megtartassék. Ezen határozat a kör elnökével és az anya egye siilet pénztárosával végzésileg közlendő. Ugyan ez alkalommal elhatározza az egyesületi közgyűlés, hogy a köröknél kihelyezett, illetve oda be szerzett gazdasági gépekről, azok használhatási állapotáról kimutatás szereztessék be. 6/14. A nmélt. földűlivelésiigyi tnagy. kir. minisztérium következő leiratban válaszol a zalavármegyei gazdasági egyesületnek, a katonai lóvásárok alkalmával előforduló visszaélések elhárítása érdemében f. é. január hó 3 án 82/93. sz. a. kelt felterjesztésére : „Hivatkozva a gazdasági egyesületnek f. évi január hó 3.ón 82/93 sz. a. kelt felterjesztésére, értesítem a gazdasági egyesületet, miszerint a katonai lóvásárok alkalmával előforduló oly esetek elhárítása céljából, a midőn is az avató bizottságok által elutasított lovak némelyike lókéieskedők által a tenyésztőktől megvétetvén, későbben az állandó bizottságok valamelyikének bemutattatik és ott alkalmasnak találtatván, megvásároltatik, már gyakrabban fordultam a es. kir. közüshadiigyminiszter úrhoz, ki nem is késett oly utasítással látni el a pótlovazó bizottságok elnökeit, amely a fennebb érintett visszásság megszüntetésére irányul. Mindazon által el kell hogy ismerjem, miként hasonló esetek a legszigorúbb utasítások dacára is szórványosan mindenkor elő fognak fordulni, minthogy két különböző egyén egyforma szakismeret mellett is egyes ló képességének megitélése körül, különösen a minőségileg gyengébb példányoknál, igen eltérő nézeten lehet, amint azt a gyakorlati életben számtalanszor tapasztalhatjuk. A mi a ni. kir. honvéd lovasezredek bevásárlásait illeti, a honvédség a szükséglethez képest állandó bevá lem után sóvárgó ifjú férjet a tiltott szenvedélyek örvé i nyébe, a honnét nem volt többé visszatérés. Hiába hitegette magát Miklós, hogy még mindig szereti Julis kát, kinek az oltár előtt esküdött örök hűséget, hisz tudta, hogy az a szív, mely Isten és emberek előtt az övé lett, örökre elveszett rá nézve s tudta azt is, hogy az a másik kebel, melynek áldozatul hozta nyugalmát, mindenét, tele tűzzel, egész hévvel, csak érette dobog s hogy a szenvedélyesen ölelő karok közül nincs menek vés, nincs visszatérés a családi élet csendes boldogságába. A csábos asszony égő szemei megigézték, eszét vették. Örült szerelmében feledett mindent. Egy leküzd hetlen vágy kisérte, üldözte lépten nyomon. Ott a szerető mosolya csalogatta egy szebb s oly sok kéjes boldogságot ígérő jövő telé, itt bitvesének szenvedő képe tárta tel előtte a rideg valót, mely a kétségbeesés setét mélyébe lökte oda a boldogtalan embert, midőn ifjú neje élete árán adott életet annak a kis angyalkának, ki boldogabb időkben csak ujabb kapocsként fűződött volna közéjük. A keserűség pohara csordultig megtelt. A sokat szenvedett kebel ennyi megpróbállatás uláu összeroskadt. A testi s lelki szeuvedések ágyba dönték a különbeu erős férfiút s hetekeu át lebegett élet és halál között Sabiua, a szerető szív egész odaadásával csüggött a kedves beteg sorsáu. Ott virrasztott ágyánál, elleste minden gondolatát, anyailag gondoskodott korán árva ságra jutóit kis gyermekeiről s mégis az önmagával meghasonlott ember — ennyi gyengédség dacára — ugy érezte, mintha a gyűlölet egy neme fészkelte volna be magát zavaros lelkébe a bájos asszony iránt, akit pedig egész az örülésig imádott. Szerette volna elűzni magától azt, ki megrontója lőn családi boldogságának s mégis, ha csak percekre távozott is oldala mellől, oly elhagya tottnak érezte magát s alig várta, hogy újra bele tekint liessen azokba a mélységes szemekbe, melyek oly jóságosan, oly biztatólag mosolyogtak feléje. * * Csudálatos is az emberi sziv! A i égi érzelmek, melyekről azt hittük egykoron, hogy ölökre uralni fogják életünket, lassan-lassan elenyésznek, hogy ujabbaknak adjanak helyet. Az idő elmossa keserű emlékeinket, behegeszti a fájdalom ütötte sebeket s elsimítja az élet nehéz pillanatai által a lélekbe vésett nyomokat B midőn elcsüggedve, kifáradva, már már azt gondoljuk, hogy lúl nem éltük örömeinket, újabb reményeket, újabb örömöket teremt magának a kebel. Miklós is a hosszú betegség s a heves lelki tusák után, lassan-lassan feledni kezdte a multat, minden örömei s bánataival együtt, bár titokban nem egyszer hullatott forró könyeket s nem egyszer fogadta meg, hogy kerülni fogja a grófnét, végleg szakít vele, hogy azután egészen gyermekeinek s neje emlékének élhessen. De hiába! A sziv hangosan követelte jogait. Lelke ott tévedezett már a jövőben, mely egy végtelen boldogságot ígért számára. S ha láthatta a csábitó szépségű asszonyt, ha hallhatta édes szavait, ha beletekinthetett azokba a tüzes fekete szemekbe, feledett mindent s csak azt tudta, hogy szeret, végtelenül szeret, egész az örülésig s nem volt egyébb vágya, mint magáénak mondhatni, szivére ölelhetni azt, kiért kockára tette egész életét. A nap legnagyobb részét Sabiua körében töltötte s ha végtelen szerelemről, égő vágytól gyötörtetve, szavakat adott háborgó érzelmeinek, a szép asszony ajaka nem egyszer nyilt panaszra s könyben uszó szemekkel hányszor, de hányszor kelt ki a kegyetlen sors ellen, mely útját állja boldogságuknak s oda láncolta ifjú életét egy oly térj oldala mellé, kit szeretni nem tud s nem is szeretett soha sa kitől semmi, de semuii sem szabadíthatja neg; egyedül csak a — halál! —Majd meg forró csókok között édes reményekkel kecsegtette szerelmesét s bűbájos szavakk I beszélt arról a várva várt időről, midőn majd egymáséi s végtelen boldogok lesznek. Es Miklós bizott a szép szavakban s minden reménye csak a jövőben volt. S mégis, akárhányszor, kinos aggódás szállta meg lelkét. Szerette volna, ha mindennap egy örökkévalóság lenne s ugy félt, rettegett a holnaptól. Tudta, valami setét előérzet súgta neki, hogy ez igy már nem maradhat soká. Sorsának változni kell s tudta azt is, hogy e változás után vagy végtelen boldogság, vagy egy megmérhetlen szenvedés következik. Es sejtelmében r.em is csalódott. Egyik reggel, csábító pongyolában, halavány arccal, kisirt szemekkel, a grófné rohant szobájába s szó nélkül, félig ájultan hanyatlott karjaiba. — Kedvesem, egyetlenem ! — szólt suttogó hangon — veszve vagyunk ! Á gróf mindent tud ! Miklós majd szoborrá meredt e szavak hallatára. Mondani akart valamit; de ajakán elakadt a hang. — Meneküljünk! — meneküljünk!.— szakítá meg a kinos csendet Sabina, miközben görcsösen ragadta meg a tétovázó fiatal ember karjait. —- Tied vagyok, tied örökre, egészen a tied ! — suttogott szenvedélyesen a szép asszony. — Jer, fussunk, meneküljünk innét! . .. — De nem! — folytatá rövid szünet után, egészen más hangon. — Nem! — En maradok! Öljön meg a zsarnok térj, haljak uieg inkább ; de szégyenben, nyomorban nem akarom tengetni boldogtalan életemet! . . . Miklós Miklós, fuss, menekülj! Oh; mert a gróf iszonyú elégtételt vesz neje elcsábítójáu. --- Nem ! — Soha ! — szólt egész határozottan az egykori szegény tanitó. — Enyim lész, vagy veled együtt halok meg 1 — Meghalni!? — mosolygott a bájos asszony s egészen oda simult Miklós keblére — meghalni ? mikui oly édes a szerelem s oly boldognak Ígérkezik a jövő. Nem! akkor inkább haljon meg — ő. — Értetted?! Inkább ő, mint mi I Miklós megtántorodva hátrált e kétes értelmű szavak hallatára. — Nem! Soha nem! — dadogott azután, hogy egy kissé visszanyerte eszméletét. — Akkor hát dobj oda a megcsalt férj kegyetlen boszujáoak. Lökj a biztos halál torkába, magad pedig fuss, fuss s mentsd meg nyomorult, gyáva életedet!!.. — Sabina I Sabina! — esengett a titkár — kérj, kívánj tőlem bármit, csak azt ne, hogy A grófné megvetőleg mérte végig a boldogtalan embert s azután szó nélkül távozott a szobából. (Vége köv.|