Zalamegye, 1894 (13.évfolyam, 1-25. szám)

1894-04-01 / 13. szám

Kossuth Lajos Zalavármegye földjén. Óriási közönség gvült egybe vármegyénk minden részéről Csáktornyán, hogy a végtisztességet megadja a legnagyobb magyarnak. Kora reggeli órákban gyűllek egybe a küldöttségek a lőtéreu s onnan indultak a gyönyörűen feldíszített pályaudvarba a következő sorrendben: Zalamegye küldöttsége, Csáktornya hatósága, Budapest küldöttsége, Sümegh, Letenye, Alsó-Lendva, Lenti, Kottori, Ilódos, Perlak, Alsó Domború községek képviselői, a csáktornyai izr. hitközség, izr. nőegyesiilet, kereskedelmi testület, az iparosok küldöttei. Kivonult a tanuló ifjúság is testületileg. A küldöttségek jelzőpóznákra tűzött táblákkal és fekete zászlókkal helyezkedtek el. A pályaudvar közepén nagy emelvény volt eliie lyezve, amely körül díszbe öltözött megyei hajdúk, képviselőnázi szolgák s a tűzoltók tartották fenn a rendet. Félhétkor érkezett meg a drága halottat hozó különvonat. Megelőzőleg Polstrau és Dráva-Magyaródnál mozsárlövések jelezték jöveteiét. A gyászba borúit nép meghajtott zászlókkal fogadta s felhangzott a Szózat, amikor az emelvény előtt megállt a vonat s kiszálltak a gyászkiséret tagjai: Kossuth Ferenc, Kossuth Lajos, Ruttkayné, gróf Károlyi Gábor, Helfy Ignác és Márkus József budapesti alpolgármester, Basso orvos s a boldogult hű szolgája, Georgis. Márkus alpolgármester meghatott szavak között üdvözölte Kossuth holttestét a haza földjén. Majd tel hangzott a mélabús egyházi ének s végeztével Szilvágyi Gyula légrádi ev. lelkész mondott megható imát, mely nek befejeztével Polónyi Géza országgyűlési képviselő a főváros nevében tartott beszédet, méltatja a nagy hazafi hervadhatlan érdemeit, mely után Csertán Károly, Zalavármegye alispánja, e beszéd kíséretében helyezte le a nagy hazafi koporsójára a vármegye koszorúját: Nekem jutott a szomorú feladat, hogy amikor a fővá ros küldöttsége átveszi Kossuth Lajos holttestét, hogy örök nyugalomra helyezze az ország szivében, amelyért ifjú heve lángolt és amelyért férfikora javát áldozta, az ország szélén üdvözöljem. Zalamegye közérzületének hazaszeretetének kifejezéseid leteszem e koszorút a nagy halott koporsójára. Kossuth Lajos mélyen meghatva, e szavakban válaszolt: Uraim! Visszahoztuk a hazába mindenünket, ami nekünk megmaradt szeretett halottunkból. Visszahoztuk, hogy hamvai a magyar földbe keveredjenek, hogy lelke a magyarok lelkében szétoszoljon, llaza hoztuk, hogy emléke oda üljön minden magyar tűzhelyéhez, hogy az unokák és az unokák utódai tanuljanak tőlük önzetlen honszexetetet. Szűnjék meg ravatala körül minden pártoskodás. Legyen a magyar haza olyan, mint az ég, amelybe megdicsőült atyám költözött: a szeretet hazája. Kossuth Lajos beszéde mély megindulást keltett a jeleuvoltak között. Majd elhelyezték az egyes koszorúkat, amelyeket Csáktornya város közönsége, a csáktornyai nők, Csáktornya ifjúsága, a csáktornyai csizmadia ipartestület, az izr. hitközség, izr. nőegyesület, a kereskedelmi kaszinó, a kereskedő ifjak önképző egyesülete, Alsó Lendva és vidéke, l'erlak, Alsó Domború közönsége nevében hoztak a küldöttek. A vonat egy órai megállás után a gyászba öltözött közönség bánatos érzülete s a flymnus mélabús hangjai között indult meg a magyar nép drága ereklyéjével. Kossuth hamvai Nagy Kanizsán. Március 30 án reggel 8 óra 25 perckor érkezett be Nagy-Kanizsa város vaspályaállomására Koszuth Lajos nagy hazánkfiának teteme. A város közönsége nevében Babóchay György polgármester fogadta a képviselőtestület élén. Kossuth testvérek kiszálltak a vonatból s Babóchay beszéd kíséretében nyújtotta át a város gyönyörű koszo í'uját. Kossuth Ferenc meghatottam köszönte meg. Ezután átnyújtották koszorúikat az izr. hitközség, az evangelikus gyülekezet, a Polgári Egylet, a Oassinó, a szabadkőmivesek Munkapáholya, az egyetemi polgárok, a kereskedő ifjak, a nagy-kanizsai nők, a hadastyán egylet, az ipartestület, az asztaltársaságok és több egyesület. A tűzoltó testület szintén kivonult zászló alatt. A vonat 10 percig időzött Nagy-Kanizsán, s ez idő alatt megható jelenetek folytak le, midőn a nagy-kanizsai nők egy része Kuttkaynéhoz bement a család külön kocsijába tisztelegni s azokat az agg matróna megölelte, megcsókolta. — Mig a vonat el nem indult, mindenki levett kalappal állott s : zászlókat meghajolva tartották. A perionon s a vonal mentén körülbelül 10 ezer ember képezett sorfalat. Képviselőtestületi ülés. A városi képviselőtestület Németh Elek h. polgármester elnöklete alatt március 28 án délelőtt 9 órakor rendkívüli iilést tartott. Elnöklő h. polgármester üdvözölvén a megjelent képviselőket, a tárgysorozat előtt előterjesztette a kiküldött bizottság javaslatát, hogy városunk Kossuth Lajos nagy hazánkfiának mint rója le gyászos elhunyta alkalmából a kegyelet adóját, amiről lapunk más helyén emlékezünk meg. Az irodai szerek-, könyvkötő- és könyvnyomdái munkák-, világitó anyag , a szükséges vasnemüek és az elemi iskolához szükségelt függönyöknek árlejtés utján történt kiadását a képviselőtestület jóváhagyta.\ Az építés alatt levő „Arany Bárány" vendéglőnek fűtés- és világítására vonatkozó módosítások előterjesztet vén, azokat a képviselőtestület jóváhagyta. Az „Arany Bárány" vendéglő bérbeadását a képviselőtestület elhatározta s a kiadásra vonatkozó árverési hirdetmény pontozatait, úgy a versenytárgyalás napját megállapította s a szükséges intézkedések foganatosításával a városi tanácsot megbizta. Dr. Hérics Tóth János által a zala egerszegi iskolák céljaira alapitványképen adományozott két darab zala egerszegi takarékpénztári részvény ez ideig a város nevére át irva nem lévén, a városi hatóság megkereste az alapitót, adja beleegyezését, hogy a részvényeket a város nevére át lehessen Íratni. Az alapító Írásbeli nyilatkozattal az átíratást megengedvén, a képviselőtestület a szóban torgó 2 részvénynek a város nevére eszküzlendő átírását elrendelte s mivel a z. egerszegi takarékpénztár részvénytársaság ez évi rendes közgyűlésén még 200 db részvény kibocsátását elhatározta olykép, hogy minden részvény tulajdonosa elővételi joggal bir egy uj részvényre 300 forint ráfizetéssel, a képviselőtestület j határozatil 'g kimondotta, hogy a két részvényre nézve az elővételi jogot gyakorolja s a két uj részvényt, rósz vényenként 300 frt befizetése melleit, megszerzi s az e célra szükséges G00 forintot a város kezelése alatt levő alapitványok egyikéből kölcsönveszi ugy, hogy ezen kölcsön kamatja a két'új részvényre esendő évi osztalék ból fedeztetik s ami a kamat lefizetése után megmarad, ebből a kölcsönösszeg törlesztetik s csak ennek letör lesztése után fordítható a két uj részvénynek jövödelme is az alapitó által alapítványában megjelelt iskolai célra. Előterjesztetett a zala egerszegi lovassági laktanya kibővítési építkezése tárgyában a középitészetí bizottság részvétele mellett március hó 20 án tartott nyilvános árlejtésnek eredménye, amely szerint a három ajánlat közül Szalczer Miksa 4

i/

2

0/IIÍ Hagymássy Gyula 5'/

l

0

0/

0os, Osztreicher Samu 8- ,„°/„ árleengedés mellett hajlandó az építkezést elvál'alni. A képviselőtestület a 8.951 trt 14 krral előirányozott építési munkálatokat a legelőnyösebb ajánlatot tett Ojztreicher Samu vállalkozónak adta ki. A vállalati összeg fedezésére nézve a képviselőtestület elhatározta, hogy a kereseti kimutatás szerint esedékessé válandó követeléseket a helybeli pénzintézetek egyikénél számitoltatja le mindaddig, mig a tervbe vett nagyobb összegű külcsönt a város telveszi, amikor is ezen építkezésekre szükségelt összeg a törlesztéses kölcsönből nyerendi fedezetét. A Balatoni Halásztársulat működéséről. A Balatoni Halásztársulat működését feltünteti Hennel Károly társulati igazgatónak a társulat évi rendes köz gyűlésén előterjesztett következő jelentése : Társulatunk megalakulása óta három év telt el. E három évben kifejtett munkásságának eredményét, t. i hogy vájjon megtörtént-e minden, hogy az a cél, melyet a Társulat megalakulásakor maga elé tűzött, legalább részben el van e érve, az alábbi jelentésből elbírálhatja a Társulat minden tagja. A Kis Balaton, mint kiméleti tér s mint a nagy Balatonnak ivartere, ez évben szolgáltatott először zavar talanul halivadékot. /V Társulat által alkalmazott állandó csősz, a köriilméuyekhez képest jól megőrizte a Kis Balatont az orvhalászoktól, másrészt a csendőrség az orvhalászok tő fészkében, Zalaváron, tübb ambitióval karolta tel a Társulat közgazdasági' érdekeit. Ez által sikerült az ivás ideje alatt némi nyugalmat biztosítani a maghalaknak. S hogy a maghalak bevándorlása a KisBalatonba nagy volt, azt bizonyítja ama körülmény, hogy ivás után, juliustól kezdve, a Zala torkolatánál a vasúti hid körül tanyázó halászok e talán 200 méternyi folyót halászterületük leghaldusabb részének tartják. Jele annak, hogy a nagy mennyiségben betóduló maghal most már nem esik áldozatul a Kis-Balaton orvbalászainak, hanem ivás után vissza is térhet a nagy Balatonba. — Tény az, hogy a zalai parton észrevehető a hal szaporodása. Maguk a bérlők beismerik, hogy most már szembetűnő a nádasokban a mozgalom,' nyüzsög benne a hal és pedig leginkább a pontyfélék. De szaporodott a takarmányhal is. Itt is hivatkozom a halászbérlőkre, a kik áilítják, hogy ennyi garda 10 év óta nem volt a Balatonban, mint jelenleg. Tény az is, hogy a halászbérlők általában az 1893. évben több halat fogtak ki a Balatonból, mint 1892-ben, pedig a bővebb szemű hálóból az apró hal 8/i része kiszabadul. Tény továbbá az is, hogy a süllő is sokkal nagyobb példányokban kerül most hálóba, mint tavai, ami ann<>!< tulajdonítandó, hogy a halászbérlők nagyobb tésze -irét;a az üzemtervés a törvényben lévő korlátokat, tu. euyes hálót alkalmaz — és igy a méreten aluli süllő nagyobb részben visszamarad a Balatonban és megnőhet. A nm. fülduiivelésügyi miniszter által a Társulat számára Csehországból hozatott egy millió süllőikra a világosi és szántódi vízen lett elhelyezve. Azt, hogy az ikrák után mennyi az élő süllő, konstatálni nem lehet. De mert az ikrák egészségesek voltak, továbbá mert a vizben maradt zárt kosarakból az ikra — egynéhány holt ikra kivételével — eltűnt, a gyökerek pedig, a melyekben az ikrák érkeztek, érintetlenül bent voltak, joggal feltételezhető, hogy az ikrák megelevenedtek és a kis halporonty a kosár touásuyilásain eltávozott. Csakis néhány éven át folytatott ikrabehelyezés nyújtana meg győződést a Balatonnak ez uton eszküzült benépesítéséről. Miudeuesetre ismételten kérelmezni kellene a nagymélt. miniszter urat, hogy ajándékozná meg a Társulatot a jövőben is ily ikraszáliítmánynyal. A Társulat által létesített partőri intézmény a partőrfelügyelők buzgalma iolytáu életképesnek Ígérkezik. Már nincs messze az idő, midőn orvhalászás csak elvétve lesz tapasztalható a Balaton jobban őrzött részein. Igaz, hogy a zalai partokon — mert sok a nádas — nehezebb az ellenőrzés, illetve könnyebb az orvhalászás, — de majd ha meglesz az emberekben az érzék az enyém és tied fogalmának helyes megitélése folytán megszületendő erkölcsi kötelesség iránt, vagy ha a törvény sz'goru alkalmazása folytán bekövetkezett kényszerüségszülte törvénytisztelet: akkor a még létező orvhalászok alig A „Zalamegye" tárcája. A Bodrogfoy-faniilia. — A .,'/. a 1 a m e g y e" e r e d e t i tárcája. — Az öreg Bodroghy Gábor — mikor halála óráját érezte — maga köré gyűjtötte leányait. Mit adott volna ő érette, ha nemcsak leányait, hanem fiait is maga köré gyiijhette volna, mint egy haldokló Jákob és rájok hagyhatta volna a Bodroghy tamilia nagy tradícióit 1 Végig nézett a hat leányon és halványodó ajkai körül valami keserű mosoly féle rebbent meg Mintha azt akarta volna mondani : „Aztán a ti kezetekbe tegyem le most a Bodroghy-vér dicsőségét, virtusait, sziizi tisztaságát ? Mért is nem él az a két fiú ! Az a két fiú pedig éppen a Bodroghy-vér virtusától pusztult el és pedig nem is dicső, nemes halállal : a harcmezőn vagy a gyöpün, hanem egészen közönséges, sőt talán ennél is rosszabb halállal : az egyik agylágyu lásban, a másik tiidőgümőkórban. Még az sem mentette meg őket, hogy dr. Kajdacsyval nagyon sűrű levelezésben állottak. Haj, mi lett volna azokból a fiukból, ha kiállják a kúrát! — szokta mondogatni Bodroghy Gábor, aki utolsó félti őre volt a Bodroghy-vér tisztaságának. Az után már a hat lány következett. — Nincs bennetek egy gyönge férfira való virtus sem. Csendesek vagytok nagyon. A Bodroghy-vér szilaj. — Szokta mondani az öreg, mikor a família virtusának,, tradicióinak leendő őrein végigtekintett. Ezt gondolhatta ott halálos ágyán is, mikor végignézett a síró Bodroghy-lányokon. Ügy látszott: sokat küzködött magával, szóljon e nekik valamit utoljára vagy csak szó nélkül forduljon a fal felé s úgy hagyja itt az árnyék világot? Végre még is megszólalt : — Azt hiszem, látjátok, hogy a paripa fölkantározoltan vár, hogy őseim közé lovagoljak. A Bodroghy lányok sápadtan néztek körül, aztán meg egymásra, hogy micsoda fölkantározott paripáról beszél az üreg ? Nem értették a família nyelvét. A Bodroghy tamilia félti tagjai tudniillik nem haltak meg, hanem őseikhez lovagoltak. De hát mit ért mindehhez J egy leány ? A haldokló is jól látta, hogy nem értik ezt a gyönyörű nemesi trópust; hanem azért csak tovább folytatta : — Ti maradtok itt egyedül, támasz nélkül, ti szegény támaszra szorultak. Nagy örökséget nem hagyok rátok, de annál dicsőbb, fényesebb nevet és sziiztiszta nemesi vért. Ezt őrizzétek meg! Ez a kastély a névvel üsszefort ősi klenodiura ; senki, semmi kedvéért el ne hagyjátok. Ha összeomlik, veletek ömöljék össze ! Ertettétek ! A hat leány jámbor főhajtással jelentette, hogy mindent megértettek. Az öreg Bodroghy keserű mosolylyal nézett rájuk sokáig, hol egyiket, hol másikat kémlelve, hogy talán valamelyikből kipattan az ősi virtus, amit ő eddig hiába keresett bennük. Rájuk meresztette azután erősen azo kat a jegesédő sasszemeket, mintha csak azt akarta volna nekik dürögni : — A fenét értettétek ! dehogy értettétek. Hosszú haj : rövid ész. Bezárjátok majd a dicső Bodroghyfamilia mögött a kapu' valami éktelen szamársággal. De akkor azutáu ne is találkozzam ám veletek a másvilágou. Egyszerre nagyot vetett magán, mintha bosszusá gában a fa! felé akart volna fordulni; pedig voltaképen akkor szállott el lelke a Bodroghy-ősökhüz. A lányok sokáig ültek ott szótlanul. Végre az egyiknek escébe jutott, hogy hallgatódzék édes apja fölött. Reszkető ajkakkal konstatálta, hogy a Bodroghy famíliából az utolsó férfisziv megszűnt dobogni. A hat Bodroghy lány hozzálátott a temetési készii letekhez. Rendeztek olyan fényes temetést, hogy olyat még nem igen látott a környék. Belekerült néhány ezer j forintba a nagy gyászpompa. Mikor azután hetedhétországra szóló pompával eltemették az utolsó fériisarjat, akkor kezdték csak vizs gáloi a hagyatékot. A temetési vállalkozó benyújtotta a rengeteg számlát, tehát meg kellett nézni a familiáris kasszát, hogy lehet e fizetni ? Hát ott bizony a pénznek semmi nyoma sem volt, hanem találtak ott egy gondos kaligratiával irt lisztát a Bodroghy-familia váltóiról. A hat Bodroghy-lány látta, hogy itt a hagyaték rendezéséhez nem elég az asszonyi ész; ide fiskális kell. „Megbiztak egy fiskálist. A hagyatéki ügy lebonyolítása csak annyiban nem ütközött kiilönüs nehézségekbe, hogy a Bodroghy lányok már hajadoni állapotuk dacára is mind nagykorúak voltak. Az ügyvéd lelkiismeretesen átvizsgálván az iratokat és a telekkönyvet, kijelentette, hogy a teher telülütvén a birtok felének értékét, legjobb lesz a birtokot szabadkézből áruba bocsátani. Sőt az ügyvéd úgy hitte, hogy ha esetleg a kastélyt sikerül abszolút értékben értékesíteni : a földeket meg lehet meuteni. — A kastélyt? Mit gondol ügyvéd úr?! — sipította egyhangú indignációval a Bodroghy familiá. Az ügyvéd vállat vont és várt még néhány hétig. Majd addig a familia kissé beletörődik a helyzetbe ; gondolta magában. Néhány hét múlva azután nagy örümmel routott a Bodroghy lányok küzé. — Nagysádtoknak rendkívül nagy szerencséjük van. Járásbirónk fölterjesztést tett a miniszterhez, hogy a Bodroghy-kastély nagyou alkalmas volna állandó híva talos helyiségül; ajánlotta annak örök áron való megszerzését ; mivel a bérleti viszonyok itt Bodrogfalván nagyon kedvezőtlenek. A miniszter úr már irt is le a járásbirónak, hogy lépjen érintkezésbe Nagysádtokkal. A járásbiró — mivel tudja, hogy meghatalmazott ügyvédjük vagyok — engem keresett meg s én megigértem, hogy a dolgot szivesen küzvetíteni togom. Összeírtam a tartozásokat; ezek kitesznek váltó és jelzálogos kölcsünükben összesen huszonötezer toriutot. Nagyon hiszem, hogy ennyit szivesen ad a miniszter is, mivel a hivatalnokok is mind kapnának itt kényelmes lakást. A birtok teljesen tisztán megmaradna a iundus instruktussal együtt; csupán csak Nagysádtoknak kellene átköltözni a volt tiszti lakásba. Tehát, ha parancsolják . . :