Zalamegye, 1894 (13.évfolyam, 1-25. szám)

1894-01-21 / 3. szám

Melléklet n „ZALANEGYE" 1894. évi 3 ik számííhőz. szándék vezérlett, úgy tűnnék fel, mintha annak az önzetlen szándéknak sötét háttere volna t. i. személyes ellenszenv és személyes érdek, pedig közpályámon mindenről vádolhatnak, csak e kettőről nem. Kifogásoltatik, hogy ép most, a polgármester ur távollétében, történik a dolog feszegetése, amikor esetleges felvilágosítást ő nem adhat. Erre válaszom a következő : Hogy ez ügy most került szőnyegre, azon helytelen eljárásnak tulajdonítható, hogy habár rendezett tanácsú város vagyunk, az 185)2. évi zárszámadás csak ,893. november 4 én, az 189-1 ik évi költségvetés pedig csak 1893. december 6 án tárgyaltátott a képviselőtestületi ülésen, mikor már a polgár mester ur nem vehetett részt az ülésen. A december 6 iki ülésen tette dr. Czinder István képviselő úr azon J egyhangúlag elfogadott indítványt, hogy a legközelebbi | ülés elé az összes alapokról tüzetes előterjesztés tétessék, valamint a város jelenlegi pénzügyi állapotáról, línnek folyományakép terjesztette a h. polgármester ur a december 30 iki ülés elé a kimutatást, hogy az egyes alapokból mekkora összegek használtattak fel folyó kiadásokra, egyúttal hogy a városi számvevőség egybeállítása szerint mennyi kifizetetlen kiadás van még fenn ? Ha már most a városi számvevőség kimutatást állít egybe a fedezetlen kiadásokról, amelyek már az ideig 35—40.000 frtot tettek, azt hiszem, jóhiszemüleg jártam el, mint lapszerkesztő, amidőn megbeszélés tár gyává tettem, mikép lehetne ezen fedezetlen kiadásokat kifizetni. Mert az nem tehető fel, hogy ezek a fedezetlen kiadások nem léteznek; mert hisz hivatalos és competens városi személyiség állitotta azokat egybe. Ezen összeg en azt hiszem, mit sem változtat, váljon a polgármester úr itthonn van e, vagy nincs. Az „audiatur et aitera pars" elvét nagyon is szem előtt tartottam, midőn a december 30 iki közgyűlésen elfogadták indítványomat, hogy a beterjesztett kimutatás — érdemleges határozat hozatal előtt — kiadatik a város polgármesterének azzal, hogy az 1893-ik évi zárszámadással kapcsolatban terjeszsze elő javaslatát, mint lehetne a felmerült kiadások fedezé sérőí gondoskodni. Zárszámadás, költségvetés, kimutatás fedezetlen kiadásokról — oly rohamos egymásutánban jöttek s emellett a városban oly különös hirek terjengtek a város péDzügyi viszonyairól, hogy azok eloszlatása végett okvetlenül fel kellett szóllalnunk. Tehettem azt a polgármester ur távollétében is annyival inkább ; mert közleményeim azon számadatokon alapultak, melyek részint a képviselőtestületi ülésre terjesztettek, részint az 1892. évi zárszámadás és az 1894 ik évi költségvetés alapján előttem teljesen ismeretesek voltak. Ami pedig azon feltevése illeti, mint ha a két cikknek — akarva nem akarva — a gymuasiumi iigy megbuktatása volna a háttere, erre a következőkben felelek : A gymnasium Ugy 1889. óta s igy négy éve van napirenden, E négy év alatt az ügy ellen a „Zalamegye" soha sem hozott egyetlen egy közleményt sem ; a lap magatartásából ínég a pessjmisták sem vonhattak le legrosszabb esetben sem más következtetést, 'mint, hogy ha mellette nincs, de ellene semmi esetre sincs. Minden egyes pházisáról ez ügynek megemlékezett, sőt amint jobban és jobban közeledett a végmegoldáshoz, annál inkább azt lehetett következtetni, hogy a lap mellette van. Nyíltan merem elmondani, senkisem tudja rám bizonyítani, hogy akár hirlapilag, akár a városházánál, akár társaságban a gymnaíium ellen felszólaltam volna, annál kevésbbé tettem volna valamit. Pedig ha megteltein volna, megbocsájtható büunek lehetett volna tekinieni attói az egyéntől, aki e hó 3 án mult busz éve az itten akkor megnyílt új intézetnél igazgatói állását elfoglalván, 42 tanulóval megnyitotta azt az intézetet, amely ma középkereskedelmi iskolával kibővülve, 250 tanulójával egyik leglátogatottabb polgári és középkereskcdelini iskola. Amely intézethez eddigi egész életem működése hozzáforrott, ha annak érdekében felemelem szavamat, gondolkodók ezt ro3z néven nem is a tárgyilagosan vehették volna. Azonban szerkesztői állásom — tudva, hogy a város közönségének félszázados óhaja valósul meg a gyinnasiuminal — annyira háttérbe szorította az igazgatót, hogy én még azzal a joggal sem éltem, ami a bü nősnek is megvan t. i., hogy védelmezze veszendőbe menő ügyét, nehogy úgy tűnjék fel, mintha személyes érdekben használom fel a lapot. HM tehát négy éven keresztül hallgattam, sőt úgy a városi képviselőtestületi, mint a megyei gyűlésen szavazatommal még az ügy előmozdíbWához hozzá is járultam: akkor senki sem gondolhatja, hogy oly ügyetlen politikus vagyok, hogy amikor a gymnasiumi ügy be végzett dolognak tekinthető, akkor csinálom a struc politikát s alattomban akarom megbuktatni a jobb sorsra érdemes ügyet. De egyébként is a struc-politika ellenkezik termé szeteminel. Ugyanis úgy az igen tisztelt cikkíró ur, valamint a képviselőtestület többi tagja a képviselőtestületi üléseken éveken keresztül tanúsított magatartásom ból arról győződhetett meg, hogy a szőnyegen volt kérdésekről véleményemet — minden mellék tekintet nélkül — mindenkor nyíltat) és egész őszinteséggel szoktam kinyilvánítani. Nem dicsekvésből, hanem öniga zolásomúl említeni fel egyúttal, hogy ezen nyilt és őszinte fellépésem nem egyszer találkozott a képviselőtestület általános helyeslésével. Aki szemben megmeri mondani a tapasztalt hibát, máskor meg szives készséggel adózik elismeréssel, ha arra rászolgáltak : az struc politikát tár gyilagos elbírálás mellett nem követhet. De meg végelemzésben mi szükségem volna nekem a fenforgó ügyben a struc politika követésére? Engem a íőgymnasiumi figy személyileg épenséggel nem érint. Köztudomású ugyanis, hogy nemcsak a polgári fiú- és középkereskedelmi iskolának vagyok a mozgalom meg indulta óta igazgatója, hanem egyúttal a polgári leányiskolának is. Más részt ahhoz sem fér kétség, hogy ha a fiu-iskolák a főgymnasium felállításával megszűnnek, a polgári leányiskola okvetlenül fennmarad. Ebből pedig a legegyszerűbb logikai okoskodással csak az követkéz hetik, hogy megmaradok Egerszegen igazgatónak a polgári leányiskolánál, még pedig ugyanazon fizetéssel, a legrosszabb esetben 50 írttal kevesebb igazgatói díjjal Nem érint tehát az iigy an agilag, ellenben könnyű belátni, hogy ezen egyes intézetnél kevesebb lesz munkám, kisebb lesz az erkölcsi felelősségem. Ha tehát a gymnasium létesüllével anyagilag nem ér veszteség, sőt munkám kevesbedik : Ü3' körülmények közt mi indítana arra, hogy épen a tizenkettedik órában, midőn csak az „Amen

u-t kell kimondani, lépjek fel titkos uton a gymnasium ügye ellen ? Hogy csakugyan nem volt szándékom a gymnasium ellen agitálni és hogy az, vájjon a 40.000 írt kölcsönt megkapjuk-e vagy sem, a gymnasium ügygyei semmi összefüggésben nincs, annak magyarázatául szolgál egyszerűen az, hogy dr. Klamarik miniszteri tanácsos úr a 40.000 írtra nézve kimondotta, hogy a kormányra mindegy, akár kifizetjük egyszerre, akár 4"'

0-os kamatját tízetjük évenként. Ha tehát az évi 5000 frtot és az egyszer fizetendő 40.000 frt teher viselését megbírjuk : akkor tulajdonképen még nyerünk, ha nem kölcsönnel fedezzük a 40.000 frtot, amely után 5

1 ^<>/

(, 01 kellene fizetnünk, mig az államnak csak 4'"/

0-ot. különben is második cikkemben oly határozott kifejezést adtaiu a gymnasium ügynek, mikor írtam, hogy „ a főgymnasium üi/i/i' elől a fenforgó viszonyok mellett a • városnak kitérnie nem lehet, nem szabad'

1 — hogy azon feltevést, mintha n cikk a gymnasium ellen irányult volna — semmi körülmények között meg nem érdemeltem. Végül még csak azt jegyzem meg, hogy én bűnbakul a rendezett tanácsú várost nem állítottam oda. E11 feltártam a rendelkezésemre állt adatok alapján a város pénzügyi viszonyait, melyek alapján ajánltain a kibontak ozásra két módozatot s a rendszer változtatást c.salc végső eszközül ajánlottam, Udvnrdj k'iiác. Közegészségügy Dr. Mangin Károly kir. tanácsos, megyei t. főorvos, a vármegye területén 1893. évi december' hóban észlelt közegészségi dllpotról <ís egyéb, a közegészségügyet érdek lókról a következő je'nntést terjesztette be a január havi közigazgatási bizotts. gi üléshéz: Időjárási viszonyok. A hónap legnagyobb része enyhe volt, esős, nedves, a közegészségügyre nem épen kedvező lefolyással, csak ís az utolsó héten fellépett erős éjszaki szél szállította le annyira a hőmérsékletet, h >gy a hőmérő a fagypont alá jutott. A feljegyzett meteoro logiai észleletek szerint a légnyomás maximuma volt 765 5 ni/m, minimuma 743-8 m/m, havi közép 753'3 m m. A hőmérséklet maximuma + 8'7°C, minimuma — 9-4"C, havi közép + l 'C. A nedvesség havi középértéke 90% Csapadékok összege 27- 2 m/m. Szelek irányát illetőleg leggyakrabban észleltetett É, azután DK és D. A közegészségi állapot a megbetegíilések rendkívül nagy száma miatt n -m volt kielégítő. Különösen a lég zési szervek hnrutos és lobos bántalmai észleltettek nagy számban. A hónap közepe táján fellépett influenza a megye majd minden vidékén épen oly mérveket öltött, mint a négy év előtti hasonló járvány alkalmával. Alig volt ház, melynek e bajban szenvedő betege nem lett volna. A kóriiimeuet tekintetéből azonban a jelen járvány szelídebb természetűnek mondható; mert az esetek nagy számához képest súlyos lefolyású complicatiók jelenleg gyérebben észleltettek. Ezen említett kórnemen kiv ll a roncsoló toroklolinak egyes szórványos esetei is több községben lettek gyógykezelés tárgyai. Továbbá Bakon, Botfán hökhurút enyhe lefolyással. A heveny fertőző kórok közül a hagymáz Kapornakon, a kanyaró Szent-Gróthon és Tekenyén, a ronc<oló toroklob pedig 1 1 községben (Keszthely, Csáktornya, Díszei, B. Füred, Petend, Szent-György völgye, Nemesnép, Szécsí-Szent-László, Nagy-Kanizsa, Szent Ador jár., Borsfa) öltött járványos jelleget. Az említett helyeken a hónap folyamán hagy mázban megbetegűll 4, ezekből gyógyult 3, meghalt 1 ; kanyaróban íuegbetegült 103, gyógyult 99, meghalt 4. Diphteritiszben megbetegedett 67, ezek közül gyógyult 35, meghalt 21 és az év végén maradt gyógykezelés alatt Keszthelyen 2, Csáktornyán 2, Szent-Adorjánon l, összeseu 5 gyermek. Boncvizsgálat összesen 6 esetben teljesíttetett; egyszer törvényszéki m -gbizatás folytán, ötször rendőri tekintetből. A halál legközelebbi okai voltak a törvényszéki boncolatnál hashártyalob, a rendőrieknél pedig 2. mérgezési gyomorlob, 1 szívszélhűdés, egy agyrázódás, egy mellhártyalob. Külső hullaszemle rendőri tekintetből volt 10. Súlyos sértés bejelentetett 2. Öngyilkosságot 7 egyén követett el, kik köziil 2 (Kis Elek Kis-Apát ban és Tibola János Zala Istvándon) magát felakaszin, 2 (Köttbaum Lajos Keszthelyen és Re'chenfeld Lip-'it Nagy Kanizsán) pisztolylövéssel vetett véget életének, 3 pedig (Prokop Ferenc, Szabó Zsófi puszta tüttősi és Stiukker Júlia Sümeg) mérget ivott. Véletlen szerencsétlenség általi halálnak 5 egyén esett áldozatává; és pedig 3 halász (Farkas János, Dezső János és Kozma Béni) Alsó-Eörsnél a Balatonba fúlt, l (Holicsek Juli) megfagyott, 1 pedig (Péntek József issakóczi) favágáskor a ledőlt fa által üttetett agyon. Elmekórnak 3 esete fordult <,í i. A betegek egyike saját rokonai által Budapestre szállíttatott, a másik megfigyelésre kórházba helyeztetett, a harmadik meg halt. — Piih, ha ! — disznó meleg van ! Már egy büdönre való zsírt kiízadtam. Teringettét! aztán uraságod pezsgőt iszik ? Talán az aequator alól tetszett érkezni ? Ilyen bizalmassággal foglalt helyet az idegen; látszott rajta, hogy abból a tőről metszett telivér magyar ! fajtából való, ki Magyarországon mindaniitt, otthon van. 1 Kazimér urat már tüzelte a pezsgő; mód nélkül tetszett neki ez a bizalmas cimbora hang. — A pezsgő hűsít. Tessék megpróbálni! Felcsapott egy üres pezsgős poharat és töltött. Az idegen nem utasította vissza. Koeintott és ivott. A jeges pezsgőt pompásnak találta. — Hé, rabszolga! — hiitsön be két flaskát. Tiz perc múlva már úgy ültek egymás mellett, mintha régi ismerősek lettek volna. A rusztikus magyar embernek utazás közben ilyen a virtusa. — Nem adnám öt lóért, ha már otthon hűselhetnék a nagy diófám alatt —szólt az idegen —letörülve homlokáról a hatalmas verejték-gyöngyöket. — Bizony bolondság ebben a kánikulai melegben utazni annak, kinek nem muszáj. Még Cservárig meg sülünk — szólt Kazimér, neki dőlve a szék hátának. — Cservárra tetszik utazni? Kihez? — Haragos Bálinthoz. — A korteshez? Igen. Apámnak valami consholarisa a vén medve. — Talán csak . . . ? — Igen. Apám erővel azt akarja, hogy a jövő választásra lépjek föl. —• Az öreg dühös negyvennyolcas. Vigye ördög, ha negyvennyolcas, ha negyvenkilences, ha hatvankilences; csak meglehessen nyerni. Én az ő pártján leszek. — Ugy hallom mokány ember; nem könnyű meg nyerni. — Már ismerjük az Achilles -sarkát. Van egy csúf, Vén leánya, aki félig-meddig hüle is. Ezt nagyon szeretné főkötő alá juttatni. Hát egy kis bolondítás, kurizálás, a házasság kilátásba helyezése: csak megmozdítják a vén medvét. — Igaza van, kedves barátom! Hehehe! On valóságos diplomata a mandatum-fogás terén. — Igaza van. A papa tanítványa. Hehehe! — Sok szerencsét hozzá ! Azután kocintottak és ittak. A perronon csengettek. A portás tágra nyitott szájjal kiabálta: — Csicsó, Csalános, Dörgő, Hűtős, Bánhaloin. Tessék beszállni ! Az idegen felugrott. — Teringettét, nekem már mennem kell. Gyorsan tízetett és Kazimért üdvjzölve, sietett ki az étteremből. Éppen akkor lépett be Kemeházy Boldizsár. Pár pillanatig szemben áltak, azután zajos üdvözléssel megölelték, megcsókolták egymást. Válás il'án az idegen visszaszólt : — Az éjjel okvetlenül haza megyek. Addig is Isten veled! Kemeházy mosolygó képpel sietett fiához. — Láttad ezt az urat, akivel most az ajtóban ölelkeztem ? — Hogyne! Már egy óra óta együtt pezsgőztünk. Joviális ember. — Talán be is mutatkoztatok egymásnak? Minek ? Nem divat az ilyen helyen. j— Pedig hát ez a te leendő főkortesed. — Haragos ? — Igen. De mitől rémültél úgy mc-g? — Na papa, szervusz cservári kerület! szervusz diplomáciái Váltsunk jegyet hazafelé. Ennek az urnák elmondtam egész tervünket. Sznlay Sándor. A nöi kézimunka tanfolyam kibővítése tárgyában az iskolaszék megkeresésére a vallás és közoktatásügyi m. kir. miniszter 1893. évi 35.784 sz. a. a következő leiratot intézte a kir. tanfelügyelőséghet, A íólyó évi február 26 án 329 sz. a. kelt jelentésére a csatolmány visszaküldése mellett további eljárás végett következőkről értesítem a taiileliigyelőséget: Megengedem, hogy a zala egersz -i polgári leányiskolával kapcsolatosan szervezett női kézimunka tanío lyatn növendékei a gyakorlati kézimunka oktatáson kívül két éven át heti 4—f> órában az üzleti levelezés- és könyvvitelből is rendszeres tanitásban részesítles-eiiek. Azon kívánságot illetőleg, hogy az ezen tanfolyamot sikerrel végzett növendékek bizonyítványaik alapján arra jogosíttassanak, hogy mint önnálló iptrosnők, üzletet nyithassanak, avagy üzletekben segédekül rendszeresen alkalmaztassanak, figyelemmel az 1884 ik évi XVII ik törvénycikkben foglaltakra, következőket tartom szükségednek megjegyezni: Mindazon mesterségek, melyek a r.ői ipariskolában tanitattn ik (kötés, hörgolás, keresztszem varrás, fehérnemű varrás, hiiuzés stb.) képesítéshez kötve nincsenek s ennélfogva azokban az ipartörvény 1 és 2 ik § ában köriilirt megszorításokkal bárki önállólag is űzheti az említett iparokat. Egyedül a nő szabóip>r az, am dy képesítéséhez van kötve s ennek önnálló üzéséhez a törvény 67 §-a értelmében rendesen szükséges, hogy az illető tanonc le gyen és szakba vágó műhelyben, vagy gyárban két évig foglalkozott legyen szakbavágó munkával. A 6 §-szennt h;i az illető 21 éves, lehet önálló iparos, h i 3 évig foglalkozott szakbavágó műhelyben vagy gyárban szakbav-ágó munkával. Ennélfogva a zala agerszegi nőipariskolát végzett i.uvendék az ipartörvény 101. §. e.) pontja alapján ellátható munkakönyvvel. Azon'kedvezmény azonban, hogy az ezen iskolát végzett növendékek azonnal önálló szabóipa rosok lehessenek, tekintettel a törvény intézkedéseire, meg nem adható.