Zalamegye, 1894 (13.évfolyam, 1-25. szám)

1894-01-07 / 1. szám

XIII. évfolyam. Előfizetési dij: Egész évre 4 frt. Félévre 2 frt. Negyedévre 7 frt. Egy szám ára 10 kr. Hirdetmények : 3 liasábos petitsor egy szer 9 kr., többszöri hirdetésnél 7 kr. Bélyegdij 30 kr. Nyilttér petitsora 12 kr. ffl.H.HL'ZE'J'1 KOKYVTAP.A Hir!a p-enyv t i r UövbJckriapló 189 h,. ^ t&T Zala-Egerszeg, 1894. január 7. 1. szám. 1, & A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől togadunk el. Kéziratokat nem küldünk vissza. Zalayármegye üdvözlő irata JÓKAI MÓRHOZ 50 éves irói jubileumára. Nagyságos Ur ! Fényes, szívet lelket emelő ünnepet ül nemzetünk, amidőn Nagyságodnak félszázados irói működéseért az elismerés és a hála koszorúját nyújtja. Nagy események zajlottak le hazánkban ; örökre emlékezetes korszakot élt át e félszázad alatt nemzetünk és e nagy időknek Nagyságod irói működése egyik legnagyobb dicsősége. Azon nagyjaink között, akik a nemzet lelkesedésének üdvös irányt adtak, s a magyar társadalmat a kor eszméi iránt fogékonynyá tették; akik a vihar rombolása között megmentették a nemzet eszményeit, megtartották hitét egy szebb jövő számára, Nagyságod volt egyike a legnagyobbaknak. Hogy a szellem mily kincseivel gazdagította Nagyságod ezen félszázad alatt irodalmunkat ; miként hódította meg közönségünket a magyar irodalomnak ; mennyi nagy és nemes eszmét hintett el; mennyi lelkes törekvést ébresztett, s miként szerzett a magyar Géniusznak a külföldön is elismerést: mindezek méltatása irodalom és művelődés történetünknek mindenkor legfényesebb lapjait fogja képezni. Mi azonban csak hálánkat jövünk kijelenteni a nemzet hű fia iránt, aki nagy tehetségeit félszázados munkásságában egyedül a haza javára áldozta. E nagy érdemek mindörökre feledhetetlenek maradnak előttünk; s azért szívünk mélyéből üdvözöljük Nagyságodat irói működésének 50-ik évfordulója alkalmából, s buzgón kérjük a Gondviselést, hogy Nagyságodat testi és szellemi erőinek teljességében igen soká tartsa meg hálás nemzetének. Kelt Zalavármegye törvényhatósági bizottságának Zala-Egerszegen, 1893. évi október hó -2-án s folytatva tartott rendes közgyűlésében. Yárosunk ügyei. Szomorú új évre virradtunk városunk háztartását illetőleg. Az az előterjesztés, melyet városunk helyettes polgármestere a december 6-iki közgyűlés határozatából kifolyólag a december 30-án tartott rendkívüli képviselőtestületi ülés elé tett, pénzügyi állapotainkat sötét szinben tünteti fel. Nem kevesebbről van szó, mint 35 —40.000 forint fedezetlen kiadásról, amely részint a megelőző évekről, részint az 1893-ik évről reánk maradt. A közgyűlés hatásköréhez tartozik annak idején, ha az ügy érdemleges elintézést nyerend, gondoskodni módozatokról, melyek szigorú betartása mellett oly visszás állapatok többé elő ne forduljanak, hogy t. i. oly összegek, mint p o. megyei betegápolási pótadó, fogyasztási pótadó, melyeket a város beszed, rendeltetési helyökre be nem szolgáltatnak, hogy az alapok — melyeknek tüzetes rendeltetésük van, — folyó kiadások fedezésére ne fordíttassanak. Ugyancsak a képviselőtestület hatásköréhez fog tartozni kellőkép intézkedni az iránt, hogy a várost il'ető jövedelmek behajtása iránt a megfelelő intézkedés a ha ósá részérő! kellő szigorral megtétessék, mely esetben nem fordulhat elŐ azon meg nem engedhető, s az egyensúly megzavarására oly zsibbasztólag ható körülmény, hogy míg az 1892-ik év végén a városi pótlékhátralék a tizezer frtot meghaladta, addig az 1893. év november végéig vagyis II hónap alatt az összes pótlékbevétel — beleszámítva a hátrálékokat, úgy az 1893-ik évre eső pótlékokat — csak 13.000 frtot tett ki, vagyis csupán 3000 frttal haladta felül az 1892. év végén fennállott pótlékhátralékot, holott az 1893-ik évre esedékes pótlékkal együtt, beleszámítva a hátralékot is, mintegy 25—26000 forintnak kellett volna befolyni. Jól tudjuk, hogy úgy az adó, valamint a reá eső városi pótlék nagy terhét képezi a város A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zala-ege rszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. [egjelenik minden vasárnap. polgárainak. De mivel úgy az állammal, valamint ^ várossal szemben ezen kötelezettségünk megmásíthatlan, úgy az állami adó, valamint a pótlék behajtásánál a kellő szigort ha nem alkalmazzuk, ezzel csak^saját helyzetünket teszszük súlyosabbá ; mivel mindkét nembeli tartozásunk hátraléka csak növekszik. Még inkább fontolóra kell ezt vennünk most, midőn a folyó évben pótlékunk 36%-kal emelkedett. — Ha tehát a 30 —40%-os városi pótlék mellett a hátralék oly nagymérvű, úgy mint növekedik ez a folyó 1894-ik évben a 77V/o-os pótlék mellett? Okszerű gazdálkodás, a költségvetés tételeinek szigorú betartása mellett, valamint kellő gondoskodással az iránt, hogy az előirányzott jövödelmek lehetőleg befolyjanak, háztartásunkban az egyensúlyt valami kép helyreállíthatjuk. Hogy azonban ezt megtehessük, gondoskodnunk kell az iránt, hogy a feltüntetett, kifizetetlen kiadások fedezetet nyerhessenek. Mivel 35—40.000 frt fedezéséről van szó, hiú ábránd volna azt gondolni, hogy ezeket a rendes költségvetés keretén belül kiegyenlíthetjük olykép, hogy az 1893-ik évi zárszámadásban e tételek, mint fedezetlen kiadások szerepelvén, azokat az 1895-ik évi költségvetésbe vigyük át. Mert hisz maga e hátralékok összege oly nagy, hogy megközelíti évi egyenes adónk összegét s így csupán ezek kiegyenlíthetése maga 100% pótlékot igényelne. A fenmaradt kifizetetlen hátralékok letörleszthetése csak is kölcsön utján volna eszközölhető. Még pedig figyelembe véve a főgymnasium épületéhez egyszer s mindenkorra fizetendő 40.000 frtot, más részt tekintettel arra, hogy az építkezésnél az előirányzott összeg rendszerint nem szokott elég lenni, nézetünk szerint úgy a fedezetlen kiadásokra, a főgymnasium épületéhez fizetendő 40.000 frtra, az „Arany Bárány" vendéglő teljes felépítésére, valamint a kaszárnyának tervbe vett kibővítésére kerek-számban 100.000 frt kölcsön felvétele elengedhetlenné válik. A „Zalamegye" tárcája. Riguiusos krónikája avagy története az 1893. esztendőnek. Tinódy Lantos Sebestyén diuk módjára megénekelte: Tlieodorus diák. Megint egy év tűnt le éltünk tengerébe, S belépett az uj is a régi helyébe; Elbúcsúztunk attól, üdvözöljük eztet, Meghalt egy esztendő, vessünk rá keresztet. De, hoqg tanulságát vegyük futásának, Vegyük észbe szavát a krónikásának. Mit hozott, mit vitt el a letűnt esztendő, Elmondja ez ének, s így megszivelendő. * Ősi szokás az már és megmásíthatlan, Hogy akit anya szült, azt az irgalmatlan Sárga kaszás szokta ridegen levágni; S ezt szokás az élet utoljára hagyni. Es ez egy okkal több, hogy azokon kezdjem, Akik elköltöztek, s azokon végezzem, Akik itt maradtak, munkálnak és élnek: Így lesz elegikus e rigmusos ének. — Edelsheim-Uyulay Lipót, volt az első, Mint jó hadvezér és e gyász sort megkezdő. Utána .sorrendben (mind felírni bajos), Következett doktor Markusorszky Lajos. Majd az öreg Erkel Ferenc indult útnak, Hajh! kezei többé billentyűn nem futnak . . . Látja ott fönt Bánk bánt és Hunyadi Lászlót, Dózsa Györgyöt, bontva a keresztes zászlót. — Vajkay Kárólylyal Sztáray gróf ment el, Mindkettőben lelkes, hü magyar veszett el; Hát Csatár Z8ÍglllOlld&afl/ — ó'volt csa/c a honfi! Nem fog ő már többé „mükönnyeket" ontni. Nagy Iinrének itten nincs joga beszélni, Elsiette a sort, mert nem akart élni. Bokross Elek szintúgy elejébe vágott Annak, ki lekaszál kórót és virágot, Az öreg Szőgyény Marich lám, mily szépen Bevárta a kaszást; nyugodjék békében! Szintúgy Alajer István, a jó István bácsi, Kisérték sírjába sokaknak áldási. Egy katona kezdte, más katona végzi: Bezárta a gyász-sort a vitéz Inczédy, Szabadságharcunknak vitéz ezredese ; Legyen könnyű néki Erdély véres földje ! Ezek halottjaink. Külföldön is voltak, Kiket bizonyára sokan meggyászoltak; Így Battenlierg Sándori, Szlivnicza nagy hősét Es Mac MallOU marsallt, hona büszkeségét. (iouuod a nagy zenész, Matejko, a festő, Mindkettő halála közrészvétet keltő. Bauer Nándor báró, a hadügyminiszter, Derék katona volt, s nem holmi filiszter. Scllllierlillg Alltal»a& sem kell már tovább várni, „Mi várhatunk!" — neki sírba kellett szállni. Es hogy nem hiába vártunk, azt láthatta, — Legyen könnyű néki az osztrák föld hantja ! Bacli Sándor is elment . . De mortuis nihil . . . Jaj, de a sir szája mindenkinek kinyil. — Hagyjuk a holtakat; nyugodjanak békén ! Lássuk most, mi történt e siralom völgyén. « Szép hazánkban szépen fejlődnek a dolgok, Csak itt-ott látszanak honunk egén toltok. Sok üdvös törvénynek s törvényjavaslatnak Láttuk születését; s ha hajba nem kapnak Békés Európa nagy hatalmassági, Lassankint bételnek népünk kivánsági. Jó királyunk szíve, Wekerle erélye Biztosítja nékünk a közjót elvégre. Hogy szépen haladunk, főkép abból látszik, Hogy sok az irigyünk s bánt is egyik másik. Oláh fészkelődés, pánszláv rugdalózás, Holmi Replikákba foglalt vádaskodás, Mind jólétre mutat, mert hiszen ok nincs más . . . Pedig az irigyen nincs isteni áldás. Hazánk tekintélye külföldre is áthat, Az idegen vendég itt sok ujat láthat ; A nagy hadgyakorlat Kőszegh város mellett — Annyi fényes vendég volt, hogy több se kellett! — Bebizonyította, hogyha úgy fordulna, Hadseregünk harcba már készen indulna. Magyarok Istene! adj békét hazánknak, Hogy lássuk sikerét a ok nehéz munkánknak. Hogyha nézzük, milyen Európa képe, Nem nyugtat meg senkit a fegyveres béke. Szárazan tartjuk a füsttelen puskaport, Nem tudni a jövő, hogy méhében mit hord. Égető kérdés az anarkhisták ügye, Sztrájk, barrikád, bomba . . . (hogy a manó vigye !) Megrendül a föld is ilyen gonoszságra, Megborzad a lélek ily hír hallatára. A szociálisták kongresszust tartottak, Ahol „nemzetközi" zászlót is bontottak, Így állapítván meg komor pro gramm jókat, Még keveset tettek, de beszéltek sokat. Elméletók minden erőszakot kizár, Parlamentekben is helyt foglalnak immár, A letűnt év hőse a kis Szerbia volt, Bámulta a világ a kiskorú Sándort; Regenst és minisztert mind mind lemondatta, De előbb pompásan megvacsoráitatta. — Magát nagykorúnak kinyilatkoztatta, S a kormány gyeplőjét kezébe ragadta. Fényesen győzött az uj radikális párt, Ámbár a győzelmök aggodalmakkal járt; Bajos rendbehozni az országos pénztárt, Elvitte a halál a bölcs Dolcics Lázárt. Békülékeny Milán vájjon mit szól erre ? . . , Nagy feladat vár most Oruics miniszterre.