Zalamegye, 1893 (12.évfolyam, 27-53. szám)

1893-08-27 / 35. szám

A megyei jegyzőegylet közgyűlése. Zalavármegye jegyzői karának egyesülete f. hó 19 én Keszthelyen a városház tanácstermében tartotta rendes évi közgyűlését, melyet választmányi ülés előzött meg. A hangulat mindvégig élénk, helylyel-közzel zajos is volt; mert a hangulat megteremtéséhez nagyban hozzá járultak egyes, előlegesen napvilágot látott s az egylet beléletében mutatkozó hibákat s mulasztásokat ventilláló hirlapi közlemények. A meghivó 19 pontban egybeállított tárgysorozata bő anyagot "szolgáltatott a megbeszélésre, de miután a tárgysorozat jórészben mégis csak az egylet autonom belélete, vagyonkezelése s legfeljebb még egypár actuálisabb társadalmi mozzanatra terjeszkedhetett ki, nem volt hiány idő- és alkalomszerű propositiókbar>, melyekhez az anyagot és hangot részint a jegyzők tengernyi munka anyaga s kezelési nehézségei, részint a jegyzői működési kör fontosságának ugy a társadalom, mint a törvényelőtti silány méltatása feletti jogos elkeseredés szol gáltatta. A jegyző szigorló bizottságba beválasztattak : Ferenczy János kis-komáromi, Kabdebó István csopaki körjegyzők, póttagúi Scholtz Károly zala szent gróthi jegyző. Az országos jegyzői congressusra Zalavármegye jegyzői karának képviseletében kiküldettek: Neusiedler József gulácsi és Scholtz Károly szt.-gróthi körjegyzők. A nyugdij kezelő választmányba Starzsinszky György galamboki, Neusiedler József gulácsi és Molnár István szepetki jegyzők választattak be. A tisztújítás Méhkerti Milkovics Géza szántói jegyző korelnöksége, liohrer János galsai és Malomsoky János sümeghi jegyzők körjegyzősége alatt egyhaugulag következő eredménnyel ment végbe: elnök: Ferenczy János kis komáromi, alelnökök: Kabdebó István csopaki, Nagy Sándor bellatinczi, főjegyző: Neusiedler József gulácsi, aljegyzők : Starzsinszky György galamboki, Rohrer János galsai, pénztárnok : Scholtz Károly z. szt. gróthi jegyzők. Nótárius. A zalamegyei általános tanitói testület alsó-lendvai közgyűlése. A „Zalamegyei általános tanítói testület" ez évi nagygyűlését Udvardy Ignác tantestületi elnök elnöklete alatt f. hó 24-én tartotta Alsó-Lendván, amelyen a testület tagjai közül száznál többen vettek részt. A közgyűlést a 8 órakor a róm. kath. plébánia templomban tartott Veni Sancte előzte meg. Fontban 9 órakor a Korona szálló nagytermében a közgyűlést Udvardy Ignác elnök a következő beszéddel nyitotta meg: Mélyen t. Közgyűlési Kedves Pályatársaki Midőn egy évvel ezelőtt keszthelyi nagygyűlésünkön e helyről szerencsés valék önöket üdvözölhetni: mindnyájunknak szivét ama boldogító remény örömérzete dobogtatta, hogy hosszú évtizedeknek reánk zsibbasztólag ható lidércnyomásától végre megszabadulunk s anyagi viszonyaink kedvezőre fordulásának hajnalát a közel jövőben üdvözölhetjük ! Reményünknek ugyanis erős horgonyául szolgált annak tudata, hogy — a tanítói állás fontosságát figyelembe véve — a törvényhozásnak lehetetlen többé ezen égető kérdésnek a közvélemény követelte helyes megoldása elől kitérnie ! Tudva ugyanis, hogy a szülő legdrágább kincsét, édes gyermekét bízza gondjainkra; tudva, hogy egy nemzet boldogulásának létalapját honfiainak minél tágabb körű s a gyakorlati élet követelményeinek minden tekintetben Az ajtó nyílásra felrezzent; szédület fogta el, amint ott Géza alakját megpillantotta. — Minek jött ide . . . — látszott mondani fájó tekintete. — Irma ! nem tudok elmenni addig, mig el nem búcsúzom. Elfordítá a leányka arcát, ne olvasson belőle a kinzó. — El kell szakadnom mindenkitől, végzetem és hivatásom messze űz innét ... Mi még tartozunk egymásnak a múltból némi csekélységgel. Nézze, elhoztam magammal, itt vannak összekötve a boldogabb idők emiékei, vegye vissza, tartsa meg, vagy égesse el őket. — Nem kértem, minek hozta vissza ? . . . Erre nem számítottam . . . En nem szedtem még össze ... — luldoklott szegényke. Majd megkeményítve magát, ki húzta fiókját s egyenként rakosgatta elő az oda rejtetteket. — Mind, mind itt van, csak még egy hiányzik — és erre halálsápaattá lett arca. Hiányzik Géza arcképe, amely az első pillanattól fogva keblébe lőn elrejtve. Leroskadt székére, betemette kendőjével arcát. — Menjen, kérem menjen ki egy percre — összetitte kis kezét. — Hol van az a kép . . . ? — Menjen ki kérem — esdekelt — majd megkeresem. — Összetépte . . . ? eldobta, mint a rongyot . . . ? Nem büszkén, ellenkezőleg nagyon megtörve for dilit félre a leányka, elővonta azt a hiányzó emléket is . . . de már akkor az ifjú ott térdelt előtte és csókolta azt a kis kezet, azt a remegő kis kezet, a melyet el nem eresztett volna ezért a nagy világért , . . A szőreghi leányok elrakták fegyvereiket, mert kisült, hogy az új biró nem egészen nőtlen. * A tiszta, felhőtlen égen egy sötét pont ismét magára vonta a figyelmet. A tavasz madara, a búbos pacsirta, emelkedett fel a légbe, hogy ünneplő dalát elcsattogja. A fiatal asszonyka kék szemeire álom lopódzott, a mult emlékein merengő férj szemrehányó pillantással tekintett a dalos madárra, ki az ő üdvösségének álmát megakarja rabolni. megfelelő szellemi kiképzése, szilárd jellemfejlesztése képezi és e sok oldalú, az erőket oly nagy mértékben próbakőre j tevő munka letéteményesei mi vagyunk : ezeknek tudatától ' áthatva, okvetlenül kell, hogg fent és lent egyaránt méltó elismerés kisérje nagy felelősséggel járó terhes munkásságunkat. Nem panaszkodhatunk, sőt a büszkeség érzetével gondolhatunk vissza a tanítói fizetések tárgyalása alkalmával úgy a napi sajtó elfogulatlan közleményeire, valamint az országházban elhangzott nem egy nagyszabású beszédre, amelyek — mint a közvélemény hü tolmácsai — - az elismerés koszorújával adóztak nemes és önzetlen munkálko dásunkért! Igaz, hogy ezen előzményekkel karöltve növekedett reményünk, hogy nagyon is méltányos kérésünk meghall gatásra talál és megmenekülvén az anyagi gondok zsibbasztó nyomásától, összes szellemi tevékenységünket hatványozottan szentelhetjük magasztos hivatásunknak. Ismeretes önök előtt az eredményi Nem szaggatom Tel a kissé hegedő sebet, csak egyszerűen utalok küzdelmeink nem várt, annál kevésbbé remélt eredményére! Mint egy leláncolt Prometheus állt a nemzet tanító sága reményeinek romhalmazánál! Egy elfojtott soha] rezegtette meg Kárpátoktól le az Al JJunáiy a nemzet napszámosainak, a nép tanítóínak szivét / S felocsúdva lassanként a szomorú való ezen dermesztő állapotából: senki sem kételkedhetik affelett, hogy csak is két ut áll előttünk, amelyek közül Herkulesként választanunk kell. A könnyebb ut, ami a tompa elfásulásnak rendszerint nyomában szokott járni: a közöny! Kétségkívül a végletek találkozásának elvénél fogva ez lenne meg nem érdemlett mellőztetésünkre a legtermé szetesebb válasz 1 De eltekintve attól, hogy ezredéves történetünk nem égy lapja szolgál szomorú tanuságúl, hogy honfiaink átkos közönye mily káros és kipótolhatlan veszteséget oko zott : nekünk e térre már csak azért sem szabad lépnünk: mert mi nem vagyunk napszámosok, akik lelkesedésünket, ügyünk iránti ragaszkodásunkat a bér nagyságához mérjük! Mi tanítók vagyunk, akik szivünk őszinte hevével, lelkünk egész odaadásával szenteljük minden erőnket magasztos pályánknak s fáradozásunk legszebb jutalmát munkálkodásunk szellemi sikerében leljük! Egy eszme, lelkesített bennünket, midőn ifjú korunkban e pályára léptünk. Ez eszme edzi idegeinket ma, férfi korunknak delén. Ez eszme lesz talizmánuk agykorunkban, midőn már lassabban dobogó szivünkben a lelkesedés tüze lohadni akarna. S ez eszme : emelni honfiaink értelmiségét, emelni azok hazafias érzését, vele emelni hazánk szellemi és anyagi jólétét, hogy minden téren megizmosodva, a nemzet Geniusanak varázs hatalma alatt még sokszor üdvözölhesse e hon egy-egy ujabb ezredév hajnalának meghasadtát! Ily fenséges és messze kiható eszme hatása alatt lehetetlen a közöny útját választanunk! Nem! Ezt tennünk nem lehet, nem szabad! A magyar tanítóság, mely nem egy jelét adta pályája iránti meleg érdeklődésének és rajongó szeretetének, a közöny útját nem választhatja 1 Ellenmondásba jönne önmagával: megtagadná dicső múltját, szeplőtlen hírnevét ! Válaszszuk hát a másilc utat s ez: a kitartó munkásság útja 1 A meg nem érdemlett mellőztetés ne zsibaszsza, hanem ellenkezőleg, fokozza munkára idegeinket! Fokozza keblünkben magasztos pályánk iránt a lelkesedést, a szeretetet 1 S nekem erős a hitem, szilárd, a meggyőződésem, hogy ném lankadó munkásságunk, pályánk iránti törhetlen ragaszkodásunk a közel jövőben meghozza tettekben is azt az elismerést, amelyet a jelenben csak szóban nyerheténk! E reményben van szerencsém mai napra egybehívott tantestületi közgyűlésünket megnyitni! A többször éljenzéssel megszakított elnöki megnyitó után Hajós Mihály, a községi iskolaszék elnöke, a város közönsége nevében üdvözölte a vármegye tanítóit, mél tatva a tanítói állás kulturális fontosságát; lelkes éljennel fogadott beszédére a tantestület elnöke válaszolt, meg köszönve a város részéről tanúsított eme kitüntető figyelmet. Ezután elnök felolvassa dr. Ruzsicska Kálmán kir. tanácsos és vármegyei tanfelügyelőnek következő sürgő nyét: „A tanfelügyelői kongressus folytán nem jelenhet vén meg, felkérem tekintetessségedet, szíveskedjék a tanítótegyesületnél és egybegyűlt tanügybarátoknak legbensőbb üdvözletemet tolmácsolni." Kiemeli elnök, hogy a vármegye tanfelügyelője kiváló érdeklődést tanúsít a megyei tantestület irányában; ennek kifolyása, hogy a tantestületi nagy gyűléseket személyes megjelenésével megtiszteli s most is, amikor más irányú elfoglaltsága a megjelenésben akadályozza, azért lélekben velünk van, melyre vall küldött sürgöuye, miért is indítványozza, hogy e szives figyelemért fejezze ki a közgyűlés köszönetét, amely indítvány osztatlan helyesléssel találkozott. Udvardy Ignác tantestületi elnök felolvassa A Zalamegyei általános tanítói testület húsz éves múltja— eimű terjedelmes dolgozatát, mely felöleli az egyesületnek 1873-tól 1893. év juliusig terjedő husz éves múltját, valamint előzőleg részletesen feltünteti az 1870-ik évi március 23 án alakult „Zalamegyei általános tanító egyletnek négy éves történetét, amely egyletből alakult tulajdonképen a vármegyei tanitó testület. A közgyűlés felolvasónak jegyzőkönyvileg fejezte ki köszönetét. Hofmann Mór n igy-kanizsai polgári iskolai tanár Az iskola és az állatvédelem eimű igen érdekes és tanulságos értekezését olvasta fel, melyért a közgyűlés jegyzőkönyvileg fejezte ki elismerését. Kiss Lajos zalaegerszegi polgári iskolai tanár, mint a biráló bizottság előadója, részletes bírálatot olvasott fel a dr. Kuncz Adolf csornai prépost által kitűzött 25 frtos pályadijra beérkezett egy pályamunka felett. A közgyűlés a jutalmat a beérkezett pályamunka Írójának oda ítélte s elnök a jeligés levélkét felbontván, a mű szerzőjéül Szalay Sándor nagy-kanizsai községi iskola- tanítót jelenté, aki a mult évi jutalomdijat is megnyeré, amit a közgyűlés éljenzéssel vett tudomásúl; egyúttal a biráló bizottságnak munkálkodásaért jegyző könyvileg fejezte ki köszönetét. Az előértekezlet az egyesületi számadások megvizs gálására Balassa Benő, Hajgató Sándor és Rozgonyi Laj s egyesületi tagokat küldvén ki kebeléből, e bizottság nevében Balassa Benő jelenté, hogy a központi pénztár állománya 248 frt 36 kr., az országos árvaház alap vagyona pedig 1.591 frt 56 kr. A számadásokat helyesen vezetve találták s a pénzkészletek takarékpénz tárban vannak elhelyezve. A közgyűlés a számvizsgáló bizottság jelentését tudomásúl vévén, Faller József egye sületi pénztárnokot a felelősség terhe alól felmenti, egyuttal neki fáradozásáért jegyzőkönyvileg fejezte ki köszönetét. Ezután a közgyűlés áttért az indítványok tárgya lására. A nagy kanizsai járáskor részletesen indokolt irás beli beadványában mepkereste a megyei tantestületi közgyűlést, hogy Svastits Károly járási főszolgabírónak a tanítók anyagi érdekeinek tnegvédelmezése körül ki fejtett munkásságáért jegyzőkönyvileg fejezze ki köszönetét és elismerését. A közgyűlés szives készséggel tett eleget a nagy kanizsai járáskör ezen óhajának s a határozat fo ganatosításával az elnökséget megbízta. Göntér Endre náprátfai tanitó amaz indítványa felett, hogy járáskörönként pályamunkák hirdettessenek évenként, a járásküri biráló bizottságoktól jóknak talált pályamunkák a központi választmány biráló bizottságának adassanak ki s az ezen bizottság által első sorban leg jobbnak talált munkák — részint husz, részint tiz koronás jutalomban és dicséretben részesíttessenek — a közgyűlés uapirendre tért. Békefi Elek zala-koppányi népiskolai igazgatótanitó az ifjúság korai elszilajulása ellen és erkölcsének lehető megóvása érdekében azon indítványt teszi, hogy a köz ségi elöljáróság tagjai megyei szabályrendelettel fegyelmi büntetés terhe alatt köteleztessenek arra, hogy a fonó házakat, táncvigalinakat, lakodalmakat és korcsmákat, szóval minden zajos mulatóhelyet indőnként meglátogatva, az ott szülőik vagy azok megbízottjainak felügyelete nélkül ácsorgó, vagy tán a mulatságban tényleg is részi vevő 6-tól 15 éves mindkét nembeli gyermekeket onnét eltávolítsák s egyuttal oda törekedjenek, hogy az ily korú gyermekek korhelykedése, éjjelezése, esténkénti és éjjelenkénti csatangolása meggátoltassák; az elöljáróság ez irányú működése a járási főszolgabirák, illetve a rendezett tanácsú városok polgármesterei által szigorúan ellenőriztessék. A közgyűlés az indítványt elfogadta s egyuttal az indítványban kifejezett óhajhoz képest annak idején a kellő lépéséket a megyei tantestület megteendi a tekintetben, hogy ezen, úgy erkölcsi, mint kulturális és nemzetgazdasági tekintetekből oly nagy fontosságú ügy a legközelebbi egyetemes közgyűlés tárgysorozatába felvétessék. Előterjesztetett Békefi Eleknek a faiskolák ügyében beterjesztett s a zala egerszegi tanítói járáskörnek tavaszi közgyűlésén elfogadott indítványa, melynek célja a köz ségi faiskolák felállítása és kezeléséről alkotott megyei szabályrendelet minden egyes pontját szigorú következe tességgel foganatosíttatni s úgy ezzel, valamint az indít ványban foglalt egyéb módozatok felhasználása mellett a nemzetgazdászatilag oly fontos faiskola ügyet a jelen pangó állapotából kiemelni. A közgyűlés az indítványt elfogadta és a szükséges intézkedések foganatosításával a központi választmányt megbizta. A zala egerszegi tanítói járáskör indítványára a közgyűlés megkeresi a vallás- és közoktatásügyi tuinisz tert az iránt, hogy a tanítói oklevél, melynek elnyerése ép annyi időt igényel, mint az érettségi bizonyítvány megszerzése, egyen értékűnek vétessék az érettségi bizonyítvány nyal. Harasztovics Károly szécs-szigeti kántortanítónak plébánosa ellen beadott panaszlevele előterjesztetvén, a közgyűlés panaszos ügyét magáévá tette; mivel azonban a szóban forgó ügy az illetékes elsőfokú egyházi hatóság által ínég nem biráltatott el, ennek megtörténtét bevárja s megbizza a központi választmányt, hogy annak eredményéhez képest az esetleg szükségessé válandó intézkedést annak idején tegye meg. Bétcefi Elek indítványozta, hogy Hajgató Sándor nagy-kanizsai polgári leányiskolái tanárnak legközelebb megjelent és az illetékes szakkritika által elismeréssel fogadott „Gyermekdalok" eimű művéből, mely hazafias és vallásos irányánál fogva igen alkalmas szavaló könyvül szolgál népiskolai tanulók részére, 30 példányt az egyesület vegyen meg s azokat az alsó-lendvai és mura közi iskolákba küldje a népiskolai tanulók közt kiosztás végett. A közgyűlés az indítványt elfogadta. A jövő 1894-ik évi közgyűlés helyéül Csáktornya jeleltetett ki. Az inditvánvok mind Ietárgyaltatván, elnök — miután az egyeiület nevében köszönetét fejezte ki a közgyűlésen megjelent vendégeknek a szives részvétért, Alsó-Lendva város közönségének az igazi magyar vendéglátásért, valamint az alsó lendvai kartársakuak úgy az elszállásolás, valamint a közgyűlés rendezése körül kifejtett buzgó fáradozásukért, az egyesületre a Gond viselés áldását kívánva, a közgyűlést 12'/

2 órakor berekesztette. Hivatalos rovat. Zala-Egerszeg rendezett tanácsú város tanácsa részéről közhirré tétetik, miszerint az 1893. évre kivetett I., II., III. és IV ed osztályú kereseti adó, nyilvános számadásra kötelezett vállalatok s egyletek adója, tőkekamat és járadékadó és általános jövedelmi pótadó kivetési lajstromok a városi adóhivatalnál 8 napon át i vagyis folyó évi augusztus hó 24-től — szeptember hó j 2-ig bezárólag közszemlére kitéve vannak az esetlegt-s felszólamlások megtehetése végett. Zala-Egerszeg, 1893. augusztus hó 24-én. Kovács Károly polgármester.