Zalamegye, 1893 (12.évfolyam, 27-53. szám)

1893-12-31 / 53. szám

XII. évfolyam. Zalíi-Egerszeg, 1893. december 31. 53. szám. u II V t>\! I I I SS A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zala-egerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Visszapillantás. Ilyen h italmas kibontakozási korszakban, minőt most hazánkban élünk, egyetlen év sem mulliat el nagyobb hullámokat verő események nélkül. Évszázadok mulasztásának pótlására egyesült erők korszakot alkotó munkája forgatja, készíti Magyarország kultúrájának talaját. Nagy, tiszteletreméltó, a legedzettebb, a legkipróbáltabb erőket is meg verejtékező munka ez, mely nem áll szemben mindenütt, minden téren, minden vonalon megtisztított, magvetésre készen álló talajjal, hanem uiég igen sok helyen az erdő-irtás, a talaj-tisztítás nagy türelmet igénylő verejtékezésével jár. Azok a nagy cáíok, melyek a nemzeti létet megszilárdító, biztosító eszményekben ölelkeznek, érintetlenül nem hagyhatnak egyetlen magyar szivet sem, mely hazájáért melegen érez, aggódással ver. Nagy nemzeti események elérése erős reformokkal, erőteljes politikai és társadalmi hullámzással járt minden időben 9 azzal jár ma is. Az evolutio törvénye pedig nem tíír megállapodást; nem ismer kegyeletet százados traditiók iránt sem. A tömör sziklára hulló vízcseppnek századok kellenek ugyan, míg átalakító munkáját elvégzi, de azért elvégzi. A sziklát repesztő vizcseppben nem a vízcsepp erős, nem a vízcsepp feltartóztathatlan, hanem a természet törvénye, mely sejt-parányok egyetemével érvényesíti a kifejlődés, az ujabb élet-föltétel kibontakozásának erejét. A kifejlődésnek ez a föltartóztathatlan törvénye érvényesül az emberiség és a nemzetek kulturfejlődésében is. Az eszmények, a nagy célok világító sugarai szétáradnak, behatolnak az elmékbe és szivekbe. Ezek a sugarak tiszták, fényesek, szelídek, ártatlanok, mint ahogy tiszta, szelíd, ártatlan, termékenyítő a napnak földünkre áradó meieg sugara is. De azért ki tagadhatná, hogy ezek az ártatlan, melegítő napsugarak idézik elő a léghullámokat is s így megteremtői a nagy mindenségen sokszor iszonyatot keltő féktelenséggel áttomboló viharnak is. Igy teremtik meg a nagy célok világító sugarai is az emberi elmék és szivek viharát. A mi hazánk fölött is felragyogott a kulturcélok napja és sugaraival behatolt a nemzet társadalmának minden rétegébe. Kétségtelen, hogy hatalmasan termékenyíti kuHur-fejlődésiink talaját, de egyuttal hullámokat is ver a kedélyekben s nem lehetetlen, hogy erősebb viharzást is fog előidézni. Ámde a magyar nemzetet, a magyar társadalmat nem kell félteni, hogy a vihar közben hajótörést szenved a minden osztályt, minden réteget egyesítő béke-hajójában ; mert van egy, a napnál is fényesebben ragyogó, világító vihartornya, vihar-oszlopa : a hazaszeretet. Es mint a viharzó tengeren a tengerész nem a napra tekint, hanem a vihar-oszlopra, mely neki a hullámokból való menekülést ígér: úgy a magyar nemzet is erősebb társadalmi viharzás közben elfeledi a zivatart megteremtő nagy célt és küzdelme, létfentartása minden erejével siet a századok viharaiból kivezető' világító oszlophoz : a hazaszeretetnek minden egyéb eszmény fölött álló, legszentebb eszményéhez. A magyar nemzetnek ez a hagyományos erénye biztatónk, vigasztalónk a nagy társadalmi és politikai reformok eme korszakában is, mikor e reformok monumentális épületéhez a köveket a reform-eszmék munkásai immár halomra rakták, hogy azután a concentrálódó nemzeti közakarat óriási, legtöbbször csodás erejével rövid idő alatt fölállítsák és bemutassák a világnak a nemzeti egység egyik legmonumentálisabb épületét. Mert ki tudná megmondani az építéshez halomra hordott kövek és épületfák sorsát ? Ki tndná azt megmondani, hogy valóban fölépül e azokból a tervezett épület, ? Vagy hogy jön egy minden emberi munkát, minden emberi erőt, minden szép és pompás tervet elsöprő cziklon, mely nrhány pillanat alatt teljesen elsöpri az alapvető munka, verejtékezés minden eredményét? Igy állunk mi aggódással ama reform-munkák eddigi eredménye előtt, miket az elmúlt év küzdelmei Italomra hordtak. Aggódással, mert félünk a nemzet társadalmát megrázható vihartól ; de reménynyel is, mert bizunk nemzetünk hagyományos hazaszeretetében, melyért már nem egyszer áldozott föl olyan reform-célokat, mik minden szépségük, minden magasztosságuk mellett is alapjában megrázhatták volna a nemzeti békét, a haza boldogságát. Sokan vannak talán, kik ha visszapillantanak az elmúlt év mozgalmaira, azokból csak kétséget, aggódást meríthetnek ; kik az elmúlt év eseményeiben nem a békés kibontakozás, hanem a haladás alkotásait elsöpréssel fenyegető vihar magvait látják. De azok, kik ezt a sok belső és külső vihartól megrázott nemzetet igazán ismerik, azok éppen e viharok története alapján hisznek és bíznak, de hihetnek és bízhatnak is szívósságában, természetes józanságában, túlkapásokra sohasem hajló békülékeny szivében és okos elméjében, melyet semmitéle fény el nem vakít, semmiféle sötétség örvénybe nem csalhat. A hála fohászával fordulhatunk az év utolsó óráiban a mindenséget őriző hatalmas Úrhoz, hogy — bár az elmúlt év sem merült le hullámok. nélkül az idő tengerébe, de legalább nem rázta meg nemzetünket. A hullámok jó tanítómesterek, az erősebb viharzás idejére; elővigyázóvá, okossá teszik a hajóst. Az elmúlt év eseményeiből, hullámzó mozgalmaiból merített tapasztalatok is bizonyára sokat érlelték a magyar nemzeti társadalom lelkét, érező idegeit, hogy ha esetleg az események föltartóztathatían logikai ereje talán válságosabb helyzetbe sodornák is: a kipróbált tengerész fönséges nyugalmával álljon meg a hullámoktól hányt hajón. E hittel nyugodtan, békés szívvel állunk meg a lehanyatló év búcsúzó sugarainál. Ha nem nyugszik is le napja teljesen verőfényes égen : a másik év, a fölkelő nap hajnalhasadása új verőfényt hozhat a magyar nemzet egére és megtermékenyítheti a magyar nemzet kultúrájának termőképes talaját. A „Zalamegye'

4 tárcája. A Pallas Nagy Lexikona. Élénk emlékezetemben vannak még a hatvanas évek élclapjainak ama képei, a melyekben a cseh és német hivatalnokok hazavándorlása volt ábrázolva. Egy utmutatófa, mely a magyar határból kiszolgáló útirányt mutatta, ráirva Bécs vagy Csaszlau és hosszú sora a rokkant cilinderű, félretaposott kalucsniban járó civilizátoroknak, a kik batyuval a hátukon, ókulával az orrukon, a visszás érzelmek kifejezésével arcukon, repülő frakkszárnynyal indultak vándorútra, oda, a honnan minket boldogítani ide sereglettek. A menet alá irva parodisztikus célzással a régi vers : „Már siess hazádba vissza, vert seregem !

u Ma már jóformán elmúlt amaz idők keserűsége. Kevés sziv dobog még, aki azt a civil izátori sáskajárást a saját szemével nézte végig. Uj nemzedékek tolongnak j az élet versenyében, legalább is ötven évesnek kell az embernek lennie, hogy elmondhassa : láttam legalább ama rövid, de keserű kornak a maradékait. Jókai Mór egy-két regényében törekvése', érzületei, félszegségci, alakjai, könylakasztó furcsaságai és hahotát keltő komolyságai fél vannak irva a halhatatlanság számára. Csodálatos dolog volt ez nagyon. Mert ama furcsa liad, néha nagyon is szedett-vedett népség, mégis egészben a nyugati civilizáció magasságán és vele közösségben élő vezérellnék törekvéseinek vala a munkáscsapata, j Igaz az is, hogy egy ben-másban nem is tettek mást, J minthogy végrehajtották a dicső 1848 vivmányaif, rész | ben a szellemét. De gyűlöletesnek, de veszendőnek, bal ' sikerűnek kellett lennie minden szándékuknak és csele- | kedetüknek, mert a civilizációért, a melylyel rendelkez ' tek s a melyet kínáltak, cserébe kérték államiságunkat, szabadságunkat, nemzeti jellegünket. Azaz hogy kérték ? Dehogy kérték, sőt inkább vették kéretlen, erőszakosan. Ha mostan ismételve, meg ismételve látjuk, mily elragadó lelkességgel lehet alkalmatos időkben nagy reformokat proklamálni, de hogy mily konvulziókkal, mily bonyodalmakkal jár gyakran a legüdvüsebb reform nak is átültetése a más csapáshoz törődött eleven életbe : kihámozhatjuk könnyen azt az igazságot, hogy az elnyomás korszaka is tudott becses szolgálatokat tenni a uemzet fejlődésének, azon kivül is, hogy míg zsákmányul bevert cilindert, sovány batyut, lyukas sárcipőt és viseltes Bakh-huszár egyenruhát vitt magával a kivonu lók serge, addig ide elementáris erővel égretörő reményt, megiíjult életkedvet, tüzet és lelkesedést hagyott, mint vetésének és munkálkodásának eredményét. Ma, mikor e visszaemlékezést papírra vetem, egy másik, ha lehet, még a réginél is furcsább társaság kivonulását látom a háromszínű határon át. Nem ütöttkopott alakok torzított képe, hanem szimmetrikus, szépen diszített, itt ott aranyozott külsejű vaskos legények, ' bicegő járással, hosszú sorban. Ezek is a civilizáció apostolai nálunk. Becses a tartalmuk, tele hasznos ismerettel, tudományos világossággal. Nincsen is irántuk ellenséges szándékunk, nem kérik államiságunkat, nem kérik alkotmányunkat, nem kérik szabadságunkat cserébe azért, a mit adnak. De sőt alkalmasak arra, mint minden terjesztője a civilizációnak, hogy bennünket becses kincseink megvédelmczésére még jobban fölfegy verezzenek. És ha én mégis a belső öröm és a lelkesedés nem közönséges mértékével nézem e vándormadarak elvonulását tőlünk, annak igen nagy oka van, a főoka pedig az a megnyugtató érzés, hogy immár feleslegessé van téve további ittmaradásuk. És kik és mik e kivonuló vándormadarak, kérdi az olvasó. Peleiem : könyvek ; felelem : lexikonok ; telelem : német könyvek ; könyvek, melyeket konverzacionszlexikonoknak nevezünk, a régiek esmeretek tárának mondották. A minap olvastam egy hirdetést a Budapesti Hírlapban, melyben az állt, hogy a Pallas nevű irodalmi társaság hajlandó minden létező ilyetén ismeretek könyvét becserélni az ő kiadásában megjelenő vállalatért és az idegen könyveket, mint magát hirdetésében kifejezte: kiszállítani a határon. E vállalat sikeréhez és ahhoz, hogy komoly emberek pártolhassák, egy dolog föltétlenül szükséges : az, hogy a Pallas könyve oly teljes és szavahihető legyen, hogy a német vállalatokat, akár a Brokkhaust, akár a Meyert, pótolhassa. Nekem mindjárt lett volna kedvem, a mint a kérdéses hirdetést olvastam, ezt a cikkelyt megirni. De előbb tisztába kellett jönnöm e főföltétellel összehasonlítás utján, mert ha nem tehetek tanúságot arról, hogy a Pali is vállalata egy nívón áll a német vállalatokkal, akkor e sorokat nem Írhatom meg. Már most ezen túl vagyok és tanúságot tehetek arról, hogy nemcsak hogy méltó versenytársa a magyar ismeretek könyve az ismert németeknek, hanem ránk, magyarokra nézve felülhaladja valamennyinek az értékét, csupán az isineretek szempontjából is. Mert minden idegen dolog nem kisebb pontossággal, tudással és alapossággal foglaltatik benne, mint a német könyvekben ; ellenben minden magyar dolog, minden hazai tárgy az élet összes ágaiból, szintén ugyanazzal a pontossággal, alapossággal és tudással, míg ez a minket legközvetlenebbül érdeklő rész a német könyvekbe igen hiányosan, iger. felületesen, néha éppen tudatlanul, egyszer másszor pedig ellenséges forrásokban megitatva kériilt bele, akárhány dolog pedig, a mi nekünk fontos, éppenséggel bele sem került. Ennyit, mikor e sorokat írom, el kellett mondanom a lexikonról, liogy tanúságot tegyek az igazságomról. Mai számunkhoz fél ív melléklet van csatolva.