Zalamegye, 1893 (12.évfolyam, 27-53. szám)

1893-12-24 / 52. szám

séges hivatásuk öntudatát és tartalmát megadja, létrehozni: ez a mi első feladatunk, A második : munkálkodni, mnnkára serkenteni és az öntudatosságot, a mely magunkban él, átszármaztatni a milliókra, melyeknek szellemi vezérlete a Gondviselés által kezünkbe tétetett. A váltakozó szél, napfény és eső, az egymást követő hideg és meleg adja meg a földnek a termékenységet és a földből táplálkozó termésnek a fejlődés, a virágzás, az érés föltételeit. Mihez hasonlíthatnám jobban az iró és újságíró munkálkodását, mint a természeti tünemények e váltakozó jótékony beavatkozásához? A mi szavunk majd mint jótékony meleg eső, majd mint éltető napsugár, majd mint tisztitó szél munkálja az elmét, megtermékenyíti és a termés föltételeit létrehozza, akadályait lerombolja. A gyengét istápolja ; a vakmerőt fékezi; védi a gyámoltalant és korlátok közé veti az erőszakost. — A sajtó a szabadság gyermeke, a ki katonává lett, hogy megvédelmezze édes anyját. A sajtó minden haladásnak, a sajtó az egész modern életnek, az élet minden vivmányának alapja, kardja és vára. Mit tesz az, hogy ép azok, a kiktől a sajtó e tulajdonságát nyeri, az iróvílág maga szegény. Szegény volt mindig, szegény ma és szegény marad mindörökké. Avagy nem istállóban született, nem ács műhelyben nevelkedett e, a ki a legszegényebb volt és végig szegénységben élvén, a legnagyobbá lett, Istennek egyszülött fiává! És nem szegény halászok voltak e az ő apostolai ? A szegénységben rejlik a legnagyobb hatalom. Es mindvégig megmarad csodának az a jelenség, hogy az irók felvirágoztatnak első sorban kiadókat, vállalatokat, érettük sok millió mozgósításával keletkeznek nyomtató műhelyek, az újságok eszközük mindennamű vállalkozás hasznát és ez az erejük csak abban rejlik, hogy írják szegény iróemberek, lelkesek, ideálisták, önzetlenek, a kiknek közsorsa szegénynek maradni. Titeket, dunántúli testvéreim a hivatásban szólítalak most munkára. A kik elszórva tettétek kötelességteket, most szolidaritásba lépve a „DKE" zászlója alatt indul juuk csatára. Ragadjátok fel és rázzátok meg ezt a lobogót, hogy mindenek szeme feléje forduljon. A Du nántúl e hazának legszilárdabb pontja, egy kis Magyarország ez külön, mely ezer év óta közvetetleu nyomása alatt az idegen nyugatnak, soha meg neui tántorodott nemzeti erejében. A küszöbön álló uj ezer év nemzeti küzdelmeibe belépve ez országrész, ha szellemi egységet tud előkelő társadalmába beoltani, tündöklő vezérszerepet van hivatva játszani a nemzet fejlődő életében. A természet pazar kincseivel, gyönyörködtető bájával gazdag ez ország rész; lakosai a múltból őrzik a hazati erkölcsöket, mint nagy elődöktől rájok maradt örökséget; a Zrinyi, a Festetics, a Deák, a Batthány, a Széchenyi, a Vörösmarty, a Berzsenyi, a Kisfaludy nevek nagyjaink koszorújában a világra szóló illatú virágok. Városaink ban modern irályu művelt polgárság versenyez a hasznos munkában és a hazafi erkölcsök gyakorlásában: hogyne Volna hálás nekünk, dunántúli Íróknak a feladatunk, midőn amaz ősök el neiu erjedt Unokáit, eme polgárok törekvő sokaságát szólítjuk a nemzeti közművelődés zászlaja alá, melyet egyik jelesünk tart jobbjában védő kézzel fölibe a haza oltárának. Ez az új küzdelmek kardja. A művelődés, a felvilágosodás, a jótékonyság, az anyagi és erkölcsi gyarapodás békés csatáira szólítlak benneteket, testvéreimet az igazságban, a melyet szolgálunk. Van e szebb látvány, mint mikor győzünk tollal, győzünk az elme munkájával, győzünk a sziv érzelmeivel, győzünk az önzetlen szolgálattal, győzünk az önkéntes áldozattal, győzünk a haza szeretetével, győzünk az igazsággal és győzelmünk mindenek győzelme, a mindenek pedig a nemzet, a melyé munkánk és életünk, halálunk és halhatatlanságunk. Rákosi .Icnö. Jegyzökönyve a ^Zalavdrrnegyei gazdasági egyesület' 1893. évi december hó 10-én Zala Egerszegeti tartott rendes közgyűlésének. Jelenlevők: Svastits Benó főispán őméltósága egyesületi elnök, lláczky Kálmán egyesületi ügyvezető elnök, Koller István 2-od elnök, Bogyay Máté, Gyömörey Vince, dr. Mangin Károly, dr. Háry István, Kó'nigmayer János, Kemény Andor, Szűcs Dezső, Szily Dezső, Csillagh Gyula, Deák Mihály, ifj. Háczky Kálmán, Szűcs Zsigmond, Baranyay Ódön, Fatér János, Bogyay János, Hertelendy József, Udvardy Ignác, Skublics Jenő, Skublics Gyula, Farkas József, Bogyay István, Etlényi János, Csesznák Sándor, Skublics Imre, Nunkovics Vilmos, Skublics István, Szigethy Antal, Strausz Sándor, Smodics Viktor, Hajik István, Graner Béla, Bakó Gyula, dr. Czinder István, Boschán Gyula, Vizlendvay József, Vizlendvay Sándor, Csertán László, Varga Béla, Csutor János, Orosz Pál egyesületi tagok, utóbbi ugy is mint jegyző. Háczky Kálmán ügyvezető elnök üdvözli a tekin télyes számmal megjelent tagokat — az ülést megnyitja. A mai ülés jegyzőkönyvének hitelesítésére telké rettek: Csillagh Gyula és Udvardy Ignác, egyesületi tag urak. Mielőtt a tárgysorozatban felvett ügyek elintézésébe bocsátkoznék a közgyűlés, ügyvezető elnök ur egy nagy fontosságú közgazdasági vállalat tervbevett létesítéséről értesülvén, első sorban arra hivja fel a közgyűlés figyelmét. Arról van ugyanis szó, hogy Z. Egerszegen, vagy esetleg a megye más erre alkalmas vidékén, egy cukorgyár lé tcsüljön ; Z.-Egerszeg r. t. város ez érdemben 31!)8/kv. 893. sz. a. f. évi december hó 9 érői megkeresésében felkéri az egyesületet, hogy az eszmét felvetvén, azt hathatósan támogatni és pártolni szíveskedjék; ZalaEgerszeg r. t. város képviselő testülete kijelenti, hogy a gyártelephez szükséges hely megszerzése műveleteinél készségesen segédkezet nyújt és a vállalatot teljes erkölcsi támogatásában részesítendi. A gazdasági egyesület közgyűlése örömmel üdvözli az eszmét és a kifejtendő actióba szívesen bele megy, mindenekelőtt azonban szükségesnek találja, hogy a vállalat létrehozására alkalmas vállalkozó akadjon s ezért megbízza az ügyvezető elnök urat, hogy tegye magát érintkezésbe vállalkozókkal; ha majd vállalkozó jelent kezik, hivassék egybe egy nagy bizottság a megye minden érdekelt vidékéből Svastits Benó főispán és gazdasági egyesületi elnök ur által és eluökleíe alatt az ügy tár gyalására ; a gazdasági egyesület maga részéről minden lehetőt cl fog követni, hogy a terv megvalósulhasson. Ezen határozat mélt. Svastits Benó főispán kiküldött bizottsági elnök urnák és az egyesület ügyvezető elnökének kiadatni határoztatik. 71/103. Bemutattatik a „Sümegh vidéki gazdakör" által f. évi augusztus 24 én tartott állat kiállítás és díjazás alkalmával felvett jegyzőkönyv és díjkiosztást jegyzék. Tudomásul vétetik és az „Értesítőben" közzé tétetni rendeltetik. 72/104. Hladny János sümegi lakós, azon kérelemmel fordult az egyesülethez, hogy mint néhai liamazelter Vincze alapító tag örököse, ezen alapítói jogot átruházni és határozatát a Sümegh vidéki gazdakörrel tudatni szives kedjék. Az alapszabályok 6 ik §-a értelmében folyamodó kérelme csak azon esetben lett volna teljesíthető, ha beigazoltatik, hogy az elhunyt alapító tag által végren deletileg erre kijelöltetett, vagy ilyen végintézkedés hiányában, azon esetben, ha a többi törvényes örökösök által erre ki jeleltetett. Minthogy azonban egyik körülmény sincs beigazolva, az alapító jog átruházható nem volt. Ezen határozat a Sümegh vidéki gazdakör elnöké nek kiadatni határoztatik. 73/105. A „Balaton vidéki tilloxera ellen védekező egyesület" választmányának jelentése, az 1893. évi szeptembei hó 30 án tartandó közgyűlésén. Közzé tendő az „Értesítőben." (Vége köv.) Közegészségügy. Dr. Mangin Károly kir. tanácsos, megyei t. főorvos a vármegye területén november hóban észlelt közegészségi állapotról és egyéb, a közegészségügyet érdeklőkről a kö vetkező jelentést terjesztette be a közigazgatási bizottság december havi üláséhez: Időjárási viszonyok. A hónap legnagyobb része esős napokat adott; csak az utolsó harmadban derült ki az idő, amikor azután a hőmérséklet — amely eddig elég magas volt — leszállott a fagypont alá. A feljegyzett meteorologiai észleletek eredménye szerint a légnyomás maximuma volt 758'8 m/m, minimuma 724 m/m, havi közép 747 7 m/m. A hőmérséklet maximuma + 12'3"C, minimuma — 9-4°C, havi közép + 2-G°C. nedvesség középértéke 93°/o> csapadék havi összege 117 2 m/ui. Szelek irányát illetőleg leggyakrabban észleltetett E, azután EK és D. Hó 5 napon esett. A felnőttek kózegészségi állapota a csáktornyai járás kivételével mindenütt kielégítőnek volt mondható; a betegforgalom a kedvezőtlen időjárás befolyása következtében több vidéken némileg emelkedett ugyan, azonban a betegségek nagyobb része enyhén lolyt le; a szórványos kóresetek legnagyobb százalékát mindenütt a légző szervek hurutos lobos bántalmai adták; ezeken kivül felmerült itt-ott hasi hagymáznak egy-egy esete, továbbá csúzok és bélhurut. A gyermekek közt a kózegészségi állapot nem volt kielégitő; mert eltekintve attól, hogy a diphteritisz néhány községben járványos jelleget öltött, ezen veszedelmei kórnak szórványos esetei miuden vidéken, a csáktornyai járásnak pedig majd minden községében észleltettek. A heveny fertőző Icórnemek közül a hasi hagymáz, hökhurut és kanyaró egy-egy, a diphteritisz pedig 12 községben urolkodott járványosán és pedig hasi hagymázban Kaporuakon novemberbon megbctcgült 7; ezek közül meggyógyult 3, a hónap végén ápolás alatt maradt 4. A hökhurut Zalabérben 18, — mind gyógyulással végződött — esettel uralkodott; Szent-Gróthon pedig kanyaróban megbetegült 62 gyermek; közülök meggyógyult 62, meghalt 2. Diphteritiszben Kanizsán, Nova, Keszthely, Vonyarcz, Csáktornya, Diszcl, B. Für d, Gyertyános, Szent-György völgye, Nemesnép, Szécsi Szt. László és Ságod községekben az elmúlt hónapban megbetegült üsszeson 90; ezekből meggyógyult 47, meghalt 26, a hónap végén további ápolás alatt maradt 17. Boncvizsgálat összesen 8 esetben teljesíttetett; hat szor törvényszéki megbízatás folytán, kétszer rendőri tekintetből. A halál legközelebbi okai voltak a törvényszéki boncolatoknál 2 fulladás, 2 elvérzés, 1 agyhártyalob, 1 agyzuzódás; a rendőrieknél 1 mérgezési gyomorlob, 1 elvetélés. Külső hullaszemle rendőri tekintetből volt 4. Súlyos sértés bejelentetett I. Öngyilkosságot két egyén követett el; ezek egyike (Pedein Ignác diási) magát késsel hasba szúrta és elvérzett, a másik (Tombor Mári Udvarnokon) gyufa oldatot ivott. Véletlen szerencsétlenség általi halálnak két egyén esett áldozatává és pedig Gótli Ferenc vonyarczi lakós a feldűlt szekér által zúzatott össze, Kardos Gyulát pedig Raposkán a reá omlott homokdomb nyomta agyon. Elmekórnak két esete lett hivatalos baavatkozás tárgya, mindkét beteg a zalaegerszegi közkórházba szállíttatott. Helyi, megyei és vegyes hírek. Boldog ünnepeket kívánunk lapunk mélyen tisztelt előfizetőinek és nagyrabecsült munkatársainknak. Hivatalvizsgálat. Svastits Benó főispán őméltósága a sümeghi szolgabirói hivatalt megvizsgálván, a vizsgálat befejeztével teljes elismerését fejezte ki Soos Pongrác járási főszolgabírónak a pontos és kifogástalan ügyvitelért. Jókai ünnepély Nagy-Kanizsán. A Jókai ünnepély t rendező százas bizottság f. hó 16 án tartotta igen látó gatott ülését Nagy-Kanizsán, a városháza tanácstermében. Az ünnepély programmját Lengyel Lajos lőjegyző a következőkben adta elő: A város fellobogózása, délelőtt — a városháza dísztermében matinéé tartassék ének kezecskéi még összekulcsolva maradtak, amint édesanyja esti imája végeztével és a kis Jézuskáról való clbeszé léseivel, elaltatta; — szelíden mosolyognak ártatlan ajkai ; nagyon szép álmai lehetnek ! Az édes anya fájdalomtól meggyötört arcát kezeivel födi, elgondolkodik. — Könnyt facsar szemeiből a mult felidézése . . . Vagyonos, előkelő szülők gyermeke volt ő, — szinte vérzik anyai szive, ha visszagondol azon boldog karácsony estékre, melyeket jó szülői neki szereztek. Futó árnyként tűnnek fel most lelki szemei előtt azon boldog gyermekévek, melyeket jó szülőinek körében töltött . . . Mint örült ő is a karácsony estéjének, midőn a kis Jézus, a gyermekek igazi barátja és jótevője, drága ajándékokkal örvendeztette meg őt is. Visszaemlékezik kedves zárdai éveire, midőn, mint bcnlakó nö vendék, boldog társnőivel együtt ünnepelte a karácsony estét, melyet a kedves Nővérek oly felejthetetlen emlékűvé varázsoltak lelkének ; — mily jól érezte magát ott, a szeretet és az áhitat falai között! — És most? — itt áll, mintegy megszedett tőke, kitéve az örömtelen sivár élet viharának egy boldogtalan, könnyelmű férj oldalán, ki teljesen megfeledkezvén családjáról, állásbeli kötelességeiről, bon viván cimborák közt egész éjjeleken át a kártya asztalok mellett virraszt, kit kártya szenvedélye és kicsapongó élete már már szép örökségének ellékozlására, családjának Dyomorba juttatására vezeteti és az elzüllés közeli örvényébe sodort. Fáj a szelidlelkü hitvesnek férje könnyelmű és ledér élete, de meg kétszerezi fájdalmát a keserű tudat, hogy mindeddig nem talált módot annak megjavítására. A mai estén még jobban sajog a fájdalomtól gyengéd szive, midőn mindenki örül és boldognak érzi magát, csak egyedül ő maga a boldogtalan. — Szomorú tépelődéseiből kis leánykájának halk nyüszürgése riasztja föl, siet az ágyhoz . . . Talán felébredt, talán fázik a szegényke a hideg szobában? . . . Oh nem — ajkai édesen mosolyognak — hisz ő a kis Jézuskáról álmodik ! . . . A kis földi angyal édes mosolygása feledteti vele pár percre bánatát, csókot nyom a kedves : jkakra — új erőt érez szivében el nem csüggedni, tovább küzdeni. — Imádkozni készül: előveszi imakönyvét, mely úgyszólván most egyedüli vigasza —• s jó hosszan imádko zik, — — — ritkán tudott oly bensőséggel imádkozni, mint ma. — Jó gyógyító szer a fájdalom, mely Istenhez emel és buzgón imádkozni megtanít; az áhítatos ima pedig nagy hatalom, mert sok erkölcsi erő, még több vigasz rejlik benne. Szépen mondja Gőthe : „Miként a tömjén új életre hozza a parazsat, úgy üditi föl az ima a sziv reményeit." „Oh Jézus — fohászkodott a szegény nő — te, kinél az irgalom kiapadhatlan forrását feltalál ják a sorstól üldözött szenvedők, . . . Oh tekints reám! Gyönge pirosság futja át halvány arcát, megkönynyebbülten érzi magát . . . Előkeresi azt a pár aranyos diót és néhány süteményt, melyekért utolsó ékszerét is odaadta, hogy most felkeltvén jó kis leányát, megörvendeztesse a kis Jézus ajándékával . . . Ekkor lép be a férj. A szokatlanul korai időben történt hazajövetele szinte meglepi a szenvedő nőt, ki félőeu fürkésző tekintetével csakhamar észreveszi, hogy a máskor oly dult arcvonások ma különös szelídséget árulnak el. — Mi történhetett? Könyárban usznak a férj szemei ! s a kit ő bánkódni és sirni soh'sem látott, az most zokogva borul le előtte és megtört hangon bocsánatért esedezik. „Jó feleség bocsáss meg! — könyörög a férj — ha még boldoggá tehet téged egy megtérő férj, úgy te boldog vagy 1 . ., Aprópénzre lévén szüksége a kártyakompániának, én vállalkoztam annak beszerzésére és esetleg azon boltba vetődtem, melynek egyik félreeső zugában téged láttalak, amint kisirt szemekkel utolsó ékszeredet, anyádtól emlékül maradt nyakékedet, kinál gattad a kereskedőnek, — és kész voltál a szerény karácsonyfával becserélni, sem hogy megfoszszad ártatlan kis leánykánkat a karácsonyest örömeitől. — Még agyamban a vendéglő gőze párolgott, midőn a keres kedésből kiléptem, e jelenet azonban csakhamar magamhoz téritett. Elfásult szivem mélyéig hatolt anyai szereteted, egyszerre ezer szemrehányással állottam szemközt s bármint erőlködtem, nem tudtam szabadul íi a súlyos vádaktól, melyeket most felébredt lelkiismeretem ellenein zúditott. Legott megérett bennem a szilárd elhatározás : lemondani gonosz szenvedélyeimről: férj és családapa akarok lenni, méltó hozzád — csak te bocsáss meg, oh angyal, kit a Gondviselés megmeutőinűl rendelt!" . . . . A meglepetett hitves első zavarában azt sem tudta, valót lát-e, vagy álmot, csak mikor érezte kezein a férjének forró csókjait és hallotta bocsánatért esdő szavát, javulásra kész elhatározásait, — ocsúdott fel meglepeté séből. íme mily nagy változás! — A fájdalomkönuyek örömkönnyekké változtak — s kimondhatatlanul boldognak érzé magát, midőn az imént még elveszettnek hitt férjével együtt díszíthette föl a szerény karácsonyfát, mely reá nézve a rég nélkülözött hitvesi boldogság jótékony karácsonyfájává vállott . . . Ébredj, ébredj kis leánykám — szól a boldog anya — mert eljött a kis Jézus! — Felébred a kis leányka, megdörzsöli szemeit, tapadnak kis kezecskéi — mert eljött a kis Jézus 1 A jó anya feledve a kiállott fájdalmakét, hálásan tekint az ég felé, lélekben megerősűlve, szeretettel szorítja magához egyetlen gyermekét; szent béke övedzi kürül a boldog anyát, a megtért apát és az ártatlan gyermeket. „Dicsőség magasságban az Istennek, békesség a földön a jóakaratú embereknek !" . . . Séhiuidt István.