Zalamegye, 1893 (12.évfolyam, 27-53. szám)
1893-12-17 / 51. szám
XII. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1893. december 17. 51. szám. i i, ki i t ' ii i ii ii es A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől togadunk el. Kéziratokat uem küldünk vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zala-egerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Zalavármegye a kulturának. Örökre emlékezetes marad Zalavármegye kulturális történetében az 1893-ik évi december 1 1-ikí törvényhatósági közgyűlés, amelyen a bizottsági tagok oly óriási többsége megszavazta huszonöt évre a félpercentes kulturális vármegyei pótadót, amely alap kamatai vármegyei közművelődési célokra fordítandók. A határozat horderejét épenséggel nem csökkenti, hogy ezen közművelődési alap kamataiból évi 5000 forint a Zala-Egerszegen létesítendő állami főgymnasium segélyezésére fordíttaíik. Zalavármegye már egy század óta küzd a székhelyen felállítandó főgymnasium ügyében. Maga Zala-Egerszeg városa e célra oly áldozatot hozott, midőn felajánlotta a gymnasium épületéhez szükséges telket, az építkezés céljaira 40.000 forintot és a tanintézet évi segélyezésére 5000 forintot, aminő áldozatba egyik vármegyebeli főgymnasium sem került az illető városnak. Azonban e nagy mérvű áldozat dacára sem fordult volna a vármegyéhez segélyért, ha pár évvel ezelőtt a vármegyét keresztül szelő Csáktornya—ukki helyi érdekű vasüt létesítéséhez a közérdek szempontjából nem kellett volna magának a városnak 110.000 forinttal hozzá járulnia, vagyis oly összeggel, melyhez hasonlíthatlanúl kevesebb váltságdíjon jutottak megyebeli városaink vasúthoz. Ennek a 110.000 fi tnak kamatjából könnyen fedezhette volna Zala-Egerszeg városa azt az évi segélyt, amit a vármegyétől kért. Ha akkor Zala-Egerszeg városa a közérdek szempontjából oly óriási áldozatot hozott: mikor más irányban ismét a közérdeket szolgálja és az áldozat meghozatalánál e téren is elmegy a legvégsőig, méltányos, hogy jogos aspiratiójának keresztül vitelénél a segédkezet tőle ne vonjuk meg. Szűkkeblűség lett volna megvonni a létesíthetés végső eszközét akkor, mikor a székváros részéről e téren is a legjobb akarat volt tapasztalható. A vármegye törvényhatóságának egyeteme midőn szavazatával az üdvös eszme megvalósításához hozzájárult: egyuttal elismerte jogosultságát annak, hogy az évi segélyezés a székvárosnak nem pártikuláris érdeke, hanem közérdeke magának a vármegyének is, mely elől az iigy jelen stádiumában ki nem térhetett. Üdvözöljük a vármegye törvényhatóságának egyetemét megyénk közművelődésének érdekében hozott ezen nagy fontosságú határozatáért. Megyei közgyűlés December 11. és 12-én. Zalavármegye törvényhatósági bizottsága decem beri közgyűlését Svastits Benó főispán őméltóságának elnöklete alatt f. hó 11 a bizottsági tagok rendkívüli nagy érdeklődése és részvétele mellett tartotta. Főispán őméltósága a közgyűlést a következő, több szőr lelkes éljenzéssel kisért s általános helyesléssel találko zott beszéddel nyitotta meg : Tisztelt közgyűlési Üdvözlöm a tisztelt bizottsági tag urakat és köszönetemet fejezem ki, ily szép számú szives részvétükért, a mi a köz- és megyei ügyek iránti buzgó érdeklődésüknek ör vendetes és teljes elismerést érdemlő tanúsága. A legutóbbi közgyűlés óta lefolyt rövid időköz oly eseményekben találja nagy horderejű jelentőségét, melyek a közélet összes ágaiban, a társadalmi és nemzeti lét minden viszonyaiban a korszerű haladást biztosító művek létesítésétiek szentelt köztevékenységre utalnak. Bármerre tekintsünk körül, tisztelt közgyűlés, mindenütt a köztevékenységnek fokozott mérvű jelenségeire találunk és e jelenségek leg főképpen a mi szeretett hazánk körében bírják azon benső tartalmat, melyhez a magyar állam létérdekeinek legbecsesebb, legértékesebb szálai fűződnek és valóban hálát adhatunk az isteni Gondviselésnek, hogy mig távolabb tőlünk a rombo lásnak iszonyai és megrendítő rémtettei tünedeznek fel, Magyarországon az erkölcsi és értelmi emelkedésnek s a nemzeti erkölcsi erő gyarapításának szentelhetjük munkás ságunkat. Ez is egy meggyőző ok, a miért tennünk —hatnunk s haladnunk kell minden téren, alkotnunk a leq fontosabb célra, a köznevelés és a magyar kultura üdvös irányú fejlesztésére és meghoznunk az áldozatot, melyet a ! korszerű haladást biztosító kultúrintézményeknek létesítése megkövetel, annyival inkább, mert az értelmi világosság adja meg erkölcsi létünknek a napfényét és tenyésztő melegét, mely nélkül ép ugy a természetben nincs fakadás, nincs virulás, valamint a nemzeti létben nincs haladás, nincs gyümölcsöző jövő. F. nagy munkában az ország törvényhatóságai a ha zajiasság versenyével vesznek részt. Vármegyénk törvényhatósága mindig ősi erényeül gyakorolta a nemzeti érdekek és közcéloknak áldozatkész felkarolását, s bizonyára betöltendi magasztos hivatását a jelen közgyűlés tárgysorában foglalt ily irányú ügyeknek üdvös sikerű elintézésénél is. S itt legyen szabad azon nagybecsű bizalom alapján, melylyel az októberi közgyűlés megtisztelni szives volt, a ZalaEgerszegen létesítendő főgymnasium üqyét külön is kiemelve, tiszteletteljesen jelentenem, hogy a vármegye közönségének ez érdembeni kérvényét az illető küldöttséggel f. é, október hó 18-án volt szerencsém a vallás és közoktatásügyi minister urnák átnyújtani és tolmácsolni az említett közgyűlési határozatban kifejezett azon kérelmet, hogy a nevezett intézet létesítését kegyeskedjék a miniszter ur a tényleges felállítás módozatainak és feltételéinek tüzetes megállapításával mielőbb jhajtott megoldáshoz juttatni, és a miniszter ur őnagyméltósága valóban mély hálára kötelező kegyességével karolva fel ügyünket, nemcsak hogy teljesíté megyénk közönségének kérelmét a tárgyalásoknak azonnali megtartása által, hanem vármegyénk iránti igazi atyai jóakaratának oly példás készségét tanusítá, hogy annak maradandó nagy emléke már a jelen közgyűlés hazafias elhatározása által nyerheti megalkotását Zala Egerszegen egy állami főgy-mnasiumnak tényleges létesítésében s ezzel a vármegye százados óhajtásának megvalósításában. Az erre vonatkozó magas miniszteri íeirat az ügyrend során a tisztelt közgyűlés elé fog terjesztetni s midőn arra kérem a tisztelt közgyűlést, hogy ezen oly nagy fontosságú ügy felett döntő szavazatánál hazajiasságának, bölcsességének és megyénk kulturérdekeit felkaroló áld zat készségének nyomatékát latba venni szíveskedjék, van sze rencsém a közgyűlést megnyitottnak kijelenteni. Az éljenzés lecsillapultával elnöklő tőispán őméltósága előadja, hogy a tárgysorozat értelmében a közgyűlés első tárgyát az újonnan rendszeresített árvaszéki ülnöki állomásnak választás utján való betöltése képezi, melynek eszközölhetése végett első sorban a kijelelő választmány alakítandó meg, amelybe a közgyűlés által Nagy Károly, Bogyay Máté, Barcza László megválasztattak, Skublics Gyula, Eperjessy Sándor, Pap Sándor a főispán által {elkérettek s a kijelelő választmány működésének I tartamára a közgyűlés íelfüggesztetett. A „Zalamegye" tárcája. Egy név. *) A szegedi lapban Egy nevet olvastam, Gyászkeretben sem volt, Mégis megsirattam; — Mégis megsirattam ! Az a ki leirta Vidáman Írhatta, Virág fakadáson Já>'t a gondolatja ..... —- Mégis megsirattam ! Maga, az a név sem Nagy ok a sírásra, Rózsa sziromból van Mindenik vonása, — Mégis megsirattam! Hir se volt, szó se volt, Mellette, se másról, Csak egy kézfogóról. Csak egy jegyváltásról, — Mégis megsirattam ! Két sóhaj. I. Mért nem száll le néha, néha Egy angyal a földre? Minden árva szívet, Beirni egy könyvbe. Hadd irna be engemet is, Az első levélre, •) Mutatván)úl szerző.>ek „Hangulatok" cimü sajtó levő verskötetéből. alatt Annak is, annak is A legelejére. 11. Mért száll le néha néha Egy angyal a földre V Minden csalta kis lányt, Beirni egy könyvbe. Hadd irná be a rózsám is Az első levélre, Annak is, annak is A legelejére. Szabolcska Mihály. Melyik a kettő közül? Irta : IT. F. Szomorú nap virradott reám. Négy évi zárdai élet után ma jön értem édes anyám és elvisz örökre erről a telejthetlen helyről, a hol oly sok boldog órát töltöttem s amelyhez részemről oly sok kedves emlék fűződik. Oh Istenem! mi fog reám várni a nagy világ zajában? Hogy togom én magámat érezni a sok idegen emberi arc között? Barátnőim valamennyien kedveskedni akartak'; elhalmoztak szent képekkel, olvasókkal és más egyéb aprósággal, hogy valamikép el ne leledkezzem róluk. Az apácák pedig szép beszédet intéztek hozzám, hogy mikéut viseljem magamat távol e kedves helytől. Este nyolc óra lehetett, mikor édes anyám megér kezett. Örömtől dobogó szivvel siettem elébe, mert már oly rég nem láttam. Oh mily édes, mily boldogító volt e viszontlátás! Reggel korán felkeltem és utoljára be mentem a kis kápolnába imádkozni; azután felmentein az emeletre, ahol sok sirás között érzékeny bucsut vettem feledhetetlen barátnőimtől, végre mégegyszer az apácáktól is., Édes anyám már türelmetlen volt, hogy oly soká megyek és hogy oly sokat sirok. Igyekezett egész uton Mai számunkhoz fél ív melléklet van csatolva. kedves beszédével telvidítani, a mi sikerült is; mert csakhamar megvigasztalódtam és már türelmetlenkedni kezdtem, hogy oly soká érünk haza. Otthon volt még csak igazi öröm megérkezésem felett. Nem győztek rajtam csodálkozni, hogy mennyire megnőttem és hogy milyen szép vagyok ! Ruháim kicsomagolásával csaknem egy egész napot eltöltöttem; pedig kis nővérem, Ilonka is folyvást ott settenkedett mellettem és örömmel segített ruháimat a szekrénybe rakni, miközben folyton csacsogott. Már csaknem mindennel elvégeztünk, egyszer csak nyakam köré fonja kezeit Ilonka és elmondja, hogy mily sokat beszéltek' rólam Borky Bélával, a ki keresztfia volt édes atyámnak és mily örömmel várja már ő is megérkeztemet. Másnap csakugyan eljött Béla és jó soká maradt nálunk. Mióta nem láttam, egészen megférfiasodott és mondhatom, megszépült. Barna hajához nagyon jól illett a sápadt arcszín és a hetyke bajusz. Majdnem mindennap eljött hozzánk és mikor én a szobába léptem, láttam, mint csillan fel szép barna szeme. Különben nagyon hallgatag volt, ritkán beszélt és beszéde oly nagyon szomorú volt. Megérkezésem után édes anyám mi' denhova elvitt bemutatni és viszont azok is eljöttek hozzánk. Egy ilyen alkalommal megismerkedtem Virágh Andorral, egy szőke fiatal emberrel. Jó mulató fiu volt. Csakúgy folyt a szájából a beszéd, indítványára egy nagy társaság elhatározta, hogy erdei mulatságot fognak rendezni. Nagyon örültünk már előre a inulatságuak. Ilonka és én egyforma fehér ruhát kaptunk rózsaszínű szalaggal diszítve. Végre elérkezett a várva várt nap, kocsi kocsi után jött a házunkhoz és hozta a vendégeket. Mikor végre mind együtt voltunk, kezdődött az indulás. Elől egy kocsin a cigányok mentek. Húzták a szebbnél szebb nótákat. Utánuk két nagy társzekéren az élelmi szereket vitték, azután pedig rengeteg kocsisor következett, melyen a kiráuduló társaság helyezkedett el.