Zalamegye, 1893 (12.évfolyam, 27-53. szám)

1893-07-02 / 27. szám

legyen. Ne hagyjuk okét még tovább síílyedni, teljesen elzülleni. Azonban ez az eljárás nem kevesbíti, nem szünteti meg a bajt. Mi ennek az okozatnak okát keressük és ha az okot képesek vagyunk megszüntetni, megszűnik magától az okozat is. A sikkasztás és öngyilkosság oka: a hiúság, nagyravágyó, fényűzés, a szenvedélyeken' uralkodni n< m tudás, a hencegés stb. egy szóval a nevelés hiánya. Az iskolákban minden létező ludományoknak van tanszéke, csak egynek nincs, a legszükségesebbnek: n jellem fejlesztésének. A-/ ifjú e tekintetben életének legfogékonyabbh szakában teljesen el van hagyatva. Még jobban kidomborúl ezen magára hagyatottsága, ha figyelembe vesszük, hogy a mai tanrendszer mellett a tanárok legnagyobb része eg) edüli lörekvését csak oda irányítja, — hogy a gondjaira bízott növendékek az általa előadott, tantárgyat minél jobban elsajátíthassák s vagy semmi, v.igv csak igen csekély gondot b-rJítanak az ifjúság jellemének fejlesztésére. lla a jellem fejlesztésére az iskolákban külön tanszék állítlatnék fel s az hűségesen hetenként pár órával is. betöltetnék, attól a 10 évtől kezdve, amidőn a gyermek a középiskolába lép, a 22—24 éves koráig, amidőn iskoláit elvégezi, mily másként lehetne a sziveket idomítani, a lelket erősíteni, a becsületességet a vérbe átcsepegtetni, az ifjúság ép azon szakában, amelyben a sziv minden jóra, szépre és nemesre legfogékonyabb. Ez alatt az idő alatt lehetne vérébe átplántálni azt a két fő elvet, mely az eleséstől legjobban megvédhetné. E két elv: ,,Amit nem kivánsz magadnak, azt ne tedd embertársadnak !•' s „Addig nyújtózkodjál, ameddig a takaró ér!' Itt lehetne beláttatni ifjainkkal. hogy mi következményei vannak a hiúságnak, kevélységnek, nagyravágyásnak, szenvedélynek és mi az alázatosságnak, tisztességnek, takarékosságnak, becsületességnek ? Lehetetlen, hogy ha az iskolai év megkezdésétől annak bevégzéseig hűséges gond tordíttatik a jellent felesztésére: meg ne szűnnék az a szégyenleges és veszedelmes áradat, — amely ma a társadalmat annyi becstelenséggel elöntötte. Iskolaszékek figyelmébe ajánljuk a vallás- és közoktatásügyi m. kir. minisztérium nak 1893. éri május 23 án 8.077. sz. a. kiadott következő körrendeletét: „Az állam, a községek, magánosok és társulatok által tentartott elemi, felső nép- és polgári iskolák, tanító és tanítónő képző- és kisdedóvónő képző intézetek izr. vallású tanulóinak szombati napokon az irás, számolás és rajzolástól felmentésére nézve a következőket rendelem : Az izraelita vallású tanulókat szombati napokon az iskolába járástól felmenteni nem lehet, azonban ezen napokon az irás-, számolás- és rajzolástól felmenthetők, ha a tanuló szülője (gyámja, gazdája) a felmentést az aláírásra nézve hatóságilag igazolt Írásbeli folyamodvány ban kéri. A felmentést elemi, felső nép és polgári iskolák ban az állami iskolai gondnokság és községi iskolaszék, tanító , tanítónő és kisdedóvónő-képzó intézetek ben a kir. tanfelügyelő adja meg. Az ig\ felmentett tanuló szombaton minden tanórában jelen lenni tartozik és például a mennyiségtanból szóbeli feleletre, úgy szintén a rajzolandó tárgy értelme zésére is felhívható. Hí) .íz izraelita » állású tanulók száma nagy, akkor lej), tőség szerint ügyelni kell arra, hogy a rajzolási és s/.i p'rási tanóra szombatra ne essék. Azonban ha az illető osztály szombatén valamely órában csakis feladat irá.-sal vagy rajzolással van elfoglalva és magyarázat nem fordul elő: a felmentett tanuló ez idő alatt ugyanezen tantárgynak elméleti vapv értelmező leckéiből kikénle zendő, vagy békéjének ismétlésével tartozik foglalkozni. A lelineiitett tanulók egyéb tanórákon annál behatóbban vizsgálandók meg és feltéve, hogy a szépírás szombaton taníttatnék, az ily tanuló Írását más dolgozataiból kell megbírálni.

u A magtárak zsiszik mentesítése és tisztítása tárgyában a földmivelésügyi m. kir. miniszter f. 1S.93. évi 12.6981111. 7. sz. a- a következő leiratot intézte az ország valamennyi gazdasági egyesületehez: Az 1K9I. év folyamán jiitt először tudomásomra több eset, midőn nagy mérvben zsizsikes gabonanemű jött közforgalomba; ennek meggátlása érdekében tehát I89i. évi junius hó IG-án 22845. sz. a. kelt leiratommal figyelmeztettem a gazdasági egyesületet. Minthogy az ily esetek ismétlődésével a zsizsik inf'ektíó terjesztésének veszélye forog fenn, mi által gabona-kereskedelmünk érzékény károkat szenvedhet, szükségesnek találom a gazdaközönséget, saját jól fel fogott érdekében, a megtelelő előzetes óvintézkedések megtételére újból figyelmeztetni. Ez okból félkérem az egyesületet, hívja fel bizalmasan (minden feltűnést elkerülő módon) tagjait és az azon vidéken lakó földbirtokosokat, hogy magtáraikat vegyék szorgos vizsgálat alá s amennyiben zsizsik inlek liói találnak, magtáraikat a következő módon fertőt le. nitsék, a mire a legalkalmasabb a jelenlegi tavaszi idő, midőn a magtárak amúgy is legnagyobb részt üresen állanak. A zsizsikes raktárak (magtárak) gondosan és ala posan kiseprendők és szellőztetendők, a talak pedig karbolsavas mész.izel meszelendők be. — A repedések gyönge (1 : 1000) szublitnát oldattal bekenendők, a fa részekben enyvvel kevert tilrészporral, a fal részek ben pedig gipsz-porral töniendők be. — Szükséges, hogy a zsizsikes magtárakban a keresztül vitt tisztogatás után egy ideig, gabona ne raktároltassék el. Ezen óvintézkedéseket annál inkább figyelmébe kell ajánlanom a gazdaközönségnek, mert azon esetben, ha nagyobb mérvben zsizsikes gabonának közforgalomba hozatala tudomásomra jutna, intézkedni kelleue az iránt, hogy a zsizsikkel inficiált magtárakból a gabona elszál jitása csak bizonyos tisztítási eljárás teljesítése után legyen megengedve. A soproni kereskedelmi- és iparkamara köréből. Hirdetmény. Az országos iparegyesület 50 éves jubileuma alkal mával „Ötven év a magyar ip.tr történetéből

1' ciui alatt emlékművet adott ki, mely felöleli azt a két korszakot, mely az iparfejlesztési mozgalmaknak bölcsője és fejlesztő melegágya volt, t. i. az 1842. évtől 1852. évig és 1867. évtől 1892. évig terjedő időszakokat. Minthogy ezen mű igen használható forrásmunka mindazokra, a kik hivatásszerüleg ipari ügyekkel foglalkoznak, ennélfogva alulirt kamara e szakmunka meg szombaton ' szerzését kerülete iparosköreinek és ipartársulatainak a legmelegebben ajánlja. A mű az országos iparegyesület tagjai által a nevezett egyesületnél 5 Irt leszállított áron (a bolti ár 10 frt) rendelhető uieg. Sopron, 1898. junius hóban. A kerületi kereskedelmi- és iparkamara. Hirdetmény. Hoilh József, budapesti lakos, „Cipész szakismetető könyv" ciiu alatt egy szakmunkát adott ki. Tekintettel azon körülményre, hogy az említett szakmunka hű képét nyújtja a cipészipar mai techuikai fejlettségének n másrészt a benne ismertetett lábbelikészítési módszerek a legfontosabb munkára képesítik a tanulmányozó iparost, — alulirt kamara ezen első magyar nyelven irt .szakmunkát kerülete cipész mestercinek es segédeinek figyelmébe ajánlja A mű 2 Inért bármely könyvkeréskedés utján megszerezhető. Sopron, 1893. junius hóban. A kerületi kereskedelmi és iparkamara. A soproni kerületi kereskedelmi és iparkamara 1892. évi tényleges bevételeinek és kiadásainak kimutatása. Bevétel: 1. Pénztár maradvány 1891. év vé gével 2. Illeték fejében befolyt 3. A cs. és kir. szab. déli vasút társ. kamarai illeték 4. Kamat fejében időleg elhelyezett tőkék után 5. A kamara helyiség egy részének albérlete fejében 6. Védjegy lajstrouizási dij fejében 7. Visszafizetett előlegek 8. A kereskedelemügyi miniszt. által visszatérített utazási költségek 9. A győri kereskedelmi és iparkamara visszafizetett kölcsöne Összesen Kiadás: 1. Lakbér a kamara helyiségért 2. Evi fizetések, lakbérek és napidíjakra 3. Irodaszerekre 4. Nyomtatványokra 5. Könyvek, hírlapok és könyvkötő munkákra 6. Fűtésre 7. Világításra 8. Távbeszélőre 9. Posta- és távirda költségekre 10. Adólajstromok másolatáért 11. Járulék a nyugdijalaphoz 12. „ kereskedelmi és iparisko Iákhoz 13. Osztöndij iparos szakoktatást hallgatóknak 14. Utazási költségekre 15. Hírlapi hirdetésekre 16. Előre nem látható kiadásokra 17. Fizetési előlegekre 18. A titkár és könyvtáros jutalom dijjai 19. Túlfizetés után visszatáritett kamarai illeték 18.361 frt 50 kr. 14.451 n 48 n 3,545 íj 33 7) 648 7) 99 » 189 n 53 „ 25 7, — 227 n — n 45 n — 11 2000 * — 39.493 Irt 83 kr. 1030 Irt — kr. 7o88 ti 28 275 n 21 3? 1.017 n 70 fi 230 A 64 111 M 19 n 83 ti 68 j) 36 » — M 150 n — i) 499 n 50 D 524 n — fi 725 D — 300 j) A 385 n 31 yi 373 D 63 )) 304 n 30 A 350 n — fi 1200 n — fi — n 40 fi Összesen 14.685 frt 14 kr. Pénztár maradvány 1892. év végével 24.808 frt 69 ke. Sopron, 1893. május 25-én. A kerületi kereskedelmi éz iparkamara. A szegény diákra ráfogják, hogy: plenus venter, non studet libenter", vagyis: tele hassal nem lehet | tanulni; igaz ugyan, hogy: „ebrius atque satur, nuti- I quam bene philosophatur" „A ki étellel s borral nyakig töltözött, Az nem fog kitűnni a bölcselők között." De a/, is igaz, hogy „ventre pleno melior consultatio"; üres has nem jó tánácsadó; és a „gyomor, e kis pokol" nagy zsarnok, uiely megköveteli a magáét és ha a „stomachus latrans", „a korgó has" kellőleg ki nem elégíttetik, akkor a szellem sem működhetik serényen. Bár prózailag hangzik, de mégis ugy áll a dolog, hogy : „Der Magén ist das Centrum aller Dinge, Das ersto Gli d im grossen Weltenringe." Mert: „Magister artis et ingenii largitor: venter!" vagyis: „a gyomor a művészet tanítója, a szellem oszto gatója. Az még nem nagy baj, ha: „Lágy a kenyér, pirítani nem lehet", de ha: nincsen kenyér, lalatozni nem lehet: az már valóságos mizéria; mert „kenyér és bor nélkül meghűl a s-.erelem" is. Jeremiás, jeruzsáleiu ostromát s az akkor uralgott éhséget festve igy zokog föl siralmaiban: „a kisdedek kenyérért esengtek és nem volt, a ki szegjen nekik !" — Es az evangéliumban mondatik: „honnan veszünk kenyereket, hogy ezek egyenek?" — Ilát n ikor a szegény feleség igy búslakodik: „ez az utolsó sütet lisztem, ha ez elfogy, Istenem! mit eszünk? Ismeietes adoma, hogy a cigánynak a fia mindegyre csak nyilegett, nyafogott, érthetetlen hangon az apjától valamit kunyorált; mire az üreg dádé igy szólt: „ides rájkóm 1 serelmes mágzsátom ! mi bájod ? mégvésém ázs égis bótot, még a pátyikát mindénéstű a sámódra, mondd csak, hogy mi kő?

u „Egy kis kinyeret!" sipegi a rajkó. — Bibast! — morogja az öreg — mindig csák ázst kírs, á mi nincs!" — „Armányadta Péterkéje! Keserű a más kenyere; panaszos kenyeret eszik ; kegyelem kenyérhez kevés fog is elég, ez az árvák, özvegyek s egyéb elhagyatottakról áll leginkább. De azért ezeket is eltáplálja az a jó mennyei Atya, ki az ég madarairól s a mezők liiiorajairól gonioskodik; a ki a szareptai özvegy asszony olaját a korsóban megszaporította; a ki Dánielnek az oroszlán verembe Habakuk által küldött ebédet; a ki Illés prófétát Charon patakja mellett egy holló által vitt kenyérrel táplálta stb. Az Üdvözítő a kísértő sátán kiváuságára a köveket nem változtatta kenyerekké; de őtet a pusztába követő több ezernyi seregnek kevés kenyerét minden kérés nélkül, két izben megszaporította és őket jóllakatta. XIV. Lajos francia királynak unokája, a bordeauxi herceg, — ki élete virágjában hunyt el — nagy árvíz után, mely Versailles egész vidékét elözönlötte, egy nap a város utcáin föl s alá járt, hogy megszemlélje az okozott károkat és hogy pénzt kiosztva segélyt nyújt son. Erszénye végre kiürült, pedig a nép százai állták még körül, falat kenyet kérve tőle. A neinesszivű here -g fogja a mellén ragyogó rendjelet s néhány drágakövet kitörvén belőle, egyik udvari tisztjéhez fordul ily sza vakkal: „fogjad és tégy róla, hogy o kövek kenyérré változzanak a szegények számára." — Az udvarunk természetesen eladta a drágaköveket és az árán kenyeret vásárolt, a szegények közt kiosztandót. Szt Erzsé'>et, II. Endre királyunk leánya, a szegényeknek és betegeknek kegyes őrangyala volt; majd nem naponként meglátogatta őket és kenyér, lius, tojás és több efféle élelmi szert vitt magával. Egy alkalommal véletlenül találkozott férjével, (Lajos, thüringiai őrgróffal) ki épen vadászatról jött haza. „Mit viszesz?" kérdé tőle nyersen. Erzsébet azonban nem válaszola, hanem köpenyét mellén szorosabbra húzta össze, hogy az élelmi szereket férje elől eltitkolhassa ; ez azonban télre rántá a köpenyt és mit látott? . . . csupa gyöuyöríl fris fehér és piros rózsákat! (téli időben), A csoda által meghatott férj nem tiltá többé neje alainizsnálkodását. — Az Isten közvetve a jó emberek által is segít rajtunk. A kenyérfa csak a déli szigeteken terem, de a „kenyéririgység" az egész földkerekségén tenyészik és az emberiséggel úgyszólván egykorit. — Mái rég uieg van irva: „figulus figulum odit, mcudiciis niendico invídet", a fazekas a fazekast gyűlöli, a koldus koldustársára irigykedik. Tisztes nemes versenynek kell lenni, de ei különb jzik a kenyéririgységtől. A mi svindlis, reklamo.,, humbugos korunkban a vadzsenik, félreismert talentumok, talmi portentumok, obseurus „csodagyerekek", kidicsért' idióták, ignota qu mtitások, félvégzett eii.stentiák - és proletár elemekből az élet piacára oly törne'es kiná'at dobatik, a melylyel a kereslet sehogy sem állhat arány ban; a ininek aztán termés/.etes folyománya, hogy (több lévén az eszkimó, mint a fóka) áskálódás és árulkodássnl (a talpnyalást nem is említve) igyekszik egyik a másikat — sokszor még kenyerespujtását is — állásából kitúrni, kim .u n . Eíeknek az a kenyeriik; de rájuk is illik a közmondás: „(Janis dum ossa rodit, sociuiu, quem diligit, odit"; az eb, mikor a csonton, koncon rágódik, társával — kit előbb kedvelt — marakodik." Amiből világos, hogy a kenyéririgység csúnya kereset, turpis questus, sőt némileg „kutya mesterség!" „ . . . s'ruom kellene, Siratni, hogy oly gonosz a világ." Petőfi. Dávid, a bűnbánó király zsoltáraiban mondja: „künyeim valának nekem éjjel és nappal az én kenve riin"; és ismét: „kenyeremet hamuval meghintve ettem és italomat köuyeiinmel elegyítettem". Ugyanezt telte sok bűnbánó, vezeklő lélek. Az árvák és özvegyek ke nyere is sokszor a könyöktől sósi/.ű. Ámde a mai kor köanyűvérű gyermeke a költővel s/.t mondja: „Ej ! a sirás nem kenyerem, Kinek tetszik, pityeregjen." No hát akkor nézzünk valami lakzi után. A szerelmes lányka így sóhajt: „Mért nem termettem én búzának, Aratáskor majd levágnának." Petőfi. De a még szerelmesebb legény ez ellen protestál s azt mondja magában: halálos kár volna még az icip ci kis körméért is, mert : „Ha elvágod kis kezedet, Ki süt nekem jó kenyeret ?" Legjobb lesz tehát szépen összecg\ezni és vigau Jdtidolni: