Zalamegye, 1893 (12.évfolyam, 1-26. szám)

1893-01-22 / 4. szám

Az 1877. évi VII. t.-c. 216. §. értelmében alaki­tott gyámi felebbviteli küldöttség tagjai: Csertán Károly alispan, Gózony , László főjegyző, Cseszuák Sándor árvaszéki elnök," Árvay Lajos tiszti főügyész — hivatal j ból; Eperjessy Sándor, Skublics Jenő, Skublics István a közigazgatási bizottság által megválasztva; Skublics Gyula, dr. Gyömörey Vince, Bogyay Máté főispánilag k1DGVGZY6 Az 1876. évi VI. t.-c. 52. 53. § ai szerint alakított fegyelmi választmány tagjai : Skublics Gyula, Eperjessy Sándor, Háczky Kálmán, Geruya László, dr. Ruzsicska Káimán, Lányi Kálmán. Az 1879 évi XXXI. t.-c. 26. § a értelmében ala | kított erdészeti albizottság tagjai: Csertán Károly alispán elnöklete alatt Háczky Kálmán és Skublics István. Az 1879. évi XXXI. t.-c. 126. §a alapján alakí­tót erdei kihágási másodfokú bíróság tagjai: Skublics István, Skublics Jenő, Háczky Kálmán, Farkas József, Koller István, dr. Gyömörey Vince, Bogyay Máté, dr. Vizlendvay József. A pótadó egyénenként kivetése tárgyában eszközült felszólamlások elbírálására hivatott bizottság tagjai : Eperjessy Sándor, dr. Gyömörey Vince, Skublics István dr. Vizlendvay József. A zala egerszegi és nagy kanizsai kir. törvényszéki börtönökre felügyelő bizottság tagjai : Skubl cs István és Háczky Kálmán a zala egerszegire, Eperjessy Sándor és dr. Vizlendvay József a nagy kanizsaira A közigazgatási bizottság a beadott felebbezés elutasítása mellett — az elsőfokulag hozott azon hatá­rozatot, hogy Náprátfa és Cserta Lakos községek — tekintet nélkül a házszámok szaporodására — az erede­tileg a tanítói díjlevélben az akkor létezett házszámok arányának uiegfelelőleg megállapított összeget tartoznak fizetni, jóváhagyta. A vármegyei közegészségügyi bizottságot a decem­beri közgyűlés megválasztván, a közigazgatási bizott ság a maga részéről a közegészségügyi bizottságba ta­gokúi Lányi Kálmánt, a kir. építészeti hivatal főnökét, Heucz Antal építészt és Kaszter Sándor gyógyszerészt jelelte ki. Olvastatott és tudomásul vétetett a pécsi posta és távirdaigazgatóság értesítése, hogy Ukkon postahivatal állíttatott tel. Facsa község és vidékének Facsán távirda állomás létesítése tárgyában beadott kérelmét a közigazgatási bizottság pártolólag terjeszti fel. Hahót község folyamodott a közigazgatási bizott­sághoz az erdő felügyelete cimén kivetett túlmagas összegnek leszállítása éidemében. A kérvény tanulmá nyozás és annak alapján teendő véleményadás céljából kiadatott az erdészeti albizottságnak. Bessenyő község panaszt emel, hogy a hóhányás alkalmából nagy teher háríttatott reá. Kérelme a jövő évi munk&felosztásKor figyelembe vétetik. Kávás község azon eljárása, hogy a beszerzett fecskendő árát a földadóra is kivetették, rnegfelebbez­tetvén, az ügy érdemleges elbírálása végett az iratok bekivántattak s mivel a község részéről csupán a kive­tést magában foglaló irat küldetett be, a közigazgatási bizottság a község határozatát megsemmisítette. A „Dunántúli helyi érdekű va»ut részvénytársaság" tudatja, hogy Bördőcze Községnek azon kérelmét, hogy a határában levő sánc a vasút által szabályoztassék, méltányosnak találta és ennek eszközlése végett a zala­egerszegi vasúti osztálymérnökséget megkereste. A köz igazgatási bizottság az értesítést tudouiásúl vette s a n o o főszolgabiróság utján értesíti erről a községet. A földmivelésügyi m. kir. kir. miniszter tudatja, hogy P. Paliinban felállítani szándékolt postahivatal ügyé ben magát a kereskedelemügyi miniszterrel érintkezésbe tette, melynek eredményeként megkívántatik, hogy az érdekeltség a postahivatal fentartásához évi 2U0 Írttal járuljon; ezen érdekeltségben ő évi 150 írttal részesülni hajlaudó, inig a hiányzó évi 50 frt az egyéb érdekeltség részéről lenue fizetendő. Az érdekeltség további megállapítását és a hátralévő évi 50 frtnyi hozzájárulás j i biztosítását a közigazgatási bizottság elrendelte s ennek foganatosításával a járási főszolgabírót megbízta. Előterjesztetett Skublics Gyula küldöttségi elnök uek jelentése, uielylyel a Keszthelyen átvonuló törvény hatósági közút makadamszerüen kiépített részének ön- ' tözése és tisztántartása iránt megtartott tárgyalási jegyző j könyvet bemutatja. A közigazgatási bizottság határoza tilag kimondotta, hogy Keszthely község a szóban forgó I törvényhatósági útszakaszt tavaszi, nyári és őszi hóua­pokban — mikor arra szükség van — naponkét kétszer t. i. reggel és délután öntözi; továbbá a község az ut felületén képződő sarat és port annyiszor, ahányszor | azt az utfentartás érdeke kívánja, lehúzni és elfuvarozni köteles. Ezen szolgálmányok évi értéke 1000 frtban állapittatik meg, amiből 600 frt öntözésre, 400 frt pedig a por és sár lehúzása- és elfuvarozására számíttatik. A kir. tanfelügyelő jelentése szerint a vallás és közoktatásügyi m. kir. miniszternek ezen időszakban érkezett rendeletével a keszthelyi gymnasium kifej lesz tése következtében az ottani áll. segélyezett polg. fiúis­kola fokozatos megszüntetését akkép határozta el, hogy ezen megszüntetés már a jelen tanév végével lesz meg kezdendő. — A miniszter a Királyiakon meguyítandó új áll. iskola bérszerződését jóváhagyta s a tauerőt is i kinevezte. — A „Duuántúli közművelődési egyesület" ; elnökségétől nyert értesítés szerint az igazgató választ 1 tnány legutolsó ülése elhatározta, hogy a Muraközön j 1893. év folyamán egy óvodát állít. Részt vett a csák­tornyai áll. tanító képezdénél ezen időszakban megtar­tott javító vizsgálaton, jelen volt ugyanezen képezde i igazgató tanácsának ülésén. Meglátogatta a csáktornyai 1 kisdedóvodát. Volt Mura Szent Kereszten az ottan fel­állítani tervezett áll. iskola bérhelyisége ügyében. Meg­látogatta a mura-siklósi és bottornyai r. k. iskolákat. — A földmivelésügyi miniszter intézkedéséhez képest sze mélyesen adta át Zala Mihálytán az ottani tanitócak ado Hiányozott pénzbeli jutalmat és díszokuiányt. — Megtá­látogatta a dabrouezi r. k. iskolát. Volt Ferenczfalván és Mikófalván a szóban forgó csatlakozások elbirálása ügyé- | ben. —- Volt Zala Erdődön az ottan célba vett építkezés ügyében. — Meglátogatta a zala egerszegi polgári leány- | iskola fölé állított kézimunka tanfolyamot s megkezdette j a polgári leányiskola és alsófokú kereskedelmi iskola j látogatását. — A csabrendeki áll. elemi iskolánál egy 7-ik tanerő beállításának szükségességéről a miniszterhez jelentést tett. — A perlaki áll. elemi iskolánál szüksé­ges pótmunkák árlejtésére határnapul január 31-ike tüzetett ki. , Körmendy Pál okleveles tanítónak a langvizi köz­ségi iskolához rendes tanítóvá való választását a köz- : igazgatási bizottság jóváhagyta. Kir. tanfelügyelő jelentést tett a baki községi iskolai második tanítói állás betöltésének meghiúsulásáról ; ennek kapcsáu feltünteti a már pártolással felterjesztett állam­segély elintézéseinek akadályait; jelenti végül, hogy az iskolaszéki elnökkel történt személyes megállapodás foly­tán a pályázat megujittatott, illetve meghosszabbíttatott. x\z új választáshoz elnökül a közigazgatási bizottság részéről Skublics fstván küldetik ki. A vallás- és közoktatásügyi miniszternek valameny­nyi vármegye közigazgatási bizottságához intézett 1892 évi december 28-áu 57.914. sz. a. kelt rendelete értei mében az 1890. évi népszámlálás végeredménye s a pol­gári hatóságok ugyanazon időből származó tankötelesek összeirása közt a 435.000-et meghaladó különbözet ta­láltatott. Helyszini felülvizsgálat által be Ion igazolva, hogy a 14° 0-ot meghaladó tzen lényeges különbség leg­inkább a polgári hatóságok felületes összeirása miatt keletkezett és amennyiben a végrehajtó közegek e bizo nyítékokkal szemben azzal védekeztek, hogy nem ismer vén a népszámlálásnak ide vágó eredményét, nem is | voltak képesek elbírálni a tankötelesek összeírásának | helyes vagy helytelen voltát. A miniszter intézkedett tehát, hogy a 3—5. éves ovoda köteles, továbbá a 1 6 -11. éves mindennapi és végre a 12—14. éves ismétlő mint a lovagiasság ezt önnek irántam megengedi. Kiméljen meg bizalmasságaival!" Még most is a rejtélyes maszk akar ön előttem maradni ?" — kérdi Honór nevetve. — „Igen! s erszerint öntől, mint udvarias és művelt férfiutói, elvárhatom, hogy akaratomat tisztelni fogja 1 ? — „Nagyon természetes." A tánc szeszélyes fordulatai Mimy nagy megelé gedésére félbeszakították a párbeszédet, mely alatt egyik meglepetésből és bámulatból a másikba esett. — Sajnálta is a hadnagyot, — boszankodott is felette. Lelke azonban tele volt bánattal Udo megfoghatlan magaviselete miatt. Gondolatai egyre azzal foglalkoztak, '. hogy kitalálja, mi okozhatta reggeli találkozásuk óta e 1 rögtöni, megfoghatlan változást imádottjának egész lényé ben .. .? Nem sok ideje maradt azonban a gondolko­dásra, mert a legközelebbi fordulónál ismét Honór állt előtte. — „Csakhogy viszontláthatlak!" — suttogja sze­relemittasan. — „Uram!" szólt Mimy, kezét haragosan a had nagyéból kiszakitva. _— „Bocsánat szép maszk, én akaratát tisztelem s eszerint lel vagyok jogosítva kegyedet tegezni." Mimy ajkába harapott. — »Ig a z- — Ön rettenetes!" — szólt, belátta, hogy szerepénél mag kell maradnia. — „De te kegyetlen vagy!" — feleié Honór szemrehányólag. — „Mennyire örültem e viszontlátásnak, mely igen könnyen az utolsó is lehet és szokott kedves séged helyett mily visszaodázó hidegséget kell tapasz­talnom." — „Sajnálom csalódásáért" — szólt a domino, vállat vonva és könyedén odább libben. , H o" ó r pedig gondolja magában: — „Megfogha­tatlan ez a változás egész lényében: alig ismerek rá ! . . . Talán c*;ik az a kósza hír juthatott el a fülé i be . .?! Bizonyára féltékeny a kicsike!" . . A négyes VI. figurája általános zavarral végződött, amit a szegény lelkileg meggyötört Mimy jóformán ész re sem vett volna, ha a körülötte szilajon felcsendülő csárdás hangjai s bomlott kurjantások nem tudatták volna vele a táncnem változását, mely kínos helyzetének véget vetett, a miért aztán sietett is a szabadulás pilla natát rögtön megragadni. — „Köszönöm — nem táncolom a csárdást" — mondá a magát előtte kifogástalan szabályszerűséggel meghajtó Honórnak egy hideg fejbiccentéssel köszönve s a következő pillanatban úgy eltűnt táncosának szemei elől, hogy az jóformán el sem gondolhatta: hová és merre ? Erezte, hogy neheztelnek rá és bizott magában, hogy még ez est folyamán azzal fogja jóvá tenni eddigi mulasztását, hogy őszintén elmondja s tisztába hozza a dolgot szíve választottja előtt. Ha máskép nem, — úgy i levélben teendi. Mimynek szüksége volt a magányra. Sirnia kel­lett, hogy szíve meg ne szakadjon. " Csaknem futva hagyta el a kivilágított táncteret sa lugasok árnyékába I vonult. Ott ledobta arcáról, — mely halvány volt, mint | a liliom szirma, — a feszélyező maskot és sirt csendesen, ; átengedve magát egészen a szerelmi bánat fájó élveze ! tének. Egyszerre ismerős hangokat hallott a lugas előtt, i melynek homálya védte a felfedeztetéstől . . . Somossné volt, a ki Mimyt a táncolók sorai kö­zött nem látva többé, az eltűnt felkeresésére indult, karján kendőt hozva számára. Az őt kisérő férfiúban a leányka Udorr ismert. Kezét hevesen dobogó szívére szorítva, visszafojtott lélekzettel kémlett ki rejtekéből. Somossné el volt fáradva s egy kis megpihenést ajált az erre kínálkozó kerti támlányon. — „Nem tudom, hová tűnhetett el ez a gyer­mek- — úgymond. — Üljünk le egy kissé pihenni. A hely oly alkalmas rá s megláthatjuk, ha erre jön." — „Ezelőtt néhány perccel Dezsényi hadnagygyal I láttam a kisasszonyt élénk társalgásba merülve" — feleié ' iskolai tankötelesek száma — a gyermekek nevei szerint elkülönítve, —- az 1890. évi népszámlálás végeredménye alapján az ország valamennyi polgári községére nézve rendelkezésére bocsáttassanak, az illető adatok minden egyes megyei és városi törvényhatóságnak ellenőrzési célokra megküldessenek. A megyei köz'gaagatási bizottságot érdeklőleg kö­vetkezők lesznek foganatosítandók : 1. Minden egyes szolgabírói járáshoz tartozó köz­ségek adatai külön külön lemásolandók s az illető fő­szolgabírónak kiadandók. 2. Minden egyes község elöljárósága köteles a községet illető adatokat a járási szolgabiróságtól elis­mervény mellett átvenni. 3. Maga a miniszter által megküldött kimutatás a megyei közigazgatási bizottság irattárában megőriztetik oly módon, hogy annak egy másolati példánya az alis­pánuak kiadatik. Tiz év elforgása alatt ezen adatok képezendik a 3—14. éves gyermekek évenkénti összeírásánál az elbi­rálási alapot s mivel az összeírás pontosságáért a községi elöljáróság, továbbá a járási szolgabíró s a két rendbeli alantas hatósággal rendelkező alispán egyetemlegesen felelős, szükségesnek tartja a miniszter kijelenteni, hogy olyau esetekben, amidőn 100 (3 — 14. éves) tankötelessel szemben 5"/o nyi eltérés mutatkozik, az összeirás kifogás alá nem esik, mig ellenkező esetben a pótosszeirás — a korra nézve az anyakönyvnek alapján — foganatosítandó. A miniszteri rendeletben foglalt utasítások végre­hajtásáról a vallás és közoktatásügyi miniszterhez je­lentés tétetik. Kir. tanfelügyelő összefoglalja a kisdedóvásról szóló 1891. évi XV. t. c. végrehajtása ügyében Zalavárme­gyében eddig történt hatósági intézkedéseket. Az 1891. évi 43.672. számú miniszteri rendelet értelmében a kisdedóvodába vagy menházba járásra utalt gyermekek legelső összeirása a közigazgatási bizott ság által elrendeltetett; tzen összeirás végrehajtatott, pótoltatott, egyes járásokban pedig újból eszközöltetett. Az 1892. évi 14.774. számú miniszteri rendelet alapján a közigazgatási bizottság az 1891. évi XV. t.-c. 15. és 16. §-aiban érdekelt, 15.000 írtnál több egyenes állami adót s 10.000—15.000 frt évi egyenes állami adót fizető városokat és községeket 962. számú végzésével megfelelő intézkedésre hivta tel. Az érdekelt városok és községek jelentései — egy két hiányzónak kivételével — a közigazgatási bizottság január havi ülésében tárgyaltattak. Hátralevők beké­retnek. Az 1892. évi 53.240. számú miniszteri rendeletnek a 3—14. éves gyermekek összeírására nézve meghagyott eljárása iránt a közigazgatási bizottság 1893. évi 101. számú végzése intézkedik. Az 1890. évi népszámlálás végeredménye s a pol­gári hatóságok összeirása különbségének megszűntetése, illetve ellenőrzése ügyében érkezett 1892. évi 57.914. számú miniszteri rendelet végrehajtása iránt a közigaz gatási bizottság 1893. évi 26. számú végzése intézkedik. A már óvodával biró, vagy az 1891. évi XV. t.-c. 15. és 16 §-aiban érdekelt városoknak és községeknek a polgári községek számára szóló miniszteri ^Utasítás" megküldetik. Kir. tanfelügyelő jelenti, hogy a 10.000 írtnál kevesebb egyenes állami adót fizető községek tervezete is kész; de tekintettel az óvodára vagy menházra utalt­ságnak az első összeirásban legeltérőbb megállapodásaira ; tekintettel az 1891. évi XV. t. c. körösztülvitelének nemcsak méltányos, hanem lehetőleg az összes társadalmi szempontokat is felölelő mozzanataira: kéri a közigaz gatási bizottságot, hogy ezen harmadik csoportra vonat­kozó javaslatait a községek viszonyainak ismeretére leghivatottabb járási főszolgabirák véleményeinek figye lembe vételével terjeszthesse elő, amit a közigazgatási bizottság megadott. j Udo oly hangon, melynek reszketegsége ellentmondott j a hidegség látszatának. Mimy rejtekében minden szót meghallhatott s tap solni-szeretett volna terve jósikerén. Ú lo féltékenynyé lett, — tehát nem hűlhetett meg iránta, bármennyire meg volt is változva iránta való magaviseletében. — „Leányaink nehezen fogják önöket nélkülözni szomorú távoliétök alatt" — szólt Somossné, előbbi be­szélygctésöket folytatva. — „Ha úgy lenne is ez, Nagysád, elhiheti, hogy személyem nem tartozik azon szerencsései: közé." — „Gondolja?" — „Bizonynyal merem állítani. Értem nem nyilik imára egy leány ajka sem, — nem hull miattam sajnál kozó köny, nem kísér áldó sóhaj! Nyugodtan mehetek ; nem nehezíti válásomat egy értem remegő szív keserve sem ! — Társaira mindegyike legalább valamely édes emlék üdvét viszi magával. Csak én, — én magam megyek oly szegényen, oly egyedül oda, a honnét tán nincs is többé visszatérés — asszonyom !" Udo oly szenvedélyesen mondta el ezeket,, hogy Somosné megindultan nyújtá neki kezét s részvétteljes hangon viszonzá : — „Kedves jó doktor úr ! Önnek bizonyára nagy bánata lehet, hogy megfeledkezhetik mi rólunk s igaz­ságtalan azok iránt, kik őszinte barátsággal ragaszko­duuk önhöz s körünkből való távozását már is komo­lyan fájlaljuk." — „Köszönöm asszonyom! Mivel mondja, meg kell győződve lennem a szerencse reám nézve oly vá ratlan kedvezéséről." — „Mi keseríti el önt annyira doktor?!" — Hisz nem a keserűség hangja ez, nagvsád, — hanem megnyugvásomé a szomorú sorsba. Reményeim nek, hitemnek, boldogságomnak egy csipásra vége lett. Vakmerő voltam oly kincsért nyúlni, mely azenyémek­nél jobb kezekbe való." — „S ön megnyugszik ebben, — doktor úr ?"

Next

/
Oldalképek
Tartalom