Zalamegye, 1893 (12.évfolyam, 1-26. szám)
1893-02-19 / 8. szám
Melléklet a „ZALAMEGYE" 1893. évi 8 ik számához. A tudósítónak uiár vérébeu van az általa „ékesen" leirt bálról ekkép referálni, hogy az a „hozzáfűzött | reruéuyeknek teljesen megtelelt", vagy hogy „várakozá- j son felül sikerült." Minő' üres frázis ez, — mintha nem azon feltevéssel mennénk a bálba, hogy az reményeinknek: jól mulathatni, meg ne felelne, vagy ne sikerülne. Ön kétkedik szerkesztő úr? Engedelmet kérek, ez úgy van — legalább nálunk Szent-Gróton. Hogy itt minden bál a várakozáson felül szokott sikerülni, igazolják a különböző lapoknak küldött refe rádák, miket pedig mindenkor más más tudósító irt ; köztük olyan is, ki némi pessimismussal nézte (de nem élvezte) végig egyik vagy másik bált. De nem képzelhető az Szent-Gróton másként. Emlékszem rá, hogy a hatvanas években az egész megye, sőt a szomszédos Vas, Veszprém s Soinogymegyék arany ifjúsága itt adott magának találkozóta bálokon s olyan mulatságokat rendeztek itt, hogy hírük a hetedik vármegyébe is eljutott. — Hej! sokat mesélhetnének a —• „Korona" nagytermének falai azokról a bűbájos bogár s kékszemű tüzes leánykákról, kik itt mondták el szivük választottjának a boldogító „igent" De hallga .... eltértem tulajdonképpeni tárgyam tói, a báli referádától; mert kérem, két csinos menyecskének határozott óhajára vállalkoztam arra, hogy inegirom szerkesztő urnák, hogy a t. hó 12-én az önk. tűzoltó- s a jótékonynőegylet javára rendezett bál minő szépen, minő kedélyesen folyt le. Hát nem kell ahoz a kedélyességnek non plus ultrája, ha a rendezőség, kik egyébként igen derék uri emberek, a helybeli tűzoltó tagokat egy íven hívták meg? tudtukra adva, hogy 12-én bál lesz, tessék eljönni! S el is mentek, kivéve azokat, kik hon maradtak. Továbbá nem-e kedélyes az olyan mulatság, hol az ember annyira otthon érzi magát, hogy az első négyes fináléját végig énekeli. — Húszon négy pár táncolta a négyest, de minő hévvel, ininő lelkesedéssel, akár csak a csárdást, csak a pirkadó hajnal vetett véget ezen sokak előtt emlékezetes mulat ságnak. Ott voltak : Özv. Antal Imréné, özv. Berger .Jánosné, Berényi Jenőné, Fülöp Kálmánné, Hittig Arpádné, Kis Józsefné, Kohári Józsefné, Krausz Lipótné, Kren Rezsőné, dr. Mizner Antalné, Mór Jánosné, Mizner Dávidné, Morgenstern Ignácné. Németh Zsigmondné, Neuman Mórné, Pék Lajosné, özvegy Steiner Ádámné, Sövény Lajosné, Stern Ignácné, Schwarcz Bernátné, Sholcz Károlyné, Totola Józsefné, Tavasz Istvánné, Zathureczky Mártonné; Holy Anna, Kren Janka, Schwarcz Janka, Vinkovics Juliska, Krausz Mari s Gizella, Tavasz Róza, Antal Krisztiua, Klosz Janka, Totola Hermin stb. Felülfizettek : Harkányi Károly 5 frt, Botfi Péter 2 frt, N. N., Zathureczky Márton, Sholcz Károly l frt 40—1 frt 40 kr., Rezsőffy György, Fülöp Kálmán, Vagner Gyula, Vágner János, Bari János, Fülöp Zsigmond, Prácser János, Stein Miklós 1—-1 frt; Kiss József 90 kr., Kőszegi Imre 50 kr., N. N., N. N., Németh Zsigmondné, Neumau Mór, Hittig Árpád 40—40 kr., N. N., 30 kr., N. N. Krisztinkovich, N. N., Het ler Ferenc, Berényi Géza, Varga Károly, Steiner Ádámné, Sörény Lajos, Steiner Pál, Hoffman Simon, Kóber János, Glaser József, Kluger Sámuel, Horváth József, Kőszegi Kálmán, Farkas János és Kőszegi József, 20—20 kr., Schwarcz Bernátné 10 kr. Légrád, 1893. február 14. Tekintetes Szerkesztő Ur ! ; Engedje meg, hogy becses lapja hasábjain, — innét a horváthatárszélről — én is beszámolhassak az idei farsangról. A légrádi önk. tűzoltó egylet tisztikara ugyanis sok tervezgetés, annál több nehézség után egy tánccal egybekötött műkedvelői előadás megtartását határozta el, amelynek sikerében, tekiutve exponált helyzetünket s az annyi kellemetlenséget okozó átkozott Dráva folyó gyen — „A menykőbe is!" — kiált fel a tálcát Ferenc kezei közül indulatosan kiragadva s az asztalra dobva, hogy csak ugy csörrent. — Nagy szamár kend. hogy csak egy poharat hozott, mikor látja, hogy ketten vagyunk hozzá. — Gyorsan még egyet! Iu—dúlj!" Ferenc nagyot bámult, — aztán, mint a ki tudja, hogy ilyen fegyverfogható urakkal nem jó ujjat húzni — engedelmesen távozott. Udo Miskát galléránál megragadva, sürgetve kérdezé: — „Mernél-e esküdni rá, hogy igaz, amit mondottá) ?" — „Mindenre, a mi szent! — Ha akarja ezredorvos úr, — akár meg is eszem, a mi a földre van kiömölve — üres üvegestől együtt!" — Csak hát ütött volna már egyszer nyakon, mert 'iszen megérdemlem : belátom no !" Udo azonban kiterjeszté karjait s repeső szívvel kiáltá : — „Jer a keblemre — fiu! Áldjou meg az Isten téged!" Azzal ott hagyta a bámuló Miskát s a mellékszo bába rohant. Az épen belépő s poharakat hozó Ferenc pedig látta, hogy Miska a drága borból töltöget magának tele pohárral. — „Hát maga mit mivel?" kérdi e merészséget még sem hagyhatva szó nélkül a tisztesség tudó libériás veterán. — „Ej hát no: bruderschaftot akarok kenddel inni, kedves Ferenc bácsi, — azért csak ide azzal a inásik edénynyel . . .! — „Servu* brúder!" — liangzék a teremben vidáman s a két új barát egymás nyakába borúit. (Vág..- küv ) gülő derekát, nem éppen vérmes reményeket táplált a reudezőség. De hála a szereplők vasszorgalmu törekvé sének s a jégkérgétől már már szabadulni kívánó Dráva türelmességének, a f. hó 1 1-én megtartott „Liliomfi" eimű vígjáték előadása nagyszámú helybeli és vidéki közönség élénk részvétele mellett a várakozáson felül sikerült, ami a rendezőség és a szereplők együttes és elvitázhatlan érdeme, kik elvállalt szerepüknek' kitüuően megfeleltek s a jelen voltak részéről a többszöri tapsviharban kifejezett megelégedést valójában ki is érdemelték. Az előadást követő táncmulatságról mit irjak ? — Azt, hogy a nagy vendéglő termét oly zsúfolásig meg töltötte a táncolók serege, hogy ott valójában még mozogni is alig lehetett. De azért járták ám a párok tűzzel s igazán. Egyik „Újra" a másikat követte, különösen a csárdásoknál. S oly jól esett látni itt e határszéli községben azt a magyaros kedvet és tüzet, mert ezzel csak bizonyosabbakká lettünk abban, amit már rég tudtunk, hogy Légrád a magyarság kipróbált védbástyája. i A fokozódó jókedv s a kölcsönös barátkozás me ' legét csak a feljövő reggeli nap arany sugarai oszlatták szét, — a közeli viszontlátásig. Az egylet jövedelme 86 frt, melyhez felültizetn i szívesek voltak: Mozsgai Mari k. a. 30 kr., Gadó Mai urnő 30 kr., Baranasics György ur 30 kr., Nellinger l Béla ur 30 kr., Murcsovics Ferenc ur 50 kr., Láposy Béla ur 60 kr., Gadó Mátyás ur 4 frt 30 kr., Mátray Béla ur 10 kr., Herczer Mór ur 30 kr., Salamon István ur 80 kr., Zsubics György ur 20 kr., Mihovilics István ur 20 kr., Koprovics Autalné urnő 20 kr., Andrasek József ur 20 kr., Zausch Lipót ur 30 kr., Ifj. Zsubics István ur 20 kr., Goldschmied Fülöp ur 50 kr., Takács Antal ur 4 frt, Kohn Károly ur, Rosenfeld Ede ur, Lőcke Lajos ur (Alsó-Domboru) 50—50 kr., Gadó Lajos ur (Alsó-Domboru) 30 kr., Paskecz M. ur (Budapest) 1 frt 30 kr., Lisziák Lajos káplán ur (Bisztra) 1 frt. összesen 17 frt 80 kr. Amidőn levelem szives közléseéri köszönetet mondanék, maradok a tek. szerkesztő urnák őszinte tisztelője : Veritas. Helyi, megyei és vegyes hírek. Tisztel^es a bibornok hercegprímásnál. Az ország legfőbb papja, Vaszary Kolos biboros hercegprímás, szülővárosának, Keszthelyuek küldöttségét, mely idősb. Reischl Vencel vbiró, dr. Dunszt Ferenc apát, dr. Buráuy Gergely tőgymnasiumi igazgató, Pákor Adorján iskolaszéki eluök, Takács Imre főbíró, Léuárd Ernő városi ügyész, Hotfinau Soina ügyvéd, Beck Sándor takarékpénztári igazgató, Ulliuam Veucel v. pénztáros, Puly János v. tanácsos, Csirke Iván v. jegyzőből állott, uiuit vasárnap, t. hó 12 én déli 12 órakor fogadta budavári palotájában. A küldöttséget a palotában Lóskay Jeromos jószágigaz gató és Kohl Medárd titkár fogadta. A küldöttség tagjai elhelyezkedvén a fogadó teremben, megnyíltak a mellék terem ajtai s harsány éljenzés között kilépett onnan a bíboros hercegprímás teljes bíbornoki diszben. Dr. Duuszt Ferenc apátplébános szép üdvözlő beszédjére a hercegprímás az érzelemtől elfogódva, alig bírt szóhoz jutni, majd a legmelegebb hangon köszönte meg szülővárosa üdvözlését s kijelenté, hogy oly melegen ragaszkodik szülővárosa és annak lakóihoz, mint a jó gyermek any jához; majd aztán édes üröm érzettel a küldöttség minden egyes tagját a szeretet leggyengédebb jeleivel halmozta el. A bíboros főpap ezután cerclet tartott és mindenkivel a legszivélyesebben társalkodott. Délután 2 órakor a szolga személyzet jelentette, hogy az ebéd tálalva van. Ezen, a küldöttség tiszteletére adott primási ebéden, a házigazdán és a küldöttség tagjain kivül Csernoch kanonok, Lóskay jószágkormányzó, Francsics N. orsz. képviselő, dr. Kohl titkár és Vaszary M. fiatal festő vettek részt. A hercegpriiuás szülővárosa ősz város bíráját, id. Reischl Vencelt abban a kitüntetésben részesítette, hogy az asztalnál jobbjára ültette, balról dr. Dunszt Ferenc apát ült. f^béd felett a hercegprímás szülővárosa lakosainak jólétéért és boldogságáért emelte poharát, a jelenlevők pedig a priinást éltették. A küldöttség tagjai d. u. 5 óra után hagyták el a hercegprímást palotát. A hercegprímás üdvözlése. A keszthelyi jótékony nőegylet és a keszthelyi ipartestület Vaszary Kolos hercegpirmást, mint Keszthely város nagy szülöttjét, bibornokká történt kineveztetése alkalmából feliratilag üdvözölték. Nyilt levél. Dr. Ruzsicska Kálmán kir. tanácsos és tanfelügyelő a „Muraköz" szerkesztőségéhez a követ kező nyilt levelet intézte: Tekintetes Szerkesztő Ur! Becses lapja 1892. évi 7-ik számában közzétettem el számolásomat a magyar nyelv szakszerű oktatásában és annak elsajátításában jeleskedő muraközi tauitók és tanulók 1890—91. évi, hatodik megjutalmazásáról. Ezen alkalomból az 1891—92. tanévi hetedik megjutalmazására következő összegek maradtak nyilvántartásban: 1. Zalavármegye nemesi pénztára választmányának évi adománya 120 frt, 2. Az „Első magyar általános biztosító társaság" ötödik befizetése 300 frt, 3. Az időszaki kamat 7 frt 20 kr. Összesen 427 frt 20 kr. A) A nemtsi választmány 120 frt adományából megjutalmaztattak : Csiszár József, perlaki áll. isk. tanító 30 frt, Danitz Sándorné, stridói áll. isk. tanítónő, 30 frt, Csizsek Károly, gumiliczai isk tanitó 30 frt, Vugrincsics Ferenc második hegykerületi áll. isk. tanitó 30 frt. Összesen 120 frt. B) A többi 307 frt 20 krból: Luttár Miklós gánicsai tanitó 40 frt, Polesinszky Emil légrádi r. k. tanitó 30 frt, Bencsák Sztana Csáktornyái közs. isk. tanitónő 30 frt. A muraközi iskolák növeudékei közül : csáktornyai községi elemi iskola 16 frt, draskoveczi r. k. iskola 8 frt, dráva-vásárhelyi r. k. iskola 8 frt, bodosáni áll. isk. 12 frt, kottoii r. k. isk. 8 frt, ináso dik hegyker. áll. isk. 8 frt, mura-csányi r. k. isk. 8 frt, mura vidi r. k. isk. 8 frt, negyedik hegykerületi áll. isk. 8 frt, perlaki áll. isk. 16 frt, ráczkauizsai áll. isk. 8 frt, stridói áll. isk. 16 frt, tót-szent-mártoni r. k. isk. 8 frt, tüske-szent-györgyi r. k. isk. 8 frt, zrínyifalvai áll. isk. 8 frt, képezdei gyakorlói isk. 3 frt 20 kr. A vendvidéki isk. növendékei közül : bagonyai r. k. Í3k. 8 frt, bellatinczi r. k. isk. 8 frt, cserencsóczi r. k. isk. 8 Irt, deklezsii n r. k. isk. 4 frt, gánicsai áll. isk. 8 frt, izsakóczi r. k. isk. 4 frt, közép bisztriczei r. k. isk. 8 frt, turuiscsai r. k. isk. 8 frt, összesen 307 frt 20 kr. Kiosztatott tehát ezen hetedik alkalomból összesen 427 frt 20 kr. Ekkép a „Muraköz" 1886. évi 43, 1888. évi 8, 1889. évi 7, f890. évi 4. és 5., 1891. évi 7 és 18, 1892. évi 7 és 1893. évi mai számában közzétett nyilvános elszámolások szerint hét megjutal mazás alkalmából kiosztatott összesen háromezernyolcszáz hetvennégy forint husz krajcár. Dugonics Pál, Hirschler Miksa, Kayser Lajos, Koczeth Mátyás, Kostyál Ferenc, Szabó Iinre, Vrantsits Károly, Ziegler Kálmán miniszteri iskolalátogató, gondnoksági és iskolaszéki elnök uraknak a kiosztás alkalmából tanúsított buzgó fáradozásukért, t. Szerkesztő Urnák pedig a megfelelő okmányokkal felszerelt jelen számadások közzétételéért legbensőbb köszönetemet fejezem ki." Eljegyzés. Szalay László süineghi kir. járásbirósági albiró Sümegben eljegyezte Mojzer Ilona kisaszszonyt, Mojzer József kedves leányát. A polgári és közt pkereskedelmí iskolai tanulok hangversenye. A zala-egerszegi polg. és középkereskedelmi iskolák hangversenynyel összekötött táncestélye egyike volt az idei farsang kitűnően sikerült mulatságainak. Az ifjúság a tavali siker után az idén minden számot a saját erőiből állított elő. A férfikarok élénk, tiszta, erőteljes előadása a kételkedőket :s meglepte ; a zenés részek, különösen Erdősi Antal hegedűjátéka, zajos tetszést arattak s közkívánatra meg kellett toidaniok, illetőleg ismételniük a kitűzött darabokat. A szavalók is derékul megállották helyüket. Ezen szép erkölcsi siker elérésében elismerést érdemeluek önzetlen fáradonásukért Baján F., de különüsen Fridrich István <anitó urak, kik az énekek betanításával osztoztak a sikerben. Az egész mulatságot az az igazi jókedv jellemezte, mely bizony oly ritka már a mi mulatótermeinkben ; s ez tartott a késő reggeli órákig. Az első négyest 40 pár táncolta. Horváth Jóska zenekara is kitett magáért; nem igen kellett unszolni a játékra; különben kitűnő primása, mint jeles mester is bebizonyította a tehetségét, mert az ifjúság zenekara az ő vezetése alatt hódította meg a közünséget. A hangverseny jövödelme jegyekből 139 frt 80 kr., felültizetésekből 28 frt 50 kr., összesen 168 frt 30 kr. Kiadás volt 95 frt 64 kr., tiszta bevétel 72 frt 66 kr. Felülfizettek : Skublits Imre és Kummer Gyula urak 5—5 frtot, Schmidt József, Németh Gábor (Csács), Martou Lajos (Z.-Lüvő), Breisach S. urak 2—2 frtot, üzv. Erdős Gézáné őnagysága és Bajer Vince ur 1 frt 50—1 frt 50 krt, Rosenberg Henriette őngys., Fangler Mihály, Horváth M., Gráner Géza, Schiitz Frigyes urak 1 — 1 frtot, mélts. Svastits Benó, Csertán Károly, Sanits Sándor, dr. Halász Miksa, Graner Béla urak 50—50 krt. Fogadják e helyen is köszönetünket. Jelmezes bal. A nagy-kanizsai korcsolyázó egyesület, az ottani „Polgári ügylet" nagytermében pompásan sikerült jelmezes bált rendezeti tarsang utolsó nap ján : húshagyókedden. Erre az alkalomra a bálrendezők a budapesti operaszínháztól hozattak le díszleteket és 4 dekoratort, kik a báli termet átalakították egy három árbocos hadihajóvá. A reudezőség ugyauis abból a töl tevésből indult ki, hogy az éjszaksarki expeditiou levő „Halifax" háromárbocos hadihajó, a váratlanul beállott szigorú tél miatt Grönland közelében feuuakadt s a hajó tisztikara, hogy a hosszas quarantaine t egy kissé kellemessé tegye, hushagyókeddre egy internationalis mulatságot rendezett, melyre meghivta a continens ösz szes nemzeteit és népeit. A terem valóban gyönyörűen volt diszítve. Közepén nyúlt töl a hatalmas nagy árboc, az árbockosarakkal. Keleti és uyugati sarkán, a karzatok előtt állottak a kis árbocok. A karzatok egyike képezte a kapitány hídját, másika pedig a kormányosét. Az oldalkarzatok jelezték a füdelzetet. Az árbocköteleken a told minden nemzetének lobogói lengtek miniatűr kiadásban. A terem falazatát éjszaksarokvidéki tájképek ékesítették vászonra festve; ezek fölült megint a különböző nemzetek címerei csüngtek. A termet csillárok világították. A nagy árboc oldalán volt két levél szekrényke. Hogy ezek üresen ne maradjanak, ötkraj cáros alkalmi levelezőlapokat is áruigattak. Ki ki vehetett azokból és Írhatott tetszése szerint a jelenvoltak valamelyikének. Mindezt nagyon érdekessé tette ajelmezestélyt, mely igazán fényes látogatottságnak örvendett. A vendégsereg (a jelmezesek) bevonulása féltízkor történt. Elől jöttek a matrózok Unger Ullmann Elek vezetése mellett : Tóth Kamilla és Mariska, Mikos Hedvig és Melanie, Altstadter Melanie, Friedl Erna, Clement Hermance, Hertelendy Ilma, Unger Ullmann Eiekné, Isti Alvin, Weisseuböck Irma, Csizmadia Vilma, dr. Tuboly Gyuláné, Forintos Eugénia, Belus Terka, Rosen feld József, Deutsch Arthur és Hermán, Belus László. — Ezeket követte vakító villamos fényt árasztó éjszak csillaga : gelsei Gutman Vilmosné kíséretében voltak Perhács Miksa és Belus Lajos vadászok. Azután következtek : Clement Lipótné (orosznő), Stern Sándorné (éjszaksarki csillag), Fischer Elvira (türöknő), dr. Hauser Jánosné (német huszár), Roseuberg Euirny (orosz nő), Weisz Karolin (tiroli nő), Weisz Nina (svéd nő), Pleheisz Gusztávué (lengyel nemesnő), Pollák Szabina (francia nő), Grünhut Alt'redné (francia fantasie-jelmezben. Fischel Jozefin (spanyolnő), Rosenberg Richardné, Veiser Józsefné, Grünhut Henrikné és Bachrach Ide (hópelyhek), dr. Villányi Henrikné (jégmadár), Boronkay Franciska és Goldstein Emilia (postillionok), Moldauer Etelka (Pettauról cigánynő), Kartcsmaroff Ida (Ámor), Weiss Berta (amateurfényképész), Prager Béláné (skót nő), Ungár Olga (elzászi nő), Frank Berta (magyar parasztnő), Freund Lujza (tiroli nő), Goldschmied Klára (paraszt leány), dr. Rotschild Sarnuué (japán nő), Fülöp Kázmér • né (bánfi-huuyadi menyecske), Komlósy Kálmánné
