Zalamegye, 1893 (12.évfolyam, 1-26. szám)

1893-01-22 / 4. szám

Melléklet a „ZALAMEGYE" 1893. évi 4-ik számához. A közigazgatási bizottság intézkedése a tankötelesek össze­írása tárgyában. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszternek az óvodaköteles 3—5 éves gyermekek, a 6 —11 éves mindennapi tankötelesek és 12—14 éves tankötelesek összeírásának eljárását tárgyazó 1892-ik évi november 21-én 53.240. sz. a. kelt rendelete a közigazgatási bizottság január havi ülésén felolvastatván, tudomásul vétetett és Zalavármegye összes községi elöljáróságai (városi tanácsai) ezen rendeletből kifolyólag felhívatnak : 1.) hogy az 1891. évi XV. t.-c. végrehajtása tár­gyában a polgári községek számára kiadott „Utasítás" l., 2. és 3. § ainak figyelembe vételével a helyi viszo­nyok szerint március vagy április hóban a községben s a község külterületén, a pusztákon és tanyákon írassa­nak össze minden fiú- és leánygyermeket, aki ugyanazon évi szeptember hó 1 ig élete 3—14 évét betölti s így a 3, 4, 5 éves óvodakötelesek, a 6—11 éves mindennapi tankötelesek és 12—14 éves ismétlő tankötelesek közé számítandó. Az említett 12 korosztályba sorozandó fiú­és leánygyermekekre nézve a kísdedóvodákba (menedék­házakba), továbbá az ismétlő elemi népiskolákba járás kötelezettsége ugyanazon évi szeptember 1-től kezdve állapíttatik meg az összeírás által. 2.) Nehogy a gyermekek kora tekintetében az összeírásnál legkisebb zavar történjék, a községi elöljá­róságok az összeírás alá eső korosztályokra nézve a jelenlegihez hasonló részletes utasítást fognak kapui. Így az 1893-ik évben teljesítendő összeírásra következők lesznek irányadók : Az 1893. évben március vagy április hóban a községben s a község külterületén, a pusztákon és tanyákon összeírandó kivétel nélkül minden fiú- és leánygyermek, aki 1878. szept. hó 1-től 1890. évi augusztus végéig terjedő 12 évi tartam alatt született, vagyis minden gyermek, aki 1878. évi szep­tember, október, november és december hónapokban, 1879., 1880., 1881., 1882., 1883., 1884., 1885., 1886., 1887., 1888. és 1889. években január, február, március, április, május, junius, julius és augusztus hónapokban született. Ezek közül az ismétlő elemi iskolai tankötelesek (12—14 évesek) korosztályába jutnak, akik 1878. évi szeptember 1-től 1881. évi augusztus végéig terjedő három év alatt születtek ; a mindennapi elemi iskolai tankötelesek (6—11 évesek) korosztályába jutnak, akik 1881. évi szeptember 1-től 1887. évi augusztus végéig terjedő hat év alatt születtek és az óvoda kötelesek (3—5 évesek) korosztályába jutnak, akik 1887. évi szeptember 1-től 1890. évi augusztus végéig terjedő 3 év alatt születtek. 3.) A községi elöljáróság köteles az említett korosztályokba eső gyermekeket saját közegei által házról-házra járva, tehát családonként, az e végre kiadott nyomtatvány minta szerint pontosan összeiratni és 3zen összeírás adatait a születési anyakönyvek segélyével kiigazítani, esetleg kipótolni. Az anyakönyvek segélyével a kiigazítás vagy úgy történik, hogy az illető lelkész a felsorolt években szüle­tett és életben levő gyermekek és szüleik névsorát a születés napjának megjelelésével az elöljáróságnak meg küldi s az elöljáróság annak segélyével az összeirási kimutatást helyesbíti, vagy pedig az elöljáróság az össze­irási kimutatást átadja a lelkésznek, aki azt a születési anyakönyvekkel való összehasonlítás után helyesbíti. 4.) Az összeíráshoz eddig használt minta hatályon kiviil helyeztetvén, a községi elöljáróságok jövőre feltét­lenül a minisztérium által most kiadott és a magy. kir. tud. egyetemi nyomdában készletben tartott összeirási mintákat használandják, vagy ha máshonnan szerezné!; be, azzal mindenben tökéletesen megegyező nyomtatvá nyon kell az összeírást teljesíteniük. 5.) Az együttes összeirási kimutatásra szolgáló minták egy-egy példánya az összes járások főszolgabirá­inak és a városok polgármestereinek megküldetik. 6.) A községi elöljáróság a helyesbített összeirási kimutatást két példányban készítteti el, az összeírás adatait a kimutatás végett megjelölt rovatok szerint összesíti és aláírás után a kimutatás egy példányát a községi irattár számára visszatartja, a másik példányt pedig a közigazgatási bizottsághoz felterjesztés céljából a járási főszolgabíróhoz junius hó folyamában beküldi. 7.) A tőszolgabírák a járásokból ekkép begyült s csakis az 5) alatt érintett mintán elfogadható együttes összeirási kimutatásokat juuius végéig a közigazgatási bizottsághoz felterjesztik. 8.) Az összeírás eredményeért az elöljáróság felelős, miért is azon esetre, ha a közigazgatási bizottság az összeirási kimutatásban hiányokra talál, az elöljáróság tartozik a szükséges pótlást megtenni. 9.) A 3—14 éves gyermekek évenkénti együttes összeírásánál mulasztást vagy hanyagságot tanúsító községi elöljáróságok ellen a közigazgatási bizottság az 1891. évi XV. t.-c. végrehajtása tárgyában a közigazgatási bizottságok számára kiadott „Utasítás" 32. § a értelmé- j ben fog intézkedni. Színészet. e körülményt inkább az egész héten át uralgott rend­kívüli rosz időjárásnak tulajdonítjuk s nincs okunk kétkedni afelett, hogy az idő kedvezőbbre fordultával városunk közönsége az itt időző társulatot a méltán megérdemlett pártolásban részesíti. CSARNOK. Szombaton (f. hó 14-én) elhúnyt jelesünknek, Csiky Gergelynek, nagy hatású színművét, az „Örök törvényi-t, adták. A két főszerep Havy (Orláth) és Mihály fy Julis­ka (Judit) kezében volt. Mindkettő nehéz szerepét közmegelégedéssel oldotta meg s nem egy szemből csaltak ki könyüt érzésteljes játékukkal. Mihályfy Julis ka e darabban szép tehetségének fényes tanújelét adta s a közönség rokonszenvét és tapsait méltán kiérdemelte ; Berkes Etel (Anna), Váradyné Teréz (Sylvia), Borsitzky Ilona (Bella), Agotay (Szentgróthi), Tukoray (Mányi) jól betöltött szerepükkel szintén közreműködtek az est sikeréhez. Vasárnap (f. hó 15-én) Gerő népszinműve „Kis madaram" került szinre. Váradyné TerézJ(Mariska) érzés­sel játszott, több dalát a közönség tapsaira ismételnie kellet-, Agotay (Heczegán Kristóf), Tukoray (Kiffli) a közönséget nem egyszer kacagtatták meg; Peterdy Ilona (Stanczi) a nagyravágyó leányt jó alakításban mutatta be; Balogh Gyuszit, Havy az öreg gazdaembert, Bor­sitzky Ilon özv. Vetésynét, Hrubos Janit helyesen sze­mélyesítették. Hétfőn (f. hó 16-án) zóna előadásképen mérsékelt helyárakkal „A szabin nők elrablása" cimű vígjátékot adták. Tukoray, umit Rettegi színigazgató, komikus játékával többször okozott zajos derültséget; Havy (Bányay), Borsitzky Ilona (Borbála), Mihályty Juliska (Etelka), Hrubos (Dr. Szilvásy), Peterdy ltona (Irma), Iványi (Endre) szerepüket jól oldottak meg. Szerdán (f. hó 18-án) Fejjita operette került szinre. A címszerepben Mátray Margit (Pepita) kedves énekével tiint ki; Balogh Don Gáspár szerepét egész otthonosság­gal és rutinnal játszotta; Agotay San Luear szerepében a léha udvaroncnak hű képét adta; Váradyné Teréz (Beatrix), Hrubos (Don Fredro) kellemesen énekellek és jól alakítottak. Csütörtökön (f. hó 19-én) Dumas öt felvonásos színművét „Clemenceau" t adták. A darab fényes világi tásban tünteti fél korunk félszeg gondolkodásmádját : jólétben élni, mit sem törődni azon eszközükkel, ame iyekkel a kényelmet, fényűzést magunknak megszerezzük, míg a végeredmény: erkölcsi bukás és bűnhődés. Balog (Pierre) nehéz szerepét helyesen oldot;a meg ; osztozott vele a sikerben Mihályty Juliska Iza szerepében ; Tukoray, mint Constantinn, az önzetlen igaz barátot hű képben tüntette fel, valamint Borsitzky Hona a nagyravágyó hercegnőt. A lefolyt héten sajnosan kellett tapasztalni, hogy a közönség a színházat nagyon is gyéren látogatta. Mi A Zalamegyei bál. Kedves Szerkesztő Ur ! Egy éjszaka megingatott hitemben. Mi nt afele csak léhgmeddig meggyökeresedett Cin ber: — rajongó híve voltam az államosításnak. A megyét erőtvesztett történeti keretnek tartottam De az éjjel láttam, hogy mily őserő van ebben az üsszenyirbált fában: a megyében. Erre a szóra: megyei, a szépségeknek egész fálánk­sza támadt elő, a melynek láttára az állomosítás leg­harciasabb fia is kellett, hogy letegye a fegyvert. Es minő szépségek I Nem az a hideg kimért, kikről szól az ének : „Termeted nem csúnya, inkább szép," „Nem vagy jó, nem vagy rossz, s nem hideg, de nincs is benned hév." „Általán, mindenben, eszed mértéket tart:" „Ep ezért nem szeret: sem öreg, sem fiatal." Hanem kedvességtől áradó lények. De a tárgyra! 9 óra tájban gyülekezett a közönség a megyehu­szárok díszsorán keresztül a megyeháznak ez alkalomra a megye és az ország címerével ékített termébe. A hölgyek belépésnél a megyének címerét kapták táncrend gyanánt a megye színeit viselő zsinórzaton, '/jlO óra tájban kerekedett tel a frakkos vagy uniformisos férfiak karjain az ílluziós vagy nem illúziód selyem, vagy bársony ruhás hölgyek szédítő forgatagja. A legádázabb nőgyűlölő is kórusban zengné ilyenkor az arabs költővel. Nincs okosabb. Lehető gyakorta Nézz szép lány szemébe. Okosabb nincs irva A sorsnak könyvébe. Majd utóbb kezdetét vette a tiporzékolós csárdás, a melyet — a francia négyesek és körtáncak leszámí­tásával — a mulatság egész éjjel uralt. A nőválasznál jelvényül egyszerű sárgás-kékes cso­kor szolgált. A nőválasz után a férfiak táncosnőiketíszép virág­csokrokkal lepték meg. Hogy micsoda kedv uralkodott a mulatságon : ennek jelleinzéseül álljon itt annyi, hogy a mulatság nem a hagyományos kivilágos kivirradtig, hanem reggeli 9 szóval kilencóráig tartott. Ekkor záródott be a mulatság, a hol a megye ugyan kitett magáért. Kedves Szerkesztő Ur ! Mindenesetre csodálni fogja, hogy ily előzmények után mért nem csaptam fel egészen municipálistának ?! Nos megsúgom ! Hogy teljesen meg nem tértem: ennek oka az állami hatalmat képviselő főispán ur őméltósága. Ha a megye összetoborzotta, ő meg összetartotta a híveket. .<>•• Összetartotta jó kedvben és rózsás hangulatban. A jelenlevő hölgyek következő né vsorának össze­összeállításánál természetesen a teljesség principiutna volt iráuyadó. Egyik talán fényesebb, mási k talán kevésbé fényes, de mindnyájan egyforma kiegészítő csillagai vol­tak annak a firmamentumnak, a mely ez éjszaka reánk terítette tündérszerü fátyolát. — „Be kell vallanom, hogy az első pillanatban a boszú gondolata villant meg agyamban. Higgadt meg­fontolás után azonban el kellett ismernem, hogy önma­gamban rejlett ezen viszonyok következetes alakulása, melyért önszeretetem elvakuliságában az embereket, sorsomat, sőt a jó Istent is vádoltam inkább, sem mint saját érdemeim létezésén kétkedni mertem volna. — „Ön csalódott tehát s nem vádolja szerencsét­lenségének okozóját, — ha erre képes — doktor, való­ban ritka önzetlen szívvel kell bírnia. — „Es azon meggyőződéssel — asszonyom, hogy t. i. ha szerencsésebb valaki, mint ón, annak bizonyára több érdeme is van rá, mint nekem." — „Ej doktor, doktor!" — szólt az elnökné Üdot az ujjával tréfásan megfenyegetve. — Ont a csalódás ; még nem gyógyította ki szerelme lázbajából." — „Igaza van jó nagysád", — feleli az orvos sóhajtva — „Jobban szeretek, mint valaha!" Néhány éltesebb hölgy közeledett, s félbesza­kítá e párbeszédet, melyet Mimy szívesen tovább is elhallgatott volna. A hölgyek azonban megismerve So­mossnét, közös sétára szólíták fel az újból kezdetét vett tánc végeztéig. Somossné szívesen beleegyezett, legyezőjével búcsút intve Udónak. — „Isten önnel — doktor úr! — Ha leányommal véletlenül találkoznék, mondja meg neki kérem, hogy keressen fel. Eél óra múlva távozunk!" — — — Údo egyedül volt. Leült a lugas előtti támlányra — vagy is inkább lehanyatlott rá, az elnökné utolsó szavai­nak fájó hatása alatt. — „Félóra múlva tehát . .!" — sóhajtá kínosan.— „Még csak néhány perc az elválásig — és én oly őrült vagyok, még mindig reményleni . . . Pedig értem nem tesz csodát az Isten . . I" Ebben a pillanatban a lugas felől zokogás szerű sóhaj lebbent el Udo füle mellett, mint egy gyöng éd éji fuvalom . . . — „Mimi! imádott leánykám — Isten veled 1" . . De már akkor két meleg, gyöngéd női kar fouó­dott egyszerre szorosan Udo nyaka köré. — „Te kedves! Te édes! Te jó Udorn : szeretlek !" — „Szent isten !" — suttogja az orvos kábultan.— „Álom-e ez, vagy hallucinatio ? !" — „Hát csak én volnék: —a te szerető Mimikéd" — rebegi a leányka Udo mellé simulva, a ki szerelem ittasan zárta karjai közé. — „S mindezt most adod nekem, nagy ég, midőn néhány rövid pillanat múlva ismét el kell veszítenem! .. Ali ! de nem panaszkodom. Nyomorult voltam még az imént s im boldoggá, gazdaggá tettél imádott leánykám egyetlen egy szavaddal." — „Élvezzük tehát boldogságunkat minden fájó gondolat nélkül Udo. Kevés időnk vau" —• szól Mimy elborultan — „Hátha nem térsz vissza onnét, hol a halált osztogatják?" —> „Szerelmed megvéd — elkísér. Az lesz őrző angyalom nehéz kötelességeim teljesítésénél." Mimy szőke fejecskéjét Udo hatalmas mellére nyugtatva, csendesen zokogott. Udo is úgy érezte, hogy határtalan boldogsága közepett közelebb van a könyezéshez, mint mikor sze­rencsétlennek érezte magát és elhagyatott volt. Mimy kebléről a rózsa tőidre hullott, — ugyanaz a rózsa volt, melyet az est tolyamáu táncközben elejtett, s melyet Udo fölvévén, neki hideg bókkal visszanyújtott. Most sietett öleléseik ezen szövetséges társát egy reá leheli csókkal békiteni ki a vele elkövetett méitat­lanságért s összekulcsolt kezekkel szépen könyörgött Miminek, hogy engedje meg magával viunie e rózsát : — „Keblemen fogom viselni, hogy talizmánom legyen, mely megvéd." — „Mivel olyan jó helyet ajáulsz neki, melyet magam is irigyelni togok tőle, — tehát legyen a tied. Hanem egy feltétel alatt, Üdo! S ezt azeutül meg kell Ígérned." — „Térdre bocsátkozva lesem óhajtásodat! Hadd hallanom." Udo féitérdre ereszkedett s Mimy felhasználta az alkalmat, lábújjhegyre való ágaskodás nélkül néhány csókkal toldani meg a már adottak számát. Aztáu ünne­pélyes komolysággal monda: -- „Feltételem s kérésem tehát az, hogy eljegyzésünk kettőnk szent és mély titka maradjon mindaddig, inig Bosniából visszatérsz. Szeretette­immel, kik boldogságomért aggódnak, a meglepetés örömét szeretuém közölni csupán ; míg há már most tudatom velők titkunkat, annak csak aggasztó körül­ményeit fogják szem előtt tartani. Azt akarnám, hogy sejtelmük se legyen arról, ami kedélyem látszólagos nyugalma alatt lappang. — „Te önzetlen jó angyal!" szólt Udo boldogan.— „Akaratod teljesülni fog — és őszintén bevallom, talál­kozik az enyémmel is. — Eljegyzésünk kihirdetését jó lesz elhalasztanunk, sőt tartozunk vele Honórnak irán­tad táplált boldogtalan szerelme iránti gyöngédségből." — „ \zouban ne aggódjál miatta szerfölött" — folytatá — miután Mimy sugárzó arcán egy pillanatnyi elborulás mutatkozott Honór nevének említésénél. — „Nem kétkedem jelenlegi érzelmeinek valódiságán, — de rosszúl ismerném szegény jó pajtásomat, ha félteném, hogy ezt a csalódását nehezebben fogná kilábolni, mint az eddigieket." A szerelmesek aztán egy ideig még beszélgettek Honórról majd tréfálva, majd sajuálkozva felette, de csakhamar feledékenységbe merült az is, mint minden, a mi a jelen gyönyörével nem volt összefüggésben. — — — Hogy milyen volt elválásuk? Szomorú, megrendítő, mint a nap leáldozása, mely után elsötétül, fellegekbe borúi az ég s következik a hosszú, sötét éjszaka, vihart rejtegetve, rémeket idézve. De amint az éj sötétsége kevésbbé rémesnek tűnik fel előttünk a reggel bekövötkezésének biztos tudatával : úgy az elválás fájdalma is enyhül a viszontlátás remé­nyével és elviselhetővé lesz, amit elviselhetetlennek hit­lünk eleinte. (Folyt, küv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom