Zalamegye, 1893 (12.évfolyam, 1-26. szám)

1893-04-23 / 17. szám

XII. évfolyam. Zala-Eger szeg, 1893. április 23. 17. szám. 1L I A lap szellemi ós anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket nei t kezek dunk el. csak isméit kezektől fogaö i,ki n\r \ t 3 SS Kéziratokat nem küldünk vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zala-egerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Takarékpénztár vagy hitelszövetkezet? A helybeli takarékpénztár oly páratlan üzleti forgalmat mutat fel, hogy mellette még egy ilynemíí pénzintézet nemcsak megélhet, hanem virágozhat is. És minthogy reméljük — a köz- és saját érdekükben — hogy a megalakult, két új takarékpénztár egyesülni fog, egy új, szintén egészséges alapokon nyugvó takarékpénztárra van kilátásunk. Bizva a vezetőknek a közjó iránt tanúsított buzgolkodásában és a szolid versenyben, a melyet a két intézet kitejteni képes, helyi hitelviszonyainknak javulását várhatjuk. De épen azért, nehogy a hitelt igénylők bajaira alkalmazott ez a kis gyógyító ír eltereljen bennünket a baj gyökeres orvoslásától: időszerű lesz arra figyelmeztetni, hogy ez által a kis gazdák közönségének, mely itt szóba jöhet, érdekei távolról sem lesznek kielégítve. A takarékpénztár részvénytársaságokat természetes, hogy némileg mindig egyéni, a részvényesek érdekei vezetik ; mondjuk, kell is, hogy vezessék. Azért kamatláb leszállítást csakis a törvény vagy a verseny kényszerűsége alatt tesznek. Verseny pedig — tudjuk — nálunk nincs, vagy ha van, az parányi. De vegyük azt, hogy csupán a legméltányosabb tekintetek vezérlik is a társaságokat, akkor is a kamatláb leszállításnak egyéb akadályai vannak. Ott van mindjárt az üzemmel járó költség, amely annál nagyobb, minél kisebb hitelszükségleteket elégít ki az illető intézet. Ott van az üzleti kockázat, mely annál nagyobb, minél külterjesebb valamely intézet forgalma. A központból nemcsak az egyes gazdák hitelképességét lehet bajosan ellenőrizni, hanem az egyes váltók valódiságát is. Nálunk még eddig, hála népünk jóravalóságának s tegyük hozzá, a pénzintézetek vezetői éberségének, váltóhamisítások ugyan nem igen fordulnak elő. De más vidékeken a hamis váltók gyárilag termeltetnek. A „Zalamegye" tárcája. „

mii i 1 - 'mi

m ii- •• i 1

1 Megbüntetem az atyák vétkét gyermekeikben. — Elbeszélés. — Irta : Fodor Gusztáv. (Folyt, és vége.) II. K. Elek dúsgazdag szülők gyermeke volt. Anyját korán elveszíté, talán nem is ismerte. Atyja zsugori, pénzsóvár ember volt. A Balaton mentén messze terjedő töldjei voltak, melyek mélyen benyúltak Zala és Veszprém megyékbe. A jól művelt földek bő aratást nyújtottak, mert habár K. uram mindenben a túlságig gazdálkodott, töldjei művelésére semmi kiadást sem sokalt. Volt is látszatja a láradságnak 1 A befektetett tőke szépen jövödelmezett. liitka szerencséje volt, hogy elemi csapások soha sem érték. Kedvezett neki mindig az időjárás is, mintha minden kívánsága szerint történt volna. Pedig elég súlyos teher nyomta bűnös lelkét. K. uram semmi másban, csak földjei és szőlőskertjeiben, ökrei-, lovai, juhai- és sertéseiben lelte egyedüli örömét, elhanyagolván áldott jóságú, szerető, gondos teleségét, a ki már a mézes hetekben agyonsirta magát és akit már a második év végén halálba kergetett. Elhanyagolta egyetlen fiát is, akinek neveltetésével mit sem törődött. Elek a gondos anyai őrizet és gyengéd szeretet nélkül nőtt fel minden oktatás nélkül; 18 éves korában még a saját nevét sem tudta tisztességesen leirní. Hanem egy nevet hamar bejegyzett szivének mélyébe és e név onnan soha többé kitörülhető nem volt. Nagy kedvelője volt a halászat és vadászatnak. A csintalan gyereklegény a mint egyszer a tihauyi rév körül vadászott, egy általa még az ideig soha nem látott nemes vadat pillantott meg egy révészleány képében, akinek csodás szépsége egészen elbűvölte. Azóta mindennap ott vadászgatott a | I A-i az alakulat, "a melynél ezen hátrányok nem, vagy csak kevésbbé érvényesülnek : a szövetkezeti forma. A többség érdekeivel elle ikező érdekű s a felett dominálni tudó kisebbség : a részvényesek kisebbsége, itt nincs. Az üzleti költség, minthogy hivatalnokai és vezetői csak kis mértékben vannak igénybe véve s ezek dolgaikat mellékesen elvégezhetik, ha erős, tevékeny közérzület van, vagy épen semmi, vagv alig számbavehető. A kockázat pedig, mivel "a helybeliek egyik a másikát, különösen vagyoni viszonyait és hitelképességét illetőleg nagyon jól ismerik, de még jobban fogják ismerni, íía szolidáris viszonyban lesznek, mondhatni, hogy semmi. És ép ez a körülmény, hogy az érdekeltek egymást teljesen ismerik, egy másik nagy előnyt ad a szövetkezetnek a részvénytársaság felett. A pénznek bősége s vele járó olcsósága a gazdákat nagyobb költekezésre, merészebb spekulációkra csábítja. Ezt ellenőrizni s megakadályozni a központból egyáltalán nem lehet Hanem igenis az az üzlettárs, aki tudja, hogy mire fogja fordítani társa a kölcsönt s a ki e mellett érdekelve is van, mert társáért felelős, ez meg fogja akadályozni a könnyelmű adósságcsinálást. De hogy állunk a betevőkkel, a takarékossági szellem előmozdítása tekintetében? Látjuk, hogy intézeteink most, midőn 8 százalékot szednek a kölcsönök után, a betevőknek 4—5 százalékot fizetnek. Es azért nem kell épen gondolni, hogy ez csak azért van, mert méltánytalanság követtetik el a betevővel, hogy annak a pénzen nyerészkednek Egy éléuk forgalmú, erős váltótárcával bíró takarékpénztárnak alig van szüksége betételekre. Az alaptőke is elég. Néhány éve történt, hogy a helybeli takarékpénztár ráfizetett a beteteleire. Mit fog tehát fizethetni a takarékpénztár a betétek után, ha a kamatláb 5, vagy annál kevesebb is lesz. Akkor ez a név : „takarékpénztár" lucus a non lucendo elnevezéssé válik. Ellenben a szövetkezet, a hol a nyereség nem a részvényes s a betevők közt, hanem tisztán ezek közt oszlik meg, még mindig elég vonzó erővel bir a szegényebb emberekre, hogy filléreiket összegyűjtsék. Mindezekből összeállíthatjuk a két intézménynek előnyét egymás felett, tekintettel a nagyközönség érdekeire. Az egyik által jobban a nagyobb tőkék gyakorolják felszívó erejüket, mig a másiknál a kölcsönös támogatás által a kisebb tőkék gyarapodása mozdíttatik elő. Ez utóbbi pedig egy jelentőségű a köznép gyorsabb vagyonosodásával, a sociáiis ellentétek elsimulásával, a minek ismét üdvös társadalmi és politikai hatását fejtegetni fölösleges. Természetes azonban, hogy ezt a szövetkezeti eszmét, nálunk, egyéni vagy társadalmi uton, nem reméljük keresztül vihetőnek, mert hiányzik a megvalósításához szükséges ugy anyagi, valamint a közérzülettől áthatott értelmi erőnk. Ezt a szükségletnek megfelelőleg rendezni nagyobb közösség: megye, főkép pedig az állam van hivatva, a mely utóbbinak égető szüksége a hitelügyet rendezni, ha egyébért nem is, már azért is, hogy jövedelmeinek egyenletes befolyását biztosítsa. uj. stráasz Sándor dr. Alispáni jeleutés. Csertán Károly alispánnak a törvényhatóság állapotáról és a közigazgatási hivatalos ügyvitel körében tett intézkedésekről szóló részletes jelentése, mely a mult év szeptember 1 tői ezen évi március hó végóig terjedő időszakot foglalja magában, kinyomattatváu, a törvényhatósági bizottság tagjainak megküldetett. A terjedelmes jelentés nyomán a közigazgatás egyes ágaiban felmerült események képét a következőkben adjuk: Közegészségügy. A közegészségi állapot többszörösen változó képet mutatott, sot egy ugyanazon időben is a megye legnagyobb részében kielégítő, sőt több helyen teljesen kedvező volt; egyes vidékeken a megbetegülések nagyobb száma és a kóresetekuek súlyosabb lefolyása miatt kevésbbé volt kielégítő; a leteuyei, Csáktornyái, szent-gróthi járásokban és Zala-Egerszegen a betegforgalom a rendes arányt nem ritkán túlhaladta J különösen megjegyzendő, hogy az igazi téli hónapokban (december- és januárban) fordult elő legkevesebb megbetegedés tihanyi rév körül s mennél többször járta meg azt az utat, annál biztosabbra fogta fegyverét. Egy két napig csak futott, menekült előle a teiüzött, megriadt kis leány, míg utoljára önkényt esett a tőrbe. Előbb szóba álltak, majd beszélgettek s később forró ölelés között vallottak egymásnak örök hűséget. A legény rabja lett a tüzes szemű leánynak s esténkint sietett őt felkeresni. * Múltak az évek, kikeletre újra enyészet jött, csak Elek szerelme maradt meg örökzölden. Forrón szerette Borcsáját, s mert még akkor is imádta, mikor végzete már más nőhöz fűzte : új otthonában, családi körében vétkes szerelme annál lángolóbbá lett. III. Mikor a szép, deli Eleket atyjának ezresei már a katonasoron is végig vittek es elérte nagykorúságát, egy szép napon igy szólt hozzá édes atyja: „Fiam, eléggé benőtt már a fejed lágya, hogy pár komoly szót is szólhassak hozzád. Lásd, az évek amily gyorsan jönnek, oly gyorsan szállnak is tova és azok szaporodtával bizony testünk is elveszíti rugékonyságát, arcunk meg az iideségét. Bajos dolog ez ügyben a hosszas tárgyalás, azért röviden akarok veled végezni. Akarom, hogy megnő sülj . . . Es hogy a hosszas kereséstől is megkíméljelek, iine már találtam is hozzud méltó leányt. Ifjúkori barátom, H. nyugalmazott tábornagy szép leánya, a szende és kedves Ilona hajlandó is feleségeddé lenni. Tegnap leánynézőbe voltam náluk és mondhatom : szénád a legjobb rendben van. Azért tehát édes fiam, —jaj mennyire megrázkódott a szegény legény e megszólításra, mert ilyenhez ez ideig nem szokott atyja részéről, — inoudom, öltsd magadra ünneplő ruhádat, fogasd be azt a négy sárgát, tegnap hozattam be a ménesből és a mai nap legyen kézfogód ünnepnapja.

1' „No, de, minek állsz itt olyan inozdulatlanúl ? Vagy talán nincs Ínyedre választásom? Hm! mi?! . . . Avagy talán, izé ? . . . Takarodjál : én akarom! . . , és ellenszegülést nem tűrök. Elek szó nélkül hagyta oda atyja szobáját és saját szobájába menve, ágyára vetette magát és megeredtek könnyei. Rövid időre atyja lépett a szobába s meglátván az ágyon fekvő fiút, mérgesen rivalt rá, hogy, talán csak tollasan nem akarsz háztüznézui menni! . . . „Majd holnap, kedves atyám. Nagy főfájás kínoz tegnap óta, beláthatod, hogy ilyen dúlt arccal nem léphetek senki leánya elé." Es az nap elhalasztották a látogatást. Egy nappal meghosszabbították annak a szegény Borosának az életét. * A kézfogót a legnagyobb csendben, családias estebéd mellett tartották meg; ezt követte rövid időre a mennyegző is. Elek színlelt boldogsággal vitte haza szép nejét és következtek a boldogtalan együttlét keserves napjai. Neje teljes odaadással szerette férjét, kit balvégzete csak azért adott oldala mellé, hogy boldogtalan ifjú életét gyors enyészet rombolja szét. Együttlétük első szaka látszólag boldog volt. A férj küzdött lelke és szive rohamaival; megbarátkozni akart családi tűzhelyével, száműzni szivéből azt „a másik képet." Lehetetlen volt! Mennél inkább foglalkozott nejével, annál hevesebben vert szive azért „a másikért." Hej, pedig ezt a belső harcot mily könnyű leolvasni bárkinek is az arcáról! Legkönnyebben jut annak nyomára egy szerető nő. S mennél többet kérdezte binlakodása felől, annál hallgatagabb, annál mogorvább, magábá zárkozottabb lett a férj. Elérkezett az az idő is, melyben az egymást igazán szerető hitvesek házaséletük legszebb, legörömteltebb napjait élvezik. Egy szép reggelre gyerineksirásra ébredt a házaspár. Es még ez a gólya-ajándék sem birta a férjjel nejét megszerettetni! . . . Ragyogó arccal, örömkönnyekkel szemeiben, nyújtja a nő férje elé gyermekét s kitárja karjait, hogy Mai szamunkhoz fel iv melléklet van csatolva.