Zalamegye, 1893 (12.évfolyam, 1-26. szám)

1893-04-09 / 15. szám

XII. évfolyam. Zahi-Egerszeg, 1893. április 9. 15. szám. társadalmi, kozművelodssi ss gazdászati hetilap. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zala-egerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. A két új takarékpénztár fúziójáról. A közvélemény hatása alatt irjnk e sorokat, amely közvélemény a megalakult két új takarékpénztár egybeolvasztását mintegy hangosan követeli. Nem képezheti vitatkozás tárgyát, hogy a létező zala-egerszegi takarékpénztár és a vaszalai takarékpénztár zala-egerszegi fióktelepe mellett városunkban egy új pénzintézet létesítése már évek óta nemcsak a célszerűség szempontjából, hanem a közszükséglet tekintetében is kivánatos volt. Azonban ; létesülésnek gátat vetett a kezdeményezés hiánya, míg a mult hó 19-én egész váratlanúl városunk közönsége arra ébredett, hogy egyesek „Zalamegyei központi takarékpénztár részvénytársaság" cime alatt egy részvénytársaságot alakítanak és erre nézve az aláirási felhívást a részvények jegyzése végett kibocsátották. A jegyzés sikere az alapítókat már csak rí/i rt is meglephette ; mert míg ők kibocsátott tervezetükben a jegyzésre majdnem egy egész havi időt tűztek ki: addig három nap alatt oly nagymérvű túljegyzés történt, liogy kénytelenek voltak március 21-én este a jegyzést lezárni. E sikeren azonban épen nem csodálkozhatunk; mert a közönség a takarékpénztári részvényt olyannak tekinti, amely ;gy-két kezdő év elmultával a részvényesek zsebébe dús évi osztalékot juttat s így kiki iparkodik részvényhez jutni. Hogy az alapítók a megfelelő körültekintéssel szervezkedtek-e s létszámuk megállapításánál figyelemmel voltak-e arra, hogy városunkban mindazok, akik úgy társadalmi állásuknál, valamint anyagi viszonyaiknál fogva talán joggal elvárhatták volna, hogy egy ily fontos intézmény létesítésénél ők is figyelembe vétessenek : erről — meghaladott dolog levén — már csak azért sem vitatkozhatunk, nehogy bárki is azt vethesse szemünkre, hogy tollúnkat személyes érdek vezérli. A felvetett kérdés megvitatását tehát egy

Tszerüen mellőzve, mondjuk inkább, hogy azon régi elv kifolyásakép, mely szerint minden actió reactiót illetve ellenactiót szül : egyesek nyomban megindították a mozgalmat egy másik t. i. „Zalamegyei takarékpénztár

4' részvénytársaság alakítása érdemében, hasotdó sikerrel s a kitűzött kétszer 21 óra alatt szintén túljegyzés jött létre s a részvényeket, alájegyzőknek nem kis boszuságára a részvények szétosztásánál itt is reparlatiónak helye állott be. Mikor mind két társaság kitűzte alakuló közgyűlésének idejét: már ekkor úgy a részvényesek, mint az alapítók körében mindkét társaság részéről felmerült a kérdés : nem lenne-e céli rányos a két társaságot egyesíteni ? Az alapítók körében azonban ama nézet emelkedett túlsúlyra, hogy az alapítók az általuk kibocsátott tervezet és aláírási ív folytán a részvények alájegyzőivel szemben obligóban vannak, amelyből a társaság megalakulásával, a telmentvény megnyerésével jönnek ki s a megalakult két társaság lehet tulajdonkép jogosult az egyesülés kimondására s oly irányban való keresztülvitelére, amely mindkét felnek igéuyeit kielégítheti. Megalakulván most már mindkét társaság, e két társaság, mint jogi személy, kétségkivül illetékes az egyesülés módozatainak nemcsak tüzetes megtárgyalására, hanem annak keresztülvitelére is már csak azért is; mert mind két intézetnek az alakuló közgyűlés által elfogadott alapszabályai megengedik az egyesülést más, hason irányban működő pénzintézettel. Kérdés lehet az, váljon az egyesülés megvalósítható-e ? Mi minden habozás nélkül azt felelhetjük e felvetett kérdésre, hogy igen. Megvalósítható a két társaság egyesítése akár a részvényesek, akár az alapítók érdekeinek szem elolt tartása mellett vizsgáljuk a kérdés megoldását. A részvényesek érdekeiről kell első sorban szólnunk ; mivel akár számukat, akár az általuk képviselt részvények számát veszszük figyelembe, mindkét intézetnél ők képviselik a többséget és így illő, hogy első vonalban az ő érdekeik vétessenek figyelembe. A részvényesek egyik fő érdeke — felfogásunk szerint — az lehet, hogy a repartatio folytán az egyes intézeteknél kapott részvényeik birtokában megmaradhassanak. Ezt pedig igen könnyen elérhetjük, ha a „Zalamegyei takarékpénztár" 400 db. 100 frtos részvénye mellé a „Zalamegyei központi takarékpénztár" 200 darab részvényét veszszük, csupán azzal a különbséggel, hogy ez utóbbiak — a tervezettől eltérőleg — nem 200 forintosak, hanem 1U0 forintosak lennének, aminek folytán a részvényesek itt 200 forint helyett részvényenként csak 100 forintot tartoznának lefizetni, ami azonban reájuk nézve nem teher, hanem tulajdonképen könnyebbség lenne s így az egybeolvadott pénzintézet 60.000 forint alaptőkével indulna meg s ezt 600 darab 100 forintos résavény képviselné. Látszólagos vesztesége lenne a részvényesnek, hogy egyik felől a 200, másik felől a 400 darab részvénynyel szemben egyesülés esetén 600 darab részvény lenne és igy az évi tiszta jövödelem több részvényes közt oszolván meg, egyre-egyre kevesebb évi osztalék esnék. Ez ellenvetéssel szemben azonban felhozzuk, hogy az egyesülés folytán közösen megmenekülünk legkevesebb évi 3000 forint regie költségtől, ami már magában a 60.000 forint közös alaptőkének kerek 5%-át képviseli s igy ez tiszta nyereség lenne. De kárpótolva lennénk még más részről is. Ugyanis, míg a szétválasztás mellett mindegyik azon pénzintézet érdekeinek szolgálatában áll, ahol részvényes s így az üzletek a két intézet között megoszolván, az évi tiszta jövödelem is okvetlenül kevesebb lesz : addig az egyesülés folytán a két intézet részvényesei összesített erővel a közös társaság érdekeinek előmozdításán fognak fáradozni úgy, hogy az egyesült társaság okvetlenül oly forgalmat mutathat fel, mint szétváltan maradva, a két külön álló társaság együttvéve, mivel az egyesítéssel a két különálló társaság összes érdekkörei is egyesülnének. A „Zalamegye" tárcája. A bunda. Irta : Payer Jenő. Furcsa história ez, kérem szeretettel. Még ma is töpreDgnek rajta a gerodszegiek. Jaáki Sándor elutazott karácsonkor átkozottul komisz időben és bundában. Harmadnap vissza jött és most törvénybe kérik a bundának személyleirását és igazolását .Jaáki Sándorhoz tartozandóságának. Affölött töprengnek Gerődszegen, hogy miképen került törvény elé a bunda? Mert, hogy miért utazott Jaáki Sándor, az Írástudó úgyis kitalálja, ha megnézi aláírását a népbanknál, vagy akár a vén Mózsi zsidónál, aki szintén őriz belőlük néhány példányt, mint drága ereklyét. Aláírásában: kis és nagy görcsönyi Jaáki Sándor, benne van az utazásának lélektani oka. A Góthai Almanachban sok szép név van de talán egyet sem lehet így írni; meglátszik ezen, hogy tulajdonosa minden betű fölé szeretne legalább egy-egy öt águ koronát rajzolni. Mi csűrés-csavarás, dolga" bizony Jaáki uramnak sem Gerődszegen, sem Vakolán nem volt, de voltak erősen kifejlődött arisztokratikus hajlamai. A közlekedés szünetelt egész Dunántúl. Mikor a kökényes-kurgyai vonal szabaddá lett, Gerődszegről indult az első vonat. Az állomás főnök egész személyzetét mozgósította; jártak házról házra pasast fogni. Hiába! Hátha jól megfizetnek, fölül-e valaki? Soha kedvezőbb alkalom nem kínálkozott még embernek, akinek arisztokratikus hajlamai vannak, extra zúg ellen ben nem áll mindig rendelkezésére. Nem is volt olyan ember Jaáki uram, a ki a sült galambot elhessegeti. Pillanatig sem késett, kapta táskáját és buudáját, csak épen sáros kordovány csizmáit bujtatta fényes kalucsnikba. Lefoglalt egy kocsit podgyásza számára, abban helyezte el kézitáskáját; egy másikat megtett szalonkocsinak s kényelmesen elhelyezkedett annak ablakánál. A vonat kirobogott. A mozdony egyhangú zakatolásával ördögi hangversenyre kelt a süvöltő szél, recsegtek az ablakok. Közel — távolban fák, bokrok fehér terhük alatt roskadoztak s a kocsi ablakából tekintve, őrült sebességgel rohantak tovább. Órák jártányira nem tünt elő élőlény, mindenütt csak a szürke semmiség. Jaáki Sándor gondosabban burkolta maga köré bundáját és áldá a gondviselést, mely fűtött vasúti kocsiba vele hozatta. Hja! tempóra mutantur, megváltóztak a viszonyok nagyon ! Lám a társadalmi életben egykor a fináncot tartották fölöslegesnek s ma már jó Wekerle odáig vitte a dolgot, hogy végrehajtó nélkül sem élhetne holtig nyugodtan az ember. Ilencsén vége szakadt a fejedelmi utazásnak. Különös népség az a hencsei: alig állt meg a vonat, már fölkapaszkodtak : egy barát, egy huszár és végül egy hölgyecske. Takaros teremtés volt, tejét kendőbe burkolta, onnan ragyogott elő két fekete szem s gömbölyű, barna arca, melyre a hideg festett rózsákat; hóban kellett gázolnia — hitet mernék rá tenni, hogy csak ezért fogta föl oldalt ruháit; formás lábacskái, melyek így előkandikáltak, valósággal lázba hozhattak minden férfi szivet. Nem csak a huszár, de az igazi gavallér is kész tüzbe-pokolba menni szép asszonyért, főképen pedig ha ez a pokol egy podgyászkocsira degradált harmad osztályú. Az ismerkedés egy kicsit nehezen inéit. A vonat már a tekenyei halmok között haladt s ők ínég egy lépéssel sem voltak előbbre. Különös is volna, ha zord időben a fagyos közöny gyorsabban melegednék fel. Az ismerkedés valódi akadálya mégis csak az volt, hogy őrmester Pityókos, mintha napiparancsban kapott volna megbízást, a padon végig nyújtózva, őrködött s figyelt a szép asszony minden mozdulatára; páter Hilárius pedig folyton filozófiával traktáita Jaáki Sándort. Boszankodott is ez s pokolba kívánta mind a kettőt. A jámbor barátot hagyta el először is a türelem. A Jaáki által odavetett vastag ostobaságok ellen hevesen tiilippikázott s elragadtatásában talpas eszközeit érintkezésbe ho^ta Pityókos oldalbordáival, mire fölébredt abban a szunyadó oroszlán és imádságba foglalta mindazokat, akik fogyatékos virgoniájának létezésére valaha befolytak. Hilárius atya szent borzalommal hányta magára a kereszteket s előkapta bibliáját — a harminckét leveliit és egy üveg jófajta koppányit engesztelő áldozatul. Miattuk akár fölfordulhatott volna a világ. Jaáki közeledett a hölgy felé. — Kisasszony, miután itt az urakra nézve megszülnünk létezni, engedje, hogy mellette foglaljak helyet, és lábaihoz rakjam hódolatomat. — Teljesen fölösleges uram, az előbbi ellen azonban nincs kifogásom. Jaákinak elég volt egyelőre ennyi, hogy szabaddá eressze féktelen szenvedélyének mioden ördögét. — Imádom a pillanattól kezdve, melyben e kocsi lépcsőjére tette lábacskáit. Lsnne bár utazásunk olyau végtelen, mint aminő szerelmein. Ugy látszik uram, ön gőzzel dolgozik és főleg frázisokat gyárt. Nagyon mullaUatnak, folytassa kérem. — Gúnyolódik? Higyje el édesem, az igaz szerelemnek pillanat a szülője; önt látni s megszeretni lehet, ömlengett Jaáki és ajkaihoz emelé a hölgy kezét. — Ha úgy volna is, biztosítom, hogy utunk nagyon ' rövid lesz és elválik azután örökre. Mai számunkhoz fél iv melléklet van csatolva.