Zalamegye, 1893 (12.évfolyam, 1-26. szám)
1893-04-02 / 14. szám
6/8. A sümegvidéki gazdakör 1892. évi november 23 iki ülés jegyzőkönyve és a gazdakör tulajdonát képező gépek és eszközök leltár jegyzéke és érték kimutatása a kör elnöke által beküldetik. Tudomásul szolgál. 7/9. Miniszteri körrendelet a szőlővesszők és használt szőlőkarók szállításának szabályozása iránt, a belföldi forgalomban. Tudomásul vétetik. 8/13. Olvastatik Klierndl Imre egyleti tag indítványa, mely szerint óhajtja, hogy az egyesület lépjen be „a magyar mezőgazdák budapesti szövetkezetébe 1. Minthogy a szövetkezeti szabályzatok most vannak erszágos tárgyalás aiatt s mivel a zalamegyei gazdasági egyesület saját kebelében óhajt szövetkezetet létrehozni, az indítványt érdemlegesen nem intézi el a közgyűlés. 9/14. A Balaton mellék geologiai megvizsgálására az ott meghonosítandó termények, esetleg iparágak életbe léptetésére kiküldött bizottság elnöki tisztségéről, az egyesület által megválasztott Skublics Gyula tagtárs lemondván, ezen bizottság elnökéül a közgyűlés báró Putheáui Géza tag urat választja meg. Erről báró Putheáni Géza és a kiküldött bizottság tagjai végzésileg értesítendők. 10/16. Babos Ármin salomvári lakos és földbirtokos bejelenti az egyesületnél, hogy néhai Tuboly Mihály alapító tag, öreg atyja után járó alapító jogokat a család tagok reá ruházták ; ennek folytán az alapszabályok 6. § a értelmében kéri magát az egyesület alapító tagjai sorába felvenni. A közgyűlés Babos Ármin ura' az egyesület alapító tagjai sorába felveszi, miről végzésileg értesíttetni rendeltetik. 11/20. „A Sümeg és vidéke gazdakör" 1893. évi január hó 2>i án tartott ülésének jegyzőkönyvét beterjeszti, melyben az auya egyesülettől 3U0 frt évi segélyt kér; kéri továbbá az auya egyesületet, hogy eszközölje ki a nmlts. földmivelésügyi miniszternél, hogy a tenyész állatok kedvezményes vasúti szállítáiához szükséges minisz teri igazolványt községi bizonyítvány alapján jövőre a megyei főszolgabíró urak legyenek feljogosítva kiadni, miáltal sokkal gyorsabban és egyszerűbben juthatna a közönség a szükséges szállítási igazolványhoz. Felhívja még az anya egyesület figyelmét az ürgék és hörcsögök rendkívüli elszaporodására és ezek által okozott érzékeny károkra; kéri, hogy ezen kártékony állatok irtása hatóságilag rendeltessék el. Á közgyűlés a kért 300 frt segélyt megadja, ennek kifizetésére pénztárnok urat utasítja ; a tenyész állatok kedvezményes rasuti szállítása iránt, ugy a kártékony állatok irtása végett, az illetékes hatóságoknál a lépéseket az anya egyesület megteszi. A kör jegyzőkönyve pedig az „Értesítődben közzététetik. 12/21. „Nagy-Lengyel vidéki gazdakör" kérvénye, egy államilag segélyezett gyümölcsfa telep létesítése iránt. A közgyűlés a kérvény értelmében felterjesztést intéz a magas minisztériumhoz, amint az már a 4/30. szám alatt bővebben kifejtetett ezen jegyzőkönyvben. 13/22. Zala-Mihály fa község jelentése és állatorvosi bizo nyítvány, a tüdőgümőkóros tenyészbika eladása tárgyában. Tudomásul szolgál. 14/23. Titkár jelentése a belépő tagokról. Az egyesület rendes tagjai sorába felvételre jelentkeztek : Kiss József káloczfai, Kiss Sándor szt.-mihályfai, dr. Bárdio György sümegi, Lázár József szegvári lakó- j sok ; továbbá : Kávás, Keményfa. Dekanovecz, Novakovecz, Domasinecz, Szt.-Mária, Alsó-Mi háló vecz községek, mint testület. Evdijas tagokul: Németh Zsigmond zalaszent gróthi, Darnay Kajetán, Darnay Kálmán sümegi, Kiss Gábor zala-mihályfai lakósok. Örvendetes tudomásul szolgál, részükre a felvételi okmány és az alapszabályok megküidetnek ; felvételükről az első m. ált. bizt. Társaság főügynöksége Nagy Kani zsáu és az egyesületi pénztárnok úr értesítendők. 15/24. Titkár jelenti, hogy az egyesület utján a következő községek kívánnak tenyészbikát beszerezni : ZalaMolnári 1 nyugoti faj, Balatou Füred 2 szilaj, Salomvár 2 nyug., Zala Mihálvta 1 uyug., Nagy-Lengyel 1 nyűg., Alsó-Mihálovecz 1 nyug., Szent-Mária l nyug., MuraCsány 2 nyug., Novakovecz 1 uyug., üomasinecz 2 nyug., Kustyán 1 nyug., Dötyk 1 nyug., Kávás 1 nyug., Keményfa 1 nyug., Dekanovecz 1 nyug., eddig összesen : 17 drb. nyugoti, 2 drb. magyar fajú. Magán tenyésztő csak egy jelentkezett, Szabó Imre pusztakeveczi földbirtokos ur, részére 1 drb nyugoti faj (siementhali) szereztetett be. Tudomásul vétetik. 16 25. „Az országos magyar gazd. egyesület 1 1 az általa szerkesztett és kiadott „Kis Útmutató" cimű munkának egy példányát, mely a műtrágyák okszerű alkalmazásával foglalkozik — megküldi azon kijelentéssel, hogy az egyesület kiváuságára, a közönség részére dij nélkül több példányt is küld. Az egyesület az ajánlatot köszönettel fogadja a 30 példány megküldését kéri. 17/35. Földmivelésügyi miniszter ur körrendelete az általa elrendelt fás és zöld szőlő oltási tanfolyamokról. Közzé teendő az „Ertesítő"-ben. 18/ 40. A tapolczai vincellériskola felügyelő bizottsága, a megye területén ápril hóban mindazon helyeken fásoltási tanfolyamokat szándékozik tartani, a hol az oltásra alkalmas anyag már rendelkezésre áll ; erre vonatkozó átirata az „Értesítőben" közzé teendő. 19/36. A nmlts. földmivelésügyi miniszter ur értesíti az egyesületet, hogy az egyesület által hozzá intézett kérelem folytán utasította a megye területén működő állami állatorvost, hogy az egyesület által községeknél kihelyezett bikákat minden alkalomkor, ha oly községben kiszáll, vizsgálja meg és állapotukról tegyen jelentést az egyesülethez. Helyeslőleg tudomásul vétetik. 20,37. Olvastatik az országos magyar gazdasági egyesület által rendezendő lóvásárra vonatkozó felhivás; annak közzététele az „Értesítőben" elrendeltetik, a vásár látogatására felkéretnek Hertelendy Ferenc és Koller István tagtárs urak. 21/38. A nmlts. földmivelésügyi miniszter az egyesület által 1892. évre vezetett tenyészállat alap számadásait felülvizsgálván, azokat helyeslőleg jóváhagyja. Tudomásul szolgál. 22/39. A földmivelésügyi miniszter ur megküldi az egyesületnek a „Ragadós túdőlob kiirtásáról szóló folyó évi 11 ik törvénycikket" és az ennek végrehajtása tárgyában kiadott utasítást. Tudomásul szolgál. 23 42. „A burgonya vész és az ellene való védekezés" cimű közlemény néhány példányát használat céljából a miniszter ur megküldi. Tudomásul vétetik. ez adta ifjú kezembe a koldusbotot, mit évekig hordoz tam, s ez adja most férfi kezembe az önbecsülés pálmáját. Azon időben, midőn a lelkeket vették és jó diágán fizet ték; mikor egy alázatos görnyedés megalapított jövendő volt: én messze kerültem e vásárt és seuki előtt mésr csak fejemet sem billentettem, hanem álltam egyenes fővel s fáztam és éheztem. Lehetnek ékesebb, nagyobbszerü lantok és tollak, mint az enyém, de szeplőtelenebbek nincsenek, mert soha lantomnak egy húrját, tollamnak egy vonását seiu adtam bérbe senkinek ; énekeltem és irtam azt, mire lelkem istene ösztönzött, lelkem istene pedig a szabadság!" S a szabadság nem is talált volna soha Petőfinél hivatottabb dalnokára. Rajongott érte. imádta a szabadságot, s innen van az a féktelen tüz, majdnem őrjöngő szenvedély szabadságharc dalaiban. Az ő „Talpra magyar"-ja nyitotta meg a forradalom költészetét, mit aztán végig kisért izgató lantjával. Az ő missiója tulajdonkép csak ott kezdődik, mi kor egy erőszakos megrázkódás felébreszté a nemzetet; mikor a szabadság visszaszórta a letépett láncokat lenyűgözőire ; mikor a márciusi nagy napok hullámain egy büszke árboczu hajó emelkedett, s szállt dagadt vitorlákkal előre : a szabadság hajója! Árboca körül ott repkedett egy sirály, melynek vészt, háborút jósló sikol tásai olyanok voltak, „mint mikor a szél belesivít a félre vert harangok zúgásába." Ez a sirály, a vészek és harcok e sirálya : Petőfi volt. Valójában csak itt kezdődik az ő világa; itt elemében van; hisz, soh'se kívánt mást, mint harcban lenni a nagy világgal; küzdeni leggyülöltebb ellenével: a zsar noksággal. Szépen irja Erdélyi : „Tett és szóllott a nemzedék más által, s a lelkek érintkezései, egymásba szakadásai egy nagy folyamát állították ki a kor szellemének, a vélemények országának. S midőn a folyó már túllépte part24/43. Laurencsik Ferenc egyesületi kertész folyamodik az iránt, hogy az egyesület által épített üvegház befektetési tőkéje, azaz ltiöO frt után egyezség szerint általa fizetendő 8"'„ kamatot kegyeskedjék leszállítani, mert első sorban igen sokjába került az üvegháznak növényekkel berendezése, továbbá a tőke kamat egyáltalán le szállván, kéri ezt is 5% ra leszállítani ; ajánlkozik az egyesületi tag uraknak nemesített rózsafákat a gyümölcsfa árába kiszolgálni. A közgyűlés a kamatot 8%-ról 6% ra szállítja le ; mert az üvegház általában évenkint kisebb, nagyobb tatarozásokat is igényel és ezek az egyesület által lesznek fedezendők. Ezen közgyűlési határozat folyamodónak kiadatni reudeltetik. 25/44. Stern Salamon és fia zala-szt.-gróthi bádogos cég köszönő levelet intéz az egyesülethez azért, hogy az általa készített permetezőket, mint különösen kis gazdáknak célszerűét és jutányosát, ajánlotta. Tudomásul szolgál. 26. Szily Dezső tagtárs felhívja az egyesület figyelmét azon visszaélésekre, melyeket egyik, másik cselédtartó földbirtokos, a cselédfogadás törvényhatósági szabályrendelet által meghatározott és kitűzött határnapjának meg nem tartása által, gazdatársai hátrányára és kárára elkövet; kéri az egyesületet, hogy keresse íreg a megye hatóságot, hogy ezen eljárást közegei állal szigorúan ellenőriztesse, esetleg büntesse. Az indítvány elfogadtatik. 27. Ügyvezető elnök felemlíti, hogy az egyesület é.s az első magyar ált. biztosító társaság között 12 évre megkötött és az egyesületi tagok által élvezett biztosítási dij kedvezményre vonatkozó szerződés t. évi junius 22 én lejár; kéri a közgyűlés véleményét a teendő intéz kedésre nézve. A közgyűlés elhatározza, hogy az előkelőbb társu latok szóllíttassanak fel ajánlat tételre f. évi május l-ig, a beérkezett ajánlatok véleményadás végett pedig kiadatnak az e célra kiküldött bizottságnak, mely követ kezőkép alakult: Háczky Kálmán elnök, Bogyay Máié, Koller István, Gyömörey Vince, Szily Dezső, Skublics Jenő, Ivönigmayer János egy. tagok és Orosz Pál egy. titkár. 28. Egyesületi elnök előterjeszti, hogy a létesítendő csikólegelőhöz szükséges területet Bezerédy Lajos páhoki bérgazdaságából a jövő évre meg lehetne szerezni ; ezen évre azonban még nem. A közgyűlés elhatározza, hogy kerestessék meg Kemény Andor ur, váljon nem volna-e hajlandó sárinel léki bérlete területéből már ezen évre csikó legelőt az egyesület rendelkezésére bocsátani ? 29. Skublics Jenő tagtárs úr indítványozza, ho^y az egyesület szerkesszen egy „memorandumot", mely ismételten hívja fel a magas kormány figyelmét az idegen buza beözönlésének mezőgazdaságunkra nagy mértékben káros hatására; kérje annak lehető kot látozását; kérje továbbá a „határidő" játék, mint szintén káros és a tényleges gabona termelés- és kereskedéssel foglalkozók rovására könnyelműen űzött szerencse (hazard) játék nagyon is indokolt megnehezítését. Végül, tekintve a juhtartás mindinkább érezhető jövedelem veszteségét, kegyeskedjék a már kísérletképpen foganatosított fél használását a birkahúsnak, mint éleim' cikknek, a cs. és kir. közös, valamint a magyar kir. honvéd hadseregnél véglegesen lehetővé tenni. Az indítványt a közgyűlés elfogadja. 30/5. 29. Ezután a közgyűlés számos tagja előtt kisérlet tétetett több reudbeli permetező gépekkel, melyek közül, jait, és hullámokat is kezd hányni : ott lehete látni Petőfi Sándort a vészben, hintázva magát, mikép az énekes hattyú a habok halmain, völgyein." Igen! ott volt a morajló hullámokon, s mindig ott, hol legjobban kavargott az örvény ! Á márciusi nagy napok emléke hirdeti a lánglelkü költő lázas tetteit. Ez időbeli költészete tükörként állt a hon előtt, melyről visszasugárzott nemzetünk dicsősége ; visszaragyogott minden legkisebb öröme; de viszont i rásötétlett a honszerelem fájdalma is; bár igaz, hogy ez a tükör mindent: bút, örömet százszorozva vert vissza. Petőfi a forradalom hárfája volt, melyen a szabadság játszott vihar kezekkel szilaj dalokat. . . . . . Ott látjuk hitvese mellett; egyik kezével átöleli, a másikkal lázasan ír, irja a „Talpra magyart". . . . Ott látjuk társai közt; lelkesülten, magaszto san beszélnek a szabadságról. O összefont karokkal jár alá fel; homlokáról nagy napok sejtelme sugárzik ; kezé ben a szabad sajtó első szülötte, a kinyomtatott „Talpra magyar !" — a szabad sajtóé, melyről ők tépték le a láncokat, s ketté törve a cenzor áldástalan vörös irónját, kivették az irodalom hóhérjainak kezéből a pallost. — A költő merész gondolatai nem maradtak ezután már befalazott rabok, hanem, miként Vörösmarty is mondja, „a beteg megzsibbadt gondolat felkelhetett rabágya kő párnáiról." — Hogy mennyit jelentett Petőfinél a szabad sajtó, azt saját szavai mutatják : „Szabad sajtó ! — Ha tudnám, hogy a hazának nem lesz szüksége rám, szi vembe mártanám kardomat s ugy írnám le haldokolva piros véremmel e szavakat, hogy itt álljanak a piros betűk, mint a szabadság hajual sugarai!" . . . . . . Majd ott látjuk tenger nép közepén ; társai közül kiemelkedik, arca kigyúl, szemeiből egy haragos isten villámai lövellnek, s oda kiált a néphez : „Talpra magyar, hí a haza! Itt az idő, most, vaey soha. Rabok legyünk, vagy szabadok ? Ez a kérdés válasszatok !" S mikor a nép felesküszik a szabadságra, fanatikus lelkesedéssel kiáltva : „A magyarok Istenére Esküszünk ! Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk !" arcán túlvilági fény lobog fel, fürtéit hátra vetve, ott áll lángoló tekintettel, mint a szabadság felkent apostala, - szemünk önkénytelen lehunyódik, a nap vakító fényét nem bírja . . . . . . Majd ott látjuk a csatatéren. Félelmet nem ismerve küzd bajtársai sorában a szabadságért; tyrtaeusi dalának visszhangja felrezzen a honvéd szivében : „Mi vesszünk el, ne a haza! Előre!" — S a honvéd üt, vág, rombol sebesülten is. S mikor a tytán harcban mégis egymásután dőlnek romba a hadsorok, s lehanyatlik a harci zászló és a szabadság végsugára vérbe túl: — a csaták dalnokának arcán lelke gyöngye végig csorog; — majd az üvöltő kozák had zaját túlkiáltja, elzengi utolsó dalát lángoló ! lelkének kínjaiban fürösztve meg, — az egy meggyilkolt nemzet „jaj" kiáltása, fájdalmas és rettenetes, mint az utolsó itélet harsonája . . . Egyszer csak a vihar böm bölése ezt is elnyeli; — a rombolás letipor, elsöpör mindent ... A rettenetes vihar utolsót vonaglik, — s vége lesz a harcnak, vége — a szabadságnak, vége — a szabadság dalnokának . . . Ott esett el a harc mezején, ott folyt ki az ifjúi vér szivéből; holt testén át fújó paripák száguldottak a zsarnokság kivívott diadalára . . . Segesvár! Segesvár! — Ha a te hallgató meződ beszélni tudna, oda hivna sirjához bennünket; megmondaná, hol van ő, hol van Petőfi! akit mi oly soká sirattunk, s vártunk vissza, vártunk hiába. A való megijedt önmagától s féltestvérét küldte közénk: a bizonytalanságot; ez csalogatott, ez hitegetett bennünket soká, hogy Petőfi még
