Zalamegye, 1893 (12.évfolyam, 1-26. szám)

1893-05-28 / 22. szám

A zala-egerszegi ügyvédi kamara közgyűlése. A zala-egerszegi ügyvédi kamara évi rendes közgyűlését Szigethy Antal kamarai elnök elnöklete alatt f. hó 20-án tartotta Zala Egerszegen, a kamara hivatalos helyiségében. Elnök a megjelenteket üdvözölvén, az ülést megnyitotta és határozatképesnek nyilvánította. A választmányt és tisztikart a közgyűlésen megválasztani nem lehete tt, mivel részint személyesen, részint irásbelileg beküldött szavazatlappal csak 36 kamarai tag szavazott s igy a választó ujabbi közgyűlés megtartására határnapúi 1893. évi junius hó 28-ának délelőtti 9 órája tüzetett ki. A mult évi közgyűlés jegyzőkönyve felolvastatván, tudomásúl vétetett. A mult évi kamarai működésről szóló jelentés felolvastatván, tudomásul vétetett; egyúttal utasította a a közgyűlés a választmányt, hogy a kamara területén levő minden egyes kir. járásbíróság területéről az ott székelő kamarai tagok közül egyet-egyet megbízzon azzal, hogy az azon kir. járásbíróság területén székelő kamarai tagokat évenként összejövetelre bírja, amely összejövetel alkalmával királyi bíróságuknak a jogszolgáltatás terén való működésére vonatkozó észrevételeiket megállapítván, ezen észrevételeiket a kamara választmányához minden év december 1 ig Írásban beterjeszszék. Előterjesztettek az 189% ik kamarai évre vonatkozó pénztárnoki és titkári számadások, valamint ezen számadásokra vonatkozólag a számvizsgáló bizottságnak, valamint a választmánynak jelentése és indítványa. Az 189y

2-ik kamarai év régén birság pénz volt 1.914 frt 90 kr., az l89

J/

3-ik év folyamán befolyt 10 frt, időközi kamat 87 frt 44 kr., összesen 2.012 frt 24 kr. Bírság pénz követelés volt 189'/

2 ik év végén 1.010 frt, 189

2/

3-ik folyamán kirovatott 110 frt, összesen 1.120 frt, melyből 10 frt lefizettetvén, maradt követelés az év végén 1.110 frt, melyet a 2.012 frt 24 kr, bírságpénzhez hozzáadván, az összes bírságpénz vagyon 3.123 frt 24 krt tesz, melyre nézve a pénztárnok számadása helyesnek találtatott s neki a felmentvény megadatott. Pénztári maradvány volt 189'/

2 ik kamarai év végén 80 frt 69 kr., 189%. év folyamán a régi tagiiletményekből befolyt 546 frt 87 kr., az 189%-ik évi tagilletmény tartozásokból befolyt 1.156 frt, kétes követelésekből 140 frt, felvételi dijakra, hiteles kiadmányokra, előlegekre befolyt i 71 frt 10 kr., összesen 2.094 frt 66 kr., melyből az 189-/

3-ik évi 1.991 frt 57 kr. összes kiadást levonván, pénztári maradvány az 189

2/3 ik év végén 103 frt 09 kr., mely összeget a kamara pénztárnoka készpénzben bemutatta, minélfogva részére a felmentvény megadatott. A 103 frt 09 kr. pénztári maradványhoz a 2.039 frt 80 kr. követelést hozzáadván, összesen 2.142 frt 89 kr. vitetik át vagyonképen a következő évre. A kamarai titkárnak az irodai szükségletek födözése céljából a kamara pénztárából az 189%. év folyamán fölvett 105 frt 71 kr. bevétellel szemben 101 frt 58 kr. igazolt kiadása levén, a 4 frt 13 kr. többlet bevételnek a jövő évi bevételbe való átvitelére utasitta tik s ehhez képest részére a felmentvény megadatott. A kamarai évnek a polgári évvel való összeejtése tárgyában tett választmányi javaslat elfogadtatván, az 1893. évi május 1-től 1893. december végéig terjedő átmeneti időszakra vonatkozólag az összes szükséglet a 2000 frtot kitevő titkári, ügyész: és pénztárnoki hátralék követeléssel együtt 3.408 frt 66

n/

3 krban állapíttatott meg. Ezen szükségletnek részbeni fedezetéül szolgálna a 2.142 frt 89 kr. követelés és készpénz. Mivel azonban a követelés előreláthatólag nem lesz behajtható, az 1893. évi május 1-től 1893. december 31-ig terjedő időre a tagilletmény, tekintettel a jelenleg bejegyezve levő 183 kamarai tagra, fejenként 10 frtban állapíttatott meg, melynek fele május 20-ától számítva 30 nap alatt vagyis junius 20 ig, másik fele része pedig legkésőbb október l-re befizetendő. |J Egyúttal a válaszmány utasíttatott, hogy a kamarai követelések behajtása iránt a lehető szigorral és pedig a késedelmező fizetőkkel szemben még a fegyelmi eljárásnak is igénybevétele mellett járjon el. Az ügyvédek és ügy véd jeleiteknek névsora felöl vastatván, tudomásúl vétetett. Az ügyvédjelelteknek lajtsromát iiletőleg a kamara tagjai felhivatnak, hogy az 1874. évi XXXIV. t.-c. 13. §-a értelmében a náluk joggyakorlaton levő ügyvéd jeleltek re vonatkozólag az événkinti értesítést, valamint a változásokat a hivatkozott törvény által megszabott időben, az eddig elmulasztottakat pedig 30 nap alatt a kamaránál bejelenteni el ne mulaszszák ; mert különben ezen mulasztás az 1874. évi XXXIV. t.-c. 73. § a értelmében megtorlandó kötelességszegésnek fog tekintetni. i két új takarékpénztár rendkívüli közgyűlése. A városunkban legközelebb alakult „Zalamegyei központi takarékpénztár" és „Zalamegyei takarékpénztár" részvénytársaság a -fúzió ügyében hirdetett rendkívüli közgyűlésüket f. hó 24 én tartották meg. A „Zalamegyei központi takarékpénztár" Háczky Kálmán elnök elnöklete alatt d. e. 10 órakor a „Zalamegyei gazdasági egyesület" gyüléstermében, a „Zalamegyei takarékpénztár" pedig Skublics Jenő elnök elnöklete alatt délután 2 órakor a polgári iskola rajztermében. Mindkét gyűlésen a még érvényben levő alapszabályok követelményeinek megfelelő számban voltak jelen a részvényesek úgy, hogy mind két helyen a részvény társaságok elnökei a rendkívüli közgyűlést határozatképesnek nyilvánították. Ezután előterjesztetett ugy az egyik, mint a másik közgyűlésen az illető társaság igazgatóságának jelentése. A két jelentés mindegyike tüzetesen elősorolja az alakulástól fogva történeteket, nevezetesen, hogy f. évi március 18-án a helybeli lakósok közül tizenöten azon meggyőződésből, hogy a helyi és közvetlen vidéki társadalmi és közgazdasági érdekek teljesebb kielégíthetése Zala-Egerszegen, a már eddig volt pénzintézetek mellett még egy takarékpénztár felállítását igényli, „Zalamegyei központi takarékpénztár részvénytársaság" cég alatt 200 frt névértékű 200 drb részvényre és 25 évi tartamra egy új takarékpénztár alapítása céljából tervezetet és aláírási iveket bocsátottak ki. A részvények jegyzése körül a közönség körében oly nagy volt az érdeklődés, hogy az aláírásra kibocsátott részvények pár nap alatt túl voltak jegyezve és az alapítók kénytelenek voltak az aláírásnak a tervezetben április 15-ére kitűzött záridejétől eltekinteni s az aláírási iveket március 22-én lezárni. Az aláírási iveknek a kitűzött záridő előtt történt ezen lezárása azonban egy újabb áramlatot idézett el<? és azt eredményezte, hogy ismét mások, huszonhatan, mint alapítók, „Zalamegyei takarékpénztár részvénytársaság" cég alatt 200 korona értékű 400 drb részvénynyel, 30 évi időtartamra ugyancsak egy takarékpénztár alapítása végett szintén tervezetet és aláírási iveket bocsátottak ki, melyeken a közrebocsátott részvények ép oly rohamosan és rövid idő alatt nemcsak hogy je gyeztettek, de sőt túl is jegyeztettek. Ezen újabb áramlat azonban legkevésbbé sem szolgálhat annak igazolására, mintha Zala-Egerszegen egy második új takarékpénztár felállítása is szükséges volna, hanem csupán abban találja magyarázatát, hogy a ,,Zalamegyei központi takarékpénztár" gyors alakulása folytán ezen részvénytársaságból a helybuli és közel vidéki lakosok közül igen sokan kimaradtak olyanok, akik társadalmi állásuknál és társadalmi érdekeiknél fogva teljes joggal igényelhetik, hogy oly társadalmi érdekkörök létesítésénél, minők a takarékpénztárak, 'szintén részt vehessenek. Csakugyan ezen új áramlat egyáltalán nem bizo nyithatja azt, hogy itt tán még egy új takarékpénztár dik Gyárfi Péter körül s üz szeszélyes játékot hétrétü 11 köpenyével; de ő kutyába sem veszi, feljebb hajtván j gallérját, rohan tovább, a vendégek ne várjanak ő rá. — Szervusz! Hová! az „Aranylyuk"-ba szaladsz? később én is megyek, szervusz! Megállj te! — kiált vissza Nagy Pál uram. — Véletlenül pénz van nálam, nesze ötven forint a feleségem számlájára, hadd- legyen egyszer öröme az asszonynak; de nekem nyugtát adj róla! Od'adom, mert az az élhetetlen Gyárfi örökösen rosszban sántikál s ha megsejti, hopy pénz van a zsebemben, még onnan is kiszíja. Gyárfi megfordult, ugy bámult hosszan a távozó után. Hát megbolondult az öreg, vagy mi lelte ? Ötven forintot ád a felesége számlájára! Nála ugyan egy krajcárnyit sem rendelt soha, megteszi annak az ezer jó fű, I meg a bodzatea is! Gyárfi ki ne szíja?! Meg van! Fischnek szánta a pénzt, a kinek Isten után legtöbbet köszönhet Nagy Pálná asszony is. Igen, szabó számlára kapta. Már ismét elhagyta pápaszemét valahol az öreg. De különben is Fisch és Gyárfi akár két mártott gyertya. No Peti markodban van Kolumbus tojása, próbáld megállítani ! 1 Majd elállott a Iélekzete, ugy rohant az „Aranylyukába. — János! tintát és tollat hamar. Még csak köpenyét sem vetette le, mikor a számlát irta. Ilyent se koncipiált még szabó. — Ha Nagy Pál ur jön, szó nélkül adja át neki ezt az irást, vagy mégis mondja, hogy Fisch úrtól van. János, a laborans, itt most pincemester, tudományos ember lévén, elértette ura szándékát. A kompánia már majdnem teljes számban volt együtt, szólt a nagy nemzeti csöndes, a föl-fölhangzó disharmonikus accordok elsimításán Lujzi buzgólkodott hetedmagával. Epen vacsorához ültek, mikor János a nyugtát Nagy Fái uramnak kézbesítette. Az öreg sokáig kotorászott zsebeiben, valahonnan végre sikerült előkaparnia a bűnös eszközt, megdörzsölte szemeit és nagyokat pis lantva betűzte: „Nyugta ötven azaz ötven forintokról." — Jó, jó, rendben van, beszélhetsz most már Peti fiam! Es Peti olyan dikciót vágott ki a polgári erényekről, hogy Nagy Pál uram is helyeslőleg bólintgatott; szép dolog is az, csak oly átkozott sokba ne kerülne. Megtapogatta zsebeit, vájjon benne van e Fisch nyugtája? — Uraim, emelem poharamat Nagy Pál uramért — végzé Gyárfi beszédét, — a minden szépért és ne mesért lelkesülő polgárra, az igazügy bajnokára és bőkezű pártfogójára, a megalakulandó óvoda egylet legelső alapító tagjára. Mintha vipera csípte volna meg, úgy ugrott föl Nagy Pál uram e szók hallatára. — Ne higyjenek neki kérem szeretettel, hazudik az adta méreg-keverője. Hatalmas éljen zúgott Peti beszédére, Lujzi még hatalmasabb tust zendített rá. Hiába volt Nagy Pál uram minden tiltakozása, túlharsagták ellenvetéseit, senkisem hallgatta s ő nem tudott tisztába jönni a helyzettel. Fürkészőleg tekintgetett Fischre, majd Gyárfira és idegesen babrált zsebeiben, előhúzván az irást, ott meg volt irva: „az óvoda-egylet alapító tagsági díja fejében." — Teringette — fakadt ki, mikor világos lett előtte minden, — Peti fiam ezt jól csináltad, — s mosolygott hozzá fanyaran. Jól esett Nagy Pál uramnak az elismerés meleg sugaraiban sütkérezhetni, még talán magában forralt bosszú tervéről is lemondott. Az estély Pál fordulásának ünnepévé lett. Később az óvoda is fölépült, igy ismét egygyel több ok arra, hogy Klio arany betűkkel vésse be Neszelye történetébe a Gyárfi nevet és melléje az „Aranylyuk" at. felállításának szüksége is forogna fen, mert — bár időközben mind két takarékpénztár megalakult és a helybeli törvényszéknél be is jegyeztetett — már kezdettől fogva mindegyiknek részvényesei meg voltak győződve' arról, hogy e két társaság külön működve, ahelyett, hogy társadalmi és közgazdasági helyes érdeket szolgálna, inkább a társadalmi betegségeket és a közgazdasági bajokat szaporítaná, mig ellenben egyesült erkölcsi és anyagi erővel egy szolid, egészséges, erős alapokon nyugvó, versenyképes oly részvénytársaságot képezne, amely a helyi társadalmi és közgazdasági érdekeket is teljesen kielégítené és aunak folytán, hogy a külön működéssel járó kétszeres költséget egyszeresre szállítaná le, az egyes réssvényesek magán érdekeinek is inkább megfelelne. Ily körülmények között és a mindkét részről lenforgott ily általános meggyőződés mellett mindkét igaz gatóság csak kötelességét teljesítette, midőn az intézeti működés megkezdése előtt a Zalamegyei takarékpénztár elnökének kezdeményezésére a két új részvénytársaság egyesülése érdemében egymással érintkezésbe lépett ; majd az egyesülés feltételeinek és keresztülvitele módozatának együttes tárgyalásához és megállapításához kölcsönösen hét-héttagú bizottságot küldött ki. A héttagú bizottságok tárgyalásai és az igazgató ságok ismételt átiratai folytán az egyesülés sarkalatos feltételeiül és keresztülvitele módozataiul kölcsönösen a következők állapíttattak meg: 1) a „Zalamegyei központi takarékpénztár" 200 trt névértékű 200 drb részvénye 100 frt (200 korona) névértékű 400 drb részvényre változtatik át úgy, hogy ezen részvénytársaságnál minden egyes részvény megkettőztetvén, részvényesei szintén 4Ó0 drb 100 frtos részvénynyel fognak rendelkezni s igy az egyesült részvénytársaság alaptőkéje 800 darab részvényből származó 80.000 frtból fog állani. Nehogy azonban az egész részvénytőke befizetésével annyi tőke halmozódjék össze, amit az üzlet menete kezdetben teljesen felhasználni képes nem lenne és igy részben gyümölcsözetlen heverne, egyelőre további intézkedésig a részvények névértékének csak 50°/o ka fizettetik be, amely a „Zalamegyei központi takarékpénztárinál már tényleg befizettetett, mig a „Zalamegyei takarékpénztár" részvényesei a már befizetett 30%-hoz a még hiányzó 20%-ot junius l én fizetik be. 2.) Mindkét részvénytársaság igazgatósága és felügyelő bizottsága lemond. 3.) Az egyesült takarékpénztár igazgatósága tagjainak száma 24 ben, felügyelő bizottsága tagjainak száma pedig 6-ban állapíttatik meg és mindegyik részvénytársaság alapítói a saját külön társaságuk részvényesei közül — a közös közgyűlést 24 órával megelőzőleg— 12- -12 igazgatósági és 3—3 felügyelő bizottsági tagot jelelnek ki, akiknek az egyesülés érdemében tartandó közös közgyűlésén leendő megválasztása iránt mindkét intézet alapítói aoli darításra lépnek. Az igy megválasztott igazgatóság saját kebeléből választja elnökét és vezérigazgatóját. 4.) A „Zalamegyei takarékpénztár" életfogytiglan megválasztott könyvelejét, Policzer Gusztávot s a „Zalamegyei központi takarékpénztár" életfogytigylan megválasztott pénztárno kát, Gresz Károlyt, az egyesült résevénytársaság állásá ban megerősíti, üzlethelyiségül pedig a Zalamegyei központi takarékpénztár által az özv. Krizmanits Jánosné féle épületben már kibérelt helyiséget fogadja el. 5.) Az egyesült takarékpénztár ügyész-titkára hat évi időtartamra az egyesült részvénytársaság által választatik. 6.) Az egyesült részvénytársaság cég* „Zalamegyei központi takarékpénztár részvénytársaság" lesz. 7.) A mind két társaság eddig elvállalt összes kötelezettségei és már tett összes kiadásai a két társaság összes részvényesei között az egyesülés folytán leendő részvényejnek arányában közösek. 8.) Mindkét társaság igazgatósága haladéktalanúl ülést tart, melyen intézkedik az egyesülés céljából május 24-én megtartandó közgyűlésének összehívása iránt oly kép, hogy a Zalamegyei központi takarékpénztár közgyűlése az nap délelőtt, a Zalamegyei takarékpénztáré pedig ugyanaz nap délután tartassék. Mindkét részvénytársaság közgyűlése áz ezen irányban előterjesztett igazgatósági jeleptést helyeslőleg tudomásúl vette és magáévá tette; a két igazgatóság által kölcsönösen megállapított feltételeit és módozatait a két részvénytársaság egyesülésének egyhangúlag elfogadta; a két részvénytársaságnak „Zalámegyei központi takarékpénztár részvénytársaság" cég alatt egyesülését vagyis a „Zalamegyei takarékpénztár részvénytársaság"nak a „Zalamegyei központi takarékpénztár részvénytársaság"-ba beolvadását elhatározta; egyúttal a „Zalamegyei takarékpénztár részvénytársaság" közgyűlése alapszabályainak vonatkozatos szakaszát oda módosította, hogy junius 1-én a névérték 20%-ka fizetendő be, a névérték ekkép befizetendett 50% án túl pedig a további befizetés egyelőre a további intézkedésig felfüggesztetik; az igazgatóság és felügyelő bizottság lemondása mindkét társaság közgyűlésén elfogadtatott, egyúttal az egyesült takarékpénztár igazgatósága és felügyelő bizottságának megválasztásáig mindkét igazgatóság és felügyelő bizott ság a társaság ügyeinek vezetésével megbízatott; mindkét közgyűlés jóváhagyólag tudomásul vette a két igazgatóságnak azon együttes intézkedését, melylyel a két részvénytársaság közös közgyűlését május hó 29-én délután 2 órára egybehívta; végül mind két részvénytársaság közgyűléséhez az eddigi költségekről vezetett különkülön számadás beterjesztetvén, azt a közgyűlés tudo másúl vette és minthogy a számadás a felügyelő bizottság által megvizsgáltatott és helyesnek találtatott, arra nézve a közgyűlés a saját igazgatóságának és pénztárosának a felmentvényt megadta. Miután mindkét részvénytársaság küiön-külön tartott rendkívüli közgyűlésén az egyesülés sarkalatos pontjait egyhangúlag, minden változtatás nélkül, elfogadta, valamint mindkét társaság igazgatósága és felügyelő bizottsága lemondását Írásban beterjesztette s a lemondás közgyülésileg elfogadtatott: most már mi sem állja útját a két pénzintézet egyesülésének, ami tulajdonkép a f. hó 29-én tartandó közös közgyűlésen nyer tényleges kifejezést.