Zalamegye, 1892 (11.évfolyam, 27-52. szám)
1892-11-27 / 48. szám
XI. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1892. november 27. 48. SZÍ 1111. Előfizetési dij: Egész évre 4 frt. Félévre 2 frt. Negyedévre 7 trt. Egy szám ára 70 kr. Hirdetmények : 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr., többszöri hirdetésnél 7 kr. Bélyegdij 30 kr. N.yilttér petitsora 12 kr. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zala-egerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. A nehéz napok. Amint a verőfény mind ritkábban eresztgeti felénk lassan gyengülő sugarait és a borús felhők kezdik a láthatáron elfoglalni az uralmat amint gyérül a külső személyforgalom és kiki inkább a szobák falait keresi föl, ahol a fűtött kályha több és több lakót talál: a szerint gytil a gond, szaporodnak a barázdák a gazda homlokán, különösen ha a Gondviselés több családtaggal áldá meg, akik ellátásának súlyos gondja reá nehezedik. Nyugodtan pihen a meleg helyen és gondol vissza a lefolyt év eseményeire, bizonyos önérzettel tekint a jövőbe s számol — a bevetett földre alapítva reményeit — a jövő esélyeivel, ha a mult gazdasági év számláját akként zárja le, hogy a termésből a téli napokon, midőn a keresetre semmi kilátás, magát és családját szerényen ellátva tudja. De a lehulló zúzmara csikorgása, mint meg annyi tőrdöfés, járja áL a családfő kebelét, midőn a sárguló levelekkel utolsó reményszálait érzi tova röppenni és kamarájában, pajtájában körültekintvén, mindenütt csak az üresség ijesztő réme terjeszti felé karját. Ki Írhatná le azon érzelmeket, a melyek ilyenkor keblében dúlnak? A csalódás és reménytelenség vivnak belsejében haláltusát s marcangolják a pihenni vágyó fáradt tagokat. Mit tegyen, mihez fogjon?! Ez a kérdések kérdése! Az önfentartás ösztöne élni készti. De az élet olyan, mint a tűz, emészt. Hol a gyújtó anyag, amelyből melegét merítse? Ezekre kellene a hires néptribunoknak megfelelni. Még gyermek valék, midőn ősz tanárom egy kis vékony füzetkét nyomott kezembe. Olvasd el fiam figyelmesen — mondá — s majd a jövő vasárnap, mikor visszahozod, elmondod röviden, mit tanultál belőle. A falusi jegyző és tanító szép hivatása volt tettekkel benne illustrálva. Morális kötelmeiket nem a rideg paragrafusok, hanem szivök jó ösztöne szabta meg s míg nemes példájukkal a népet magukkal ragadták az erkölcsiség terén, szivjóság sugalta működésük oly anyagi jólétet teremtett a községben, hogy míg e két emberbarát volt a lakosság péld ínyképe - dacára az olykor bekövetkezett sovány esztendőnek — i nép a takarékosság erényét sajátjává tevén, évtizedeken keresztül szükséget nem ismert. Sajátságos rendszerévé kezd válni népünknek a vétel anélkül, hogy az adásra figyelem fordíttatnék. A régibb idők cseréje kezd teljesen kimenni a divatból. A szükségletnél vagy a jótékonycélú humánus alap előteremtésénél az ónép jó szivére ápellálnaK, hozzá, mint kiapadhatlan forráshoz, fordulnak. Az utóbbi uiég megjárja, mert fölöslegéből meríttetik, de az első a kell már vétel, melyért adást méltán várhat; mert különben megzavarodik az egyensúly, különösen ha a forrás kiszáradó félben van. A téli idő, midőn a földmivelő minden munkától föl van mentve, alkalmas volna arra, hogy oly kézi munkára taníttassák a nép, amelyet játékszerűen a kályha mellett kényelmesen végezhetne. E munkának kettős céljaVolna : megmentené az unalomtól, amely már annyi bajnak és bűnnek volt szülőanyja vagyis ahelyett, hogy a korcsma padján lábát lóbázva a jövő termését már jó eleve torkába bekebelezi, szórakoztató munkát talál; más részt oly sanyarú időben, amidőn az év szűk termése nem hozott annyit, hogy a tél terhes napjait gondtalanúl átélhetné, nyújtana mégis annyit, hogy szigorú számítás mellett legalább annyit biztosítana a családtagoknak, hogy tisztességes uton jutván valamelyes keresethez, a kényszerűség nem zavarná meg olyon könnyedén az enyim és tied fogalmát. A házi iparnak annyiféle faja van, hogy úgy szólván minden vidéknek van oly parlagon heverő produktuma, amelyet a hosszú téli estéken kellő vezetés és utmutatás mellett hasznosítani lehet. Egyik vidéken szalma van, melyből kalapokat, lábtörlőket lehet készíteni; a másik vidék erdőségekben gazdag, amelyekből vesszőt kosárkötésre és faanyagot játékszerek és faragványok készítésére olcsó pénzen nyerhetni, melyek feldolgozva, némi koresetet nyújtanának. Igaz, hogy a nép nincsen tájékozva az efféle munkában, azonban a papok, tanítók és jegyzők, akik már olvasás utján a világban körültekintenek, meghozhatnák embertársaik érdekében azon csekély áldozatot, hogy maguk a házi ipar egyik-másik ágát elsajátítván, a téli estéken arra falubelieket is megtanítanák s azok eladását némileg közvetítenék. Ez volna azon humánus érzet, amelylyel míg embertársaik kebeléből a szűkség- és nyomortól szült elkeseredést kiirthatnák s őket a valódi emberiségnek tisztán megőrizhetnék, más részt maguknak — a tiszta öntudat szülte legszebb jutalmon kivül — elévülhetlen érdemeket szerezhetnének ! A soproni kereskedelmi- és,iparkamara köréből, A soproni kereskedelmi- és iparkamara október hó 20-án tartott rendes közös ülésének jegyzőkönyvét megküldvén, abból a vármegyénkre vonatkozó határozatokat a következőkben közöljük : A kereskedelemügyi miniszter tudatja a kamarával, hogy Zalavármegye alispánja felterjesztette NagyKanizsa város kérvényét, melyben megengedni kén, hogy az ottani országos vásárok — állítólag az eddigi gyakorlathoz képest — már az illető határnapokat meg előző vasárnap délután vehessék kezdetüket. A kamara tájékoztatásául megjegyzi a miniszteri leirat, hogy a hivatalos vásárjegyzék összeállítása alkalmával ezen országos vásárok határnapjai akként állapíttattak meg, hogy a vásárok az illető határnapok előtti hétfőn kez dődnek és két napig tartanak s hogy a városnak a fentebbiekhez hasonló kérelmét az előző miniszter, tekintettel arra, hogy a vásárok engedélye esak a hétfő és keddi napra terjed s egyúttal hivatkozva a vasárnapi munkaszünetről szóló 1891. évi XIII. t.-c. célzataira — már egy Ízben megtagadta. Mindazonáltal — mielőtt a város kérelmét íonto'lóra venné — az alispáni jelentés A „Zalamegye" tárcája. Deák Ferenc gyermek- és ifjúsági éveiből. — i 1 üssy Tamástól. — Ha a családfők a családi eseményekről rendes naplót vezetnének, e naplók igen sok esetben hazánk történetéhez nagybecsű adalékokat szolgáltatnának. A családtők számos esetben maguk is a társadalom kimagasló alakjai, talán épen országos ügyekben szereplők. Ha napról napra házi krónikát vezetnének, mennyi érdekes, jellemző vonás maradna íönn rólok nem csupán az életrajzok, de az ország történetének kiegé szítéséhez is ! Míg ily családi naplók hiányában a házi szentély életének legfényesebb mozzanatai legalább is az egykorúak halálával feledékenységbe mennek, s már a harmadik-negyedik nemzedéknél még a vékony hagyomány is elmosódik. És mennyi érdekeset tüntetnének föl e naplók a gyermekek neveléséről, fejlődéséről, első iskoláztatásukhoz köt.ött szülői tapasztalatokról, amelyek legtöbb nagy emberünk életrajzaiban jóformán teljesen hiányzanak. Pedig kicsinyekből leszuek a nagyok ! Kitűnőségeinkkel sok esetben úgy vagyunk, mint a mély völgyek lakói, kik csak akkor látják a napot, midőn az teljes melegét terjesztve, fejők fölött ragyog. Az a hosszú út, melyet a nap megtett, míg hozzájok ért, elfödve maradt előttük ! E helyen hazánk egyik legnagyobb, legönzetlenebb fiának, a haza bölcsének : Deák Ferenc nek ifjúsági életét óhajtanám a fiatal nemzedéknek bemutatni. Hz azonban nem könnyű föladat. Sokan vannak, különösen Zalamegyében, kik őt személyesen ismerték, barátságával dicsekedhettek, kiket hozzá vérrokonság kötött; de ismerték őt azon korban, midőn már, mint Magyarország vezérfértia, szerepelt. Azok, kik gyermekéveiket töltötték vele, majdnem mind eltűntek az élők sorából, s velők sírba szállottak a föl nem jegyzett gyermekkori emlékek is. Levéltárakban hiábau kutatunk; azok nem igen szokták a gyermekek élményeit megőrizni ; neküuk, későbbi nemzedékeknek, jobbára a hagyományokhoz kell folyamodnunk ; azokból a gyér tudósításokat összegyűjtenünk. E sorok irója nem kiméit időt és fáradságot, hogy Deák Ferenc ifjúsági életéből, a háromnegyed század előtti időből, a feledékenységtől megmentse, amit megmenteni lehetett. Köszönet azoknak, kik e munkámban támogattak. * Alig lesz köztetek, kedves ifjak ! valaki, aki ne tudná, hogy Deák Ferenc Zalamegye szülöttje. Zala egyike Magyarország legszebb megyéinek. A festői szépségű Balaton tó Almástól a Keszthelyen túli Fenékig érinti. A tó zalai partvidéke gyönyörű regényes fekvéssel bir. A kies balatonfüredi fürdőhely; közelében a Balatonba mélyen benyúló Tihany-félsziget, mely mintegy a tó hullámaiból látszik kiemelkedni, egy ősrégi sz. benedeki apátsággal, hires viszhanggal, mely 15 szótagot j hangoztat vissza ; odább a tóba szinte bekönyöklő borl termő Badacsony, alant szép nyári lakokkal körülvéve ; I belebb a Somlyóhoz hasonlító Szent-György hegy, Cso! báncz, Hegyesd, Tátika, melyek Kisfaludy Sándor, szintén Zala uagy fiának, regéiből is ismeretesek ; a pompás fekvésű Szigliget várromjaival és bűvös-szépségű öblével ; Keszthely közelében az alacsonyabb Szent-Mihály hegy : mindezek összeségökbeti hazánk egyik legszebb panorámáját tüntetik a szem elé. A megye nyugati része, szelid emelkedésű halmaival, termékeny völgyeivel szintén kellemes hullámos területet képez. Kiválik ebben szépsége által a Zala folyó által átszelt Zalavölgye, melynek Zala-Apáti és Szent Gróth közti részében, domb alján fekszik Kehida, a Deák családnak legismeretesebb volt birtoka. A legtöbben, kik Deák Ferenc életéről följegyzéseket tettek közzé, azt állítják, hogy hazánk e nagy fia Kehidán született. De ez tévedés. Ferencüuk születési helye nem Kelnda, hanem Söjtör, mely a Zala, Kerka és Váliezka folyók között fekvő és szintén Zalamegyéhez tartozó Göcsej keleti határán innen, Zala Egerszegtől, a megye székhelyétől, délre fekszik. Ezen észak-déli irányban három kilométer hosszú helység dombkoszorúval körülvéve, szép vidékkel bir ; maga a falú a nyugati dombsorozat alatt terül el. Közel a faluhoz nyugat felé foly a Váliezka, melyen túl Göcsej kezdődik. A helységet számos urodalmi épület és több urasági ház diszíti. Egykor, midőn a Deák család még ott lakott, nagyobbrészt a söjtöri nemes családok fiaiból kerültek ki Zalamegye tisztviselői. Mai nagyobb birto kosai : Tarányi Ferenc, a söjtöri Deák-birtok örököse azon cimen, mert édes atyja, Tarányi Mihály, testvére volt a gyermektelenül elhalt Oszterhuber-Tarányi Józsefnek, Deák Klára férjének, tehát D"ák Ferenc sógorának. Továbbá özvegy Sümeghy Ferencné, kinek férje Deák Ferenc barátja s egykor Zalamegye részéről or szággyülési követ volt ; úgy szintén Deák Ferenc kortársa, a jelenleg 86 éves Marton Pál és Tolnai Festetics Mária grófnő, udvarhölgy, ki a nyár egy részét szép söjtöri kastélyában szokta tölteni. A falu közepén, a plébánia-laktól délre, a negyedik telken, benn az udvaron, jelenleg teljesen elhanyagolt állapotban van a szerény, egyemeletes ősi Deák ház, melyben Deák Ferenc született, az emeleten négy, a földszinten három szobával. A földszinti szobák középsőjében balra zöld kályhacserépen a Deák család cimere van a falba illesztve, a bal mezőben D. F. betűkkel, a jobbikban tollat tartó kézzel. A földszintet jelenleg Tarányi Ferenc birtokos ispánja lakja; az emeleten aratás után gabonát szoktak tartani. Emléktábla, sajnos, a házat nem jelöli. Az a tévedés, hogy Deák Ferenc Kehidán született, onnan eredhetett, hogy iskolai évei idejében rendes lakhelyéül Kehida van a tanulók névjegyzékébe beirva. Ez azonban nem azt jelenti, hogy Kehidán született, hanem hogy a bejegyzés idejében Kehida volt édes atyjának lakóhelye.