Zalamegye, 1892 (11.évfolyam, 27-52. szám)

1892-11-20 / 47. szám

Zozolly Ferenc, Orosz Pál, Bach Károly, Kiss János, S/.ücs Dezső, Farkas Gábor, Sehleiter Sándor, Thassy Lajos, Banelly Sándor, Bogyay János, Ebenspanger Leo, Lüwinger Ignác, Barai.yay Ödön, dr. Vadnay Béla, Leszuer József, Szeiwirth Antal, Büchler Jakab, Katona István, Boluiniczky Kálmán, Pirity János, Lüvinger Lajos, Farkas József, Boschán Gyula, Fischer Náthán, id. Reischl Vencel, dr. Schwarcz Albert, Sommer Sándor, Fischer Dávid, Nagy István, Belus Lajos, Berg Bódog, Neuinark Ignác, Páskecz Miksa, Récsey Józset, Csesznák Sándor, Dukász Sándor, Zakál Henrich, Mayer Sándor, dr. Schercz Lajos, Koller Ferenc, Nunkovich Vilmos, Blumenschein József, Nagy Józset,. Simon Gábor, Cseh László, Haudler István, Rosenberger Sándor, Győrtf'y Géza, Pap Sándor, Toluay Tivadar, Neimeyer Ignác, Farkas Imre, Pál István, Tódor Józset, Sólyoiny Lipót, Briickner Miksa, Keller Ignác, Fater György, id. Kajky Lajos, Pl össze r Ignác, Vogler Józset, Szattler Mór, lladászy Béla, Győrtf'y János, Schüufeld Miksa, Pollák Lázár, Nagy László, Kiss Sándor, Pecsoruik Ignác, Schiitz Sándor, Gyömürey János, Stolczer Jakab, Nagy Józset, Laczkovics Ferenc, Marton Pál, Vrana Róbert, Steiuer Simon, Babos Árpád, Lőbl Mór, Pap Károly, A belesz Ignác, Osváld József, Bettlheim Samu, Bettlheim Győző, Steiuer Henrich, Unger János, Varjas Bál, Fteischakker Józset, Kovács János, Físchl Fülöp, Lichter Lipót. Tanügy. A veszprémi megyés püspök terjedelmes egyházmegyéje, melyhez vármegyéuk jelentékeny része tartozik, iskolaszékei és tanítói számára az iskola ügyekre vonatkozólag legközelebb részletes utasítást bocsátott ki. Ezen utasítás értelmében egész egyházmegyéjének területére kötelezőleg elrendelte, hogy a tanidő minden iskolánál szeptember hó l-én kezdődjék és a törvény értelmében tolytattassék. Ugyanezt rendelte el az ismétlő iskolákra nézve is és utasította egyidejűleg kerületi tanfelügyelőit, az iskolaszékek egyházi elnökeit, a tanítókat és iskolaszékeket, hogy ezen, a törvény értelmében kiadott rendeletét a legszigoruabban betartani iparkodjanak. Elrendelte és meghagyta tanitóinak, hogy egész vagy legalább félévre szóló tanterveket dolgozzanak ki és azokat az év vagy pedig a félév elején a kerületi tanfelügyelőkhöz terjeszszék be. Egyúttal elrendelte, hogy a heti órarendet is készítsék el a tanitók és azt az iskolában függeszszék ki. Tudatta, hogy egyházmegyei főtautelügyelőjének elnöklete alatt egy szűkebb bizottságot nevezett ki, melynek feladata a reáltárgyú tankönyvek közül a legalkalmasabbakat kijelölni, amelyek az egész egyházme gye területére kötelezőleg lesznek eltogadhatók. Mig ezen bizottság jelentését beterjeszti, az edd'gi tankönyvek használatban maradhatnak. E bizottság tagjai: Rák János egyleti elnök, veszprémi igazgató tanító, Würth Bene Gábor egyleti alelnök, zirczi tőtanitó, Nagy Lajos egyleti jegyző, Cser József veszpémi tanitók és Rusznyák Ferenc hajmáskéri káutor-tauitó. A kántortanitói választások alkalmával felmerülhető korteskedések meggátlása végett felkérte kerületi tanfelügyelőit és tanítóit, hogy saját jól löllogott érdekükben is, az egyházi közegekkel egyetértőleg, a korteskedéseket minden módon megakadalyozui és a választások szabadságát megőrizni iparkodjanak. Ebből kifolyólag utasította kerületi tanfelügyelőit, hogy az egyes esetekben felmerült korteskedések ellen a legszigoruabban lépjenek fel, a korteskedőket a pályázattól tiltsák el s ha mégis megválasztatnának, a választások megsemmisítését kérelmezzék. A veszprémi egyházmegye mély tudományú s a népnevelésügy iránt oly melegen érdeklődő püspökének ezen utasításai, ha szigorú következetességgel végrehajtatnak, úgy e rendelet hathatósan elősegíti e nagy egyházmegye népoktatásának fejlesztését és előbbrevitelét. S mi bízunk benne, hogy az illetékes taktorok a nagyon is üdvös rendeletnek pontos végrehajtása érdemében tőlük telhetőleg mindent el fognak követni. Közegészségügy. I)r. Mangin Károly kir. tanácsos, Zalavármegye t. főorvosa, a vármegye területén október hóban észlelt közegészségi állapotról és egyéb, a közegészségügyet érdek lükről a következő jelentést terjesztette be a közigazgatási bizottság november havi üléséhez : „Az időjárás a hónap legnagyobb részében enyhe és száraz volt; csupán a hónap középső harmada adott hideg, esős napokat, sőt egy alkalommal havazott. A légnyomás maximuma 754-.Ö in/in, minimuma 73ö 6 m/m, havi közép 74lrl m m. A hőmérséklet maximuma + 24 7"C, minimuma — 1-8°C, havi közép + 11T°C. A nedvesség közép értéke százalékokban !SÖ°/

0. A csapadék havi összege 67 3 m/m. A szelek irányát tekinLve leggyakrabban észleltetett D, azután E, DNy. A közegészségi állapot a megye különböző részén igen változó képet mutatott, több helyen kielégítő volt ugyan, dt a letenyei, csáktornyai, szt gróthi és novai járásokban az a megbetegülések nagy száma és a kóreseteknek nem ritkáu súlyos lefolyása miatt kedvezőtlennek volt mondható. A gyógykezelés tárgyát képezett betegségek közt legnagyobb számmal az emésztőszervi bántalmak fordultak elő, ezeken kivül a megye egész területén észleltetett szórványosan a váltóláz és vérhas, nem különben több helyen hasihagymáznak esetei. A hevenyfertőző kórnemek közül a vérhas Salom váron és Söjtörön öltött járványos jelleget 88 kóresettel, a betegek közül meggyógyult 70, meghalt 15, a hónap végén további ápolás alatt maradt 3. Kanyaró Hahóton és Zalaváron uralgott járványosán, megbetegült 164 gyermek, kik közül meggyógyult 140, meghalt 7, a hónap végén Hahóton ápolás alatt maradt 11, Zalaváron a járváuy megszűnt. A hökhurut október utolsó harmadában Perlak és Mura-Vid községekben 133 gyermeken észleltetett, a hatóság azonnal intézkedett a betegekuek gyógykezeltetése és a járvány tovább terjedésének lehető megakadályozása iránt. Zala Egerszegen az iskolás gyermekek között nagy számban merültek fel fültőmirigy daganatok, a baj azonbau oly enyhe lefolyású volt, hogy szigorúbb hatósági beavatkozás szüksége fenn nem forgott. Boncvizsgálat összesen 3 esetben teljesíttetett, háromszor törvényszéki megbízatás tolytán és ugyauanuyiszor rendőri tekintetből; a halál legközelebbi okául a törvényszéki boncolatoknál 2 esetben agyroncsolás, I-nél elvér zés, a rendőrieknél 1 tüdővizenyő, 1 fuladás és 1 szívszélhűdés találtattak. Külső hullaszemle rendőri tekintetből véghezvitetett 6; súlyos sértés bejelentetett 1. Öngyilkosságot 6 egyén követett el, kik közül 1 (Hóti Lina Csabretideken) phosphoroldatot ivott, 3 (Kis György tekenyei, Mötling Gyula pacsai és Baka János i lendvai) magát felakasztá, 1 (Lővinger Leó pacsai) lövés sel vetett véget életének, 1 pedig (Páhi Istvánné B. Edericsen) kútba ugrott. Öngyilkossági kisérlet volt egy, az illető azonban megmentetett. Véletlen szerencsétlenség általi halálnak 3 egyén esett áldozatává és pedig: Tóth Juli Csátordon nyavala törési rohamban kútba esett s bele fúlt, Shwarcz Lőrinc putjáni lakos agyagásás alkalmával leomló föld alá temet tetett, Pálfi Rozi D/2 éves leányka Tárnokon szekér által elgázoltatváu, agyroncsolást szenvedett. Zalavármegye virilistái. A megyei igazoló választmány a kihirdetett íelszólamlási határidő lejártával egybeállította vármegyénk legtöbb adót fizető bizottsági tagjainak névsorát az lby3-ik évre. A kimutatás szerint megyénk első virilistája grót Festetics Tassilló, aki 30.990 frt 22 kr. adót iizet; 00 bizottsági tag vau, akiknek egyenes adója az ezer frtot meghaladja; az utolsó virilista adója 205 frt 42 kr. Vármegyénk virilistái 1893-ik évre: gróf Festetics Tassilló, grot Festetics Jenő, Ebeuspauger Lipót, Rozmauith Kikard, Koller István, Harkányi Károly, Inkey László, Klement Lipót, dr. Vizleudvay Józset, Tarányi Ferenc, Eli István, gróf Battyány Ernő, Takács Jenő, Klein Lipót, Baronyi Benedek, Bogyay Máté, Bogyay István, V essey László, Somogyi Gyula, grót Battányi Jozset, Baicza Eászló, Tamás Ádáui, Stern J. Mór, Guitman Vilmos, Guttman László, Guttniau Aladár, Guttman Ödüu, Karczag Béla, Karczag István, Hirschler Miksa, 'J'öreky Akdar, Szily Dezső, Vizleudvay Sándor, Lázár Bernát, Csigó Pa., Toluay Károly, Landauer ilorác, it). Rajky Lajos, báró Puteáni Géza, Dobrin Benó, dr. Czinder István, Ultay Guidó, Szentmihályi D. zső, Hertelendy Ferenc, Szommer Ignác, Lyka Sándor, Baronyi Ede, Dervarics linre, gróf Deym Nándor, Csertan Karoly, Fürst Benedek, Blumm Józset, Musset Ferenc, Balaton Jozset, Pteiter Gyula, Molnár Elek, Kaiser József, Malatinszky Ferenc, Jusztus Izidor, dr. Szukics Nándor, dr. Krásovecz Ignác, Isoó Alajos, Kollár János, 1 tirscht Annin, Oroszváry Gyula, Hirschmann A., Rápoch Gyula, Krosetz János, Plihal Ferenc, Csertán László, Nagy Karoly, dr. Auguszt Zsigmond, Skublics Imre, Eperjessy Sándor, Csendes József, Isoó Ferenc, Deák Mihály, dr. Gyömürey Vince, Veiser Józset, Schorisch János, Hertelendy József, Gyömörey Gáspár, Peczek György, Bogyay Kálmán, Blau Pál, Dervarics János, Itaczky Kalman, Hertelendy Béla, Mátászovics István, Vagner Karoly, Ziegler Kálmán, itj. Háczky Kálmán, Faüianite Gyula, Fáti.ánits Ignác, Kozáry Aurél, Haba József, 'l'alabér Kálmán, Künigmayer János, Hetyey Karoly, Augusztin Ágoston, Hirschl Ede, Bachrach Gyula, dr. Biosz Bal, Botka János, Fischer László, Kisfaludy Sándor, Csesznák János, Stern Vilmos, Ivánics Gyürgy, Gadó Nátyás, Eitner Zsigmond, Skublics Zsigmond, Szele Ignác, dr. Háry István, Skublics István, Gaál Ödön, dr. Tuboly Gyula, Vértessy Iván, Hencz Antal, Szabó Lajos, Szabó Imre, Breier Ignác, Simor János, Knorczer Frigyes, Eőry Miklós, Bozzay Pál, Szatmáry József, Griiubaum Ferenc, Vurglich Ágost, Szeidmann Samu, llergár István, Skublics Gyula, Külley József, Skublics Jenő, Kohn Gáspár, Neumann Miksa, Neumann Mór, Sebestén Józset, Graner Jakab, Babóchay Gyürgy, dr. Szekeres Józset, Leszuer Samu, Üszterhuber Lajos, Zerkovitz Albert, Hlatkó Jáuos, Rosenfeld Adoll, Bán Kálmán, Berényi Jenő, Hirschler Henrich, Mayer Sala uion, Barauyay Béla, Forintos Kálmán, gróf Hugonnay Béla, Konkoly Ambrus, Mild Mihály, Lichtenstein Jenő, dr. Friedmaun Bernát, Schmidt Emil, Práger Béla, Glavina Karoly, Varga Jáuos, Bogenrider József, Mojzer József, Leszuer Fereuc, dr. Berger Ignác, Thassy Imre, I nger Lillmaun Elek, dr. Hauser János, Tőkéssy Lajos, Ktierndl Imre, dr. Dunszt Ferenc, Bezerédy Sándor, Deutsch Józset, Bossáuyi Ferenc, Sebestén L 'jos, Botka László, Laskay Ferenc, Graner Géza, Vrana Frigyes, imrey Ferenc, Etlényi Lajos, Ruzsich Károly, Vidor Samu, Schwarcz Gusztáv, Eitner Sándor, Frisch Lipót, Veltner Adolt, Juk József, Veiszbekker János, Nusi Mátyás, itj. Fesselhoő'er Józset, itj. Reischl Vencel, Marton Gáspár, Benedikt Ede, Zathureczky Márton, Günsberger Lázár, Hotfmann Adolf, Nusál János, Veltner Jakab, Lóvy Adolf, Stárik Márton, Tomka Endre, Miitényi Józset, lvollay Jeromos, Takács Alajos, Szigethy Antal, Hajba Mihály, Rosenfeld Alajos, Bezerédy Ltszló, Nem derengett előttem e rettenetes homályban egyéb lény, mint egy közönséges tarok regula: „Ha az ember nem tud mit híni, híjjon tarokkat". Ebbe fogóztam meg görcsösen, áttravestálva a praktikus életre : „Ha az ember nem tud ütni, hát üsse a kormányt". I Hiszen a mi tulajdon kormányunk. S azért a mienk, 1 hogy azt tehessük vele, amit akarunk. Lőn hát most három éve, hogy a kormányt támadtam meg az előszóban, a melyik az alkotmányos aera óta mindent emelt, mindent gyarapított, mindenre volt pénze, csak a literaturára n<in költött el egy forintot sem. S inkább vesz irókat, miut küuyvet. Mondjam e, ne mondjam-e, — hisz ugy is kitalálják: az előszó megjelent, a kormány megbukott. Babonának babona, de mikor oly nyilvánvaló. A szerencsétlen előszó leltorditotta a hatalmas piros székeket. Oh jaj, nekünk! Hiszen előre tudhattam volna! . . . A kiadók, (most már mindaketten) hozzám szaladtak megdöbbenve: — Önnek igaza volt. Minden úgy történik, a hogy ön dirigálja. Az Almananach két elsőharom lapja valami varázslat alatt áll. Vagy talán az ördög ir ön helyett. Bár irna, Elhiheti, hogy többet dolgoztatnék vele! Véletlen az egész, merő véletlen. Most már én kezdtem tagadni, megijedve, hogy árendát tognak tőlem kérni azért a papiros területért, a hol a „terülj asztalkám" van. Vagy még rosszabb tör lénik; hogy eladják az előszó Írásának jogát valami nagy hatalomnak — hogy például megveszi Szapáry Gyula grót s ha az egyik évben összeszidja a gyarló közigazgatást, az egyszerre mintaszerű lesz, hogy még a burkusok is ide járnak tanulni, — vagy ha a másik évben rápörköl rakoncátlanságáért az ellenzékre, a fogviesorgató tigrisek izibeu átváltoznak szelíd, kezes bárá . uyokká, selyemgyapjut eresztenek, sót nyalnak a miniszterek tenyereiről; Károlyi Gábor grót' még tán kis csengetyüt is kap a nyakára. De az én kiadóm nem kapzsi; továbbra is kezeim közt hagyta az előszót s igy szólott: —Csakhogy ezentúl én fogom adui a thémákat. * Hát persze! Beláttam, hiszen én mindent belátok s tegnap is, mikor megjelent, mint a hogy az óramutató bizonyos időben, bizonyos pontra megérkezik kérlelhetlenül, hogy az 1893-ik: előszót üssem nyélbe, az volt hozzá az első szavam : — Hát mire terüljön az asztalka ? Mit akar az idén leölni ? — A kolerát. — Ah, a fekete asszonyt? Ön fél tőle? — Csak haragszom rá, mert rontja az üzletet. — Hogyan ? — Az emberek félnek a könyvektől azon hitben, hogy kolerás városból érkezve, azok is terjesztik a bacillusokat. — Bolondság! — felelém. Ezt a tévhitet rég megcáfolták az orvosok. — Mindegy. — Meglássa majd, hogy az Almanach még se fog ugy fogyni, mint máskor. — Ellenkezőleg! Épen csak az Almanach fog fogyni. Kétszázezer példányban kell nyomatni, de az se lesz elég . . . Rám nézett megütközéssel, révetegen, ilirkészve, nincs-e valami bajom. — Igen, igen, nem lesz elég. Mert az Almanach az egyetlen immúnis hely ebben a birodalomban. — Már ugyan miért ? — Hát ön nem vette volna észre ? — Mit? — Az 1890 iki Almanachot. Tizenhárom iró van benne. Tizenhárom egy asztalnál. No csak nézze meg ! Se több, se kevesebb. — Valóban tizenhárom, — felelte a kiadó elhűlve, átfutván a 90 iki Almanach tartalomjegyzékét. — Egész esztendőben szepegtem értük. Biztosnak látszott, hogy legalább egynek meg kell halni. Csak j legalább ne Jókai lenne. Inkább dőljön el valami kisebb I ház, mint a torony . . . Beniczkyné Bajza Lenkéért is nagy kár volna; sok arany kender van a guzsalyán — mig azt szép fehér kezével mind le nem fonja regé- . 1 nyekké . . . Sőt Vadnay Károlyért is fájt a szivem. Kivel I évelőduém én ezután az országházi folyosón ? .. . Tolnay I Lajost nem kellett félteni. Kálvinista emberbe, mielőtt a halál beleköt, megkérdezi előbb: „Bent vagy-e már az akadémiában?" S ha még nincsen bent, elereszti, itt hagyja addig ... A tni Tóth Bélát illeti, ő vele nem történik violentia; ő a tubafa árnyékába megyén a a hurik közzé, ha megyen s Majmuna tündér fogja legyezni örökösen .... Magamat az immunitás véd . . . De már teszem azt Sebők nyápic legény, annak csak egy intés kell s a milyen jó fiu, mindjárt indul . . . Bársony István pedig minduntalan ott mászkál a bogácsok és füvek között, őt szintén leaprithatja az a bizonyos kasza, Rákosi Viktorban nem eshetik baj. Az kineveti a halált. „Sipuluszért jött kend, vagy Rákosi Viktorért?" Just Zsigmondra rá nem akadhat, mert az elmenekült előle Egy iptomba: a kültői lelkű fiatal Tutsek Annához, van akkora gavallér, hogy hozzá nem nyul; de ki áll nekam jót Muray Károlyért, akire különben is aprehendálhat a halál, mert se a színműveiben, se a beszélyeiben egyetlen alakját se engedi meghalni. Vagy nem forog-e veszedelemben Petelei, a ki sötét, borongós tollával a temetőkön mereng, úgy szólván legyeskedik a halál körül? Egyszerre csak azt találja neki mondani: „No gyere hát . . ." — Valóban egy se halt meg e tizenháromból! — kiáltott fel a kiadó. — Ugy van, mindnyája él. De mennyi félelmet állottam ki egész esztendő alatt, mig végre arra a meggyőződésre jutottam, hogy az Almanach immuuis hely. — Nem lehetetlen. — Sőt bizonyos. S ha a halál megkiméli azokat, a kik irják, ezt bizonyosan kiterjeszti azokra is, a kik megveszik, A kiadó vidáman nevetett, a kezeit dörzsölgette. — Természetesen. Oh természetesen. Ki kellene doboltatni a járvány bizottság által. Vagy még jobb, ha kiirja az előszóban. — De . . . — Semmi de! Önnek elhiszik — mert nem doktor. Mikszáth Kálmán.