Zalamegye, 1892 (11.évfolyam, 27-52. szám)

1892-09-11 / 37. szám

Van azonban az iskolának, a gyakorlati irányt tekintve, egy hiánya, melyen gyermekeink érdekében segítenünk kell s e tekintetben minden alkalmat meg kell ragadnunk. E hiányról szólottunk 1890-ben. Ekkor inditotta meg ugyanis városunk tevékeny polgármestere a mozgalmat az iránt, hogy a polgári leányiskola betetőzéseül még egy önálló tanfolyam, úgy nevezett munkaosztály létesíttetnék, ahol a polgári leányiskola négy osztályát elvégzett növendékek a kézimuukára képesített s a kézimunka minden ágazatában alapos és szakszerű képzettséggel biró kéziinunkatauitónő, esetleg ipartanítónő vezetése alatt naponként 4—5 órában a tehérrulia-, felső ruha varrás- és szabászatban teljes kiképeztetést nyernének. És hogy e kézimunka osztály és a polgári leányiskola között a kitűzött cél biztosabb elérhetése végett szerves összefüggés jőjön létre, a munkaosztály tanítónője tanítaná már a polgári leányiskola harmadik és negyedik osztályában is a női kézi munkát. A községi iskolaszék 1890. augusztus 10 iki ülésén tárgyalta ez ügyet s ennek fontosságától áthatva, megkereste a képviselőtestületet a szükséges további lépések megtétele végett. A képviselőtestület az iskolaszék előterjesztését magáévá tevén, felterjesztést tett a vallásés közoktatásügyi miniszterhez, amely kérvényt vármegyénk táradhatlan buzgalmú tanfelügyelője a legmelegebb pártolással terjesztett fel illetékes helyére. Erős volt reményünk, hogy méltányos kérelmünk megvalósul. Azonban bár ott fent a minisztériumban beismerték a szóban forgó munka osztály felállításának fontosságát, sőt reánk nézve szükségességét: a felállítá sával felmerülő új költség miatt a jobb sorsra érdemes eszme nem valósulhatott meg. Kedvező fordulatot adott azonban ezen ügynek ama körülmény, hogy az asztalos ipartanműhely növendékeinek létszáma folyton apadt; a mult évben csak két növendéke volt, a folyó 189

2/

3-ik tanévre csak egy növendék jelentkezett a 4 ik osztályból. Ez is olyan, aki valószínűleg csak ez évben járna be a tanműhelybe, mig a jövő évre tanítóképezdébe lép át. Az V. és \ I. osztályból egy növendéke sincs a tauműhelynek. A tanműhely növendékeinek évről-évre tapasztalható csökkenése; ama körülmény, hogy kik esetleg benne a három éves tanfolyamot elvégezték, azok sem maradnak meg az ipar terén, hauem azt ott hagyva, Írnokká lesznek, vagy más, az írás mesterségével kapcsolatos életpályákra mennek : mind azt mutatják, hogy városunkban — főkép mióta polgári iskolánkkal kap csolatban középkereskedelmi iskola is állíttatott — a műasztalos ipartanműhelynek jövője nincs; a feutartá sára fordított kiadással legkevésbbé sem áll arányban az erkölcsi eredmény, a szellemi haszon. Eunek tudata bírta reá városunk polgármesterét, hogy azon mozgalmat, melyet 1890-ben a női munka osztály létesítése tárgyában megindított, s amelyet akkor óhajtott siker nem koronázott, megújítsa. Az iskolaszék f. évi szeptember 8 iki ülésén ugyanis hathatós érvekkel tüntetve tel a női munkaosztály fel állításának szükségességét, más részt kimutatva azt, hogy a műasztalos tanműhelynek — 9 évi fennállása óta szerzett tapasztalatok szerint — városuukban jövője nincs, iudítváuyozá, hogy kerestessék meg a vallás és közoktatásügyi miniszter az iránt, miszerint a műasztalos ipartauuiűhelyt beszüntetni és az ennek beszüntetésével megtakarítandó évi összegen a női munkaosztályt létesíteni sziveskedjék, kijelentve, hogy a szükséges helyiségről, annak fűtéséről, világításáról és tisztogatásá sáról a város gondoskodnék. A képviselőtestület az iskolaszék előterjesztését magáévá tevén, a Tallás- és közoktatásügyi miniszterhez felterjesztést intéz, kérve a szóbau forgó muukaosztály felállítását s egyúttal felkéri a kir. tanfelügyelőséget, hogy a város kérvényét rendeltetési helyére pártolólag terjeszsze tel. Részünkről — a dolgok jelen állása mellett — mit sem kételkedünk abban, hogy a miniszter a város kérelmét ne teljesítené ; mivel most az ügy anyagi ol dali egészen más elbírálás alá esik, mint két évvel ezelőtt, az eszme megpendítése alkalmával. Jelenleg ugyanis az államnak a munkaosztály külön költségébe nem kerülne ; mivel a város kérelme egyszerűen oda irányul, hogy a női munkaosztály fenntartására fordíttatnék azon köitség, melybe ez ideig évenként a mű asztalos ipartanműhely fenntartása került, amely intézménynek — 9 éves múltja után — városunkban jövője egyáltalán nincs. Méltányos ugyanis, hogy ha valamely intézmény gyökeret verni nem képes, úgy az ne egyszerűen beszüntettessék, hanem fentartási költsége az esetleg más irányban létező hiány orvoslására tordíttassék. Már pedig a viszonyok jelen alakulása mellett a tanműhely megszüli tetésével megtakarítandó összeget üdvösebb célra nem lehetne fordítani, mint a szóban forgó női kézimunka osztály felállítására. Nem is kételkedünk abban, hogy a vallás- és köz oktatásügyi miniszter városunk ezen kellőkép indokolható kérelmét teljesíteni fogja s a közel jövőben megnyitható lesz azon intézmény, amelyre városunkban a nőnevelés betetőzésének szempontjából nagy szükségünk van. Képviselőtestületi ülés. A városi képviselőtestület Kovács Károly polgármester elnöklete alatt évi rendes közgyűlését f. hó 7-éu és folytatólag f. hó 10 én tartotta. A gyűlés első tárgyát a városi tanács által egybeállított, a pénzügyi bizottság által elfogadott 1893 ik évi költségvetése képezte. Többen hozzászóltak ez ügyhöz úgy, hogy a gyűlés első napját kizarólag eunek tárgyalása képezte, mig végezetül a közgyűlés a beterjesztett költségvetést változatlanul elfogadta s jóváhahagyás végett a megyegyüléshez való felterjesztését elhatározta. Egy városi Írnoki állásnak számtiszti állássá leendő átalakítását és ezen állásnak ideiglenes helyettesítés által eszközlendő betöltését a közgyűlés elfogadta. Az iskolaszék által foganatosított segédtanítói választást a közgyűlés jóváhagyta. A városi tanács által az elővásár megakadályozása, valamint a peronospora ellen kötelező fecskendezés elrendelése tárgyában készített szabályrendeleteket a közgyűlés elfogadta s egyúttal a cserebogarak kötelező irtását elrendelte. A város tulajdonát képező „Horváth-féle" háznak óvod

a célra v

aló átadását a közgyűlés elfogadta, valamint az óvoda épületre nézve beadott tervet és költség vetést, amelynek alapján az árlejtés kihirdetésével a városi tanácsot megbízta. Előterjesztetett az iskolaszék javaslata (uielylyel lapunk más helyén foglalkozunk) a polgári leányiskolával kapcsolatban létesítendő női munkaosztály felállítása tárgyában. A képviselőtestület az indítványt eltogadta s a szóban forgó munka-ossztály telállítása s az ipartauműhely beszüntetése tárgyában kérvényileg keresi meg a vallás- és közoktatásügyi minisztériumot. A soproni kereskedelmi- és iparkamara köréből, i. Az 1891. évi XXXIV. t.-c. értelmében, mioden a magyar korona területén készült vagy külföldről ide bevitt kézi lőfegyvgr, forgalomba hozása előtt megvizs gálandó ós az illető magyar (budapesti) vagy megjelelt külföldi próba bélyeggel ellátandó. Ezen intézkedés f. é. május j8-án lépett életbe. A m. kir. kereskedelmi miuiszter urnák t. 1892. évi 27290/V1. számú rendelete szerint 1893. évi március 18-áig minden, a fegyverkészítők vagy kereskedők készletében levő lőfegyvernek a magyar, vagy az érvényesuek elismert külföldi bélyeggel ellátva kell lenni, mivel különben az ipartörvény alapján az illető kereskedő vagy puskaműves 10 frtól 300 frtig terjedhető pénzbirsággal sújtatnék. Érvényeseknek elismert próba állomási bélyegek a budapestin kívül a ferlachi, prágai, weiperti és bécsi. Erről az érdekeltek értesíttetnek. Sopron, 1892. szeptember hóban. A kerületi kereskedelmi- és iparkamara. II. A nagyméltóságú kereskedelemügyi magy. kir. minisztérium t. évi szeptember hó 1-én 57.276/V1. szám alatt kelt leirata szerint megengedte, hogy Zalam"gye területéhez tartozó Keszthely községben f. évi szeptemtember hó 22 ére eső országos vásár ez évben kivételesen szeptember 15-én tartassék meg. Mire ezennel felhivjuk az érdekelt körök figyelmét. Sopron, 1882. szeptember hó 6 án. A kerületi kereskedelmi- és iparkamara. Helyi, megyei és vegyes fairek. Személyi llirek. Festetics Tassiló gróf és családja legközelebb Keszthelyre érkezik és hosszabb ideig tartózkodik fényes palotájában. — Hajba Mihály z.-száutói plébános f. hó 8-án ülte meg áldozárságának 25 éves évfordulóját. A derék lelkipásztort ez alkalomból a vidékről sokan felkeresték és üdvözölték. Kossuth Lajos 90. evi születes napjanak megünneplését városunkban e hó 4 én tartott gyüléseu elhatározták s az arra választott rendezőség az ünnepélyesség sorrendjét a következőképen állapította meg: folyó hó 18-án este 8 órakor a „Zöldfa vendéglő" nagy termében telolvasás, szavalás dalegylettel és táncmulatság tartatik, melynek tiszta jövedelme egy Kossúth alapra tordíttatik, 19-én reggel 5 órakor zene ébresztő a város utcáiban, tarackok durrogatásával, 8 órakor ünnepélyes mise, este 7 órakor általános kivilágítás fáklyás zenével s tarackok durrogatásával, fél 9 orakor társasvacsora a „Zöldfa" vendéglő termében s a lelkes polgárok aláírásával ellátott dísz-album elküldese Kossuth Lajosnak. — A ren dezőség a város és vidéke lelkes polgárait pártkülönbség nélkül ezúttal felkéri, hogy hazank nagy fiának 90. évi születés napján tartandó ünnepélyességhez tömörüljenek, hogy az ő nagy nevéhez méltóan legyen nálunk is mi-günnepelve — s minthogy ezeu ünnepélyesség semmiféle pártérdekkel összekötve nincsen, felkérjük a hazafias polgártársakat, hogy a Kossuth Lajosnak küldendő disz albumra minél többen adakozzanak ; erre nézve gyűjtő ívek vannak kiosztva. — A 18-án megtartandó mulat ságra a m. t. közönséget tisztelettel meghívja a rendezőség, melyre belépti jegyek e hó 14 étől fogva Gombás istváu ur kereskedésében kaphatók ; a jegyek ára az első 5 sorban 1 trt, 6—-10. sorban 80 kr., 11 —15. sorbau tíO kr., állóhely 40 kr. A 19 én este megtartandó társas vacsorái a a m. t. közönség b. figyelmét felhivjuk s tudatjuk, hogy akik azon részt óhajtaaak venni, magukat Gombás István urnái pártkülönbség nélkül előjegyezhetik — egy teríték ára I frt 20' kr. Hazánk nagy fiának 90. évi születés napját polgártársak ünnepeljük meg mi is méltóan, pártkülönbség nélkül. Hazafias üdvözlettel a rendezőség. Kepviselői beszamolo. Pázmándy Dénes, kerületünk országgyűlési képviselője, mint értesülünk, e hóban varosuukba jő, beszámolójának megtartása végett. A beszámolót vagy e hó Ili án, vagy 20 án fogja tartani. Városi közgyűlés volt szept. 6 án Nagy-Kanizsán a városház nagytermében. Egyebek közt az iskolaszék, költségvetést s a rendes- és segédtanítóknak fizetés tanítóm aztán mikor bejött, kiválogatta közölök a ci meres gazembereket és végzett velők statáriális uton. Én pelig ezalatt elővettem a szavalókönyvet, kezdtem belőle magolni egy költeményt, mely igy kezdődik : „Megy a juhász szamáron." És a költeményben rejlő viggal vegyes szomorú história teljesen megnyugtatott, mert ihol ni ! másnak is vala nagyobb boldogtalansága, mint nekem vagyon. Eleinte nem hittem, hogy Julcsa kiűzött volna a szívéből; de később, mikor mással kezdte behordatni a fát a kis kokett, feltámadott kicsinyke szívemben a fél tékenység ördöge. Erre megreszkiroztam egy — szerelmes levelet s belecsempésztem Julcsa zsebébe. Ezt tartottam akkor vakmerőségem netovábbjának. Nem gondolok rá többé. Ma is szégyenlem a dolgot. Tudnillik a kis ördög még csak válaszra sem méltatott. Neveletlenség volt tőle, annyi szent; de hogy elolvasta, onnét tu dom, mert erősen adta a „haragszom rád" ot. Hanem azért én még is imádtam titkon soká. Aztán elkerültem köréből. Évek multán hazatértem. O volt az első, a kinél jelentkeztem. Igazi megkívánni való szépség lett, gyönyörű hölgygyé fejlődött. Ujjain aranygyűrűk, nyakában aranylánc és óra; de szemeiben más láng. Viselkedése kétségbe ejtett. Mindazonáltal imádnom kellett, hiszen százszorta szebb volt. Gazdag földesúr fia udvarolgatott neki. Ennek vége. De mikor én annyira szerettem ! Később a földesúr fia elhagyta. Utána egy tanulótársam álmadott róla buzasterchistóriát, ma is álmodja tovább a sírban. Julcsa menyasszonya volt neki. Laci keresztjén még tán ma is lengeti a Julcsa által rákötött fátyolt az est fuvalma. Üzente is, irta is ezelőtt négy évvel az én Julesárn, hogy még él és nem feledett el. Még leány. Virágot is küldött. Mit akarsz? Hiszen te másnak nyitottad ki kebledet, nem lehetsz az enyém, nem érteui én már a te virágod beszédét. Menj Laci sírjához, ásd ki a tiz körmöddel! . . . Mert én igy tennék. Ez volt az első szerelmi csalódásom. Ez volt az első regényem — mogyoróhéjban. N. Miska. kodhattam, mert egyszer az anyám, a ki szegény még niost is olvasóval fekszik és kel, fültanuja lett az ő drágalátos Miska fia ájtatoskodásának. Nem raktam ugyan a lutrit, de azért az egyszer mégis kihúztam. Ez kiábrándított egy kissé. Ettől fogva csak csen desen keseregtem. Ekkor megfordult agyamban az öngyilkosság eszméje is. Gondoltam, nogy vizbe ugrom. Igen, de a vizet igen hidegellettem ; aztán meg féltem is, hogy belefulladok, mivel hogy akkor még úszni nem tudtam, és a mi vidékünkön nincsenek készen mentők. Hát akkor fölakasztom magamat, az lesz belőle. Hja, csakhogy ez igen gyalázatos halál; az embernek véletlenül rá talál fojtódni a kötél a nyakára, és aztán az apám jól elnáspáugolna érte. Nincs más hátra, mint agyonlőni magamat, ez férfias, üe hátha valami nemesebb részen találnám magamat és akkor Julcsa másé lenne ; meg az apám meg is nyúzna a revolveréért. Végre is letettem az öngyilkossági szándékról. Pedig ugyancsak bántott ám a cérnaszálhangom, a csu pasz ábrázatom, meg hogy nem káronkodhattam ki magamat kedvemre. Vissza kellett térnem a könyveim mellé. A tanulás ugyan nem kellett, de hát azért mentem el az iskolába, hogy a tanítóm csukjon be, hogy mennél tovább lehessek Julcsával egy fedél alatt. A tanítom legényember lévén, tudtam, hogy óra után udvarolni megy a szomszádfaluba s így a reám való felügyeletet és kikérdezést Julcsára bizza, akkor pedig szabad a vásár. De máskép is alig hogy letettem a kanalat, már futottam az iskolába. — Hova mégy te szeles? — mondogatta anyám, — lármázni, verekedni? — De édes anyám én itthon nem tudok tanulni, ezek a gyerekek annyira zajongnak ; pedig annyi van ám leckére a földrajzból, hogy még maga sem tudná megtanulni. Aztán itthon térkép sincs. Erre már a kenyérmagazin a nyakambau volt. Pedig hát dehogy a térkép hívogatott, hanem az a szent kép: a Julcsa. Annak is az a két lenvirág szeme, a csicsergő hangja. Közben a tanítom feleségre tett szert. Es a fele ség hamar észrevette, hogy a Julcsa, meg a Miska . . . és a többi. Télen óra előtt tollfosztás járta a tanitójék szobájában. Ámbár inkább kutyát fésültem volna, mint tollat fosztok, de hát még a rettentően unalmas tollfosztásra is ráfanyalított —- a szerelem. Társasjáték folyt. Az aszonyka volt az osztó. — Miska! Megy a kosár. Aranyalma, aianypohár, neked adom a Julcsát. Egy szívből fakadó kegyes pislantással köszöntem meg annak a jó asszonynak ezt a kedveskedését. Bántam is én, ha aztán a vöröshaju „falubolondjá" t adják is nekem, csakhogy Julcsa az enyém. — Julcsa! Megy a kosár. Aranyalma, aranypo bár, neked adom a — Miskát. Micsoda?! Majdnem minden tollat elfújtam ; akko rát sóhajtottam, hogy még a dorozsmai szélmalom is megindult. Az az édes tekintet, mit én akkor Julcsára vetettem, abban több volt a szerelemnél, az bálványimádás volt. Rögtön fogadást tettem, hogy ha Julcsa ismét krumplit hámoz, azonnal melléje kuporodom és segítek neki. A szívem úgy katakolt a pruszlikom alatt, majdnem kiverte a kis gyenge mellemet. Kiosontam a szobából, de hányszor, mintha dolgom volt volr.a. Akaszszanak föl, ha volt. Csak roppantul szégyenlős voltam, kérem. — Miska! — kezdi egyszercsak az asszonyka, — kit adsz a pap elébe? — Adom a Julcsát, feleltem rá szebben. (Csendes vihogás hallatszott. — Julcsa! Kit adsz a tüskére ? — Adom a . . . adom a — Miskát. (Általános kacaj.) M-m-Miskát? . . Már hogy engem? Julcsa, maga ad engem a tüskére ? Egyet fordult velem a világ. Kitámolyogtam a szobából, és a folyosón ugy megpityeregtem, mint valami szolgáló, akit elhagyott az őrmestere. Aztán megtöröltem az ábrázatomat, belenyugodtam a változhatatlanba; bementem az iskolába, fogtam a táblát, felírtam haragom enyhitesere majdnem az egész iskolát lármázónak. A