Zalamegye, 1892 (11.évfolyam, 27-52. szám)

1892-08-07 / 32. szám

XI. évfolyam. 32. szám. i, ki r>!r i sí es A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem küldünk vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zala-egerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. A no a társadalomban. A nőnevelés terén ismét egy lépést teszünk előre Magyarországon. Bevégzett dolog, hogy a legközelebbi tanévben megnyílik Budapesten az első leány-gymnasium, mely a középiskolák tantervétől sok tekintetben elütő, úgynevezett speciális tantervvel lesz hivatva megnyitani a hazai nőnevelés egyik ujabb korszakát. Mert hogy ennek a régtől érlelődött tervnek megvalósítása korszakaikató intézmény lesz, az mindenki előtt világosan áll. Nevezetesen: a leány gymnasium elvégzése nőinket képesíteni fogja az egyetemekre. Tehát a nők előtt nyitva lóg állani körül-belül ugyanaz a haladási tér, a mi eddig csak a fé-fiak ambiciója előtt olt uyitva. Ezzel a ténynyel megint csak előtérbe nyomul az annyiszor és oly sokak által jól, roszszul, — elfogulatlan vagy bizonyos fokú elfogultsággal vitatott kérdés, hogy ez is, mint minden, a nő magasabb fokú, a férfiakkal versenyző kiképeztetése érdekében történt mozgalom, megfelel-e az általános célnak? közelebb viszi-e a magyar társadalmat, különösen pedig a közvetlenül érdekelt nőket a boldogsághoz? Vannak igen derék, tudós térfiaink, kik a nő-kérdéssel lélektani, padag-ogiai, fiisiologiai és socialis szempontból nagyon behatóan foglalkoznak ; respectálják azt a törekvést, hogy a nő bizonyos élethivatásokra nézve, mik a női természetes rendeltetés cselekvési körébe esnek, kimozdíttassék abból a hagyományos szűk körből, mely a családi élettel bezárta szerepét. Vannak azután liberális szellemű, nagygondolkozóink, kik meg minden tekintetben, minden téren egyenjogosítani akarnák a nőket a férfiakkal. Ezek jogtalan erőszakot látnak abban, hogy egy nő - azért mert véletlenül nőnek született — bármely térről kizárassék, melyen a férfinak — csak azért, mert véletlenül férfinak született — activ szerepe van. Megnyitani a nők előtt is a világot, a cselekvési tért! Legyenek részesei a létkiizdelemnak, szerepeljenek számottevő erőkül a legnagyobb célokért tol ytátott munkában éppen úgy, mint a férfiak : egyenlő kötelességekkel, de egyenlő jogokkal is. V /zt hangoztatják. Talán mondanunk is fölösleges, hogy művelt nőink körében ennek a nagyon liberális társadalmi felfogásnak van legnagyobb népszerűsége! Vannak megint egyének is (ezeket már nem merem tudósoknak nevezni, pedig talán megérdemelnék), kik minden mozgalomnak, a mi a nőt (szerintük-egyedül természetes) hivatási köréből kiemeli, kirántja, határozott ellenségei ; a kik mindama bajoknak — mikkel társadalmunk tele van — forrásáúl azt a tévesztett irányt emlegetik, mely a nőket a fértiaknak nem élet-, hanem versenytársaiul teszi. Nos hát a közvélemény többsége azoknak nézetét fogadja el, kik bizonyos élethivatásokra nézve a nőkuek is tért kívánnak nyitani. Ily szellemben már lapunk is irt a nőkérdésről s abban a < ikkben éppen a női orvosok intézményének behozatalát sürgette, szőnyegre hozva mind ama nyomós argumentumokat, mik azt égetően sürgőssé teszik. Mi tehát — mivel a leány-gymnasium felállításával ezt a nagyon sürgős intézményt is a küszöbön hisszük lenni — örömmel üdvözöljük a magyar nőnevelés ez új korszakát. Mind a mellett nem zárkózunk el teljesen az alapos aggodalmak elől sem. Alaposnak tartjuk p. o. azt az aggodalmat, hogy a leány-gymnasium növeszteni fogja a női proletarismust. A férfi-gymnasiumok részéről is — mig a selejtezés nem ment i mostani szigorral - azt kellett tapasztalnunk, hogy szinte veszedelmes módon elárasztották a mngyar társadalmat proletárokkal. Hogy ez meg ne történhessék, nagy tapintatossággal kell eljárniok első sorban a szülőknek. Nekik kell ismerni leányaik hajlamait, tehetségeit legjobban s azokban ha nem tapasztalnak olyan tulajdonokat, mik I őket valamely magasabb életpályára hivatottakká ] teszi, ne adják leány-gymnasiumba, hanem elé| gedjenek meg valamely más, alsóbb fokú, de | azért elég ismeretet nyújtó leány-iskolával. A leány-gymnasium adjon alapot, adjon szárnyakat azoknak a valóban hivatott női tehetségek| nek, kik azután valamely magasabb életpályán p. o. az orvosin, áldásos működést fejthetnek ki a társadalom, az emberiség jóléte érdekében. Az ilyen hivatott nőknek száma nem lesz olyan nagy, hogy hiányukat — mivel a tulajdonképeni női rendeltetésüktől elesnek — valami erősen megérezné a társadalom, annál kevésbbé, mert más irányban bőven kárpótolnák hasznos tevékenységükkel a társadalmat. Ezeknek kiválogatása igen természetesen: első sorban a szülők kötelessége. De a mennyiben talán a szülői elfogultság ezt itt-ott megakadályozná, másodsorban a leánygymnasiumot vezető tantestületnek jut feladatául a selejtezésnél oly szigorral járni el, hogy hivatlan, tudákos nőkkel ne szaporodjék a magyar nő-társadalom. Mert amily nagyon áldásos valamely neki megfelelő társadalmi állásban, a nagyműveltségű, jól képzett nő: éppen olyan teher az olyan, ki az iskola falai közöl a nagy igényeken, a szertelen arrogancián kivül egyebet nem hoz ki magával a társadalomba. Szóval: a leány-gymnasium is csak az esetben fog megfelelni az általános célnak ; csak az esetben használ a társadalomnak és a közvetlenül érdekelt nőknek : ha nem csupán önmagáért, hanem magasabb szempontokból fog fenállani. Mert csak is ezek a magasabb s társadalmilag fontos szempontok adnak neki létjogot ; maga a nőnevelésnek szélesebb alapra fektetése nem teszi szükségessé, mert erre nézve már vaunak a társadalmi igényeknek megfelelő iskoláink. Kellő gyakorlati érvényesítés mellett, ebből a magasabb szempontból azonban minden elfogulatlanul itélő ember örömmel üdvözölheti. A „Zalamegyei Gazdasági Egyesület" hivatalos értesítője. Felhívás. A törvényhatóságok, községek, egyesületek és szövetkezetek által közérdekű célokra létesítendő amerikai szőlővessző szaporító anyatelepek első berendezéséhez szükséges amerikai szőlővesszőket a földmivelésügyi minisztérium a rendelkezésre álló vesszőkészlet és az országA „Zalamegye" tárcája. Távol tőled bánat gyötri lelkemet. Távol tőled bánat gyötri lelkemet, Mi benne él, az dúlja fel szivemet, Rád gondolva kicsiny nekem e világ! Egy szavadra kizöldül a száraz ág. Nem kell nékem sem madárdal, sem virág ! Nem terheli bús szívemet semmi vád. Mig te szeretsz paradicsom körül vesz, De ha elhagysz: hűtlenséged sírom lesz! Viszontlátlak valahára kedvesem, A jó Isten még sokáig éltessen! Örömömben kónyem árja elapad : Zordon telem új tavaszra kifakad. Távol tőled bánat gyötri lelkemet, Mi benne él, az dúlja fel szívemet, Rád gondolva kicsiny nékem e világ ! Egy szavadra kizöldül a száraz ág ! í. A vasúti személypénztárnál. A „Zalamegye" számára irta : Trávnik Gábor. A szomszéd állomásról kapott harangütések jeleik, hogy onnan a személyvonat elindult. A várótermekben már izgatott a kedélyhangulat, a mennyiben az állomási irodába behallatszik a I. pasasérok jegyváltási hajlandó •ágának zajos megnyilvánulása. Már egy két türelmetlen parasztnak körme ott zörgölődik a pénztárablakon. Pedig a fiatal pénztáros úr még nem készüli el a cigarettázás sal. Ott hallgatja a leltári bőrdivánon végignyujtózkodva collegájának, a forgalmistának, elbeszéléseit, ki Íróasztalára ülve kedélyesen pipázik, E közben ismét csak kopognak a lázongók. A forgalmista odaszól a málházónak, ki éppen az irodában | lábatlankodik : „Istók! szóljon csak ki, hogy várjanak egy percig!" Istók úr hivatalos tekintélyének egész tudatával kiförraed a pénztárablakon : „Hát nem tudnak már megbékülni? Rögvöst itt lesz a hivatalnok úr. Ne félősköd jenek: nein hagyja itt a cúg egyiküket se a faképnél!" És még tovább is szaval a szárnyas keréknek vitézlő bajnoka, közbe közbe egy pár kemény mondolatot tálalva fel a parasztoknak s aztáu becsapja az ablakot. A hivatalnok rá szól, hogy nem illik a telekkel keményen elbánni. Erre Istók szent meggyőződésének hangján válaszol: „Hásze kérem azér van a kaszszánál két ablak, hogy az alsón a jegy adódik ki, a felsőn meg — a gorombaság!" Most kilábol Istók dolga után s egész szenvedélylyel csirizeli fel a málhákra a bárcákat. A két hivatalnok is készen van a dohányzással és elbeszéléssel; mindketten belebujtatják fejőket az aranyzsinóros sapkába. A forgalmista kimegy a pályaudvarra a váltókat ellen őrizni s egyéb teendőit elintézni. A pénztáros meg nagy elegantiával felnyitja a kaszsza ablakát s tekintetét dia dalmasan végighordozza a váróteremben zsibongó publikumon. Ott szorong a sokadalom s az „olcsóbb pasas" ugyancsak többet lármáz, mint a mennyit a váltandó szomszédos forgalmú menetjegye uiegér. Amint a t. c. közönség megsejdíti, hogy a jegyváltás kezdődik, megindul ott künn az élénk mozgalom. A szemesebbek tolakodnak már a pénztárhoz, míg a flegmatikus paraszt előbb egész ünnepélyességgel nyakába keríti a padon hevert tarisznyáját s mégegyszer megigazítja pipáját, nehogy az, inig a jegyváltása tart, „abba a bolondságba kialugyék." S csak miután igy rendbehozakodott, járul a pénztárhoz, kiszurkolni piculáit lájbija zsebéből. A pénztár ablakánál, mint kaleidoscop előtt, változik mindegyre a látványosság színezete, amint a tarka közönség elhúzódik ott jegyet kérve s aztán helyet engedve az utánna nyomulóknak. Van ott künn kipödrött bajuszu baka, öreg totyogó anyóka, kecskeszakálu hándlé zsidó, virulóképü szobaci cus, faggyúzott subáju paraszt, meg tudom is én, miféle kasztjai vannak képviselve a társadalomnak?! Amint egy egy pillanatra megszakad a népáradat, a pénztár ablakából beláthatni a nyitott ajtajú II. oszt. váróterembe, a hol a divatos öltözetű hölgyek igazítják a tükör előtt csipkéjüket és frizurájukat. De nem sokáig gusztálhatja őket a pénztáros, mert már jönnek megint ujabb „kundsehaftok." Szegény pénztáros, ha ideges természetű, alkalmasint megszökik helyéről, mert rövid idő alatt annyi embert ki kell elégítenie s majd mindegyiknek akad valami kérdezni valója. Aztán meg mérgelődhetik is egész komót, mikor egyik másik fehérnép vevője oda furakodván elmókázik »oká, mig végre a gombokra szorított keszkenőjéből kiszabadít nagy nehezen egy pár vasat. Előfordul nem egyszer az is, hogy valamelyik váudorló legény pl. Bikityi-Csörötnökre kér jegyet. A pénztáros lebélyegzi a jegyet, de a pasaséi- drágálja a IX. zónás dijat s inkább vesz egy 15 kros bilétát, aztán majd tovább gyalog teszi meg az utat. Egy szóval sok kellemetlenségre kárhoztatta a magas gondviselés azt a halandót, kit hivatalos nyelven „személypénztárosnak" tituláznak. De a mi fiatal emberünk, saját szerencséjére, elég flegmatikus s igy még meglehetősen ép idegrendszere Mai szamunkhoz fél iv melléklet van csatolva.