Zalamegye, 1892 (11.évfolyam, 27-52. szám)
1892-07-24 / 30. szám
XI. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1892. jjilius 30. szám. 1, ID rM' 1 ' i es paszati A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zala-egerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Az irodalmi vegetatio. (—ry) Ily címmel a Zalamegye f. é. julius lO-i számában vezércikk jelent meg, melyben a szerző a mai magyar irodalma, „előkelő kritikus körökben általánosan hangoztatott panasz" alapján pangónak állítja és ezen pangásnak okát is igyekszik adni, részben a közönség mostoha műpártolásában, részben pedig a kiadók visszaéléseiben az olvasó közönséggel szemben. Hát igaz; nem állíthatnám, hogy valami élénk és mozgalmas a mai irodalom, de nem osztozkodhatom egészen a cikkíró és az általa említett előkelő kritikus körök véleményében sem, nem pedig főleg abban, ami próza irodalmunkat illeti. De lássuk csak. A cikkíró azt, mondja, hogy „a férfiak alig rázzák le a nyakukról az iskola porát, már elfásulnak arra, hogy egv-egy regényt, költeményt, vagy valamely szépirodalmi művet végigélvezzenek." Tény; de miért? Mert nincs. Legalább olyan nincs, amelyiket végigélvezni lehetne. Azt se higyjíik, hogy e miatt az olvasók irodalmi szomjukat, Jósikákkal es Eötvösökkel elégítik ki. A mai izlés nem nagyon rajong már a század eleji és közepi irók műveiért, melyek irodalmi életünkben rnár nagyon is érezhető válaszfal által vannak elkülönítve a mától és oly térbe és időbe kerültek, amit, ma már tegnap-nak neveznek. — Ez a válaszfal pedig folyton emelkedik, napról-napra nő. És dacára annak, hogy nincs regényünk, még kevésbbé költeményes termékünk, melyet élvezettel lehetne végig olvasni — vagy ha van is, bátran elszámlálhatjuk a tíz ujjunkon — még sem merném állítani, hogy irodalmunk pang. És a látszólagos pangásnak okát legkevésbbé keresem azon körülményekben, amelyekben a cikkiró felfedezni véli. Mert higyje meg nekem cikkiró, nem volt a magyar közönség nagyobb pártfogója az irodalomnak soha, mint ma, a férfiak nem olvastak soha többet, a kiadók nem csapták be soha kevesebbszer a hiszékeny publikumot. Nem a külsőségekben kell keresnünk a dolog nyitját., hanem benne, magában az organismusban, az irodalmi élet, mint önálló szervezet fejlődésében. Irodalmunk ma gyökeres átalakulás stádiumában van, és még alig van túl az új légkörben az első száiaypróbánál. Még tapogatózik, de már a gyeplőt kezében tartja, még pedig elég szilárdan. A változás természetes, sőt, szükségképeni volt, amely elől kitérni nem lehetett. Ami századunk 30-as — 60-as éveinek mozeralmas időszakában gyújtott,, lelkesített, az arra következett béke idejében hatását veszítette. Az irány, melyben az akkori irodalmi nagyságok születtek, alapját veszíté el, rajta a fejlődés lehetetlenné vált. Éreztük ezt, és kezdtünk másfelé tapogatózni. Itthon hiába kerestünk új irányt; kimentünk külföldre; a franciák lettek mestereink. Tőlük tanultuk a természetes meseszövést, a nyelvkezelés mesterkéletlenségét, a való felismerését és a rajzolás igazságát. A próza terén már túl vagyunk az iskolán, és pedig nemzeti irodalmunk szerencséjére úgy, hogy megőriztük mellette magyar vérünket is. Megtanultuk a kezelést idegen műveken, s ma már tudjuk használni itthon is. Már abban aztán teljesen igaza van a cikk iróuak, hogy e tekintetben a sokak által gáncsolt hírlapirodalmat nemcsak hogy vád nem érheti, hanem, egyenesen annak az érdeme, hogy ma már ennyire vagyunk. Hogy miért ? Mert a hirlapok, — ezek a mai élet valóságos mindenható hatalmai — adnak első sorban munkát és vele kenyeret az irónak, ezek gyámolítják nem csak szóval, hanem, ami elengedhetlen, pénzzel is a hivatottakat; akiknek csak ezek utján nyilik alkalmuk anyagi kockázat nélkül, sőt a megfelelő díjazás reményében, irodalmi vállalatba fogni. Igaz, hogy az irodalomnak ilyetén művelése csak partikuláris jellegű, en miniatűr. Mert hogy a hírlapok — mondjuk — a regényirodalomnak — bár itt sem teljesen közömbösek — nem irányvezető tényezői, azt kétsége nem vonja senki. — De hogy annak a 8 —10 magyar napilapnak, amely naponta egy ors zág számára portálja a szellemi táplálékot, vo n al alatti része mennyi eredeti eszme, mily sok, nem ritkán szerencsés kisérletnek ad hely et egy-egy évben, azt mindenki tudja, s ha tudja, be fogja látni azt is, mily nagy missiót teljesítettek ép a hirlapok csak a legutóbbi, legközelebbi évek alatt, amidőn próza irodalmunk folytonos ingadozás után végre határozott irányban rálépett a fejlődés útjára. Es ma már Bródy Sándorban, egy Herczeg Ferencben, egy Szomaházy Istvánban, egy Ambrus Zoltánban, — s velük a legfiatalabb nemzedék egész gárdájában olyan irodalmi erővel rendelkezünk, amely csak az időt várja, midőn apró részletek helyett — itt-ott egy-egy rövidke rajzban, novellában — a maga impozáns nagyságában fog megjelenni. Lesz majd akkor regény is, amit lehet vés'es-vég'ior élvezni is, a mellett ? o o O 7 hogy olvassuk. Es a vers irás. No ott dísztelenül állunk. A költészet ép most van a leggyámolatlanabb stádiumában. Idegen eszmék hatását érzi, de még nem tud választani köztük. A népies irány megteremtői és egyúttal legnagyobb művelői után törpe epigonok kezei közt elsatnyult; helyét felváltotta egy képtelen, minden izlés megtagadásával, és minden igazság sutba dobásával járó irány, mely örökös, bár minden komoly alapot nélkülöző, jajgatással tette erős próbára Ízlésünket és türelmünket, amelynek nem volt tárgya, csak a megsemmisülés, a nirvána, és nem énekelt másról, csak n voinoruságról, szenvedésről, halálról. Ez a tarthatatlan állapot ma már, — hála a közönség Ízlésének — nem dominál többé, vagy legalább is betelt a publikum az örökös siránkozás békés hallgatásával. De nincs helyette más. Es én még ezért sem okolok senkit, sem az irókat, kikben nincs vér, nincs talentum, sem a közönséget, mely nem pártolja a művészetet, sem a kiadókat. Csak természetesnek találom az állapotot. Mert ha, mint minden, ami kísérője az emberi társadalomnak, az irodalom is magáA „Zalamegye" tárcája. KAHLSBAD. (Fürdői karcolat,. Hogy mily kincs az egészség, azt csak oly ember tudja igazán felfogni, a ki már egyszer elveszítette. Az ily egyén aztán igyekszik tehetsége szerint nagy fogadalmak közt visszaszerezni e megbecsülhetetlen értéket csak azért, hogy majd, ha meg lesz, újra pazarul bánjék vele. Az egészség visszaszerzésének módja igen sokféle, ezek közt nem utolsó helyet foglal el a fürdőbe utazás, hol a gyógyító hatást fürdés vagy ásváuyviz ivás, vagy pedig e kettőnek együttes használatából igyekszünk elérni. A gyógyfürdő megválasztása a valódi betegek részére uagy fontossággal bir, mert manapság már a gombamódra megszaporodott fürdők legtöbbje inkább csak gondűző nyaraló hely, hova a házasfelek egyike másika szalmaözvegységet szenvedni (!), másik pedig apróbb ártatlan epizódok által élettapasztalatokat szerezni mennek. Azok, kiknél a szervezet összműködését fenntartó egyik tő gép, a gyomor, vagy ennek szomszédja a máj, akarja felmondani a szolgálatot, leginkább Karlsbadba vándorolnak, mely hely a gyógyfürdők közt elvitázhatat lanul az elsőséget vívta ki magának és méltán, mert bőven van ellátva mindazon kellékekkel, melyek a világfürdői elnevezés feltételének megfelelnek; a ki Karlsbadban már volt, azt többé más fürdő alig elégítheti ki. Már az ideutazást is megkönnyíti azon körülmény, hogy két vasuttársulat versenyez az utasoknak ugyanazon árért egyforma idő alatt szállításáért ; az éjjeli vonatok háló kocsikkal vannak ellátva ; legelőnyösebb a Bécsből Prágán át haladó nappali futárvonattal jönni, mert ehhez étkező kocsi van csatolva, melyben a legnagyobb kényelemmel ebédelhetsz; mig a vonat szédítő gyorsasággal repül az apróbb állomásokon keresztül, észre sem veszed, mily gyorsan múlik az idő; ebéd utáu az összekötő folyosón kocsidba jutsz, hogy néhány percet Morpheus nak szentelj, de a regényes táj szemlélése elűzi álmodat; utóbb változik a vidék képe, hamarjában szőlőhegyeknek látszó óriási póznákra futtatott komlóerdők terülnek eléd; a nap lenyugodott, mikorra a mozdony füttyje jelzi, hogy utad végállomásához közeledel. Az Eger folyó balpartja feletti magaslaton épült tekintélyes indóház hosszú folyosóival, a perronon és küludvaron észlelhető forgalom, a rengeteg mennyiségű bőröndök és uti táskák ide oda hajigálása, a babiloni zavarhoz hasonló különböző nyelven beszéd mind' oly benyomást tesznek reád, mintha valami nagy világvá rosba jutottál volna. De hát szóljunk a városról. Karlsbad magas hegyek közt elnyúló szűk völgyben fekszik a Tepl patak két partján, utcái terasseszerüleg épitvék ; az utolsó években a régi város képe némileg megváltozott, mert magánosok és a város által teljesített építkezések által nem csak ujabb paloták, de egészen új utcák keletkeztek, és igy, habár a mult évben már 35000 beteg zarándokolt az itteni meleg forrásokhoz gyógyulást keresni, lakás hiány soha nem tapasztalható ; a magán lakások mind kényelemmel berendezettek, a lakósság előzékeny figyelmével elkényezteti az idegent. Nem túlzok, a midőn azt áliítom, hogy Karlsbad a legolcsóbb fürdők egyike, inert igaz ugyan, hogy elkölthetsz itt hetenként ezreket a nélkül, hogy legkisebb feltűnést keltenél, de a szegényebb sorsú is, körűimé nyeihez képest kényelmes, jó ellátást talál ; és a mi az itteni életet kellemessé teszi, az a városnak internationalis oosmopotious jellege; itt gigerliskedés elenyészik, a szilvafák száma nem imponál, születési , ész- és pénzaristokratia és az egyszerű szerény polgár békés egyetértésben kölcsönösen tiszteletben tartják egymás jogait. Az idegenre különösen meglepő benyomást tesz a vizivás módja reggelenként a forrásoknál ; a város középső részének különböző utcáira szétszórva 10 kút tartalma nyújtja a gyógyulás reményét ; ide özönlik már a korai órákban az összes vendégsereg, mint a méhkasok körüli rajok mozognak, dongnak, mindegyiknek nyakában szíjra akasztva lóg a „Becher", egyik erre, másik amarra siet és beáll a „Ganse Marschba", hogy a vadludak vonulásához hasonló sorban a zenekar felvidító dallamai mellett, 20—30 percnyi áhitatos és türelmes lépdegélés után élvezhesse a kutaknál álló Rebekák által nyújtott és éhgyomorra tyúkleves ízűnek képzelt meleg vizet; ezen igazságos és szigorúan betartott rend teszi csak lehetővé, hogy a főévad alkalmával egyszerre itt levő 8—9000 vendég a kellő mennyiségű gyógyvizet annak idejére megkaphassa. A viz ivás után körülbelül egy óra múlva jön a jól megérdemelt reggeli; ennek elérkeztéig az időt sétával vagy pékboltokban töltjük, hol mindenki önmaga válogatja ki nagy harc közben az ideális alakú süteményeket és viszi hosszú papir zacskóban a reggeliző helviil választott kávéházba ; ez a cseh fürdőkben speciális szokás. A nap többi része szórakozásul szolgál s ebből elég bőven kijut, mert a város nem kiméi semmi áldozatot, hogy a vendégeket „Cufgemá-is" élvezetekben részesítse, a (30 tagból álló helybeli kitűnő zenekar, továbbá a Prágából hetenkint átjövő katona-, valamint cigányzene és tiroli jodler társaság egyszerre több helyen mulattatja az ozsonát és vacsorát fogyasztó közönséget, a ki pedig a eura hatása alatt a zene által létrejöhető izgalmakat akarja kerülni, elég alkalmat talál erre a 10 mértföldnyi hosszúságot kitevő, kitűnően ápolt, árnyas erdei utakon, hol teljes csendben, csak a madárcsicsergés által követve Mai szamunkhoz fél iv melléklet van csatolva.
