Zalamegye, 1892 (11.évfolyam, 27-52. szám)

1892-12-04 / 49. szám

Melléklet a „ZALAMEGYE" 1892. évi 49 ik számához. illetőleg megüresedett tagsági helyeknek az 1892-ik évi XXVl-ik t.-cikk értelmében választás utjáá leendő betöltése iránti intézkedések képezik. A miniszteri rendelet felolvasása előtt előterjesztő tett és tudomásul vétetett a vármegye igazoló választmányának jelentése a vármegye legtöbb adót lizető bizottsági tagjainak az 1893 ik évre egybeállított névjegyzékéről. Olvastatott ezután a belügyminiszter leirata, melylyel az 1892. évi XXVI. t. c. 2-ik szakaszában foglalt felhatalmazás alapján, az 1886. évi XXI. t. c. 24. és 29. §-aihoz képest, a vármegyei bizottsági tagok szátuá nak az 1891. évi népszámlálás eredménye alapján újból való megállapítása és a bizottsági tagokat választó kerii letek megtelelő kiigazítása iránt alkotott s jóváhagyott közgyűlési határozatot hatályon kívül helyezi s kijelenti, hogy a bizottsági tagok száma, valamint a bizottsági tagokat választó kerületek beosztása tekintetében ezentúl is az 1870. évi XLII. t. c. alapján alkotott szabályren delet az iráuyadó ; egyúttal elrendeli a L aiszter, hogy a vármegye virilistáinak 1893-ik évre már összeállított névjegyzéke, amennyiben annál a bizottsági tagoknak az 1891. évi népszámlálás eredménye szerint megállapított új létszám vétetett irányadóul, kellően kiigazíttassék és a választott bizottsági tagok sorában a t. év végével történendő kilépés, időközben történt elhalálozás, a tagsági képesség elvesztése és leköszönés folytán megüresedett tagsági helyek ugyanoly számban s ugyancsak 6 évre terjedő megbízatással a régi választókerületek szériut, törvényszabta választás utján leendő betöltése még a folyó évben foganatosíttassák s ennélfogva a választási előintézkedések haladéktalanul megtétessenek. Zalavármegyében a törvényhatósági bizottság tagjainak száma az 1891. évi népszámlálás után változat lanúl maradván, a vármegye legtöbb adót fizető bízott sági tagjainak 1893-ik é?re már összeállított név jegyzéke kiigazítást nem igényel. A törvényhatósági bizottság választott tagjai sorában a f. 1892. év végén megbízatásuk lejárta folytán történő kilépés, időközben elhalálozás, vagy lemondás következtében beállandó és beállott üresedéseknek választás utján leendő betöltésére határidőül december hó 9 íke s ott, hol a választás ezen napon bármi okból megtartható nem lenne, vagy pótvá lasztás szükségeltetnék, enuek határidejéül december 28-ika tüzetett ki s az egyes választó kerületekben a választások vezetésére elnökül és helyettes elnökükül megválasztattak : Az alsó-őrsi választó kerületben Köves Ede, Biró Dániel; a balaton fürediben Ecsy László, Segesdy Mik lós; a balaton udvariban Czigány Károly, Györffy Pongrác; a köves-kállaiban Csemetz Elek, Vörösmarty József; a monostor-apátiiban Csendes József, Flig József; a káptalan tótiiban Kodolányi János, Eőry Béla; a tapolczaiban Skublics Gyula, Miltényi József; a csabrendekiben Bogyay János, Oszterhuber Lajos ; a sümegiben Takács Alajos, Surgóth Miksa; az ukkiban Gyömörey Gáspár, Szűcs Zsigmond; a sümeg-mihály faiban Forintos Kálmán, Kardos Lázár; a türjeiben Rezsőffy György, Veledics Lajos; a szent gróthiban Kozáry Aurél, Botfy Péter; a szent lászlóiban gróf Battyány Ernő, Forster Ferene; a karmacsiban dr. Dunszt Ferenc, Fekete Ger gely; a lesencze-tomajiban Hertelendy Ferenc, Viriusz Vince; a keszthelyiben Pap Sándor, Lénárd Ernő; a faskomáromiban Baan Kálmán, Talabér Kálmán ; a zala apá tiiban Bogyay Máté, Grunner Ernő; a pacsaiban Nuii kovich Vilmos, Illés István; a gelseiben Modrovits János, Pálffy Elek; a palliniban Inkey László, dr. Benczík Ferencz; a nagy-kapornakiban Szűcs Móric, Sehoris János ; a szepetkiben Szily Dezső, Szentmihályi Dezső ; a nemes-apátiiban Hajik István, Háry József; a nagykanizsai I. vál. kerületben Eperjessy Sándor, Hirschl Ede; a nagykanizsai II. v. kerületben Vágner Károly, Varga Lajos; a kis kanizsaiban Hertelendy Béla, dr. Tuboly Gyula; a bakiban Szekeres József, Csaby Lajos; a zala egerszegiben dr. Czinder István, Handler István ; a ságodiban Kőuigmayer János, Augusztin Ágoston; az alsó-bagodiban Orosz Pál, Farkas József; a nagy lengye liben Skublics Jenő, Stráusz Sándor; a novaiban Der varics János, Stádel János ; a polcaiban Cseszuák János, Koutnyek Ferenc ; a letenyeiben Málics János, Békéssy Rezső; a szemenyeiben Laczkovics Ferenc, Vizmathy József; a zala-lövőiben Farkas Sándor, Marton Lajos; a csesztregiben Baka Boldizsár, Soós Kálmán; a baksaiban Román Dániel, Udvardy Imre; a szent györgyvölgyiben dr. Berger Ignác, Józsa Farkas; a lentiiben Dany József, Horváth Győző; a kerka-szent, miklósiban Kiss Pál, dr. Józsa Fábián; az alsó-leudvaiban Hajós Mihály, Lendvay Mátyás; a dobrónakiban Nagy Károly, Szíjártó János; a turnischaiban Isoó Ferenc, Némethy Ferenc,; a bellatin cziban Mocsáry János, Koczetz Mátyás; a stridóiban Szilágyi Gyula, Tivadar Ferenc ; a. csáktornyaiban Molnár Elek, Pecsornik Jáuos; a dráva-vásárhelyiben Ziegíer Kálmán, Kressinger István; a botturnyaiban Zakály Henrich, Murai Róbert; a perlakiban Szabó Imre, Báuelly Sáudor; a hodosániban Peczek György, Vizmathy Sándor; az alsó-vidiben Gadó Mátyás, Kollay Rókus; a kotoriban Hirschler Miksa, Molnár József; az alsó domboruiban dr. Böhüi Szidney, Gresz Alajos. A közgyűlésnek egyéb tárgya nem lévén, elnöklő főispán őméltósága a gyűlést bezárta. Helyi érdekű vasutiigyíink, Nem panaszképen hozzuk fel, hanem mint megcáfolhatlan ténykörülményt említjük meg, hogy városunk a Csáktornya—ukki helyi érdekű vasút létesítésénél az anyagi áldozat meghozatalával elment a legvégső határig. Emellett bizonyít, hogy maga a város, mint erkölcsi testület, 110.000 forintot szavazott meg e célra, mely összeg kölcsön utján fedeztetvén, annak ötven év alatt való letörlesztése a város adózó polgárainak ötven éven keresztül állandó és egyetemleges terhét képezendi. Ehhez járul még — eltekintve az egyes pénzintézetek részéről aláirt összegektől, —- hogy a város polgárai is 10—-20 ezer forintot irtak alá törzsrészvények ben, hogy a szóban forgó vasút kiépítése biztosíttassák. Midőn a város, mint erkölcsi testület, valamint a takaiékpénztárak, nem különben az egyesek ezen áldozatot meghozták : tették azt annak biztos reményében, hogy míg az építő társulat a város érdekeinek szem előtt tartásával fogja a kiépítést eszközölni, más részt a létesítendő vasút a város forgalmát fogja emelni, amelynek emelkedésével új lendületet nyer úgy az ipar, mint a kereskedelem s ezekkel karöltve a város bel tel kei értékben növekedni fognak úgy, hogy a vasút céljaira a város, mint erkölcsi testület, valamint az egyesek által felajánlott összegek közvetve így megtérülnek. Két év mult már el a vasút kiépítése, illetve for galomba hozatala óta, mely idő nagyon is elegendő annak elbirálására nézve, váljon a vasút létesítéséhez fűzött reményeink mennyiben nyertek megvalósulást ? Hogy a vasút létesítésével a személyforgalom megélénkült, ezt tagadnunk nem lehet. Aki ugyanis figyelemmel kiséri reggelenként a vasútról jövőknek, esténként a vasútra menőknek számát: a személyforgalom annak okvetlenül feltűnik. Városunkban, mint a megye székhelyén, vannak conccentrálva az egyes hivatalok s így sok ember ügyes bajos dolgának elintézése végett felkeresi városunkat már csak azért is ; mert az alkal mas menetrend folytán az utat a vasúton egy uap alatt a vármegye legtávolabb vidékéről is megteheti. A személyforgalomhoz fűzött reményeink tényleg tehát megvalósulást nyertek. Ezzel azonban épen nem áll arányban iparunk és kereskedelmünk fellendülése. Oka lehet ennek részben városunk és közvetlen vidékének két éven keresztül tapasztalt silány termése, amely első sorban az iparra és kereskedelemre hat nyomasztólag. Oka továbbá, hogy a helyi érdekű vasút létesítésével a kezdetben alkalmazott szállítási tariffa oly magas volt, hogy a kereskedők kénytelenek voltak megrendelt áruikat a helyi érdekű vasút mellőzésével a déli vasút vonalain szállítani, míg SzentIvánról tengelyen szállíttatták áruikat ép úgy, mint tették zott. Egyik rokonától tudom, miszerint tőle magától hallotta, hogy győri diáksága idejében nem is volt tan könyve; de anuál nagyobb figyelemmel szokta legtöbb tanárának előadásait hallgatni. Részemről nem tudom helyeselni, hogy Fereneünk a tankönyvek mellőzésével csakis erős emlékező tehet ségére támaszkodott. Egy némely tanjegye mutatja, hogy rendkívüli tehetségei nem álltak mindig arányban az iskolában elért, legalább az érdemsorozatban kimuta tott eredménynyel ; bár lehettek az elmaradásnak más okai is, mint föntebb a Pápán töltött gymnáziumi évében láttuk. Annyi azonban kétségtelen, hogy Fereneünk idejét nem töltötte tétlenül, sem oly mulatozásoknek nem engedte át magát, melyek a fiatalságot a komolyabb tanulmányoktól el szokták vonni. Deák Ferenc tanuló korában is mindig komoly volt, ki léha szórakozást soha sem keresett. Egész életén át soha sem kártyázott, sem bort nem ivott, ami következtetni enged arra, hogy főként a fejlődő ifjúságnak e veszélyei őt fiatal éveiben sem érintették. Ruházatában mindig egyszerű, majdnem cynikus volt. Kortársai tanúsága szerint mint győri tanuló ugyanazon egy öltözetet addig viselte, míg azt tisztességgel viselni lehetett; tehát a fiatalságnak igen gyakori hibája: a hiúság, a tetszési vágy sem bántotta. Győri tanuló korában komolyabb olvasmányokkal különösen három férfiú látta el: a már említett Fejér György főigazgató, az országos névvel biró történetíró : Czinár Mór szent Benedekrendű tanár, utóbb a magyar tudományos akadémia tagja, és az utolsó évben (1820— 1821.) Maár Bonifác az egyetemes és magyar történe lem tanára. Czinár és Maár akkor a szent Benedek rendű növendék papok mellett tanárokul működtek; nagy tudományu, széles látkörrel biró férfiak voltak, kik szaktudományuk színvonalán állottak s folyton a legjobb művekkel gyarapították gazdag könyvtárukat. —- Deák Ferenc gyakran megfordult e három tudósnál, kik örömmel fogadták a tüneményes tehetségű ifjút s rendszeres olvasáshoz szoktatták. Deák tehát már mint ifjú sokat olvasott. Egyiu kortársa szerint a „kövér bozontosfejü" Deák Ferencet sétáiban a törekyőbb ifjak mindig nagy számmal követték, mohón figyelve előadására, melyet az olvasottakból tartani szokott. Ilyenkor Deáknak minden zsebje tele volt könyvekkel, folyóiratokkal, hírlapokkal. A folyóiratok között különösen a „Tudományos Gyűjtemény

u volt kedvenc olvasmánya, melynek cikkeit szó szerint tudta, valamiut általán mindent, amit olvasott. Tanulótársainak ilyenkor volt alkalmuk őt bámulni, s köztük kiváló tekintélylyel bírt. Ezzel Deák életének ifjúsági szaka véget ér. Még ide csatolom még egy Sümegről 1822. november 1-én Kozics Istvánhoz, az akadémia jegyzőjéhez, intézett levelét, melyben elvesztett iskolai bizonyítványait másolatban kéri kiadatni, „mert én most folyó hónap 6-ikán lemenni és 12-ikén jurátusnak fölesküdni kívánnék, ami az érintett testimoniális nélkül meg nem eshetik."

1) Ami ezentúl van, az Deák Ferenc fértikorába esik, melynek megirása nem tartozik kitűzött feladatomhoz. Beszédeiből, leveleidől szeretnék egyet mást ide jegyezni, ami lelkületét jellemzi, de ez is messze vezetne. 1864 ben egy Emlékkönyvbe ezt irá: „Legszentebb polgári kötelességünk igaz uton önérdekeink mellőzésével is tenni a hazáért mindent, mit tenni képesek vagyunk." E néhány sor teljesen jellemzi őt. Méltók e szavak arra, hogy minden ifjú mélyen szivébe vésse. Mint a katholikus egyház fia, néha tévedett; de megnyugszunk abban, hogy Istennel kibékülve, végezte be életét. Utolsó betegségében gyónt és áldozott; nyakában folyton a Bold. Szűz érmét viselé, melyet nénjétől, Klárától emlékül kapott. 1) Deák Fereuc emlékezete. 340. I, helyi érdekű vasutunk megnyitása előtt. Végre kereske dőinknek azon határozott kijelentésével, hogy sérelmeik gyökeres orvoslása nélkül kénytelenek lesznek a helyi érdekű vasút teljes mellőzésével a déli vasút vonalait használni: sikerült a tariffa megfelelő leszállítását kiesz közölniök. Ezen megorvosolt követeléssel szemben nagy mizéria a pályaudvarnál a raktárak elégtelensége, a pályaudvar szűk volta, a várótermeknek botrányosan kis térre szorítása úgy, hogy téli időben 4—5, bundában levő ember, a váróteremnek gúnyolt I. és II. osztályú szobában mozogni alig képes. A helyi érdekű vasúti részvénytársaság — unnt előző számunk hirrovatábau megemlítők — tervbe vette a vasúti főépületnek kiépítését s ezzel kapcsolatban a várótermek megnagyobbítását; gondoskodik nagyobb raktárhelyiségekről s hogy az örökös tolatási mizériák nak is véget vessen, a pályaudvarban még két sínpárt fog lerakatui. Kétségkivül mindezek oly intézkedések, melyek elodázhatlauok, hogy a folyton megujult jogos panaszok egyszer már gyökeres orvoslást nyerjenek s velők úgy a személy, valamint a teherforgalom fokozottabb mérvű fellendülést érjen cl. Még örömmel emlékezünk meg ezen nélkülözhetlen újításoknak a közel jövőben leendő foganatosításáról, más részt rá kell mutatnunk még egy gyökeres bajra, melynek orvoslása úgy a személyforgalmat, mint a teherárúk forgalmát illetőleg elodázhatlau és ez: a kislaludi fűtőháznak beszüntetése s a fűtőházuak városunk pályaudvarán való elhelyezése. Most kell ezt sürgetnünk, amikor a pályaudvar kibővítésének foganatosítása bevégzett ténynek tekinthető s amikor a tervbe vett munkálatokkal kapcsolatban az sokkal jutányosabban, más részről célirányosabban eszközölhető, mint ettől elkülönítve és bizonytalan időre elodázva. Míg a legegyszerűbb laikus is, aki egyszer e vonalon utazott, megütközik afelett a zaklatás felett, amelynek a kistaludi állomásnál a sok ideig tartó megállással, a kocsiknak örökös tolatásával ki van téve. Aki pedig az ily vasúti dolgokban csak kevéssé is járatos : az a legkíméletlenebbül itéli el azon eljárást, amelyet a kisfaludi állomás létesítésével s ott a fűtőház felállításával elkövettek, nem is említve, hogy míg 30 ezer forintot egyszerűen kidobtak, más részt ezen állomás felállításával s a fűtőháznak oda helyezésével városunkat — minden indok nélkül — a legnagyobb mértékben megkárosították. Itt volna ideje e hibát helyrepótolni. Tegye meg városunk a kjllő lépéseket, hogy vasúti mizériánk egy szer és mindenkorra gyökeres orvoslást nyerhessen. Ha ezen legkedvezőbb alkalmat elszalasztjuk: nekünk az a meggyőződésű ik, hogy ez irányú jogos és nagyon is méltányos panaszunk illetve sérelmünk a jövőben orvoslást nem nyerend ! Korcsolya egyesületünk köréből. A korcsolya évad közeledtével a nagy közönség tudomására hozzuk, hogy a zala-egerszegi korcsolyázóegyesület minden lehetőt megtett arra nézve, hogy tagjainak fokozottabb mérvű igényeit is kielégíthesse. Nevezetesen : a tavat, mely már majd betellett, kiásatta és a szomszédos árok vizének felhasználására a vízjogi törvény értelmében hatósági engedélyt eszközölt ki, hogy alkalmas jégpályát állíthasson elő és azt jó karban fentarthassa. A pavillont kitataroztatta és csinosan kifestette ; a bútorokat a szükséghez képest reno váltatta és kellő számban reflector-lámpásokat szerzett be, hogy azon tagok is élvezhessék az esti órákban a kellemes és hasznos sportot, kik a nappali órákban elfoglalva vannak. Sőt célul tűzte ki az egyesület azt is, hogy amenynyire a körülmények és viszonyai engedik, hófogókat fog felállítani, hogy azon mizériáknak, melyek hóviharokkal járnak, eleje vétetvén, a jégpálya folytonosan használható állapotban a tagok rendelkezésére álljon. Minthogy pedig az egyesület helyiségeiben csakis tagok és oly idegenek (Z.-Egerszegen kivül lakók) jelenhetnek meg, a kiket a tagok veudégekül bevezetnek és ezen intézkedés hátrányosnak bizonyult be, intézkedett, hogy olyan idegenek számára, ide értve a szünidők alkalmával a hazaérkező tanulókat is, kik társadalmi állásuknál fogva igényt tarthatnának a tagok sorába való felvételre, 30 krért belépti jegyek adassanak ki, a melyek egy-egy alkalomra jogosítják fel az illetőket az egyleti helyiségek látogatására és a jégpálya használására és a melyek az egyleti pénztárosnál és az egylet helyiségében kaphatók. Mindezek eléggé mutatják, hogy a korcsolya-sport kedvelői szép reményekkel nézhetnek az évad elé és bogy az egyesület méltán számíthat a nagyközönség támogatására, melynek számára tájékozásul az alapszabályok következő intézkedéseit tartjuk ide iktatandóknak : 4. §. Tagok. Az egyesület tagjai két tag ajánlatára a választmány által vétetnek tel. 9. §. Minden rendes tag fizet 1 frt beiratási és 4 frt évi tagsági díjat. Kéttagú család tagsági dija 7 frt; három tagúé 9 frt; ezen számon túl minden tag után egy-egy frt tagsági díj fizetendő. Családoknál a beiratási dij, tekintet nélkül a tagok számára, 1 frt. Kilépett tagok újabb belépésük alkalmával a beiratási dijat ép úgy tartoznak fizetni, mint az először belépők. 10. §. A pártoló tagok 1 trt beiratási és 2 frt évi tagsági dijat fizetnek. A családoknál az első tag 2 frtot, a többi egy-egy forintot fizet pártoló tagsági dijképen. A beiratási dij tekintet nélkül, hogy működő vagy páitoló tagokból áll a család, egy családnál 1 frt; azon családoknál pedig, melyeknél egy működő tag is van, a pártoló tagok egy-egy frtot fizetnek. 11. §. Gyermek-tagok 2 frt tagsági és 1 frt beiratási dijat fizetnek. 12. §. Az egyleti év november hó 1-én kezdődik; miért is a dijak az idény kezdetétől deczember hó l-ig