Zalamegye, 1892 (11.évfolyam, 27-52. szám)

1892-07-03 / 27. szám

XI. óvfolvám. Zala-E^ers/eg, 1892. julius 3. 97 «1. szám. Előfizetési dij: Egész évre 4 frt. Félévre 2 frt. Negyedévre 7 trt. Egy szám ára 10 kr. Hirdetmények : 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr., többszöri hirdetésnél 7 kr. Bélygdij 30 kr. Nyilttér petitsora 12 kr. i, közművelődési és A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmontetlen leveleket csak ismert kezektől togadunk el. Kéziratokat nem küldünk vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zala-egerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. A termés és a gabona ára. A nyár rendszerint elvonja az érdeklődést a közdolgoktól ; ínég a politika aein érdekli az embereket annyira. Egyetlen egy dolog köti le mostanában a közérdeklődést, hogy milyen lesz a termés ? Mert nem csupán politikával, hanem főkép kenyérrel él az ember és hazánkban, hol egy világrész kenyere terem meg, mikor a termés még nagyon az Isten kezében van, magukhoz vonják, lekötik mindenkinek az érdeklődését, akár termeszti a kenyeret, akár csak szerezni akar belőle. Általában nagy reményeket kötünk az idei terméshez és — méltán. Az esős május s a sarun váltakozó meleg napok rendkívüli tenyészetet eredményeztek ; gazdagon és üdén nő minden vetemény ; nincs satnya, hitvány növényzet sehol, sőt talán < pen a buja gazdagság aggaszt itt-ott. Az örökösen aggódó gazdák arról panaszkodnak, hogy a bús vetések némely helyen megdőltek; majd aszott lesz a szem ; máshol a köd és rozsda árt, melyet a nedves időjárás okozott; a gazdag takarmány és szénatermésnek nem volt jó takarodása ; mert a mély fekvésit réteket elöntötte a sok zápor. Sőt a jég is több kárt. tett az idén, mint máskor. Ámde ezek a bajok csak szórványosak. A gabona általános állása sokat igér s lm beváltja, jó termés lesz az idén gabonából és takarmányból. A szőlőhegyek terméséről azonban már a legkülönfélébb hireket halljuk. Egyik gazdának egyik vidéken kitűnően mutat a szőlője, sok és szépen fejlődő fürtök virágoztak a tőkéken, mig a másik gazda tőkéinek nagy része üres gyökérhajtásokat hozott, amelyeken csak évek múlva lehet termés. Ennek az oka persze már a/, hogy a szőlőművelés ma egy valóságos küzdelem a százféle ellenséggel, mely a szőlőket ellepi. A phylloxera < kezd kimenni a divatból ; mert ahol ennek a i pusztítását, idején megfékezni nem tudták, vagy j az elveszett tőkéket másokkal nem pótolták, ott kétségbeejtő ellene a küzdés is. Most már a blacrot, meg a peronospora az igazi ellenség. Ahol a peronospora ellen nem védekeznek : ott a szőlőtőke már az idén nem igen hoz termést. A phylloxera a tőkét pusztítja ki, a peronoipora pedig a termést semmisíti meg évekre. Almi azonban védekeztek, ott jó termés mutatkozik. Még gyümölcsben sem lesz hiány az idén. Ámde még pár hét választ el bennünket attól, míg a gabonát betakarítjuk és néhány hónap, mig szüretelhetünk : eddig pedig sok baj történhetik. De higyjük és reméljük a legjobbat: lesz búzánk elég. Emellett most már a második, nem kevésbbé fontos kérdés : minő ára lesz a termésnek ? Magyarországon a gabona ára igen változó. Nem is kell évekre visszamennünk, hogy rendkivlil nagy árkülönbséget constatálhassunk. Nem régen volt az, mikor a buza metermázsájának ára 6 frt volt ; de a legutóbbi időben is, egyetlen év alatt, rendkiviili különbség volt az árakban. Míg a mult őszszel 1 1 frtért vették a búzát, tavaszra már 9, sőt 8 frtra szállott le az ára. Nag\ on természetes tehát, hogy az új buza árát előre tudni nem lehet. De mivel az áraknak ily feltűnő hullámzása nemcsak a magyar kereskedés szolidaritásának árt, hanem a gazdaközönség érdekeit is mélyen sérti : a kormány helyes közlekedési, gazdasági politikája, a magyar államvasutak szaporítása, ezeknek olcsó szállítási tariffája, a fogyasztó államokkal való szerződések azt eredményezték, hogy a gabona áraknak bizonyos állandóságára számíthatunk, mely ár a kereskedés és a kereslet, szerint módosulhat ugyan, azonban a gazda mégis támaszkodhatik egy fix árra, amelyet gabonájáért mindenkor megkaphat. És ez a középár: 8—9 frt. Nem sok, de nem is kevés. Ilyen ár mellett Magyarországon a termelés még tisztességes nyereséggel jár, amelylyel a gazda ember megelégedhetik ; nnvel birtokának értéke és munkássága megfelelő, szolid kpmatot és jutalmat hoz. Bár a magyar gazdáknak a legjobb sorsot kivánjuk és óhajtjuk, hogy minden szorgalmas gazda gyarapodjék vagyonban és tőkéjének, valamint fáradságának minél nagyobb hasznát lássa: mégis azt hiszszük, hogy a gabona árának szerfeletti emelkedése nem áll közérdekben. Tekintetbe kell venni azt, hogy midőn a buza ára a mult őszszel 11 fiion felül emelkedett, ehhez képest nagy méiíékben emelkedett a liszt ára is. A fogyasztó közönség drágán fizette meg a gazdák nyereségét anélkül, hogy a kereseti viszonyok jobbakká változtak volna. Mert dacára az élelmi szerek ár emelkedésének, azok a szükségletek, melyek az ipart és kereskedelmet tartják el, nem emelkedtek. A gabona árának emelkedéséből előállott jövedelem többlet a gazdák szerencséje volt csupán, kiknek nemcsak pénztőkéik gyarapodtak, adósságaik fogytak, hanem birtoka

;k értéke is nagyobb lett. Hivatkozhatunk ez állítás igazolásáúl azokra a birtokeladásokra, melyek az idén történtek s amelyekből kitűnik, hogy pár évvel ezelőtt — mikor a buza 6 frt volt — vett birtokot az idén, mikor a buzi 11 frt volt, jelentékeny nyereséggel adták el. A vidéken azonban sem a kereskedés, sem az ipar ez által lendületet nem nyert. A gazdák által szerzett tőke ugyanis főkép a földbirtok jövödelmének fokozására és további tőkegyűjtésre szolgál. Kétségtelen ebből, hogy a termények árának növekedése, illetve egy középáron való felülemelkedése közgazdaságilag csak egy osztálynak hoz jelentékeny hasznot, mig a többit sújtja. A véd vámos országokban is el kellett A „Zalamegye" tárcája. Az öreg Balog fia. — Rajz. Olajbarna arca, szelid kékes szemei voltak. Nem volt benne semmi hányi-vetiség sem, pedig a régi öregek is azt tartották, hogy nem volt S. vármegyének olyan kitűnő muzsikus cigánya, mint a Balog Gyuri. Csak ha azt a száraz tát oda szorította mohadzó ajkai alá: akkor villantak meg szemei s mintegy démoni erővel tört ki belőle az érzés, muly máskor aludni lát szőtt. Lelkét öntötte hegedűjébe, mely az élettelen huro kon majd sziiajon csapongva, majd szelíden ábrándozva sirt, vagy nevetett Ilyenkor az öreg Balog, ki a brácsát szorongatta j fia mellett, öntudatlanul térdére tette vonóját, szinte röstelve azt a véletlenül kiszorult köny-cseppet, mely ott alkalmatlankodott barázdált orcáján. Vájjon az öröm, büszkeség avagy a bánat könye volté az? Szóval nem volt párja messze vidéken Balog Gyurinak. Nélküle névnap, kézfogó, vagy lakodalom meg nem történhetett. „Ott lesz a Gyuri is", volt a toldalék a meghivókhoz. Nem rég történt; én is ily záradéku meghívóról olvasom, hogy Décsy Kálmán tartja eljegyzését a p.— i ispán szép leányával. Derék, szorgalmas fiatal ember, ki gonddal és szakértelemmel kezelte szép birtokát s benne mindenki a józan s örökké derült kedélyű ifjút szerette. Erre az eljegyzésre készül az öreg Balog is Gyuri fiával. Kis házikójuk előtt már olt nyughatatlankodnak a szán elé fogott tüzes vérű lovak. — Gyuri le, — szólt az üreg — mi talált ma téged, hiszen mintha kis gyer-k volnál, úgy kell rád aggatnom ruhádat, 'fan beteg vagy ? — Nem édes apám, hisz a mai nekem is örömnap; mert a jó Kálmán uraság, ki annyi jót tett már velünk, meg az az áldott szívű szép kisasszony . . . . no de hagyjuk, siessünk ; ma még kimuzsikálom maga mat úgy, mint soha eddig és soha többé, ha a lelkem szakad is belé .... Arca, mely rendesen is halvány volt, most, mint a viasz, sápadt lett, úgy annyira, hogy az öreg karjait tárta fi i felé ; de ez hegedűjét felkapván, kitelé indult. — No Gyuri — fogadja őket a vén kocsis — ugyancsak megbecsült ám téged, — meg édes apádat a Kálmán úrfi. Azt mondta, hogy a bandát hozzák ki a majoros lovakon, de a Gyurit, meg az apját már csak a parádés szánon, mert azok megérdemlik. A kisasszony meg csak a szeme közé mosolygott s azt mondta rá, hogy ő is épen ezt akarta kérni. Az a halvány, sápadt arc mintha kezdene életet ölteni : tán a csipős hideg, vagy az öreg kocsis szavai csalták ki azt a két rózsát annak a barna fiúnak az arcán ? Lázas szemei tétovázva nézik a hó szemcséket, melyeket az ügető lovak patkói szórnak el mellette. Gondtalan siklik a könnyű szán, mint kilőtt nyíl, — hejh pedig de tele szívet hordoz ! Nem tehet róla. Kaszinó bálon történt, hogy Kálmán urti kai ján odalépett hozzá az a szép leány s kérte, hogy „Gyuri még csak azt a ,Vásárhelyit' ráadásul. — Akkor tekiutett először mélyebben azokba a szép szemekbe, akkor érezte először a reménytelen szerelem fájdalmait. Oka e a pária, hogy belé is érző szivet oltottak '? Tehet-e róla, ha az a szív is megtermi azt az édesen fájó gyöngyöt, melyet épen az nem vesz észre, ki miatt felszinre került ? . . . „Megjött a Gyuri is" hangzik az ispánház küszöbéről, s a már táncra kész fiatalság majd lehúzza üléséből azt a szegény fiut. Könnyű vérű fiatalok, kiknek kisebb gondjuk is nagyobb annál, mintsem arra figyelni, hogy az a sápadt cigány, mikor a menyasszony oda nyújtott kezecskéit megcsókol ja, — egy könyet is morzsol el takó arcán. Odanyomják kezeibe hegedűjét s szól a lelkesítő induló. Egymást követik : lakoma, pohárcsengés, majd egy régi hallgató, majd egy vig ; mindenki oly boldog, csak az a szegény cigány szomorú. Oda megy hozzá a deli vőlegény, jegyesével karján — épúgy mint a kaszino-bálon történt — s azok a szép ajkak oly kedvesen tudnak kérni : „Gyuri, csak még azt a Vásárhelyit." — Megvillan annak a barna gyereknek a két szeme, kezd kipirulni az a sápadt arc és húzza. Hnzza fájón, húzza édesen, beszél szerelemről, menyországról. A többi cigány elhallgat, — bámul mindenki ; így még sohsem játszott; lelkét, lelkével szerelmét temette hegedűjébe s most az sír, zokog ki belőle. Ott kontráz az öreg Balog is mellette, csakhogy nem vonójával, hanem patakzó könyeivel : „Nem lesz ennek jó vége — mormog — így még nem láttam." „Elég Gyuri, elég már — szól a vőlegény — ezt most a te egészségedre." Kiürül a pohár s újra telik, melyet a szép menyasszony nyújt oda Gyurinak : „Ezt meg az én és Kálmánom boldogságáért." Szótlan veszi át a teli poharat; s a már ismét takó arcon, mint pillanatnyi bolygó-tűz, villanak fel szemei; kiürül a pohár s darabokra hever a szép leány lábainál. A cigány ingadozik s szivéhez kapva hegedűjét, szótlan összeesik. Balog Gyurit temetik K. városábau ; fájó zenével kísérik társai s a nagy közönség körében sok szem könybe borul. Csak az öreg Balog szemei szárazak. A csendes őrültek szelid mosolyával kiséri egyetlenét az utolsó útra; csak néha-néha hangzik fel ajkán rémületes kacaj közt : „Hiszen csak a szive hasadt meg." línpornaKi. Mai szamunkhoz fél iv melléklet van csatolva.