Zalamegye, 1892 (11.évfolyam, 1-26. szám)

1892-02-28 / 9. szám

évtizedek múlva sem képes nyújtani. Köteleztessenek a községi tűzoltóságok, hogy ezen segély-alapnak tagjai legyenek és akkor a megváltási díjakból befolyt összeg a községeket megszabadítja egy nagy tehertől és a tűzoltóegyletek is el lesznek látva mindazzal, amire valóban szükségük van. Meg lesz adva ez által a lehetősége annak is, hogy a községek felkiildhetnek az orsz. tűzoltó szaktanfolyamra oly egyént, akire az egylet vezetését nyugodtan bizhatják. Meg lesz szüntetve azon visszás állapot, hogy a tűzoltó szolgálatot is teljesit, meg ruhát is csináltat, mig a lakosság másik része lerója a kötelezettséget csekély 2 forint lefizetésével. A kifejtett okoknál fogva tehát a következő módosításokat ajánlanám : Oly községekben, a hol önkénytes tiizoltó-testület létezik, a tűzoltó szolgálatra kötelezett egyének csakis ennek kebelébe léphetnek be; — ellen esetben tartoznak a 2 frt megváltási díjat megfizetni. A 2 frt megváltási díjak mindaddig, mig a tüzoltóegylet (önkénytes tüzoltóegylet, tiizőrség) minden szükséges • csapat és egyeni felszereléssel ellátva nincs, ezen célra fordíthatók. Azontúl községi segély-alap létesítésére fordítandók és csak annyiban vehetők igénybe az előbbi célra, amennyiben a használatban levő szerek ujakkal pótolandók. A megváltási díjakból fedezendő a tűzoltóság (önkénytes tűzoltóság, tiizőrség) ruha szükséglete is, de ily ruhát szolgálaton kivül viselni vagyoni felelősség terhe mellett tilos. Azon küzégekben, a hol a megváltási dijak tüzoltószerek és egyéni felszerelések beszerzésére használtatnak fel, köteles a község arról gondoskodni, hogy a tűzoltó-egylet az „Országos tűzoltói segély-alap"-nak tagja legyen. Ajánlom szerény javaslatomat, az intéző körök becses figyelmébe! K. .1. Képviselőtestületi ülés. A városi képviselőtestület f. hó 20 án Kovács Károly polgármester elnöklete alatt rendkívüli ülést tartott. Elnöklő polgármester üdvözölvén a szép számmal megjelent képviselőket, a tárgysorozat értelmében be mutatja a legtöbb adót fizető városi képviselők l892-ik évre kiigazított névjegyzékét, amely elfogadtatott s annak értelmében a város 18U2-ik évi virilista képviselői : llidasy Kornél (képviselője Balaton József), zala-egerszegi takarék pénztár (k. dr. Mangin Károly), Balaton József, Isoó Alajos, Skublits Imre, Fischer László, Kaiser József, Grtinbaum Ferenc, Arvay Lajos, Fürst Benedek, Krosetz János, Vas-Zalamegyei takarékpénztár (képviselője Szigethy Antal), Kuzsich Károly, Szigethy Antal, üzv. Kovács Kálmánné (k. Skublics Jenő), Büchler Jakab, dr. Czinder István, Boschán Gyula, Handler István, Dervaries János, Schütz Sándor, Rosenberger Sándor, özv. Hubinszky Adoltné (k. Dervaries Lajos), özv. Kesseldorfer Mihályné (k. Boschán Gyula), YVeisz Ede, Stefanecz József, Weisz Mátyás, izr. hitközség (k. Engelsmann Izrael), Berger Henrich, Deutsch Ferenc, Pirity János, Horváth József, Weinberger Hermán, Csesznák Sándor. Póttagok : Ösztreicher Márkus, Skublics Zsigmond, Szabó Károly, Klein Ignác. Előterjesztetett a felügyelő bizottság által a város pénztárának és egyéb hivatalanak megvizsgálása és a kölcsön vett öszegek leszámolása tárgyában 1891. évi december 28., 29., és 30-án felvett jegyzőkönyv. A képviselő testület a felügyelő bizottság által a helyes és célszerűbb ügykezelés tekintetéből tett javaslatokat pontonként elfogadta és azok foganatosításával a polgármestert megbízta. Hosszú és élénk vitát keltett a felügyelő bizottság jelentésének a városi kölcsönökre vonatkozó eme része: „A városi törlesztési kölcsönök felhasználásáról szóló számadási kimutatásokat a felügyelő bizottság szigorú megvizsgálás céljából a számvizsgáló bizottságnak kiadatni kéri; de miután azok betekintése alkalmával arról győződött meg, hogy a kölcsönök nem szorosan azon célok megvalósítására fordíttattak, amelyekre azok felvétettek, hanem — bár a tek. képviselőtestület beleegyezésével — részben más hasznos befektetésekre használtatlak fel és hogy — ez már azután a tek. képviselőtestület beleegyezése nélkül történt — a köl csönök után járó több törlesztési részlet, melyekre a szükséges fedezet az illető évi városi költségvetésbe fel volt véve — nem a város jövödelmeiből, hanem a kölcsönökből a kereskedelmi banknál letétkép elhelyezett összegekből egyenlíttetett ki; végre hogy a kölcsönök mindegyikéről külön számadás vezettetett: mindezeknél fogva városi pénzügyeink rendezése céljából arra kéri fel a felügyelő bizottság a tek. képviselő testületet, hogy tekintettel arra, miszerint több törlesztési részletnek magából a tőkéből történt kifizetését az tette elkeriilhetlenné, hogy a mult évek kedvezőtlen gazdasági viszonyai folytán, a költségvetések fedezeti részében fölvett városi jövödelmek s különösen a pótadók nem folytak be rendesen és hogy gyorsan fejlődő városunknak a közérdek által igényelt oly szükségletei voltak a városi pénztár jövödelmeiből kielégítendők, melyek a városi költségvetésben fedezeti alappal nem birtak : méltóztassék a tek. képviselőtestület az érintett törlesztési részleteknek az említett módon történt kifizetését utólagosan jóváhagyni, de egyúttal a városi tanácsot szígornan utasítani, hogy jövőre minden nagyobb városi építkezésekről vagy más befektetésekről, amelyek amúgy is kell hogy külön fedezeti alappal bírjanak, külön rendszeres számadásokat vezettessen s ezek bevételi részeibe a kijelölt fedezeti összeget, kiadási részeibe pedig az illető építkezés — vagy más befektetésekre szükséges és utalványokkal ellátott okmányokkal igazolt kiadásokat vétesse föl; továbbá, hogy a város jövödelmeit — szükség esetén végrehajtásilag — az esedékesség után késedelem nélkül a legnagyobb erélylyel hajtassa be és a törvéuyhatóságilag jóváhagyott költségvetésekhez mindenekben szorosan ragaszkodjék ágy> hogy egyik rovat terhére a másik rovat javára átruházást ne tegyen, hanem ha ez lehetséges és szükséges, minden egyes esetben arra a tek képviselőtestület engedélyét előre kieszközölje." A felügyelő bizottság jelentésének eme pontjára vonatkozólag a képviselőtestület utasítja a polgármestert, hogy az összes kölcsönökre vonatkozó iratokat a számvizsgáló bizottságnak felülvizsgálat végett és ennek eredményéről szóló tüzetes és kimerítő jelentéstétel eszközlése céljából adja ki s a jövőben a virement jogot semmi körülmények között ne gyakorolja; a tőkéből történt törlesztések jóváhagyása a számvizsgáló bizottság jelentésének beérkezteig függőben tartalik. Végül elfogadta a képviselő testület ez ügygyei kapcsolatban jdr. Czinder István képviselő amaz indítványát, hogy a polgármester és tanács nincsenek feljogosítva a közgyűlés által ámbár megszavazott valamely intézkedés keresztül vitelére mindaddig, mig a közgyűlés az illető célra szükséges költséget is meg nem szavazza. Előterjesztetett a jogügyi és középítészeti bizottságnak az „Arany-Bárány" vendéglő építési tervezete | tárgyában tartott üléséről felvett jegyzőkönyv, mely szerint a kettős bizottság a jegyzőköny vbeu foglalt rész letes indokolás alapján oda nyilatkozik, hogy a fekete körben két nyil jeligés pályázati tervrajz a város áltfl kiadott építési programúinak annyira nem felel meg, hogy az ezer forintos pályadíj kiadható volna. Nincs továbbá a beérkezet pálya tervek között olyan sem, amely az 500 frtos második díjra érdemes lenne. A bizottság egy uj programúi kidolgozását javasolja, amely programmba felvétetnék, hogy a fekete körben két nyil jeligés pályamunka a bizottság jegyzőkönyvében foglalt követelményeknek megfelelőleg módosíttatnék, mely esetben az 1000 frtos első díjnak kiadását az or szágos mérnök és építészeti egyesület feliilbirálata után véleményezi. A bizottság ezen javaslatát, a képviselőtestület egyhangúlag elfogadta. A jogügyi és középitészefi bizottság javaslatához képest a képviselőtestület szavazattöbbséggel elhatározta, hogy a mérnöki állásra 800 frt fizetés és 200 frt lakbér élvezete mellett hirdettessék pályázat. Végül a város tanácsának javaslatához képest a tégla ára következőleg szállíttatott le : faltégla ára lesz 1 1 frt, cserépzsindelyé 14 frt, burkolat tégláé 12 frt ezerét számítva. A zala-egerszegi takarékpénztár közgyűlése. A zala-zgerszegi takarékpénztár évi rendes közgyűlését dr. Mangin Károly kir. tanácsos, elnök elnöklete alatt f. hó 21 én tartotta. Elnök a megjelent részvényes tagokat az újonnan épült intézeti helyiségben örömmel és szívélyesen üdvözölvén, bemutatja a takarékpénztár 1891. évi forgalmáról, az igazgatóság működéséről, a tisztviselők mű ködéséről s az ezek folytán nyert évi eredményről készített jelentését s egyúttal felkéri a részvényeseket, hogy az alapszabályok 27. §-a értelmében a közgyűlés vezetésére elnököt válasszanak. A részvényesek a közgyűlés vezetésére elnökül Szekeres Józsefet választották meg, aki a benne helyezett bizalmat megköszönve, az elnöki széket elfoglalta s mindenekelőtt a jelen volt részvényesek szavazatának összeszámítását foganatosíttatta, mely megtörténvén, mi után kitűnt, hogy a jelen volt részvényesek 71 szavazatot képviselnek, a közgyűlést az alapszabályok 25. § a értelmeben határozatképesnek nyilvánította. A közgyűlés jegyzőkönyvének hitelesítésére Bücli ler Jakab és Graner Géza kérettek fel. Az igazgatósági, felügyelő és számvizsgáló bizottsági, úgy az ügyészi jelentések felolvastatván, tudomásul vétettek s ennek folytán az igazgatóságnak, számvizsgáló és felügyelő bizottságnak az 1891. évre vonatkozólag a felmentvény megadatott. Az 1891-ik évre esett 9882 frt 20 kr. tiszta nyereménynek mikénti felosztására nézve az igazgatósági jelentésben a felügyelő bizottság által is elfogadásra ajánlott indítvány, illetve tervezet beható tárgyalás és megvitatás utáu egész terjedelmében elfogadtatott. A pénzintézet alapszabályainak 17. §-a d) pontja értelmében a tiszta jövödelemnek 10%-ka kizárólag csak e megyei és Zala-Egorszeg városi közhasznú és jótékony céljaira forditható, ekkép idegen vidékekről az év folytán beérkezett kérelmeket erre szolgálható alap hi ányábaa a közgyüiés nem teljesíthet. Beható tárgyalás ntán a közgyűlés az alapszabályok több szakaszát módosította. A módosítások közül felemlítjük, hogy az igazgatóság előlegezhet egytől három vagy hat hóig ismert egyéneknek a budapesti és bécsi áru- és értéktőzsdén jegyzett értékpapírokra, valamint elismert jóhitelii ma gyarországi vidéki takarékpénztárak részvényeire és betéti könyvecskéire és pedig a kamatozó papiroknál a betétel napján levő tőzsdei árfolyam 3/i része, a nem kamatozóknál ellenben ezeknek 2/;i része erejéig, megjegyeztetik azonban, hogy mindezen zálogpapirra csak ellenkező esetben a fekete golyó engem illet, a többit már ugy is tudjuk mind a ketten. Nos, itt a kezem! A kezet megfogni nem akarom, hanem az ajánlatot elfogadom, szólt tompán Kónyi, s avval szó nélkül távozott. Bemek ficzkó is vagy te, szólt Szerelemvölgyihez I'isztoly Dani, mily pompás ötlet, ez nekem nem jutott volna eszembe. Ennek bizony fele se bolondság, hallod-e, szólt a higgadtabb Dákó Pista, hátha nem sikerül a dolog! Ej, hagyd azt csak én rám! A bolond gyerek, hogy örült a vizsgájának. De erre már igyunk egyet! IJgy van igyunk ! s a poharak összecsendültek. * * * Kónyi szegény szülőknek volt gyermeke, anyját még kis korában vesztette el; atyja, egy szegény takács mester ember, már a 70-es éveket tiporta, bizony a fiúnak kellett azt félig-meddig tartania szerény mellékkeresetéből. Iskolai költségeit egy jószivü plébános, valami távoli rokona, födözte, mig élt, de azután egészen magára maradt. A csinos külsejű, szellemes és udvarias ifjút mindenhol szívesen látták. Már évek óta, mint nevelő volt Háfer huszárhapitány egyetlen fia mellett. A nejét vesztett öreg ur úgy szerette őt, mint második gyermekét; nem érezte annyira ridegnek a házat, ha Kónyi néha-néha ott maradt vacsorára, s pipaszó mellett el-elbeszélgetett vele. Sokszor is mondta: „Ej Kónyi ur, ha olyan derék ember lenne az én fiamból is, milyen maga" 1 ? Háfer kapitány a Sip utczában lakott, ott volt neki szép emeletes háza, oda járt minden délután Kónyi leczkét adni. Itt ismerkedett meg Marival, a házban lakó ürvegy gazdatisztné szép leányával. Az özvegy szívesen látta az ifjút, nem volt ellenére a viszony, mert tudta, ismerte Kónyi becsületes szándékát. Mari gyúlékony szivére sem volt hatás nélkül a szép jogász és érzelmeit nem is titkolta Kónyi előtt, ki viszont a leggyöngédebb érzéssel viseltetett iránta. Ily előzmények után érthetjük már most Kónyi jogos fölháborodását, midőn a Szerelem völgyi által kiszemelt áldozatban Marira, saját imádottjára ismert. Háborgó szívvel ment lakására. Arcza halovány volt, mintha minden vér elszállt volna belőle, alig ismert magára, mikor a tükörbe nézett; még oly fölindultnak nem érezte magát sohasem. De a gondolat, hogy ő, egy ily megvetendő, aljas ember kezei közé kerüljön, megfagyasztotta ereiben a vért, csak most látta, mit bir ő Mariban, most érezte, hogy nem tudná elviselni, ha el kellene őt vesztenie. Nyugtalanul járt föl s alá szobájában ; hiába igyekezett előbbi nyugodt kedélyét visszanyerni; éles tőrként járta át szivét Szerelemvölgyi minden szava, ha eszébe jutott. Hogy is tudta meghallgatni, hogy nem tépte szét dühében, mint egy hitvány verebet; szemtelen arczczal még szemébe engedte mondani, hogy elcsábítja azt, ki legkedvesebb előtte a világon. Ezer és ezerféle gondolat röppent át agyán egy perez alatt. Mit is tog tenni? Figyelmeztesse Marit? Nem, azt nem fogja tenni, az sértette önérzetét. Bizott Mari hűségében. Hogy a folyó partnak folyik, előbb elhitte volna, minthogy Mari őt megcsalja. — De hátha! Ki tudja, talán maga se tehet róla, tőrbe kerítik, hisz' mi nem telik ki ily alávalóktól. Hátha! hátha ! Es a puszta lehetőség, mint mardosó fúria, vagy sötét lelkiismeret, űzte, hajtotta. Oh, ha rágondolt, elfödte arczát; akkor örült legjobban, hogy ráállott a gálád ajánlatra, ezt a perczet ugy sem élné túl. Egész nap nem volt nyugta; s a sok álmatlanul töltött éjhez egy uj járult, de mennyivel nehezebb volt ez egy a többinél együttvéve. * * * Gyorsan haladt az idő, elmúlt a tavasz, el a nyár, jött az ősz, ezt elkergette a tél. Kónyi már jóformán el is feledte az egész dolgot; egy két hónapig nyugtalan volt, de később, ahogy semmit sem vett észre, bár a legéberebb szemekkel őrködött, fölhagyott az aggodalommal. A hírhedt triumvirátust még jobban kerülte, mint az előtt, nem is találkozott azóta egyikkel sem. Még csak most szerette igazán Marit, mióta fél tenie kellett. Mindennap erősebb lett meggyőződése., hogy nem tudna ellenni nélküle. Még csak egy pár év s akkor — — — kimondhatatlan érzés tölté el lelkét, valahányszor rágondolt, hogy akkor övének fogja inon dani őt,.- övének, egyedül és oszthatatlanul. Gyakran önfeledten legelteté rajta szemeit, mikor kis kezeivel a himző ráma kifeszített vásznán pattogva dolgozott, s ő mellette űlt, bohókás meséivel jóízű kaczajra derítette, mialatt a jó anya a kályha mellett egy támlás székben jóizűen szundikált. Olyan boldog perczek voltak azok. Elfeledte ilyenkor szegénységét, el küzdelmeit, elha gyottságát, végtelen megelégedettnek érezte magát. Egy nap szokatlan komoly arczczal nyitott be Mariékhoz. Mari, szomorú hirt hoztam! szólt olyan kimért, hideg hangon, hogy egy itélő bírónak is becsületére vallott volna. Válnunk kell! Szegény leány azt sem tudta sárguljon, vagy zöldüljön az ijedségtől, csak alig tudta mokogni : Beszélj, az Istenre kérlek, mi történt! Hahaha, ugye megijedtél tc kis mókus, nevetett Kónyi, most hát mégis rászedtelek. Múltkor te ijesztettél meg engem, tudod mikor, emlékezzél csak, mikor azt mondtad, kitörött egyik lábad, bepólyáztad erősen, ugy sóhajtoztál hozzá, hogy megszánt volna a legszivtelenebb farizeus is; mikor aztán már eléggé megki noztál, egyszerre csak hipp hopp, talpra ugrottál. Node igy megijeszteni; te, te, te, — s kis kezét ökölbe szorítva, fenyegette Kóuyit — te rosszak rossza! így kell boszút állani? Ilyet füllenteni. De nem füllentettem ! Nem, csak hazudtál ! De nem, valóban ugy van, búcsúzni jöttein.