Zalamegye, 1892 (11.évfolyam, 1-26. szám)

1892-03-13 / 11. szám

XT. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1892. március 13. 11. szám. Előfizetési dij: Egészévre 4 frt. Félévre 2 frt. Negyedévre 1 frt. Egy szám ára 10 kr. Hirdetmények : 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr., többszöri hirdetésnél 7 kr. Bélyegdij 30 kr. Nyilttér petitsora 12 kr. IL I i, Émnliá és A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem knidiink vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Márciusi gondolatok. Egy-egy emberöltő soha sincs megelégedve saját korával, ha még olyan boldog volt is; rendszerint csak az utódok nevezik el „régi jó idők"-nek a multat, persze azok is az öröklött elégedetlenség különös jogánál fogva. Nincs is korszak a történelmi életben, mely egy jobb és szebb közélet ábrándjait ne ápolta volna. Nincs ez másképen egyes embereknél sem; bármily boldogságot tartson is fön valaki számára a sors, mégis minduntalan maradnak vágyai teljesületlenül. Siessünk azonban hozzá tenni, hogy mindez csuppán a reális, tehát őnzőbb életviszonyokra vonatkozik, mert kiáltó ellentéte ennek a szellemi élet. Ebben már úgy a sokaság, mint az egyén, könnyen meg tudnak nyugodni, legtöbbször csak azért, mert nem ismernek és nem képzelnek különbet, okosabbat maguknál. Ez, persze, megint csak egyetemlegesen értendő; minthogy a számra nézve elenyésző kivétel, az igazi műveltség mellett a „bölcs" epithetonra érdemesültek tábora meg soha sincs kibékülve ismereteinek bőséges készletével. Minél többet tud, annál tudományszomjasabb. A szellemi értékét kedvező számban látó többség ennélfogva e téren elégedett; de nem áll ez az anyagi javakra is; e téren szintén elenyészőleg csekély a teljesen megelégedettebbek száma, mert emberi gyarlóság már az, hogy ha sok van is a javakból, még többet óhajt a kebel. — Mindazonáltal a vagyoni arisztokrata lelke nyugodtabb, mint a szellemi arisztokratáé. Amily érdekes, épen oly gúnyos ellentét az, mit a lélek ilyen furcsa emóciója elénk állít. A teljes lelki harmónia azért is olyan ritka, a lélek egyensúlya azért billen hol erre, hol arra. És ezen sarkallik az államok és népek sorsa is. Mióta a történelem emlékszik, mindig az a két törekvés volt előtérben, hogy az emberiség egyik — nagyobb — fele szolgája a kisebbet; vagy pedig, hogy legyen föltétlen egyenlőség, szabadság és testvériség. Az uttóbbi törekvés szolgáltatta a história legszebb alakjait, legkomolyabb jellemeit, legnagyobb hőseit; de egyszersmind legvéresebb háborúit is. A világraszóló római köztársaság rabszolga háborúi első felvonását képezték annak a szörnyű drámának, melynek második felvonása a középkor ieudális rendszere kapcsán Európa minden művelt államát vérrel fertőztette meg ; a harmadik felvonás valószínűleg az újkor szociális kérdésének megoldása leend. — Vajha békésebb modorban játszódnék le, mint a két előbbi ! . . . Hol az a bölcs törvény, mely itt kézre adná a megoldás kulcsát! Keresik régen, de legtöbbször félreértés jutott osztályrészéül annak, aki erre legtöbb jóakarattal a legtöbb tehetséget egyesité. Ilyen társadalmi zsenit minden korszak tud felmutatni, még az ókor is. Ott van a klasszikus Athén, az igazi demokracia első példaképe. Ott akadt csira, mely virágzásig érlelte a népszerű virágot; de mire a dolog kiforrta volna magát, oly részegítőn kéjes ital lett belőle, hogy bolondabbnál bolondabb eredményeket szült. Először is — már mint ami forr — kilökte magából az életet adó magvakat, épen mint a bor. Legújabb korszakunknak is sok ilyen tisztulási hajlama volt és tartósabb sikerrel is dicsekedhetett, mint a hajdankor naiv észjárása, vagy az egész középkor szánalmasan kevés demokratikus irányzata. 1789 és 1848 hatalmas sikerei egy-egy századdal rúgtatták előbbre az idők óramutatóját. Hazánk egyetlenegy nap alatt középkori országból modern állammá lett. Alig is hihető, hogy az természetes uton esett meg. Mint azon nagy idők legnagyobb alakja, Kossuth Lajos magát kifejezte: „A márciusi napok nem ember műve. Az örökkévaló Istené." Egyéb csodák is történtek akkor; a nap nem keleten, hanem uyugoton kelt, Páris felől; és fénye olvasztani kezdte a szivek jegét, a kezek bilincseit, néhol még a koronákat is. Miként a vén lány ifjú bájakat keres a márciusi hó levében: ugy a vén Európa kisasszony is megfürdött a márciusi napok kikeleti verőfényében ; és babonája nem volt minden haszon nélkül való. Ah ! márciusnak dicső idusa, mennyit köszönhet neked a magyar népjog ! — I licsőség mámora részegítette akkor az embereket. Rettenetes elszántsággal kérték vissza ősi jogaikat, mit a haragos Petőfi lángszavai fejeznek ki legközvetlenebb őszinteséggel : „Inkább szurony a szivekben, mint bilincs a kezeken !" — meg, hogy a nép szava Isten szava. A szabadságért él-hal minden a világon. S ez a jólétnek egyik fő kritériuma ; noha ezzel is úgy vagyunk, mint az egészséggel: csak a hiányát érezzük S érezte ezt akkor mindenki ; örömmel kiálthattak fel a hires költő — lovag, Hutten jellemző szavaival : „Oh, század , . . az értelem virágzik, a szellem ébred ; öröm élni !" — Így volt akkor is, hogy a humanisták a scholasztikus tanokat lebirkózták. Azzal a kérdéssel, hogy a társadalmi demokracia üdvös-e a közjóra, mai napság máinem is foglalkozunk. Az egyenlőség eszméjében őserő rejlik, s ahol erő van, ott minden megvan, vagy meglehet. De mivel demos népet jelent, sokan csakis a szószerinti értelmét, a népuralmat látják benne, pedig a demokracia politikai értelme inkább a jogegyenlőség fogalmával azonosítható. Századunk irányzata határozottan demokratikus, és míg az marad, addig a közmegelégedés is lépést tart vele ; addig a szabadság, egyenlőség és testvériség három egység fája bízvást növekedhetik, virágozliatik. s ha zord I viharok nem zaklatják, majdan gyümölcsözhetik j is a közjóra. I A „Zalamegye" tárcája. A sümegi „polgári önképzőkör" 25 éves múltja. Irta és a kör 25 éves jubeliáris diszgyülésén felolvasta : Könnye József köri jegyző. Tisztelt díszgyülés! Sümeg polgárságának közmivelődési viszonyaiban egy korszak zárkövét tette le az imént örök idők mélységébe merült 1891-ik év; egy korszakét, melyen jellemvonásként egy nagy célért lelkesedéssel vivott nemes küzdelem vonul végig: — Önképzőköre fennállása 25 éves korszakának zárkövét. Huszonöt év a világ örök rendszerében csak azonnal el is enyésző vizibuborék. de az ember életében, hol az év percek és órák hosszas egymásutánjából gyül össze, annak 25 szörte való megismétlődése, már korszakot képez. Egyetlen egyéniségnek becsülettel, a közjóra törekvő cselekményekkel betöltött 25 éve is már nyomot hagy maga után; társadalmi életünkben 25 év egész uj felfogások és céíok megtestesítője lehet; 25 év sokszor alkot törvénynyé, azon céloknak tesz végrehajtóvá egyéneket, amelyeknek elébb ellentálltak; barátokat szerez eszméknek azokból, kik elébb azokat kárhoztatták. 25 év nagy idő; — egész korszak. Egy ilyen nagy idő, ily korszak fejeződött be „polgári önképzőkörünk" éle tében az 1891-ik évvel, megalakulásának 25-ik esztendejével. Aki e korszakba visszatekint s végignézi e korszak sok változatosságu eseményeit: az kalapot fog emelni annak alapítójai előtt, mert látni fog dolgokat, miket egyedül a keblek szent lelkesedése teremthetett meg ; látni fog nagyon hosszú időt; — látni fogja, mint maradt hű a tisztes kör polgársága amaz eszmékhez, amiket lobogójára irt; mint maradt hű az önképzésben magának vezérül választott Géniuszához, vezető csillagához. — Hogy pedig hű maradt, az tény, bizonyítja, hogy megtudta érni a 25-ik évet. Alakulási előzményeiről így ír jegyzőkönyvének első lapja: „A helybeli több év óta fennálló polgári „dalárda-egylet" kebeléből indult ki azon eszme, hogy egy „polgári kör" alakíttassák, melynek célja leend a hasznos önképzés, a nélkülözhetlen eszmecsere világító fáklyáját önkebelében mielőbb meghonosítani s ez által oly néposztályt teremteni, melynek ne legyen többé szüksége minden előforduló legcsekélyebb köz- és magánügyekben az értelmiség s egyes önkény kedők vezető pórázára bízni magát; hanem igen is képes legyen önállólag gondolkozni, fontolgatni s mint magasabb tehetség, a hon- és világpolgárzatban cselekedni is. Ebből kiindulva a dalárda Sümeg város 264 kiszemelt polgárához intézett felhívást a szőlőkert vendéglő kávéházában november 11 én délután 4 órakor minél számosabban megjelenni, hogy az üdvös eszme a lehető leghamarabb és legcélszerűbb módon, minden részvevőnek teljes megelégedésére, életbe léptethessék és városunk s polgárzatunk emelésére és hasznára meg is alapíttathassák. Ezen értekezleten az ügy részletes előadása folytán számos tag aláírással kötelezte magát az üdvös terv megvalósításához járulni ; azután megválasztotta kebeléből az alakítóbizottmányt a következőleg: elnök lett Binder Péter, másod elnök: Mojzer József, jegyző: Bozóky János, pénztáros szintén Mojzer József, bízottmányi tanács tagok : Antal János, Balasics Antal, Bazsó György, Czopt János, Dencsik Imre, Exner Alajos, Fazekas Jakab, Horváth József, Joákiuisztáll István, Kaufman Ede, Kondor József, Kohn József, Mayer Ferenc, Rhédey Antal, Schrotta János, Stánkovics József, Stefán Lajos, Steiner Adolf, Takács József, Veitzy János, Wittmann Ignác. Ez ideiglenes alakítóbizottmáuy tejhatalommal ruháztatván fel, arról biztosíttatott, hogy végzései a társulat tökéletes felállásakor érvényeseknek 8 általában kötelezőknek fognak tekintetni, miután előzőleg kimondatott, hogy a bizottmány működése a szent és üdvös célhoz mérve, erélyes, szigorú, minden önérdektől ment, mindenesetre pedig olyan legyen, hogy az összes társaság annak valamikori megbirálásakor benne semmi gáncsot ne találhasson." Egy következő jegyzőkönyvben már ez olvasható : „A polgári önképzőkör megnyitási ünnepélyének eseményei." 1867. ki január 1-én a „polgári önképzőkör" jelentkezett tagjai több vendégekkei megjelenvén, Binder Péter alakítóbizottmányi elnök következő szavakkal nyitá meg a társulatot: „Mélyen tisztelt gyülekezel! Tisztelt barátaim és honfitársaim ! Oly rég és oly nagy mértékben érezvén már hiányát egy oly körnek, oly társulatnak Sümeg városában, melyben mi polgárok eszmecsere és társadalmi érintkezés által a miveltség előmozdítását bennünk szellemileg képezni tudhassuk; de sajnos, ekkoráig nem létesülhetett. Most azonban néhányak buzgó tevékeny sége mellett ezen szép eszme, dacára mostani nehéz körülményeinknek és dacára zilált pénzügyi viszonyainknak, mégis megfogamzott. — Én ezen körnek, melynek szebb nevet, mint „Polgári Önképzőkör"találni alig tudnék, ideiglenes alakító elnökének meg választatni szerencsés valék ; ideiglenes elnöksőgem alatt általam és mellém rendelt választmány által teljesített eljárásainkról számot adni kötelességemnek ismerem és rövideden összefoglalva előadom." Erre az ideiglenes alkítóbizottmány jegyzőkönyvének felolvasása következett, szólván ama szives adakozásokról is, melyek a társulat megalakulását nagyban megkönnyíték és lényegesen előmozdíták; a felolvasást elnök a következő szavakkal zárta be : „Ezek voltak eljárásaink ; — iparkodtunk tőlünk kitelhető módon, hogy ne csak az eszme létesüljön, az ige testté váljon, hanem arra is törekedtünk, hogy a t. i. beiratkozó tagok megelégedésével találkozzunk. És most, miután ideiglenes elnöki székemről a magam és a t. választmány nevében is lemondanék, csak azon óhajtással fejezem be szavaimat, hogy adja az Ég, hogy ezen kör ama szép nevének: a „polgári önképzőkörének, becsülettel meg is teleljen." i Ezután Bozóky János terjedelmes ünnepies beszéd J ben fejtegette az egylet üdvös eszméjét és célját, melyI nek végeztével az elnök, miután leköszönése el nem fogadtatván, zajos közfelkiáltással újra megválasztatott — ' a tiszti karnak es választmánynak megválasztását renMai számunkhoz fél iv melleklet van csatolva.