Zalamegye, 1892 (11.évfolyam, 1-26. szám)

1892-04-03 / 14. szám

eledelül szolgál a szárnyas állatoknak és disznó­nak ; az epermag literjét a selyemtenyésztési felügyelőség 50 krajcárjával váltja be, levelét a juhok, szaviismarhák és lovak is nagyon szeretik. Görz vidékén, ha a levelet az első dér megcsipte, leszedik, fönt széles, lent keskenyebb vermekben letapossák, rétegenkint sóval be­hintve, földdel befedik s kitűnő téli takarmány gyanánt használják a tehenek számára. Főkép a köznépre oly áldást hozó levén a selyemtenyésztés, igyekezzenek azok, kik állásuk­nál fogva a községek vezetői s a néppel legtöbbször érintkeznek : papok, jegyzők, tanitók a lakósokat ennek hasznos voltáról meggyőzni s a kitűzött cél elérése szempontjából az epertáknak minél nagyobb mérvben való ííltetésére őket buzdítani. Ha majd később saját tapasztalásából meggyő­ződhetik a nép ezen iparág előnyéről, akkor fogják áldani vezetőiket, kik őket arra szoktat­ták, velők azt megkedveltették. Becsületes mun­kát adnak ezzel a nép kezébe, melylyel nemcsak megélhetésöket biztosíthatják, hanem egyúttal a vagyonosodás útját is megnyitják előtte. A dunántúli közművelődési egyesület. A dunántúli közművelődési egyesület választmánya március hó 27-én Széli Kálmán egyesületi elnök elnök­lete alatt ülést tartott, melyen szép számmal jelentek meg a választmány tagjai. Elnök üdvözölvén a választmány tagjait, jelentést tett az egyesület ujabb gyarapodásáról. Jelentése szerint van ez ideig az egyesületnek 21 örökös tagja 1.000 forintos tagsági dijjal s 192 alapitó tagja 100 forint tag­sági díjjal, 57 pártoló, 594 rendes tagja, tehát összesen 864 tag. Azon összeg, melynek befizetésére az eddigi belépett tagok magukat kötelezték, kerek számban 00.000 forintot tesz ki s az egyesületnek a magyar leszámítoló és pénzváltó bankban ez idő szerint már 30.910 frtnyi vagyona van elhelyezve kamatozás végett. Az egyesület összes kiadásai a legelső mozgalom meg­indításától kezdve s így közel két év óta mindössze 1.554 forintot tettek ki. Az elnök eme jelentése öröm­mel vétetett tudomásul. A választmány az elnök javaslatára elhatározta, hogy a taggyüjtést most már még nagyobb arányban fogja kifejteni s körébe vonja ezen céljának elérése végett a törvényhatóságok fejeit, a megyei és városi bizottsági tagokat s az összes egyházi és világi ható­ságokat. Az elnök javaslatára az idei közgyűlést Budapesten tartják meg május hó 12-én és ezt megelőzőleg május 11-én a nagy választmány fogja tartani gyűlését. Az évi jelentésnek és az egylet alakulása történetének megírásával a választmány Porzsolt Kálmán egyesületi titkárt bizta meg. Az egyesület rendszeres munkaprogrammjának meg­állapítása céljából Porzsolt Kálmán egyesületi titkár megkereste a dunántúli vármegyék kir. tanfelügyelőit, akik közül dr. Kuzsicska Kálmán zalamegyei, Szabó Károly sopronmegyei, Stáhly György győrmegyei, Nemes sányi János komárommegyei, Kovács Sebestyén Gyula somogymegyei, Halász Ferenc vasmegyei, Varasdy Lajos tolnamegyei és Kuliszeky Ernő mosonmegyei tanfelügyelők kijelentették, hogy készek az egyesület kulturális tnissiójában segédkezni és egyesek oly részletes munkaprogrammot készítettek vármegyéjükre vonatkozó­lag, amelyet a választmány, mint igen becses anyagot, a közgyűlés figyelmébe fog ajánlani. Herich Márton választmányi tag az egyesület működésének körébe felveendőnek javasolja, hogy ösztön­dijakat alapítson a magyarnyelv terjesztése körül érde­meket szerzett tanítók gyermekeinek számára s e célból esetleg az alapszabályok módositandók volnának. A választmány az alapszabályok módosítását feleslegesnek tartja, azonban a tett indítványt melegen pártolja és a közgyűlésen megválasztandó új igazgatóságnak figyel­mébe" fogja ajánlani. Porzsolt Kálmán titkár indítványára a választmány az egyesület működési körébe felvette az idegen forga­lomnak a Dunántúl való emelését is és elhatározta, hogy átiratban felkéri a magyar turista-egyletet, továbbá a magyar államvasutak városi menetjegyirodáját, hogy a Dunántúlra rendezzenek kirándulásokat. Ez inditványnyal kapcsolatban Reiszig Ede választ­mányi tag ismertette Vasmegyének ez irányban kifejtett működését s kiemelte a vasmegyei turista egyletet, a kőszegi és rohonczi nyári telepeket. Indítványára a választmány elhatározta, hogy a Dunántúl már létező és kulturális célokat szolgáló egyesületekkel szorosabb érintkezésbe lép s Porznolt indítványára egy irodalmi szakosztály létesítését határzoatiiag kimondotta s e szakosztály megalakítására Peksics liusztávot és Rákosi Jenőt fogja felkérni. A zala-egerszegi ügyvédi kamara köréből. A zalaegerszegi ügyvédi kamara működési köre kiterjed a zala-egerszegi, nagy-kanizsai és kaposvári kir. törvényszékek területére, vagyis Zala- és Soinogy­vármegyékre. A kamara részéről legújabban kibocsátott jegyzék szerint a kamara ügyvédi lajstromában 1891-ik évi december hó 31-ig bezárólag bejegyezve volt 183 ügy véd. vagyis 1-gygyel több, mint az 1890-ik év végén, továbbá 37. ügyvédjelölt. A 183 ügyvéd közül Zalavármegye területére esik 107 vagyis a kamara ügyvéd tagjainak 58'47%-ka, míg Somogymegye területére 76, vagyis a létszám 41-53%-ka. Az 1890-ik év végén Zalavármegye terü­letére 57-14% esett s így a növekvés a lefolyt 1891 ik évben 1*33° 0. A vármegyénk területén az ügyvédi kamara tag­jai közé bejegyzett 107 ügyvéd közül a zala egerszegi kir. törvényszék területéhez tartozik 47, vagyis a megyé­ben levő ügyvédeknek 43-93° „ ka, míg a nagy kanizsai törvényszékhez 60 tartozik vagyis 56 07% ka a vár­megye területéről bejegyzett ügyvédeknek. A vármegyénk területén levő 107 ügyvéd, kik a ka­mara lajstromába be vannak jegyezve, tartózkodási helyre nézve következőleg oszlik meg: Nagy-Kanizsán van 37 (34-58%), Zala-Egerszegen 18 (16-82%), Keszthelyen ésTapolczán 10—10(9-35—9-35%), Sümeghen 8(7-48%), Alsó-Lendván 7 (6.54%), Csáktornyán 6 (5-61%), Per­lakon 4 (3-74%), Letenyén 3 (2-80%), Baksán, Bol­dogfán, Köveskállán, Kővágó Eörsön 1 —l (0-93%). A kamara tisztviselőinek és választmányi tagjainak névsora: Szigethy Antal elnök, Isoó Alajos elnökhelyet tes, Hajik István titkár, Horváth József ügyész, Szalay Ferenc pénztárnok. Választmányi rendes tagok: dr. Czinder István, Krosetz János, Boschán Gyula, dr. Szigethy Elemér, dr. Vaszary János (Kaposvár), Pap Sándor (Keszthely), Oroszváry Gyula (N.-Kanizsa), dr. Obersohn Mór. Póttagok : dr. Haidekker Károly (Kapos­vár), dr. Fülöp Kázmér (N. Kanizsa), dr. Hajós Ignác, Surgóth Miksa (Sümegh). A kamara bejegyzett tagjai megyénk területén lakóhely szerint csoportosítva : Alsó-Lendván: Hajós Mihály, Isoó Ferenc, Kovács János, Lendvay Mátyás, Nagy József, Petrich Gyula, dr. Vollák Adolf. Baksán: Baka Boldizsár. Boldogfán: Nagy Károly. Csáktornyán: Bezéthy István, Közlik János, Molnár Elek, Sárossy László, Vollák Rezső, Zakáll Henrich. Keszthelyen: Hoffmann Soma, Király Lajos, Lénárd Ernő, Pap Sándor, Szabó Pál, Szabó György, Stieder Lajos, dr. Sclnvarez Zsigmond, Trsztyánszky Lajos, Vértessy Iván. Kővágó-Eórsón : Czigány Károly. Köveskállán: Kaszás Dezső. Letenyén: dr. Csempesz Kálmán, Málics János, Zakáll Gyula. Nagy-Kanizsán : Baboss László, dr. Bentzik Ferenc, dr. Bedő IJéla, Csorba Ákos, Darázs Zsigmond, dr. Diek József, Eperjessy Sándor, Erdődy Lajos, Faies Lajos, dr. Eárnek László, Fischl Pál, Freiler Adolf, dr. nyadni érzém szirmaimat . . , Végre éjfélután visszatér­tünk Irmuskáékhoz. Bennünket odatett ágya mellé a kis asztalkára s mi ott virrasztottunk álmai felett. Másnap reggel a kisasszony kiadta a parancsot Jucinak, hogy vigyen ki bennünket. A szobaleány többi társamat még egy napig hordozta hajában s aztán szobájában egy szentkép mellé rakta őket. Engem pedig, mivel még legüdébb voltam, félretett gondosan egy pohár vízbe. S mikor este a kapuszinben Jancsi kedvesével, a bakával, beszélgetett, búcsúzáskor átadott a békés harcfinak, ki, úgy látszik, jobban értett a szívostromláshoz, mint valami vár bevételéhez. — Tehát a bakához kerültem, ki aztán a kaszárnya felé masírozott s engem kérges markában szorongatott, miközben nagy vitézen pöfékelt a virgó­niából. Amint új gazdám egy pálinkabutik elé ért, épp akkor bandukolt ki az ajtón egy félrészeg munkás, foga. közt egy árva szivarcsutkát szorongatva. Az atyafi bor­virágos orra- és bozontos bajusza alól ilyformáu dictió zoU a bakához: „Vitéz ecsém ! adjon csak kigyelmed egy kis tüzet, hadd lángoljon az én cibarom is ! . . . . No, most már rendben lennék a füstölgő szerszámommal. Az Isten fizesse meg kigyelmed szógálatját! — De lám, rózsát cipel ? Ugyan nem adná nekem, úgy sem friss mán?! — A baka megsodontá bajuszát, s így lelek: „No fogja öreg, bár a Jucitól kaptam; érti kend? Ha­nem aztán adja ám a feleségének !" A baka tovább egyengette lépteit s meg volt elégedve, hogy örömet szerzett a munkásnak, — úgy sem tudott volna velo a kaszárnyában mit csinálni. A szurkos atyafi aztán zsiros kalapja mellé plántált s igy monologizáít: Ühüm ! feleségemnek adjam ezt a rózsát? No Sára, ennek a szagától sem prüsszögsz te! Mán úgy is tom, hogy pörrel fogadsz, a mint beteszem a lábamat; pedig máma csak másfél liter papramorgót szedtem be — és jótállok : azért te majd mégis prédikálsz ! Nyirtasöprüt neked, nem rózsát! . . . De hát minek is hordozom ezt a virá­got ? Nem szegény embernek való a cifraság ! — Ott ténfereg egy kis lány. Hugóm te! minek csinálsz olyan szomorú ábrázatot ? No nesze : adok valamit !" S én a szegény lánykához kerültem, a ki megkö­szönte az ajándékot az énekelve tovabotorkáló munkás nak. A lányka hazavitt. Edes anyja a külváros egy pincehelyiségben lakott. Egy darab faggyúgyertya pis­logott a szomorú szobában. Amint ott körülnéztem : az özvegy mosónőt betegen fekve találtam. A lányka lerakta a kenyeret, a mit vacsorára hozott a boltból hitelbe. Majd engem egy friss vizzel megtöltött cseréppohárba téve, odavitt beteg anyjának. A mosónő megsimogatta a lányka szőke haját, ki az ágy mellé egy szalmaszékre helyezett. Ott a friss vízben még egyszer magamhoz tértem s oly jól esett látnom a gyengédséget, melylyel a szőke gyermek, beteg anyja iránt viseltetett. — De öcscse, az a pajkos Pista gyerek folyton boszantotta a lánykát azzal, hogy engem kiakart lopni a pohárból. Ma reggel, mikor Pista kelletlenül indult az iskolába, mégis elemelt engem s vitt könyvei között. Az utcán társaival kergetőzött a csintalan fiú s én kiestem a kopott vászontáskából. Azóta ott hevertem a kövezeten. Megértettem a rózsa rövid történetét a száraz szirmok lágy pörgéséből. Részvéttel helyeztem el apró emlékeim közé a fonnyadt virágot. Trávnik GAbor. Fülöp Kázmér, dr. Fried Ödön, Györffy János, I lei ­telendy Béla, dr. Horváth Antal, dr. Hauser János, Kovács Lajos, dr. Lőke Emil, dr. Neusiedler Antal, Oroszváry Gyula, liápoch Gyula, Remete Géza, dr. Rotschild Jakab, dr. Rotschild Samu, dr. Rosenberg Mór, dr. Scswarcz Mór, Szalay Lajos, Sebestény Lajos, Simon Gábor, Tandor Ferenc, dr. Tuboly Gyula, Tuboly Viktor, dr. Tripámmer Rezső, Trojkó Lajos, Varga Lajos. Perlakon: Csesznák József, Grez Alajos, Szebényi Lajos, dr. Trstyánszky Gyula. Sümeghen: Barkóczy Károly, dr. Feleki Lajos, dr. Jenvay Géza, Surgóth Miksa, dr. Székely Albert, Takács Alajos, Takács Zsigmond, Záborszky Géza. Tapolcán: Csendes József, Dénes Sándor, Diskay Sándor, dr- Hoffmann László, Miltényi József, dr. Mányóky Gyula, Nagy Aladár, Szigly József, Ujváry Péter, dr. Zalai Simon. Zala-Egerszegen: Árvay Lajos, Boschán Gyula, dr. Czinder István, Ilajik István, Horváth József, dr. Hajós Ignác, Z. Horváth Gyula, Isoó Alajos, dr. Kele Antal, Krosetz János, Nagy Farkas, dr. Obersohn Mór, Ruzsich Károly, Szalay Ferenc, Szalmay József, Szigethy Antal, dr. Szigethy Elemér, Weisz Izidor. Miniszteri rendelet. A kereskedelemügyi miniszter a pezsgőt, folyadékot és más kényesebb tárgyakat tartalmazó postai küldemények gondos csomagolása tárgyában f. 1892. évi március 11-én 14,16l/V. sz. a. a következő rendeletet bocsátotta ki: „A közönség a pezsgőt, bort s efféle folyadékot tartalmazó palackokat rendesen ládákban csomagolva adja ugyan postára, azonban gyakran a palackok a ládában oly rosszul vannak elhelyezve, hogy gondosabb kezelés mellett is nem ritkán egyes palackok eltörnek, sőt még más küldeményekben is kárt okoznak. Minthogy a felvevő postahivatalok nincsenek azon helyzetben, hogy megítélhessék, vájjon a küldemény belül jól van-e csomagolva, minthogy továbbá a kincstár nem szavatol oly kárért, melyet a föladó a küldemény­föladására vonatkozó postai szabályok szem előtt tévesz tése, pl. elégtelen vagy célszerűtlen csomagolás stb. által maga okozott, illetve magára hárított, valamint általában nem szavatol folyadékok kifolyásáért, törékeny tárgyak eltöréseért stb. ; a postát igénybe vevő közönséget a következőkre figyelmeztetem : 1. Folyadékoknál (pezsgő, bor stb.) arra kell vi­gyázni, hogy az egyes palackok a ládán belül oly szo rosan legyenek elhelyezve, hogy ne mozoghassanak. 2. Levágott virágokat, virágcsokrokat vatta közé kell tenni s úgy elhelyezni, hogy a tartály oldalaihoz oda ne ütődjenek. Más élő növényeket, de a művirágo­kat is, különösen ha nagyobb tért foglalnak el, oly módon kell csomagolni, hogy azok minden oldalról kel lően védve legyenek. 3. Gyümölcsöt legalább papirfoszlányok közé kell rakni, hogy össze ne zúzassék. 4. Vajat és zsiradékot vizhatlanul kell csomagolni s nagy faládába, vagy a mi még ajánlatosabb, bádog szelencébe tenni. Zsiradékot tartalmazó küldemények csak kettős tartályba csomagolva adhatók postára. 5. Friss húst kosarakban és zsákokban is lehet szállítani, de a húsdarabokat a zsákon belül borecettel áztatott vászonba kell burkolni. 6. Tojást száraz, tiszta, szagtalan szecska vagy polyva közé téve, erősebb ládákban kell feladni. 7. Gyúanyagoknt, a mennyiben a postai szállításból kizárva nincsenek, a Magyarországi Rendeletek Tára 1885. évfolyamának 431. és következő oldalain foglalt 3507., illetve 11,299. számit rendeletnek megfelelően kell csomagolni. 8. Értékesebb tárgyakat, kivált ha nedvesség vagy dörzsölés által könnyen megsérülnek, viaszos vászonba, bőrbe, vagy vászonnal körülburkolt dobozba, törékeny tárgyakat polyva vagy széna közé téve, erősebb szer­kezetű ládába kell elhelyezni. 9. Ékszereket és drágaságokat' tokban elhelyezve, azonfelül vászonnal körülburkolt erős fadobozba vagy faládácskába zárva jól körűi kell kötözni. 10. Értékes tárgyakat tartalmazó csomagok pecsé­telésére kizárólag jó minőségű erős, finom pecsétviaszt és vésett pecsétnyomót kell használni. Ékszereket és drágaságokat tartalmazó küldemé­nyeknél a pecsétnyomatok tisztaságára és olvashatósá­gára kiváló gondot kell fordítani. Az utóbb említett küldeményeknél a cím mindig, de a többieknél is lehetőleg magára a külső burkolatra, göngyöletre, tartályra irandó. Ha a külső burkolatra írni nem lehet s a külde­mény sem ékszereket, sem drágaságokat nem tartalmaz, a címet papirlapra is lehet irni, de ezt egész hátlapjával a küldeményre tartósan rá kell ragasztani s oly módon megerősíteni, hogy szállítás közben le ne váljék. Folyékony vagy törékeny küldeményeknél a külső tartályra figyelmeztető idom, jel, pl. a szokásos palack stb. alak rajzolandó; úgyszintén megfelelő megjegyzéssel látandók el a halikrát s gyorsan romló tárgyakat tar­talmazó küldemények." Értesítője a vasvári szent-Domokos-rendű apácák nevelő- és tanintézetének. Az 1889. év óta fennálló intézetünknek feladata, növendékeinket a kath. vallás szellemében nevelni és azokat mindazon ismeretekben alaposan kiképezni, melye ket a kor igényei s leendő állásuk megkivánnak. Kötelezett tantárgyak: a) hittan, b) magyar nyelv, irálytan, c) német nyelv (különórákban taníttatik, azon­kívül a magyar növendék társalgási nyelvét képezi), d) számtan, e) földrajz, történelem és pedig hazai- és' világi történelem, alkotmánytan, f) terményrajz, termé szettan, g) szépírás és rajz, h) miudeunemii kézimunka.

Next

/
Oldalképek
Tartalom