Zalamegye, 1892 (11.évfolyam, 1-26. szám)

1892-03-27 / 13. szám

XI. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1892. március 27. 13. szám. n ff 1 ff I r 1, Q1MEI B A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. A munkakerülők. A napról-napra nagyobb erővel előtérbe nyomuló munkáskérdés már évtizedeken át foglalkoztatta nemcsak az egyes kormányokat, hanem egész Európa míívelt, társadalmi rétegeit. A munkáskérdésnek legégetőbb része az, hogy a munkások, kik napról-napra tengetik életüket, kenyéradó munkával biztosíthassák létfentartásukat. A munkásmozgalmak sohasen irányultak arra, hogy a munkásnak, a társadalom legszegényebb rétegének, gondtalan életet, munka, verejték nélküli létet biztosítsanak, hanem hogy munkát teremtsenek, mely a verejtékezés arányához mérten gyümölcsözzék. A munkás-osztály alatt hazánkban sohasem kell az ipari munkásokat, a gyárakban szakmunkára alkalmazottakat érteni, mert az ilyenek száma hazánkban az ipari fejlettség mostani színvonalán még nem olyan nagy, hogy munkásversenygés fejlődhetnék ki. Hanem érteni kell az olyan egyéneket, kik ellenzik a kis és nagy városok utcáit és télen dideregve, nyáron pedig árnyékban meghúzódva várják, lesik a rájok nézve legnagyobb áldást: a munkát. Szegény, elhagyatott népség ez nagyon ; de nem gonosz. Ha munkája, keresete nincsen, koplal, éhezik, tűr, szenved, nyomorog; de gonoszra ritkán adja fejét. Műveltsége: a vallás, táplálója: az Istenbe vetett bizalom. Es hogy ezek mily óriási erkölcsi erőt képeznek a szegény munkás embernél : fényesen kitűnik abból, liogy a kétségbeesés szélén is csak nagy ritkán jíinnek összeütközésbe a világrenddel. Öngyilkos akad közőliik elég, de gonosztevő, gyilkos nagy elvétve. Belátja, tudja ezt a társadalom is ; éppen azért a már fejlettebb humánus iránynak, szellemnek tesz eleget, mikor az ilyen szegény munkásokról gondoskodni kiván. Majdnem minden nagyobb városunkban létesítettek úgy nevezett szegény házakat, hol az ilyen szegény, bizonytalan existentiaju munkások meghúzhatják magukat. Nem tétlenül, nem a semmittevés párnáján, hanem tisztességes munka mellett, de biztosítottan az elziillés ellen. Azok a városok, melyek ilyen szegény házakat tartanak fenn, rendesen gondoskodnak arról, hogy az oda fölvett munkaképes szegények ingyen ne fogyaszszák a kenyeret lís ha az ilyen házak kezelése valóban ügyes, lelkiismeretes kezekben van, az ott produkált munkák jövedelme rendesen igen szépen szokta födözni a kiadásokat. Hát ez igen szép, igen humánus intézmény s nagyon óhajtandó volna, hogy hazánk minden fejlődöttebb, haladottabb városában létesítsenek ilyet. De ez még csak egy-egy város munkás-szegényeiről van hivatva gondoskodni. Ez pedig nem elég. Van a szegényfajta munkásosztálynak egy rétege: a vándormunkások, kik sem itt, sem ott maradandó existentiát nem találva, végtől végig barangolják az országot. Később azután annyira megszeretik ezt a pregrinus-életet, annyira vérükké válik ez a munkanélküli barangolás, hogy a vándormunkásokból lassan-lassan mukakerülők lesznek. Többé nem munkát kérnek, hanem alamizsnát. Községről községre menve, házalnak s ha öszekoldultak néhány krajcárt, megisszák ; ha ellátták őket néhány darab kenyérrel, mennek a korcsmába s ott még az összekoldult kenyeret is beisszák. A korcsmárosok eltudják a halomra gyűlt kenyeret használni, ha másra nem, hát sertés hizlalásra. Ezek a csavargók, ezek a munkakerülők már megszokott, ismert alakjai a falusi és útszéli korcsmáknak, hol pálinkától, bortól gőzölögve fetrengik át az éjszakákat; nappal pedig folytatják a koldulást. Ezek azután már a teljes elzüllés utján vannak. A személy- és vagyonbiztonságnak határozottan veszedelmére vannak. Ahol szerét tehetik, lopnak ; sőt a gyilkosságtól, rablástól sem riadnak vissza. Talán mondanunk is fölösleges, akik faluj helyeken, pusztákon több alkalommal megfordulnak : bőven tapasztalhatják, hogy ilyen munkakerülő mindenütt, megyénkben is van elég. A hatóságokat nem vádolhatjuk, most különösen a csendőri intézmény behozatala óta elég erélylyel és szigorral járnak el az ilyen munkakerülőkkel szemben. Ámde a hatósági erély és szigor nem birja őket kiirtani. Valamikor az ilyen elzüllött s a személyés vagyonbiztonságot veszélyeztető egyénekkel embertelenül ugyan, de nagyon kurtán szoktak végezni. Olyanoknak tekintették őket, mint a megfertőzött vérüeket, kiktől rövid uton meg kell szabadítani az emberi társadalmat. Napjainkban azonban a humanismus szelleme azt követeli, hogy mindenkiben embert, felebarátot lássunk és nem elveszteni, hanem az emberiség részére (esetleg talán még nagy javára is) minden áron megmenteni törekedjünk. Ez a szellem tehát azt követeli a munkakerülőkkel szemben is, hogy módokról gondolkozzunk : miként lehetne őket újra munkára szoktatni s a társadalom hasznos tagjaiul megnyerni ? Erre ez idő szerint egyetlen mód kinálkozik: megyei dologház létesítése. Ebben egy-egy elhelyezendő munkakerülőnek eltartása naponkint 30 krba kerülne. Ezt az összeget nagyon könnyen meg lehetne minden ott elhelyezett egyénnel szolgáltatni városi és megyei köz- és napszámosmunkák végeztetése által. De nagyon valószínű, hogy ehhez az intézményhez éven kint 1 frttal szívesen járulnának a megye mindama polgárai is, kik a mostani körülmények között a csavargó munkakerülők által eléggé veszélyeztetve vannak, dacára, hogy évenkint alamizsnául 2—3 frtot úgy is ki kell számukra adniok. Abban a megyei munkásházban azután külön osztályban kellene elhelyezni a férfiakat és külön a nőket, ámbár a nőnem — hála az égnek ! — csak egy-két teljesen elzüllött egyénben volna csak képviselve. Ha megyénk vezérférfiai egy ily dologház létesítése érdekében a mozgalmat illetékes helyen A „Zalamegye" tárcája. A sümegi „polgári önképzőkör" 25 éves múltja. Irta és a kör 25 éves jubiláris diszgj ülésén felolvasta : Könnye József köri jegjzö. (Folyt, és vége.) Az elnök távozott, de mi többiek együtt maradtunk. Unnepélyrendező ötös bizottság neveztetett s az esti háladásutánra a díszzászló és nemzeti lobogók alatt elnök házához teljes díszben és fáklyás fényözönben kivonuló menet rendeztetett, mely zene és dal váltakozása közben a kör jegyzője által végzendő alkalmi be széd után elnököt a ma felavatott új helyiségben tar tandó első nagygyűlésnek megnyitására kisérje — s mindez az ünnepelt férfiúnak tudta és hire nélkül történjék; de tervünket végre nem hajthattuk, mert elnökünk annak valahogy neszét vette és szerénysége gátolá kivitelét. Háladás után elsőnek jelent meg s beérkezvén a határozatképes tagszám, megnyitotta a gyűlést, mely páratlan, példás, erkölcsi testülethez éppen illő rendben folyt le. A tisztikar és választmány megválasztatván s némely belügyek elintéztetvén, elnök ismételve fölkéri a tagokat a kör érdekeinek szem előtt tartására; a mai rendezett ünnepség befejezésére tervezett kedélyes társas estély is kezdetét vehesse, a gyűlés végződött, a tagok és vendégek pedig a zöld asztal mellől a teritett dús felrakatú fehér asztalok mellé telepedtek. ízléses étkekkel a földszinti kávéház keresztény bérlője szolgált mérsékelt árakért, a szivet lelket derítő jobbnál jobb nedűt pedig bővében szolgáltatta — több száz palackban — névtelen jótevők bőkezűsége. Fesztelen családi estély volt ez; vidor kedély uralkodott fölötte. A felköszöntők sem maradtak el: elnök ismételten a királyra, hazára, a szabadságmegtereintő Kossuth Lajosra, a város iparosaira és az önképzőkör felvirágzására emelt poharat; Bánfi Alajos az ötimívelődő iparosokra, az általános közmivelődésre, népnevelésre és tanintéze tekre; Kutassy János megemlékezett Bozókyról, polgártársairól, a magyar hazáról s a köri tagok boldogságá ról; Könnye jegyző a szeretett elnökre emelte a kör nevében hosszabb eresztéssel poharát. Itthon voltunk mind s húztuk világos virradtig. így folyt le a polgári önképzőkör saját helyiségének felavatási ünnepélye. Istené legyen a dicsőség! Nyolcad napra megint gyűlés lett hirdetve némely számtétel kiderítése, apró számlák kiegyenlítése és más intézkedések végett. Ez a véletlennek volt különös játéka, mert a választmány ekkorra már élőbbről a maga körében szinte összejövetelt rendezett elnök számára tartogatott óvációjának nyilvánítására; a belépő elnököt fogadván, gyűlés megnyitása után jegyző által hozzá intézett alkalmi beszéd vonatkozó mondatánál Ungár Ignác helybeli fiatal ur által rajzolt arcképe lelepleztetett. Az életnagyságú arckép a jelenvoltaknak szívörömét és bámulattárgyát képezte; — hol az elnöklő élő eredetin, hol a Jóákimsztál háznagy ál*al felmutatott arcképen révedezett minden szem s hosszantartó har sány éljenek közt illetékes helyére fűggesztetett, aztán | mély csend állt be. Percek teliettek, mig az ünnepelt, mély meghatottságból szaggatott szavakban megköszöné e nem sejtett kiváló becsülést és gyengéd figyelmet; érzékeny hangon fogadta, hogy élte fontos feladatának fogja tekinteni körünk minél virágzóbbá tételét előmozdítani s iránta meg nem szűnő jóakarattal viseltetni. Ezután a gyűlés napi rendre tért s közöltetett, hogy a kör a felszaporodott tagdíjhátralékok miatt mult évről 61 frt 74 kr. deficitben szenved, továbbá, hogy a most 15 ezer forint értékű köri ház megvétele 2220 frtba került és hogy felépitésére a takarékpénztárból 6000 forint kerek szám vétetett fel. Legközelebb következett gyűlésen már jelentette elnök, hogy a ház telekjegyzőkönyvileg a körnek nevére átíratott és kebeleztetett, a költségeket pedig ő — vis^z ivárás nélkül — fedezte, mit a gyűlés lelkendezve vett tudomásul s a testület nevében forró bálás köszönetnek adott szóval és jegyzőkönyvileg is kifejezést. 1883. november 4-én a kérlelketlen halál ismét bánatot és szomorúságot hozott a körre, elragadván kebeléből 13 éven át jólétén buzgolkodó másodelnökét: Kutassy Jánost, kinek körünk az elismerés adóját ugy rótta le, hogy temetésén testületileg megjelent, fáklyái a koporsó körül tekintélyes számban világitottak, gyászkocsija a tetemet díj nélkül szállította, értékes koszorút helyezett ravatalára, végre részvétnyilvánitást nyújtott írásban a gyászba borult özvegynek és családjának. Következő évben a gyászkocsi magát már tökéle tesen kifizetvén, az évi 3 frt tagsági dij mellé annak megszerzésekor csatolt s eddig gyakorlatban volt 20 kr. ezutánra töröltetni reudeltetett. 1886 ban nagyszerű megtiszteltetésben részesült az önképzőkör; hőn szeretett elnöke ugyanis a szt.-gróti választó kerület országos képviselőjévé választatott. Kifejezhetetlen örömérzést árasztott ez esemény a köri család minden egyes tagjának szivére. Az időközbeni választás amúgy is siettetvén helyét a honatyák között elfoglalni, bokros elfoglaltsága miatt nem mondhatott a kör tagjainak előszóval „Isten hozzád" oí, sem jobbját nem nyujthatá viszonyos kézszoritásra s igy ezeket kénytelen volt holt betűkre bízni. Pozsonyi József másod elnök tárta elénk a távozó elnök és országos képviselőnk búcsúlevelét, melynek honfias érzelmektől sugárzó minden sora körünk javának elősegítésére buzdított. Öröm és vidámság szállt a keblekbe s annyi őszinte istenáldás hangzott feléje s utána, hogy ennyinek okvetlen hatnia kellett. íme, nagy időket élt meg polgári körűnk 25 éves pályafutása alatt. Sajnos azonban, olyast is kellett ez alatt megérnie, amit nagyon-nagyon szívesen elengedtünk volna; történt pedig 1887-ben, hogy igen érzéMai számunkhoz fél iv melléklet van csatolva.