Zalamegye, 1892 (11.évfolyam, 1-26. szám)

1892-01-31 / 5. szám

sz/ Hogy azonban ezt a törvény rendelkezéseihez képest érvényesíteni lehessen, el engedhette n feltétel a körorvosi intézmény gyökeres megjavítása. E nélkül nincs mentő és védelmi eszköz és rakásra hullanak az ártatlan lelkek járvány nélkül is. E nemzetgazdászati szempontból kiszámíthatóan veszteség miatt — bár statisztikailag beigazolt tény, hogy hazánkban a szaporodás legtöbb országéval versenyezhet — népesedésünk nem igen halad előre, sőt vannak oly községek, melvekben évenként többen halnak el, mint ahányan születnek. A törvénytelen gyermekeknek nyilvántartása és e mellett a dajkaság rendszerének behozatala jelentékeny tényezőül szolgál a halálozási százalék csökkentésére. Első pillanatra úgy tűnik fel, hogy ezen állításnak nincs kellő alapja. Pedig épen az ellenkezőről győződünk meg, ha meggondoljuk, hogy főkép a hadkötelezettség behozatala óta a vadházasságok és az erkölcs útjáról való lesikamlás csaknem mindennapi dologgá vált Tudvalevő dolog, hogy az ily nők között csak elvétve akadnak egyesek, kik keblök melegével ápolják kisdedeiket, míg ellenkezőleg legnagyobb részük szívtelen és minden utat, módot" felhasznál elhanyagolt ápolás és kiéheztetés által, hogy gyermekétől megszabadulhasson. És hogy az ily rút bűnök a legtöbb esetben napfényre nem jutnak, ennek egyszerű oka abban a szomorú körülményben keresendő, hogy nálunk a halottvizsgálat községekben tanulatlan emberekre van bizva. Elkerülhetleniil szükséges tehát, hogy a községek törvény utján köteleztessenek arra, hogy a kebelükben levő törvénytelen és árvagyermekeket évenként összeírják és nyilvántartásban tartsák. Ha vannak olyanok, kik szegénység vagy betegség miatt gyermeküket szoptatni, később táplálni nem képesek, ezek engedélyt nyerhessenek arra, hogy gyermeküket dajkára bizhassák, ők maguk pedig köteleztessenek, hogy szolgálatba állva, bérükből űzessék havonként a dajka bérét. A körorvos köteleztessék évnegyedenként a szolgabiróságnak, ez pedig a megyei hatóságnak jelentést tenni. A szolgabíró gondoskodjék arról, hogy a községi költségvetésbe bizonyos összeg évenként felvétessék, melyből a hét éven alul levő és általában a szegény emberek gyógykezelése kikerülne. A vadházasságok megakadályozása nagy és többféle nehézségbe ütközik. Annyi kétségtelen tény, hogy számuk nőttön nő és utóvégre beláthatlan családi zavarok tömkelegét fogja képezni. Erkölcsi uton, az iskolalátogatás évei alatt, csak annyit lehetne tenni szigorú intézkedéssel, hogy a fiúk iskolájába leánygyermekeket ne vegyenek fel, vagyis fiúk és leányok elkülönítve nyerjék az oktatást. — Nem kis eredményre jutnánk a megfelelő erkölcsi oktatás felhasználásával. Azonban magának a törvényhozásnak kellene ezen igen fontos ügyet felkarolni és szigorú törvényt alkotni, melynek jótékony következményei a társadalomban észrevehetők lennének. Választások eredménye vármegyénkben, Zalavárraegyében az országgyűlési képviselőválasztások mind a kilenc választó kerületben tolyó hó 28 án folytak le. Országgyűlési képviselőkül megválasztattak egyhangúlag : a zala egerszegi választó kerületben Fázmándy Dénes függetlenségi és 48-as párti Iiadocza Jánosnak d. u. 1 ,4 órakor bejelentett visszalépése folytán, a baksai választókerületben dr. fíeryer Iynác nemzeti párti, a csák tornyai választó kerületben Királyi Fái nemzeti párti. •Szavazattöbbséggel választattak meg : a tapolczai választó kerületben Csiyó Pál szabadelvű párti, a keszthelyi választó kerületben Nedeczky Jenii nemzeti párti, a szentgróthi választó kerületben Pály János nemzeti párti, a nagy kanizsai választó kerületben Hévizy János függetlenségi és 48-as párti, az alsó-lendvai választó kerületben Mandel Pál szabadelvű párti, a letenyei vá lasztó kerületben Remete Oéza függetlenségi és 48-as párti. A megválasztott kilenc országgyűlési képviselő közül ily kép 2 szabadelvű párti, 4 nemzeti párti és 3 függetlenségi és 48-as párti. Egy hasznos cselekmény a méhészet érdekében. Minden országban vannak olyan polgárok, kik fontos munkát teljesítenek, de az azért élvezeti javadal mazás csekély ; akik lakhelyükön vagy nem találhatnak mellékkeresetet, vagy pedig lakhelyükről nem távozhatván, megengedhető mellékkereset után nem láthatnak. Az olyan falusi lakosok számára, akik nehéz mezőgazdasági munkával kenyerüket meg nem kereshetik, de jöhetnek mehetnek, egy állattenyésztési ág nyújt keresetforrást, vidékenként — azaz, ahol az ennek iizhetésére megkívántató tényezők megvannak, ez a selymértenyésztés és az a körülmény, hogy 1880 tói 10.131 kilóról 1891-ig 1,108.446 kiióra emelkedett a beváltott gubók mennyisége, mutatja, hogy a selyemtenyésztési felügyelő, Bezerédy Pál buzgó törekvései áldásosak. Itt tehát a mobil elemnek a megfelelő viszonyok között nvtijtátik kereset, de nem nyujtatik olyanoknak, Kiket foglalkozásuk helyhez köt, továbbá olyanoknak, kik életkoruk, valamint állásuk folytán sem a levélszedésre, se in a szedett levél mennyiség háton való hazahordására képesítve nincsenek. A rovar világban az ilyen embereknek is van barátjuk, amely általuk ápolva számukra gyűjt, szakértelmes kezelés mellett, — amely a kezelő jöttét mentét nem kivánja, szép hasznot biztosít és az a kis igéuyte len jó barát: a méh. A régibb időben a méhészkedés kedvelt foglalkozás volt vidékenként, de nagyobb teriileteken csakugyan életerős, exportképes termelési ággá nem fejlődött. Ké sőbb hanyatlás mutatkozott, mert a mi nem kellően szakavatott méhészeink uem tudtak versenyezni. Ez állapot javítására alakult néhány méhészeti egylet, a vallás és közoktatási, valamint a földmivelésügyi in. kir. minisztériumok a szakértelem fejlesztését tűzték ki feladatukul és ennek a jó ügynek néhány buzgó apostolát indították a méhészeti vándortanárokbuu útnak, hogy a méhészeti jobb eljárásokat tanítsák, egy általán, hogy e termelési ág szakértelmét terjeszszék. Úgy az egyletek, valamint az utóbb említett vándortanítók munkája nem volt tueddő, hazánk méhészete örvendetes fejlődésnek kezd indulni és a vele foglalkozóknak igen szép anyagi hasznot hoz. A méhtermékek kivitele is már nagyobb mértékben lendülni kezd és így a magyar méhészek azon helyzetbe jutottak, hogy finom pörgetett mézüket 40, 45, sőt 50 forinttal értékesíthették 100 kilónként és különösen az utóbbi eladások közvetítésénél, valamint kiviteli források megnyitásánál a méhészeti felügyelő igen hasznos szol gálatokat teljesített. Az ut tehát egyengetve van, a foglalkozás hasznossága igen meggyőzően be lett igazolva, de hogy a hasznot hozó ut követtessék, hogy a mézzel való keres kedés fellendüljön a fogyasztó piacok megtartására és kihasználására, első sorban mézre, vagyis ezt termelő méhészekre van szükség és ezek szaporítása szintén fon fos feladatot képez. Gyorsan jó méhészekké, azaz nagyobb jövedelmet létesítőkké lesznek azok, kik ezen foglalkozás hasznos voltát átértik; kik belátják, hogy etnek üzésével c>a ládjuk helyzetét javíthatják, főleg azonban, akik intelli gensebbek a volt telkes gazdák és zsellérek utódjainál. Ilyenek határozottan a szegény községek papjai és az ilyen községekben működő néptanitók, ilyenek a gátőrök, az erdővédek, szóval olyan alkalmazottak, kik nek évi fizetésük a 300 frtot alig haladja meg. Ezek a méhészkedésre könnyen megtaníthatók lesznek, ők — merjük mondani — hogy igen szivesen méhészkednének, ha ez módjukban állana, ha meglen nének a szükséges kaptárak, a méhészkedésre megkívántató méhcsaládok és a nélkülözhetetlen eszközök ; de ezek hiányzanak, a csekély fizetésből pedig ezek beszerzésére mit sem lehet elvonni. Pedig hazánk méhészete igen lényeges lendületet nyerne az által, ha a fent elsoroltak ezen termelési ágazatot fölkarolnák és az a 100 —150 frt évi jövedelem szaporodás valóságos jótétemény lenne a megnevezettekre. Ez lebeghetett gróf B;tlilen András földmivelési m. kir. miniszter előtt, amikor kibocsátott rendeletével létesítette a méhészkedni szándékozók segélyezésére szolgáló alapot, melynek kezelését a magyar méhészek egyesületére bizta és amely alapnak egyenlőre 6000 forintot adományozott. Ez alapból segélyeztetnének a fent elsoroltak, ha maglikat minősítették vagy képesítették és méhészkedni óhajtanak. A minősítést a tanító megszerzi a tanitóképezdében, a többiek a méhészeti vándortanítónál, vagy egy ügyesebb méhésznél és hogy ezt megszrezték, erről a vándortanító előtt tanúságot tesznek. A vándortanitó által kiállított bizonyít ványt vagy a képezdei okmányt is mellékelvén, kérvényt nyújtanak be — és pedig a papok egyházi hatóságaik, a tanitók a kir. tanfelügyelők, az erdővédek az erdő gondnokságok, a gátőrök pedig &z illető szakaszmérnökségek utján a földmivelési ügyek miniszteréhez, aki az alapot kezelő méhész egylet véleménye alapján méhészeti felügyelője vagy az ez alá rendelt vándortanítók által az ilyen I folyamodónak méhkast rendez be. Ezen berendezésért az, aki ilyen méhesben része siil, szavatolni tartozik. Áz neki ugy lesz adva, hogy azt az összeget, amibe kerül, megtéríteni köteles. De lássuk, mennyibe kerülhet egy ilyen méhes? Igen nagyban kezdeni bajos, mert a kezdő méhész nek még a kellő áttekintése nincs meg, igen kicsiben pedig azért nem lenne jó, mert ezzel nem k<ip iá meg a méhészkedő azt a jövedelmet, amely őt méheséhez köti. Ez lebeghetett a miniszter szeme előtt, amidőn el rendelte, hogy egy-egy ilyen méhes tiz családdal alapíttassék meg. A jövedelmezőségre volt tekintetfel, amikor szakközegét utasította, hogy a méhcsaládok befogadására szolgáló méhes praktikus legyen, de olcsó, a kaptárak pedig okvetlenül itthon készüljenek. Az eszközölt számítások szerint egy ilyen méhes, a méhcsaládokkal, kaptárak és egyéb berendezésekkel együtt kerülne 100—110 frtba és ez semmi esetre sem mondható nagy összegnek. Magába véve nem nagy, de igen nagy azoknak, kiket említettünk és a kiknek a méhészkedésbe való belevonása e létesített alap által céloztatok. Az iménti nehézséget illető kérdésünkre is igen megnyugtató választ nyertünk és pedig a kontemplált eljárás szerint a berendezési összeg megtérítésére az illető méhészkedő tiz évi időt kapna; a három első évben uem fizetne a segélyezett kamatot és a tőkét sem tartoznék törleszteni ; a következő években tizetne mindig a törlesztetlenül maradt összeg után évi 4 százalék kamatot és törlesztene a tőkéből és pedig a negyedik és ötödik évben tiz-tiz forintot, a hat és hetedik évben tizenöt tizenöt forintot, végül a nyolcadik, kilencedik és tizedik évek mindegyikében husz-husz forintot és tiz évletelte után a méhesnek szabad urává lenne. Ez lenne a „Méhészeti alap" törtéuete, ez az a hasznos lépés, melyet a íüldmvelési miniszter, gról Bethlen András, ez ügy érdekében tett. Tiszta szívből kívánjuk, hogy a tárcája körébe tartozó minden termelési ágazatnál tehessen ehhez hasonló lépést, mely a be fektetéshez mérten ily nagy hasznot biztosítson, mint aminőt ez hozni fog. Sok szegény családapa fogja a uiiuisztert ezen lépéséért később áldani, a magyar méhészek pedig már most adózuak neki őszinte köszönettel és elismeréssel. Zala-Szent-Gróth, 1892. január 28. Folyó hó 27-én reggeli 9 órakor volt a szt.-gróth— t (irjei szárny vasút műtanrendőri bejárása Lakatos Aladár miniszteri titkár vezetése alatt. A küldöttséget a megye nevében s képviseletében a türjei állomáson Botka Ferenc szt.-gróthi főszolgabíró | üdvözölte, minek megtörténte után a megnyitás meg kezdetett. A szentgróthi állomáson százakra menő sokaság liaugos éljenekkel, kalapok s kendők lobogtatása mellett, örömriadallal fogadta a berobogó első vonatot, mely az ünnepély méltóságához mérten csinosan föl volt diszítve. Ezzel tehát teljesedett városunknak s vidékének évtizedek óta táplált azon hő óhaja, hogy vasúti összeköttetése legyen és ezzel a világ-forgalomba jusson, mert bizony nagyon is érezhető volt ama súlyos veszteség, ami az által keletkezett, hogy vidékünk a vasutaktol távol, terményeit csak nehezen s tetemesen olcsóbban értékesíthette, lévén a vételár annyival olcsóbb, auieny nyibe a tengelyen való szállítás került. Hogy pedig ez a mellett nehézkes, meg drága is volt, mindenki tudja és szomorúan tapasztalta. A vasúti állomás Szent-Gróth közvetlen közelében, a várostól alig egy kilométernyire fekszik ; a hozza vezető út legközelebb alaposan ki fog építtetni, mellékei fákkal beültetletnek úgy, hogy a közönségnek kellemes szórakozást nyújtó sétahelye iesz. Az állomás marhák berakodására is berendeztetett, a mi — tekintettel a vidék uiarhateuyésztésére — nagy fontossággal és előnynyel bir. Végül megemlítjük, hogy a szárnyvasut létesítése, mely hivatva van Zala-Szent Gróth s vidékének jólétét és fejlődését emelni, nagybau Botfy Péter helybeli gyógy szerész urnák az érdeme. O volt az eszme megpendítő|e, ő volt az, ki lankadást nem ismerő buzgósággal fáradozott a részvények gyűjtése, az engedély kieszközlése s általában a vasút kiépítése körül. K-r S. A zala-egerszegi ipartestület köréből. A zala-egerszegi ipartestület elnöksége a testület tagjainak nyomtatásban megküldütte az elnöki évi jelentést, a számvizsgáló bizottság jelentését, az 1891. évi zárszámadást, a vagyon kimutatást, úgy az 1892 ik évi költségelőirányzatot és az iparos ifjak önképző- és betegsegélyező egyesületének 1891-ik évi bevétele- és kiadásáról szóló kimutatást. Az elnöki jelentés szerint az ipartestület a lefolyt 1891-ik évben az elszegényedett iparosok s azok özve gyei és árváinak segélyalapját létesítette s ez alap jelenleg 155 írt 55 krt tesz ki. Az ipartestület az 189l-ik évben tartott egy közgyűlést, 11 rendes ülést és egy rendkiviili ülést, amelyeken 52 érdemleges határozatot hoztak, amelyek mind elintézést nyertek. A békéltető bizottság 5 ülést tartott; elintézett 6 vitás ügyet; ezeken kivül az elnök és jegyző elintézett 96 kisebb peres ügyet. Az 1891-ik évben az ügydarabok száma 244, a napló könyv 1131 számmal záródott. Munkakönyv kiadatott 81 darab, ideiglenes bizonyítvány 5 db, nyilván' tartatott 369 mester, kik közt új tag van 18, eltávozott 4, meghalt 1, üzletével fölhagyott 1; maradt az év végével 364 iparos. Segéd változás volt 360. Eltávozott 20J, maradt az év végén 159. Tanonc beszegődött 77, fölszabadult 55, év végén alkalmazásban maradt 181 tanonc, kik az ipariskola osztályait látogatják. A zárszámadás adatai szerint 1891. évi bevételek voltak : 1890. évi pénztármaradvány 10 frt 28 kr., 1886-1890. évi hátralékokból befolyt 182 frt 61 kr., 1891. évi szelvények után 202 frt 25 kr., beiratás új tagok után 96 frt, tanoncbizonyitvány után 165 frt, tanonc szegődés után 154 frt, munkába lépés után 35 frt kr., muukából kilépés után 36 frt 30 kr., utasfogadó után 53 frt 70 kr., munkakönyv után 8 frt 10 kr., mulatságra adott előleg visszautalása 1 l frt., ideiglenes igazolvány után 50 kr., nyári mulatság után 240 frt 94 kr., vidéki láttamozás után 1 frt, kötelezvények után kamat 18 frt, 1891. évről kifizetetlen összeg 3 frt 83 kr., összesen 1219 frt 41 kr. j891-ik évi összes kiadások 966 frt 4t kr., takarékpénztárba helyeztetett 266 frt, összesen 1.219 írt 41 frt A ipartestület vagyonkimutatása 1891. évi december 31-én: takarékpénztárban elhelyeztetett 465 frt 84 kr., kötelezvényekben levő hátrálék 392 frt 44 kr., 1886 — 1890. évi hátrálékok 239 frt 15 kr., 1891. évi hátrálékok 147 frt, bútorzat 10% levonással 95 frt 50 kr., könyvek és nyomtatványok értéke 55 frt, új tag után hátrálék 30 frt, összesen 1.424 frt 93 kr. 1892. évi költségelőirányzat: Bevételek: új tagok után 50 frt, tanoncszerződés után 130 frt, tanoncbizonyítvány után 150 frt, munkába való belépés után 35 frt, munkából való kilépés 35 frt, utas fogadónál 50 | frt, munkakönyvek 8 frt, vidéki láttamozás 50 kr., ideiglenes bizonyítvány után 50 kr., 364 tag után tagsági díj 364 frt, 465 frt 24 kr. tőke után kamat 20 frt, összesen 843 frt. — Kiadások: Lakbér 140 frt, elnök tiszteletdíja 100 frt, jegyző fizetése 250 frt, szolga fizetése 150 frt, irodai szerek- és nyomtatványokra 50 frt, tűzifa és világítás 15 frt, szaklapokra 12 irt 10 kr., utas fogadóra 50 frt, pénztárnok tiszteletdija 25 Irt, tanoncok jutalmazására 40 frt, összesen 832 Irt 10 kr.