Zalamegye, 1892 (11.évfolyam, 1-26. szám)

1892-06-26 / 26. szám

XI. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1892. junius 27. 26. szára. Előfizetési dij: Egész évre 4 frt. Félévre 2 frt. Negyedévre 7 frt. Egy szára ára 70 kr. Hirdetmények : 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr., többszöri hirdetésnél 7 kr. Bélyegdij 30 kr. Nyilttér petitsora 12 kr. JL JL ii, ki i r si es A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől logadunk el. Kéziratokat nem küldünk vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zala-egerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasár-nap. Szózat a magyar nemzethez! Több, mint negyven éve mult már dicső szabadságharcunknak. A harc már a történeté, keserűsége, haragja nem tölti már el azok szivét, a kiket a végzet akkor nehéz mérkőzésre készített. Az elfogulatlan ítélet előtt világos immár, hogy hosszú, majd három százados félreértések és lappangó tusák nagy, viharos válsága volta harc. Bármi véget ért is, lezajlása után majdnem két évtizeddel meghozta a teljes békét, a teljes bizalmat s a teljes magyar nemzeti öntudatot, mely a szent-korona felséges viselője iránt érzett rendíthetlen hűséggel és hódolattal párosul. Sok és nagy oka van tehát a magyarnak kegyelettel emlékezni vissza 1848—49-iki szabadságharcára. Minél jobban megtudja becsülni a nemzeti fejlődésre annyira áldásos jelent, — annál mélyebb hálával kell visszagondolnia azokra a hősökre, a kik életűket, vérüket és minden földi javukat bátran kockára tették, csakhogy kivivják — nem is önmaguk, hanem az utánuk következő nemzedékek részére a „jobb kort, mely után buzgó imádság epedt százezrek ajakán". A kegyeletes visszaemlékezés fölkeltésére s a hálaérzet ápolására mi sem alkalmasabb, mint, ha összegyűjtjük s a romlástól megóva nyilvános muzeumbau örökös közszemlére tesszük ki mindazon ereklyetárgyakat, melyek a szabadságharcból fennmaradtak. Az aradi „Kölcsey-Egyesület" fölvette hazafias céljai közé egy ilyen országos jellegű szabadság harci ereklye-muzeum létesítését s ezen célja elérésére egy külön bizottságot alakított. Az ereklye-muzeum helyéül a tervezők Aradot választották, mely várost a sors a szabadságharc annyi hőse vértanúhalálának szinterévé tett. Biztat a remény, hogy itt idővel a szabadságharci ereklyemuzeum részére külön épület is fog emelkedni. A szabadságharci ereklye-muzeum bízott- j | sága saját tagjai s az ezek összekötetetésével megnyerhető hazafiak és honleányok kisebb körében már is megkezdte az ereklyék gyűjtését; hogy azoban a muzeum méltóvá lehessen az ügyhöz, melynek emléket emelni kiván, — a bizottság ezennel a haza^minden fiát és leányát fölkéri, hogy a szabadságharci ereklyék megmentésének s nemzeti közkincscsé tételének ügyét fölkarolni s a muzeum részére való ereklyegyűjtésben résztvenni sziveskedjék. Gyűjtsünk egybe minden emléktárgyat: zászlókat, lobogó-maradványokat, fegyvereket, ruhaneműt, a katonai fölszerelés egyes tárgyait, arcképeket, csataképeket, kéziratokat, nyomtatványokat — szóval minden, még teljesen szét nem omlott csekély darabját annak a harcias és politikai világnak, melyet 1848—49-ben ért meg nemzetünk. Az ereklyék Aradra az alább írt bizottsághoz küldhetők be, mely azokat levélileg és hirlapilag is nyugtázza, hivatalos katalógusába fölveszi s az adományozó neve alatt örök időkre az ereklye-muzeumba helyezi el. Kezdje meg munkáját a hazafias kegyelet! Őrizzük meg dicső szabadságharcunk emlékét! Kelt Aradon, a „Kölcsey-Egyesület" muzeum-bizottságának 1892-ik évi május hó 18-án tartott üléséből. Kisteleki Lévay Henrik, s. k., védnök, Varjassy Árpád s. k,, Aradvármegye kir. tanfelügyelője, biz. elnök. Dömötör László s. k., főreáliskolai tanár, biz. jegyző. Lendvay Sándor s. k., biz. pénztárnok. Balaton-Füred jövője. A magyar tudományos akadémia segélyezésével a mult hóban dr. Polyák Lajostól „Klimathologia és Klimatotherapia" cimen egy igen érdekes mű jelent meg, amelyben vármegyénk gyöngye, Balaton-Füred, van főkép méltatva. A mérési és táblázati adatok mellőzésével a rendkivül érdekes méltatást a következőkben adjuk : Balaton -jFíired klímáját két különböző jelleg összetétele alkotja, megfelelőleg a tó partján és a határoló hegylánc déli oldalán fekvésnek. A melegebb hőmérsékü hónapok alatt a Balaton mérsékelő hatása érvényesül, mely a gyógyhelynek klímáját a tengerpartéhoz némileg hasonlóvá teszi; ősz- és tavaszkor a délnek nyitott fek vés folytán magasabb hőmérsékeket és jelentékeny szél védelmet találunk; mig télen át nagyrészt ugyanoly időjárást találunk itt is, mint a continens más isother helyein. Az átmeneti hónap Balaton-Füredeu a március, midőn a hőmérsék havi középértékei már mind a fagypont felett vannak. A havi középhőmérsék 4-4

ü, a déli pedig 7-9°. Éjjel ugyan, főleg a hónap elején, még erős fagyok mutatkoznak, de a hónap vége felé már kivétel nélkül tavaszi hőmérséket találunk; az észlelt maximum : 23'4° ezt eléggé bizonyitja. A tél tehát márc. elején szűnik meg és ápril elején, tehát 4—5 héttel korábban mint máshol, már teljesen tavaszi temperaturával bir Füred. Öt év alatt csak egyszer ment le a hőmérő fagypont alá 1-2 fokkal; a havi maximalis hőfokok pedig már 22 2 —24-3° közt ingadoznak. Már a reggel 7 órai középhőmérsék sem mondható hűvösnek és általában véve az egész hőmenet hasonlit a délibb fekvésű klimatikus gyógyhelyen március végén vagy április elején észlelt hőtnenethez; sőt ha itt az esti elég magas hőfokot tekintjük, ugy el kell ismernünk, hogy Balaton-Füred e tekintetben előnynyel bir. Ha még megfontoljuk, hogy ezen adatok a szeretetházra vonatkoznak, mig a gyógyhelyen ugyanezen középértékek mellett kissebbek a napi ingadozások, akkor csodálkozni fogunk, hogy egy ennyire látogatott gyógyhelye hazánknak oly sok éven át nem használta ki a természet által nyújtott ezen előnyét és mi a külföldön voltunk kénytelenek azt keresni, a mit itthon a betegekre nézve sokkal előnyösebben nyerhettünk volna. A tél csak december vége felé köszönt be és február végével távozik, a téli csapadékmennyiség nem i.agy, azonban erősebb hidegek elég gyakran fordulnak elő, bár délben a hőmérő rendesen a fagypont felett áll és ilyenkor 12—17° C. hőmérsék sem tartozik a ritkaságok közé. Csapadékos nap télen át rendesen hét van egy hónapban és ezek között öt havazás. Hó egy évben átlag 18-szor esik. A relativ nedvesség mérsékelt, 79—83% közt ingadozik és miután a páranyomás átlag 3'7 mm.-nek vehető tel, ezért csekély a telítési hiány, tehát csekély a levegő szárító hatása is. Szélcsend az észleleteknek mintegy felét teszi ki. Március közepe felé gyorsan megváltozik az idő járás jellege és a hőmérsék lényegesen emelkedik. A felhőzet oszlani kezd, tehát növekszik a napos órák A „Zalamegye" tárcája. 11 ] e m h á z a s s á g. (Novella.) Irta: Szalay Pál. Ott látta először a bálterem bódító illatú légköré ben, a zene ábrándos hangjai mellett. A főhadnagvi egyenruha előtünteté formás alkatát, daliás termetét. Elza a dísznövények árnyában szövé ábrándjait, s onnét kiséré szemeivel a csinos főhadnagy lépteit. Midőn feléje közeledett, szive megdobbant, szeme örömtől sugárzott s megvillant agyában a gondolat, hogy ez jó parthie lenne egy bukott bankár leánya számára. Oly készséggel, oly örömtelten engedé magát vitetni a táncba, hogy az ifjúnak igen páratlannak kellett volna lennie az emberismeretben, ha észre nem veszi az iránta tanúsított nagy érdeklődést. Varano Elek meg nem azért volt katona, hogy egy pár fekete szem tüzes villanásától megijedjen. At karolá a leánynak karcsú termetét s lassú ütemben kezdék lejteni a táncot a zene édes, álomba ringató dallama mellett. Elza hajából illatos, láthatatlan porfelhőt fuvalt ki tánc közben a levegő mozgása. Az ifjú tiszt egészen oda hajolt a leány vállára és sugdosott fülébe szivet megdobbantó, észbódító szavakat, miktől a vér föllángol az erekben, s az ész uralma megszűnik a szív fölött. Elzának hízelgett e bizalmaskodás s jövő terveire nézve hasznot hozónak találta, de el nem bódítá. Az ifjú tisztnek meg eleme volt az udvarlás, tetszett neki, hogy a leány oly könnyen hódol, de szívét nem érintette annak szépsége. Végre is, ha komolylyá válnék a viszony, ő édes örömest bele menne a hálóba, mert hisz pompás parthie lenne rá nézve a gazdag bankár leánya. S ezzel a boldog tudattal segíté föl oál utáu Elzának a hattyúprémes kis köpenyt, melynek fehér tollazata lágyan simult a szép leány kipirult arcához. Aztán még egyszer elmélyedt azoknak a mélytüzű szemeknek az örvényébe, majd arra a moharózsára for dítá kérő tekintetét, mely ott reszketett a szép leány hullámzó keble fölött, s halkan kéré : —- Adja nekem azt a rózsát mai találkozásunk emlékére. A leány kacér mozdulattal kihúzza a kivágott selyem derék halvány csipkéi közül a rózsát s elégült J mosolylyal nyújtja át az ifjúnak. Egy pillanatra viszonozza annak arcára függesztett tekintetét, azután kis keztyüs kezét búcsúzásra nyújtva, szól : — Viszontlátásra — s légies alakjával tova lebben. Az ifjú pedig belevegyül a zajos férfimulatságba, mely minden bálnak elengedhetetlen utókövetkezménye szokott lenni . . . Másnap a pezsgőmámorral együtt a szép bankár leány emléke is elszállt fejéből. Az a kis rnoharózsa-birabó ott hevert a mulató terem valamelyik szögletében, összetaposva. * * * Elza türelmetlenül várta Varano igért látogatását. De minél tovább várt, annál inkább meggyőződhetett arról, hogy kacérkodása a bál alkalmával a fiatal tisztre minden utóhatás nélkül maradt. Sértve érezte magát hiúságában az ifjú közönye által. Pedig föltette magában, hogy minden áron meghódítja. — Végre is — gondolja magában — ha megfe lejtkezett Ígéretéről, miért ne emlékeztethetné ő reá. Ha csak egy szemernyi udvariasság van benne, akkor e figyelmeztetésre beváltja igéretét. Toilette asztalkájához megy, kis illatos névjegyet fektet az asztallapra s finom, halvány vonásokkal irja rá : „Óhajtva várom igért látogatását" s szobaleánya által eljuttatá hozzá .... Varano sietett ez óhajtásnak eleget tenni, s átkozta szórakozottságát, hogy a szép Elzáról meg tudott feledkezni. Hetyke lépésekkel, kardját csörtetve, vette útját Römer bankár lakháza felé. Elzát egyedül találta egy kereveten, kék selyemmel díszített házi köntösben, himző rámával kezében. Midőn belépett, a kielégített hiúság s az öntetszés ragyogása villant tel a leány szemeiben. Arcára rózsaszinű zománcot vont az öröm. Szemre hányó hanggal mondá a belépőnek : — Hát önt főhadnagy ur ! emlékeztetni kell Ígéretére ? — Ezer bocsánat nagysád — hebegett zavartan .. de az elfoglaltság . . . — Büntetésül feledékenységeért, szavát kell adni, hogy gyakran el fog hozzánk látogatni. — Oh kérem ! — mondá bajuszát simítva — az kellemes büntetés lesz reám nézve. — Szeretem hinni — mondá Elza, — hogy nem csupán az udvariasság mondatja önnel e szavakat. — Nem — mondá Varano, megfogva Elza kezét, ajkaihoz szorítva — hanem szívem súgja, hogy ha bájos társaságát élvezhetni fogom, a legboldogabh ember leszek. Ez a télig meddig szerelmi vallomás nagyou tetszett Elzának, s a fiatal tiszt távozása után sietett is elmondani anyjának, ki már aggódott leánya sorsán, hogy pártában marad, ha férje bukásának nyilvánosságra • hozataláig nem sikerül vőlegényt fogni. * * * A kikelet tündérasszonya végig vonult a természet fölött, s visszaadá üde zöld bársonyát a földnek, madárdalát a levegőnek s gondtalan csevegését a partivirággal enyelgő pataknak. Életet lüktetett az egész természet s a virágok fakadásával életvidorság s vágy a szabadban való szórakozás után tölté el a sziveket . . . Elzáék kertjében ozsonna volt. Két-három leány s ugyanannyi tiszt volt meghíva. A kert a folyó partján feküdt, melyben platánfák terjeszték sima, erőteljes ágaikat, s néhány díszcserje fölött lonc pillangók liláztak. A platánfák alatt szép tisztáson volt elhelyezve az asztal, s elkészítve a hely „lawn tennis" lapdajátékhoz. Mai szamunkhoz fél iv melléklet van csatolva.