Zalamegye, 1892 (11.évfolyam, 1-26. szám)

1892-06-05 / 23. szám

XT. évfolyam. Zala-Egerszeg, ÍS92. junius 5. 23. szára. Előfizetési dij: Egész évre 4 frt. Félévre 2 frt. Negyedévre 1 írt. Egy szám ára 10 kr. Hirdetmények : 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr., többszöri hirdetésnél 7 kr. Bélyegdij 30 kr. Nyilttér petitsora lá kr. I A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem küldünk vissza. társadalmi, közművelődési és gaziászati hetilap. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. m ti* m Junius 8-án lesz huszonöt éve annak, hogy a magyar nemzet alkotmánya visszaállíttatott s hogy dicső királyunk : I. Ferencz József fejére törvényes módon, az ősi alkotmánynak megfelelően, feltétetett Szent-István koronája. Hogy milyen lelkesen ünnepelte azt a nagy napot a mi szabadságot imádó, alkotmányt, jogot tisztelő nemzetünk : azt csak az tudja igazán, aki élő tanuja volt a nemzeti öröm hatalmas megnyilatkozásának, mely akkor a drá°~a véren szerzett és fentartott haza minden © zugát betöltötte. A sokáig kért, epedve várt „jobbkor" első hajnalhasadása, a magyar nemzet új életre kelése volt az. Koronás királyunk megismerte a nemzet erényeit, történeti nagyságát; belátta, hogy a magyar nemzet ős-erejére csak akkor számíthat a trón, ha az az őserő az alkotmányos szabadság éltető levegőjében munkálhat és fejlődhetik történelmi traditioinak nyomain ; békejobbot nyújtott a nemzetnek. A nemzet örömmel fogadta el a békejobbot és a nemzet és trón között létrejött az áldásos béke, mely mindkét részről szilárd biztosítéka lett a hatalom fejlődésének. A fejedelemnek ama nagy pillanatban is alkalma volt meggyőződni a magyar nemzet loyalitái-áról; mert a beállott politikai kényszerhelyzetet nem zsákmányolta ki; nem kért, nem kívánt többet, mint a mennyit ősi alkotmánya szellemének fenntartása, megőrzése szempontjából okvetlenül kérni, kívánnia kellett. S mikor óhaja teljesítve lett, lelkes örömmel tette fejére a koronát az alkotmány védelmére, fenntartására megesküdött fejedelemnek. Kigyúlt a nap, sugarai köszöntik Az éj után felébredt új tavaszt. Élet megindul a föld belsejében, Meleg sugár rózsát, bimbót fakaszt. Új élet kél a természet ölében, Reményre hivő, szép, örömteli: Isten kegyelme ömlik el fölötte Sivár a lélek, mely nem élvezi. Budának ősi ormán leng a zászló Hirdetve a nemzetnek ünnepét: Es ajkról-ajkra száll a hír, a szeliv Kárpáttól Adriáig hordja szét. S Kárpáttól Adriáig egy kebel sincs, Mely meg nem indul e hir hallatán; S Kárpáttól Adriáig egy magyar sincs, Ki hő fohászt ne hordna ajakán. tyi ünnepje van a magyarnak ! Ki nem tudja, ez néki mit jelent t ISI egyedszázad hullt az idők árjába S a honfi lelke rajta elmereng. Gyászos volt az időnek hajnalkelte, De rég eltűnt az éj s kigyúlt a nap: Királyunk a legelső magyar ember S Erzsébetnél hölgy nincsen magyarabb. Egy ezredév letűnt a semmiségbe, Hogy Árpád szerzé ezt a szép hazát: Egy ezredév, s csapás csapásra érte E büszke népet ezredéven át. A visszavonás férge örlé törzsét, Végig söpört rajt a tatárdulás, — Aztán Mohács jött . . . óh ki hitte volna, Hogy ily halálra lesz feltámadás ?! A múltra fátyolt borított az alkotmányos király is, meg a koronás főt tisztelő nemzet is. A magyar történelem új korszakának ama fenséges, lélekemelő pillanatát nem volt oka megbánni sem a királynak, sem a nemzetnek. Felséges királyunk azóta minden alkalommal ujabb és ujabb bizonyítékát láthatta a magyar nemzet loyalitásának ; ujabb és ujabb meggyőződést szerezhetett arról, hogy az alkotmányos Magyarországban mindig és mindenütt „a legelső magyar ember : a király s érte minden honfi karja készen áll." A magyar nemzet is örömmel győződött meg arról, hogy koronás királya megérti szívdobbanását ; tisztelettel hajol meg ős-joga, alkotmánya előtt s a drága föld rögeihez nőtt szívvel, ragaszkodással' kiséri aspiratioit. A fejedelemnek és nemzetnek huszonöt évi békés ölelkezését a haladás áldása kisérte. Az alkotmányos Magyarország olyan biztos földdé szilárdult 25 évi békés, szabad fejlődése alatt, hová mindenkor bátran térhet megnyugodni a koronás király. A vihar, mely ma bárhonnan a koronás királyra tör, szemben találja a magyar nemzetet, mely ősi alkotmányának, féltékenyen őrzött szent symbalumának viselőjét utolsó csepp vérig, utolsó leheletig védelmezni fogja. A kölcsönös ragaszkodás őszintesége mellett szól és bizonyít az a lázas izgalom, melylyel az alkotmány visszaállításának s a koronázásnak tényét huszonöt év múlva jubilálja híí és szeretett magyar nemzetével a koronás király. A kosoaéiás De a szabadság géniusa őrzé A hármas bérc, négy folyó nemzetét ; S a hányszor őt a sors csapása sujtá, Tanult belőle és jobb útra tért És a miért a Rákócziak küzdtek, A miért annyi honfi vérezett, Az ezredévnek alkonyulásánál A hü nemzetnek édes bére lett. Nagy szellemek ti, akik emelétek A magyar nép alkotmány sáncait : Most ünnepelve érezzük körültünk Nagy leikeitek lengő árnyait. Tekintsetek reánk a magas égből. Hozzátok is száll áldó szózatunk : Ti munkáltatok, szenvedtetek értünk, Dicsőségtek, hogy szabadok vagyunk. Mi is fogadjuk hó szívvel, lélekkel: Szeretjük forrón e dicső hazát! A szent oltáira munkánkat rakjuk le S örömmel szenvedünk, ha kell, halált. Az ősi szellem hassa át szivünket, Keblünkben el ne szunnyadjon a láng; Ti néktek áldozunk mi kegyelettel, A kiknek általa megváltatánk. Millióknak ajkán lelkesülten hangzik E nagy napon fel: Éljen a király! Közötte s népe közt nem sző az ármány Rút terveket — feledve a viszály. Dicső királya szabad magyar népnek Öt környezik a hűség, szeretet, Ragaszkodás, ez égi szent háromság, Mely betölti a magyar szíveket. -T5 Nagy lelkesedéstől dobban meg a magyar nemzet szíve; megdobbannak a kitörő öröm zajától a martyrhamvakat takaró sirok is, megjelentve a haza jogaiért, alkotmányaért elhullott hősöknek, hogy amiért egykor küzdöttek a hazaszeretet lázas szívverésével : az alkotmányos szabadság virága nyilik szent sírjaik fölött. Azok a fenkölt álmák, mik a haza jövőjén csüngő nagy lelkeket egykor betöltötték, megvalósultak : szabad hazában törvénytisztelő, a nemzettel érező alkotmányos király őrzi jogaikat és biztosítja hazánk szabad fejlődését. Most ismét eljöhetnek hozzánk „az ember milliói, kiknek szemében gyászköny ült" a mi szomorú, vészes napjainkban ; eljöhetnek hozzánk és meggyőződhetnek róla : mily égre törő hévvel térdepel le a magyar nemzet a trón zsámolyához imára akkor, mikor szabad hazában egy nagylelkű, szabadságtisztelő fejedelmet ünnepel ! Es hogyne jutna az ég kárpitjáig az a nagy ima, melyet egy sokat hányatott, viharvert nemzel a béke karjaiból küld a leghatalmasabb Ur trónja zsámolyához ! Kinek lelkét ne töltené be a nagy nemzeti öröm és ünneplés e pillanatában a remény, a hit, hogy az alkotmány széttörhetlen kövén mihamarabb fel fog épülni a magyar nemzet egykori hatalma s hogy jő idő, mikor ismét „magyar tenger vizébe hull éjszak, kelet, dél hulló csillaga !" Kinek lelkét ne töltené be a jövő iránti bizalom, hogy ezentúl boldogság sugárzik édes hazánkra ! Hisz „megbűnhődte már e nép a multat s jövendőt !•' S király! férje oldalán Erzsébet Hű nemzetünknek védő angyala, Kinek jósága, mint az ég sugara Akkor derült, mikor sötét vala. Kinek szívében égő szikra gyúlt ki, Mely a magyar szívben lángot vetett; Es ki remélni megtanítá újra A reményt vesztett árva nemzetet. Áldás reájuk, Isten szent áldása Lebegjen a királyi pár fölött ! Éltük folyása, mint a kis patacslca, Legyen folyton virágos part között! Szép illatos virág a nép hűsége, Piros rózsa az igaz szeretet, Mely gyújt, ég és lángol hőn lebegve, S ott is virraszt a hideg síi- felett. Fel, fel magyar nép, fel a szent ünnepre! Öröm fohászra nyíljék ajakad! Meghallgatja az Isten hő imádat S fohászod nyomán üdv, malaszt fakad. Széchenyi lelke ösztönöz munkára, A becsületre megtanít Deák : Fennen lobogtasd, ki ne add kezedből A haladás háromszin zászlóját. E zászló alatt érsz új ezredévet Ez Istentől megáldott téreken, — Az egyetértés áldásos ötében Győzesz majd a duló veszélyeken. vEs lesz még egyszer ünnep a világon — Mint költőd mondd —• s a viszály elül

u ; S boldog hazának boldog népe állja A legdicsőbb királyi trónt körül. HolTmniiii Mór. Mai számunkhoz fél iv melléklet van csatolva.