Zalamegye, 1892 (11.évfolyam, 1-26. szám)

1892-05-08 / 19. szám

XI. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1892. május 8. lí). szám. i A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem ktildrink vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Megyei rendes közgyűlés. Május 2, és 3-án. Zalavármegyei törvényhatósági bizottsága május havi rendes gyűlését Svastits Benő főispán őméltóságá nak elnöklete alatt a bizottsági tagok nagy számú és élénk részvéte mellett május hó 2. és 3-án tartotta. Elnöklő főispán őméltósága a gyűlést a következő, töbször zajos helyesléssel kisért lelkes beszéddel nyitotta meg : Tekintetes Közgyűlés ! Üdvözlöm a tisztelt bizottsági tag urakat a legutóbbi közgyűlés óta lefolyt és több tekintetben viszontagságos időszak után, azon benső óhajtásommal, hogy egy kedvező jövőben vetett remenyeinknek valósulását — úgy az évi termés és a vármegye lakosságának anyagi sorsa és viszonyai, valamint egyáltalán közállapotaink tekintetében — engedje a jó Isten — szerencsésen és következéseiben is áldásosán megérnünk. Mielőtt a tisztán vármegyei közéletünk jelentőségesebb mozzanataira térnék át, engedje meg a tisztelt köz gyűlés, hogy egy oly országos érdekű momentum felemlíthetlek szentelhessek néhány szavakat, amely momentum történelmilég is örök becsű monumentumát képezendi annak, hogy a magyar nemzet hűséges érzete hálás kegyelettel adózik koronás királyának uralkodói erényeiért, jóságáért és bölcsességéért. Ez évi junius 8-án lesz negyedszázados évfordulója annak, hogy apostoli királyunk őfelsége alkotmányunk visszaállítása alapján Szent István szent koronájával megkoronáztatott. S ezen 25 év a magyar nemzet jelen nemzedékében birja élő tanuságtételét annak, hogy a koronázási legfelsőbb királyi szent eskü a magyar alkotmányra és országunk törvényeire hűségesen megtartatott : s ezért a haza népeinek hálás érzete hódolattal mond áldást az Uralkodóra és nemzeti ünnepet szentel a koronázás évfordulójára! Zalavármegye közönsége mindenkor hű osztályosa volt a haza közérzületének és hazafias részvéte ez esetben sem hiányozhatik a nemzeti kegyelet ünnepéből. Erre nézve előterjesztetni fog az állandó választmánynak tüzetes javaslata, melyre tárgyának kiváló érdekénél fogva a tisztelt közgyűlés figyelmét előre is kikérni tisztemhez tartozónak ismertem. A megyei administratio körében a lefolyt időszak alatt előfordult jelentőségesebb mozzanatokat a szabály szerint közzétett alis-páni jelentés kellő részletességgel tár gyalja. Ahhoz részemről mintegy kiegészítésül bátor vagyok csatolni annak megemlítését, hogy a törvény által tisztemül szabott hivatal vizsgálatokat az összes járások szolgabírói hivatalainál a lefolyt évben is teljesítettem, a jelen közgyűlést megelőzőleg pedig a szárhonkérő széket az összes megyei ügyvitelre nézve megtartottam. Itt megjegyeznem kell, hogy ugyanoly arányban, amint a hivatalos ügyviteli teendők tényleg folyton szaporodnak és a hivatalos ügy forgalom emelkedik: okvetlen kell, hogy fokozédjék a tisztviselői tevékenység is, hogy a közszolgálat lelkiismere tes ellátása teljesíttessék. Erre nézve a hivatal vizsgálatok nak és a számonkérő széknek eredménye nem szolgáltatott ugyan alapos és lényeges okot külön tüzetes intézkedésre, de mégis utalnom kell azon nagy és soha, semmi körül mények között nem csorbul ható erkölcsi feladatra, melylyel. a liszt viselöség a közszolgálat megfelelő ellátását tiszti megbízatásául nyerte és teljes a várakozásom, hogy e feladatot vármegyénk tisztikara buzgó alispánjának vezetése mellett a szaporodó teendőkkel szemben is híven teljesíteni fogja. A tárgysorozati ügyeknek törvényszabta előkészítését az állandó választmány elnöklésem alatt teljesítette s az ott tárgyalt ügyek az állandó választmány véleményes javaslataival felszerelten fognak a tisztelt közgyűlés elhatározása alá ter/esztetni. Azok közül legyen szabad, a tisztelt közgyűlés beleegyezésének reményében első tárgyul az állandó választmánynak a koronázási, érforduló meg ünneplésére vonatkozó indítványát kijelölni. Midőn még kifejezést adni bátorkodom azon felkérésemnek, hogy az igen tisztelt bizottsági tag urak a megye érdekei és a közügyek iránt táplált buzgó érdeklődésüket, mit ily szép számú részvétükkel is tanúsítani szíveskedtek, kegyeskedjenek. a tárgyalandó törvényhatósági ügyek beható, higgadt és tárgyilagos megvitatásának és törvényszerű sikeres, ildvös elintézésének szentelni. Ez képezi hivatásunknak legfőbb, legszentebb célját, melyben kell, hogy mindnyájan kivétel és különbség nélkül egyetértsünk ! f an szerencsém a közgyűlést megnyitott nak kije lenteni. A kitörő éljenzéssel fogadott megnyitó bes/.éd utáu felolvastatott az állandó választmánynak a király megkoronázásának buszonötéves évfordulója megünneplése tárgyában tett javaslata. A javaslathoz képest a közgyűlés egyhangúlag elhatározta, hogy a koronázás huszonötéves évfordulójának megünneplése, a király iránt való alattvalói hódolatának, törhetlen hűségének és hazafias érzésének nyilvánítása végett junius 8 án rendkívüli ülést tart, ez ülésből a felséges királyhoz hódoló feliratot küld és az ez napon a helybeli róni. kath. plébánia temlomban tartandó ünnepélyes hálaadó isteni tiszteleten testű letileg vesz részt. A lemondás folytán üresedésbe jött egy közigazgatási bizottsági tagsági helynek betöltése végett a titkos szavazás elrendeltetvén, a szavazatszedő bizottság tagjaivá Barcza László elnöklete alatt Orosz Pál és Skublics Jenő bizottsági tagok elnökileg kineveztettek s a sza vazás tartalmára az ülés felíüggesztetett. A szavazás befejeztével az ülés folytatólag megnyittatván, Remete Géza bizottsági tag az alispáni jelentés kapcsán felliivja a vármegye alispánjának figyelmét ama visszás állapotra, hogy a szepetneki közegészségi kör körorvosa Nagy-Kanizsán lakik, ahol széleskörű praxisa is van és így részint e magán praxis folytán is körorvosi teendőinek a követelményekhez képest eleget nem tehet. Felkéri az alispánt, szíveskedjék intézkedni, hogy a körorvos a kör székhelyén lakjék. Folytatólag felemlíti, hogy vármegyénk területén a faisko Iák szomorú állapotban vannak. A szomszédos megyék e téren igen szép haladást mutatnak fel. Nekünk is nagyobb eréíyt kellene e téren kifejtenünk, hogy az okszerű gyümölcsészetet a néppel mind jobban megkedveltetvén, a gyümölcs termeléssel némi jövödelmi forrást teremtenénk a phylloxera által sújtott vidék lakósságának. Kéri az alispánt, szíveskedjék a vármegye faiskoláira vonatkozó adatokat további intézkedhetés céljából a jövő közgyűlés elé beterjeszteni. Csertán Károly alispánnak mindkét ügyre vonat kozólag tett s helyesléssel fogadott felvilágosító beszéde után a közgyűlés megbizta a vármegye alispánját, hogy intézkedjék saját hatáskörében az iránt, miszerint a szepetneki körorvos lakóhelyét Nagy-Kanizsáról a kör székhelyére tegye át; továbbá a vármegye faiskoláira vonatkozó adatokat, hogy t. i. hány van, mily terjedel műek, minő kezelésben részesülnek, az októberi rendes közgyűlés elé terjeszsze be, hogy a rendelkezésre állandó hiteles adatok alapján a közgyűlés ezen foutos ügyben a szükséges további intézkedéseket megtehesse. Hajós Mihály bizottsági tag utal a néhány év óta vármegyénk egyes járásaiban fellépett trachoma szembetegség gyors terjedésére, ezen betegség veszedelmes voltára, a nehézségekre, melyekkel a járvány megakadályozása illetve megszüntetése jár. Dacára, hogy közvetlen tapasztalat utjáu szerzett meggyőződése szerint <t hatósági közegek a szükséges intézkedéseket a ragály tova terjedésének megakadályozása céljából megtették, a ragály folyvást terjed; mert a baj gyökeres orvoslása végett okvetlen szükséges teljes elkülönítés és pontos gyógykezelés a jelenlegi visszouyok mellett teljes lehetetlenség. Ez okból indítványozza, hogy a közgyűlés feliratilag keresse meg a belügyminisztert avégett, hogy országos költségen Perlakon és Csereucsóczon két barokkórházat felállítani s mindkét kórház számára járványorvost kirendelni kegyeskedjék s e kórházakban gyógyi kezeltetnének a vármegye trachomás betegei. Az indítA „Zalamegye" tárcája. Egy sirhalomnál. Szomorú, csendes őszi alkonyat volt; az egész természet tele ábrándos, mélázó zenével, melyen annyi lemondás, csendes halálvágy ömlik el. Az őszi szellő, mint beteg szivén a fájó érzés, suhant át a temető szo morú füzeinek hervadó lombjain ; itt ott letépett egy két levélkét a gályákról s lágy ölében ringatva, virágszirmot szedett hozzá a csendes sírokról. Alig igy szedegette a szép tavasz hervadt emlékeit, mint gyengéd anya lágy karjai közt altatva őket, csendes dalt búgott nekik az elmúlásról, a halálról, ábrándosan, fájón, mint a hárfa rezzenése, melyen a nymphák ujja tévedez. Az egész sirkert olyan volt, mint a meggyötört sziv, melynek nincs semmi reménye, csak a halál. A letarlott sírhalmok is a késő őszt mutatták ;< felettük elhűlt virágok, alattuk kihűlt szivek mindenütt. Csak egynek friss hantjain virult némi zöld, fejfája is szennytelen fehér volt még, rajta fájdalmas betűk : „élt 19 évet", a többit két kar övezte át s egy lehajló szomorú fő födte be: egy gyászoló ifjú borult oda; könyei végig peregtek a fejfán, le a friss hantokra, tán a koporsóig. Sokáig maradt igy a keresztre borulva, s mikor fölemelkedett, arcát, mely máskor tán mosolygó piros volt, most a fájdalom halaványsága fedte. Megtört tekintetét a hantok közé temette, mintha látná alattuk a szép fő hideg vonásait a sötét haj hullámai közt megkoszorúzva. Szive elszorult; agya égett. Egyik kézzel mellére kapott, másikat izzó homlokára szorította. — Nem, nem ! Tovább nem hagyhatlak ! Utánad megyek reményim elhervadt virága! Érzem a te hivó szózatodat a szellő sóhajtásiban ! — Oh, hogy ez őrült kínokat legyőzheti szivem, s nem szakad meg!? Meg repesztlek hát én magam, kegyetlen sziv ! — Láztól reszkető kezében pisztoly cső villant meg. — Egy perc, — s újra ölellek angyalom. Elet, Isten veled. A cső újra felvillan, de már — két kéz lógja : egy reszkető s egy szilárd. Az iljú döbbenve megfordul, s egy végtelen szelidségű arcot pillant meg. — Nem úgy barátom ; nem te mondasz Isten liozzádot az életnek, hanem majd egykor az élet neked, — szólt a papi ruhás szeliden, feddő hangon. — De . . . de , . . barátom . . . Endre ! — akadozott az előbbi. —- Ne, ne mentegesd magad, Béla. En tudom méltányolni szenvedésedet; sejtem kínaid nagyságát, de szándékodat sehogy sem helyeslem. — De Endre, mit keressz te itten ? Menj, kérlek barátom, hagyj el ; engedj leszámolnom a sorssal, mely két sziv boldogságát rombolta szét. — Jól tudom én azt —»- szólt Endre, a kispap. — Hogyan ! ? Amit itt reményim sirhalmán neked elárultam, azt a világ is tudta ? Az nem lehet ! — A világ nem, de én tudom rég szerelmed, bár ne tudnám. Soha olyan két barátot, mint Karády Béla és Pusztai Endre. De egymáshoz is illettek ; gondolataik, tetteik egyforma nemessége már kis diák korukban egymáshoz fűzte őket. Szerették, becsülték, segítették, védték egymást mindig. Közös volt mindenük, még titkaik is, kivéve egyet — a szerelem titkát, azt nem közölték egymással. — Hallgass meg Béla ! Komoly, amit neked mondani akarok. Tudom, hogy a szerelem űzött téged ide ; engem is az. Szerencsétlenek vagyunk mindketten ; én ép oly boldogtalan, mint te. De ne nézz reám oly kér dőleg, megmondok mindent, kitárom előtted szivemet . . . Itt nyugszik egy letört virág; feslő bimbó volt, de letörte a vihar; úgy járt, mint a felkelő nap, mely alig mosolyg le biboros arcával a tájra, már is zord felhősirba temetkezik. Szeretted őt őrülten — szerettem én kínok közt vergődve, de nem tudta senki . . . Benne volt minden reményem, de mielőtt kitárhattam volna előtte szivemet, ' lecsapott vad keselyűként a kegyetlen sors. Zsákmány kellett neki; szivemet választá .... Szép holdvilágos tavasz-éj volt; virág fakadt mindenfelé a tájon ; csendes szellő fuvallt suttogva a virágok felett; a bokorban fülemile dala csattogott; oh, minden oly magasztos volt. Oly kellemes ilyenkor a séta. Sétáltam éu is a lugasok közt elmerengve, álmodozva; ő reá gondoltam, szerettem volna látni, s elé térdelni, s oh egek, megláttam, nem messze tőlem ; arczán boldogság honolt, körülte virág és — szerelem fakadt, be szép volt! Láttam őt és — láttalak téged mellette ép oly boldogan ... A keselyű lecsapott szivemre s marcangolta . . . De vigasztalt némileg a tudat, hogy a mit én elvesztettem, te, a jó barát elnyerted. Határozatom gyors volt : hallgatni és szenvedni. Ugy-e bámultatok, mikor felöltém e ruhát — én, az előbb oly zajos és víg kedélyű fiú. A rejtélyt megfejtettem előtted szerencsétlen barátom. A két ifjú egymás nyakába borult; szívok keserűségén csak lepergő könyük enyhített valamit. — Oh Endre, te nem tudod, mily nagy az én keserűségem. Nem viselhetem ezt tovább, meg kell őrül nöm. Szivemből kiszikkadt minden érzelem, mely még az élethez kötne; száz szirokkó rohan át rajta és még se reped meg. Az élet borzasztón kikacagott, el kell taszítanom magamtól, mint hűtlen szolgát! Béla, Béla, az élet nem a tied ; ép oly tisztán kell egykor visszaadnod, amily tisztán kaptad. — Halljunk meg együtt Endre, itt sirhalmán. — Nem, nem Béla ! Hát láttad már a párja vesztett gerlét, hogy utána ölte volna magát ? Siratta, búgott érte, tán soká, míg végre egy másikra talált. Lelsz táu te is majd másikat, ki újra meghódít, bár ha az emlékezet eléd varázsolja is .sokszor a meghalt szende arcát. . . . Nézd, most lehull a falevél, e,hervad a virág, tar lesz az erdő, mező; de el fog jönni a tavasz, s újra lomb lesz a fán, alatta ibolya, s a vidék is kizöldül újra. Bár sivár, puszta mostan szived, de megnyugvás, majd boldogság tölti el egykor. Számomra nem virul többé öröm ; hagyj el Endre, hagyj el; engedd szivem parancsát követnem. — Hol az ész közbe nem szól, a sziv féket veszt, Béla! De várj csak, egy gondolat villant meg agyamban ; mondok valamit, tedd megértem, barátodért — szólt Endre. — Tán izeuet ő hozzá — uiondá keserűen Karády. — Barátom — mond komoly hangon Endre — tedd tokjába pisztolyodat s ásd e sir mellé; s aztán térj Mai számunkhoz fél iv melléklet van csatolva.