Zalamegye, 1891 (10.évfolyam, 27-52. szám)

1891-11-15 / 46. szám

X. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1891. november 15. 46. szám. ZALAMEGYE i, kos n 1 r 1 55 A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől iogadunk el. Kéziratokat nem küldőnk vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye, Megjelenik minden vasárnap. Zalavármegye rendkívüli közgyűlése. Zalavármegye törvényhatósági bizottsága f. hó 11-én, a vármegye új székházának termében, nagy számú bizottsági tag részvételével, rendkivüli közgyűlést tartott Svastits Benó főispán őméltóságának elnöklete alatt, aki a közgyűlést megnyitván, mindenekelőtt a rosentháli merénylet alkalmából emelte ki e megye közönségének osztatlan hálaérzetét az isteni Gondviselés kegyesüégeért, hogy a legszeretettebb, legalkotmányosabb érzelmű fejedelmet, dicső uralkodónkat, koronás királyunkat a veszélytől megóvta. Elnöklő főispán őméltóságának eme felszólalását a közgyűlés meghatott lelkesedéssel fogadván, hála- és örömérzetét jegyzőkönyvben megörökíteni elhatározta. Ezután elnöklő főispán őméltósága arra való hivatkozással hogy a vármegye új székházának tanácsterme most először szolgál a törvényhatósági bizottság közgyűlésének színhelyéül, melyben a vármegye közönségének fentebbi első közgyűlési határozata is az Ő felsége iránt való hű, hódolatteljes tiszteletnek lett szentelve, azon reményének és óhajtásának adott kifejezést, hogy ezen új teremben is a vármegye tanácskozásait a törvény tisztelete, a hazafiasságnak soha meg nem tántorodó hű érzete, az indulat és szenvedély árjától menthiggadtság, önzést vagy pártoskodást nem ismerő igazság és a közügynek — a vármegye és lakósság érdekeinek szentelt buzgóság fogja vezérelni. Ezzel a rendkivüli közgyűlést megnyitván, ennek tüzetes tárgyáúl elotsrjeszté, hogy ő császári és királyi apostoli Felsége f. évi október hó 27-én kelt legfelsőbb elhatározásával Magyarország hercegprímásává és esztergomi érsekké főméltóságú és főtisztelendő Vaszary Kolos Ferenc pannonhalmi főapát urat kinevezni méltóztatván, miután ezen legkegyelmesebb kinevezés által hazánk legfőbb egyházi méltóságába vármegyénk szülöttje és oly kiváló férfiú emeltetett, aki úgy egyházi, mint hazafiassági szempontból az országos köztiszteletnek és elismerésnek méltán tárgya, hogy a vármegye közönségének osztatlanúl táplált kegyeletteljes érzelme kifejezésre juttassék, e célra indítványozza, hogy a főméltóságú és főtisztelendő hercegprímás úrhoz a jelen közgyűlésből üdvözlő felirat intéztessék és hogy a hercegprimási székfoglalás országos ünnepén a vármegye küldöttsége által magát képviseltesse. A közgyűlés általános örömmel fogadván el elnöklő főispán őméltóságának indítványát, elhatározá, hogy üdvözlő felirat intéztessék s a hercegprimási instállátióu a vármegyét képviselő küldöttség vezetésére elnöklő főispán őméltóságát felkérvén, annak tagjaiul megválasztá : Csertán Károly alispánt, Arvay Lajos megyei tiszti főügyészt, dr. Mangin Károly kir. tanácsost s megyei tiszti főorvost, Kovács Károly ZalaEgerszeg, Babóchay György Nagy-Kanizsa város polgármesterét, id. Keischl Vencel Keszthely város biráját, továbbá Balaton József, tíarcza Lászió, Bogyay István, Bogyay Máté, dr. Burány Gergely, Csigó Pál, dr. JDunszt Ferenc, Farkas József, Gadó Mátyás, Gyömörey Gáspár, Harkányi Károly, Hertelendy Ferenc, Lénárd Ernő, Pap Sándor, Plihál Ferenc, Rozmanith Richárd, Skublics Gyula, Skublics Jenő, Tarányi Ferenc törvényhatósági bizottsági tagokat, egyúttal a vármegye országgyűlési képviselőit a küldöttségben való részvételre felkéri. Végül még az ügy fontosságánál és sürgősségénél fogva Koller István bizottsági tagnak a közgyűlés által egyhangúlag elfogadott indítványa folytán felvétetett a földmivelésügyi m. kir. miniszter Unagyméltóaágának a phylloxera elleni védekezés — illetve az országos szőlővesszőforgalom korlátozásának megszüntetése tárgyában kibocsátott körrendelete, mire beható megvitatással a szőlők felújításának országos és megyei nagy érdeke és ebből kifolyólag a szőlővesszőforgalom felszabadításának mulhatlan szükségessége emeltetvén érvényre, a közgyűlés egyhangúlag a szabadforgalom megnyitása mellett nyilatkozott és kellőkép intézkedett, hogy a miniszteri rendeletben foglalt tüzetes utasításhoz képest e határozat s a vonatkozó miniszteri körrendelet a vármegye összes községeiben azonnal kihirdettessék és a hirdetéstől számított harminc , •aap. alatt* legkésőbb f. évi december hó 18-ig •a. községe kerek tiltakozó vagy belenyugvó nyilatkozata" a vármegyéhez mulhatlanúl beterjesztessék. Ezzel a rendkivüli közgyűlés befejeztetvén, elnöklő főispán Őméltóságának lelkes éltetésével feloszlott. Zalavármegye üdvözlő felirata a hercegprímáshoz. Főméltóságú és főtisztelendő Hercegprímás Érsek ! Kegyelmes Ur 1 Minden szivet átható lelkesedés kitörő nyilatkozatai között, legmélyebb tisztelettel üdvözli Magyarország népe Főméltóságodat az ország legmagasabb egyházi méltóságának fényes polcán. Az egyház hivei áhítatra buzdulva áldják a Gondviselést, melynek kegyessége Főméltóságodat adá íőpásztorukul, kiben a keresztény erények szivet lelket felemelő magasztos példáját tisztelik. Örvend pedig az egész nemzet, hogy azon nagy erkölcsi hatalmat, inelylyel a nemzet hagyományos kegyelete az ország prímását felruházta, Főméltóságod bölcseségére és hazafiúi hűségére bízva látja; mert Főméltóságodnak evaugeliumi fenségben ragyogó jelszava, a „béke", Lemzetüuk jövőjének erős oszlopa feend mindig s áldást fog árasztani közéletünk minden vidékére. De midőn Főméltóságodat magas állásában, mint a nemzeti közvélemény és közérzület hű részesei, hódolatteljesen üdvözölni szerencsések vagyunk, engedje meg Főméltóságod, hogy sziveinket egy nem kevésbé igaz és benső érzelem előtt is megnyithassuk, a melynek alapját szülőföldünkhöz való szeretetünk, ragaszkodásunk képezi. Főméltóságod nemes szivének mindazon nyilatkozatait, a melyekkel szülőföldje iránt megőrzött szeretetének számtalan jelét adni kegyeskedett, örök hálával tartjuk emlékezetünkben. A „Zalamegye" tárcája. Itt van az ősz . . . (Népdal) Itt van az ősz, szomorúan Fú a szél; Bideg égen a levert nap Útra kél. A haldoklás képe látszik A tájon . . . „Hervadt levél biisan rezeg A fákon." Oólya s fecske elvándorolt Messzire; Csend költözött mindkettőnek Fészkére. Némaság ül az erdei Homályon; „Dalos madár nem fütyörész Az ágon."' Gyülekeznek a borongó Fellegek ; Hullanak az elsárgult faLevelek. Fonnyadt virág méltán úszik A vizén . . . „Bús az idő, de búsabb az Én szívem.

u Szeretőm volt szőke kis lány, Kék szemű; Beh kedves volt, aranyos és Gyönyörű. Hütelen lett, gyász azbta Életem ; „Megverte a boldogtalan Szerelem Városiy Mihály. Haldokló természet.*) — A „Zala megye'' eredeti tárcája. — Irta: Keresztiiry József. Tavasz volt, midőn utolszor láttalak zöld mező, virágos hegyhalom, madárdalos erdőliget; vidám tavasz 8 mi van most? Szomorú, hervadékony ősz 1 Hova lett a lombos erdőből a csalogány, vagy a virágos mezőről a pacsirta ? Elszállt messze tőlünk új, verőfényes hazába; itt hagyta a haldokló természetet vonaglásai között. Vagy hova tűnt a fáknak üde lombja, a pázsitnak szép zöld színe ? Hova ezernyi szépséged, csodás természet ? Lehullt, elveszett, eltűnt nyomtalanul. A nagy mező tarka virágai nem töltik be illatárral az üde tiszta levegőt; rövid volt azoknak életük : elhaltak, elhervadtak. Ott van helyettük a száraz katáng, hervadékny száraival; az útifű itt ott kimagasló füzérje, melyből már kiette a czínke a magot; a bojtorján magas, aszott alakja, melyre naponként egy-egy tengelice csoport jár étkezni. A szántóföldekről régen betakarva az istenáldás; csak a terhüktől megfosztott tengeri-szárak merednek egyik-másik dűlőn még az ég felé, fonnyadt levelüket fakóra mosta a zápor, kenderré hasogatta a szél, címerük már nincsen, a férgek lerágták ; megviselte őket nagyon az idő. A fává aszott napraforgó bágyadtan horgasztja le fejét; nem törődik most már a nap járásával, elaggodt teste nem birja a mozgást, megöregedett, mint minden, aminek eljárt az ideje. Az előbbi élénk zöld szinbe valami ságás barna vegyült, ami oly bánatos, oly szenvedő szint kölcsönöz az egész vidéknek, mintha csak a halál nyomta volna rá az előbb oly virágzó természet arcára sötét bélyegét. A fölszántott ugaron egyegy barázda billegető üti föl fejét s hajlong hosszú lábán az ő sajátságos szokása szerint, hol előre, hol hátra, mint mikor valami kötéltáncos az ingó kötélen a biztos egyensúlyt igyekszik fönntartani. Közbe közbe egy-egy vércse visító hangja hallatszik, mely kémlelő szemekkel röpköd a szántóföldek *) Felolvastatott & „Budapesti Vasmegyei KOr" november havi ülésén. fölött és nyilsebességgel csap le az egérre, mely elég vigyázatlan volt elhagyni biztos menhelyét. Ott találhatjuk a fakó színű pityert is, amint a kihordott trágyakupacokon keresgél némi kis hulladékot. Még a csiripoló verebek is, mintha csak éreznék az általános gyászt, fázva húzódnak meg a sűrű gyepű bokrai közt s összebújva melengetik fázó tagjaikat a hűvös északi szélben. Hát az erdő ? ! Istenem, mily puszta ! Az árnyas bokrok s fák lombjai közt nem hallik már a madarak kedves dala, a galyak között nem játszik többé langyos déli szél; nem ingatja a tölgyek zöld leveleit lágyan susogó esti szellő; az ágakon nem búg a gerle; a fák tövén nem zöldéi a páfrány, nem illatozik a cyclamen. Oly néma, oly csendes minden 1 Csak néha hallik egy-egy varjú károgása, jelezvén, hogy most ő itt az úr. Majd csípős szél kerekedik északról, hogy szinte megborzogatja az ember hátát; amint a rónán tovahalad, a kopaszodó fákról letép egy-egy végső levelet, meszsze felragadja a levegőbe; ott aztán egy darabig kóvályog föl alá, mig végre szép lassan himbálózva lehull a földre, oda, ahol már annyi társa egymásra halmozva fekszik az enyészetnek szánva. A hegyoldalban ott őrzi nyáját a pásztor, de nem hallatszik furulyájának mélabús hangia. Hosszú bundáját válla köré vetve, hátat fordít a hűvös szélnek s pásztorbotjára támaszkodva, szótlanul áll ott az enyészet között. Még a nyájnak sincs kedve az Ízetlen sárga füvet legelni, ott húzódott meg a vágásban; ott nem éri a szél. A kolompos nem mutat példát, ott kérődzik csendben a középen, s ha néha megkondul nyakán a kolomp, szinte fölrezzennek körülötte a többiek, mintha annak a hangja is oly szokatlan volna előttük. Még a kicsiny patak sem folydogál oly vigan hegyi ösvényén, kristály vize zavarossá vált, sárgult, száraz leveleket hord belé a szél, melyek közt fehér habokra törik meg vize. Az erdő félénk vadjai még félénkebbek most, hisz nincs a bokornak sűrű lombja, mely azokat eltakarja, csupaszok az alacsony cserjék s nem ad búvhelyet az árnyas bozót. Csak nagy ritkán mer a félénk szarvas és őz a