Zalamegye, 1891 (10.évfolyam, 27-52. szám)

1891-12-06 / 49. szám

Melléklet a „ZALAMEGYE" 1891. évi 49-ik szániához. Mutatván y Damil) kálmán „4 sümeghi kaszinó története" cimű mű Ilkájából. Kaszinónk őskora. Mint az emberiség több ezer év előtt, hasonló kez detleges kort ért a „kaszinó" eszméje századunk 30-as éveiben. Azért nevezem e kort „kaszinónk" őskorának, mert semmi irott emlék, adat arról nem maradt reánk, csakis szóbeli hagyomány, — mely apáról fiúra száll világítja In- e kor homályba burkolt társadalmát. ') A mai reáliskola emeletes épülete helyén állt a városháza, egy egyszerű szalmásház, még egyszerűbb bosszú fapaddal; ide gyűltek össze naponkint a 30 as évek elején városunk akkori notabilitásai, Kisfaludy Sándor, sógora Farkas Gábor és Mayer őrnagy, Farkas László, Hertelendy György, Osztorbueber Imre, Cseh László, Kisfaludy későbbi ipa Vajda Ignáez, Eitner József és Rosty Vince; itt készült a politika, tisztújítás, házasítás, férjhez adás; gazdálkodtak, építettek, a járó kelőkie is került egy-egy szellemes megjegyzés. Itt volt találkája a vidékről bejött előkelőségnek, kik szórako zásból is, gyakran bejöve, napos vendégei voltak az igazán nyilvános kaszinónak, minden kézben tajt pipa, minden zsebben dohány zsaeskó, megtömve illatos ibolya dohánynyal, a füst karikák közt vígan folyt a beszéd, pattogott az éle ; oly egy szív, egy lélek volt a társaság ban és oly szivesen töltött itt minden tag néhány órát, hogy csak betegség vagy rendkivüli körülmény tartha tott onnan bárkit vissza. Ide hozta ki-ki vendégét, igy került nem egyszer a társaságba a haza bölcse, Deák Ferenc is, ki gyakran időzött sógoránál Oí/torhueber Mihálynál és többször meglátogatta Kisfaludy Sándort, — kihez baráti von zalom fűzte, csak a rossz idő zavarta meg néha néha a kedélyes összejöveteleket, ilyenkor jó menhely volt a gyógytár. Ha a rnaig is az ajtó mellett álló rövidke bőrdiván beszélni tudna, sok szép gondolatot, arany mondást örökíthetne meg az utókornak, melyet Deák Ferenc, Kisfaludy Sándor társalgás közben elejtettek. Ha kiderült az ég, kicsalta a nap első sugara a gyógytár előtti kőpadra a beszélgetőket, kinek hely nem jutott, állva maradt, ugy hallgatta az elbeszélőt; e kőpadot különben is történeti nevezetességű emlékké avatta a véletlenség akkor, midőn egy nyári délután ott üldö gélt Kisfaludy Sándor, várva Károly öcscsét, — kivel évek óta nem találkozott ; itt borult a két testvér egymás nyakába, megtörve a régóta köztük fennálló feszes viszonyt. A két nagy lélek édes ölelésének heve itt olvasztotta fel azon jégburkolatot, mely a két rokon szivet egymástól ugy elidegenítette. E kőpad lett utódja a városházi fapadnak. A hely csere nem változtatott a társadalmi életen, sőt inkább a kedélyes összejövetelek gyakoriabbakká váltak. A Kaszinó eszméjének fölvetése. (Társadalmi kép 1841-ből) Verőfényes augusztusi nap volt, már a reggeli órák ban is ki-ki az árnyékot kereste, komo y arccal, méltó ságteljesen lépdel az oszlopos veranda

2) félé Hertelendy György, hol inár egy vastag tölgyfa gerendán vígan társalgott Osztorbueber Imre, Eitner József, Korcsmáros Nep. János és Rosty Vince. (Hertelendy felér a lépcsőre.) „Jó reggelt fiskális ur, egészen korán kelt, mi hír a „Jelenkorban V" 3) szólítja meg Osztorbueber az érke zőt. „Már egy hete hírét sem láttam, — a zalabéri posta megrekedt valahol, vagy a Redactió késlekedik, éppen azért jöttem ilyen idejében, hogy megkérdezzem Kisfaludyt, megjött e a „Nemzeti újsága". (Osztorh. Imre.) „Ha megjött, el is hozza, hallunk valamit a politikáról, pedig soká nem is késik, most vitte meg neki innen a Sitensohn boltjából a cseléd leány a krajcáros kiflijét". „Már pedig 9 re jár, nem szokott ennyi ideig késni, bizonynyal dolga akadt" - válaszolt reá Eitner József. (Osztorh. Imre.) „Amott jön Vajda Ignác urain, ina még az ipa is megelőzi, azután meg Nikola is vezeti már a 4 pincsi kutyáját, megsétáltatja, mig meleg nem lesz, hogy napszúrást ne kapjanak." Hertelendy György : „Olvasunk ám, mindjárt jön a „Nemzeti újság!" (Kis laludy Sándor alakja feltűnik a belváros sarkán, hóna alatt egy vékony nyomtatvány csomaggal, kezében egy levelet tartva, a feljáróhoz ér.) Osztorh. Imre: „Jó reggelt táblabíró ur! úgy várjuk, mint a Messiást, már egy félórája. A fiskális urnák nem jött meg a „Jelen kor", a „Nemzeti újság" pontosabban jár talán, mit ír a politikáról ?" (Kisfaludy Sándor.) „Az újság ugyan még tegnap kezeimbe került, de nem jutottam az oka sáshoz, egész délután Széchenyi statútumait kerestem a Pesti Kaszinóról, mig végre ma reggel megtaláltam." (Vajda Ignác.) „Vőm uram mindig a könyvtárban kutat, pedig az a sok por a maga tüdejének sem használ ám." Kisfaludy : „Szükségem lévén a statútumokra, elhoztam magammal." Osztorh. Imre: „Talán csak nem akar itt is kaszinót csinálni?" (Vajda Ignác.) „Nagy uraknak való az, magunk szőrű emberektől nem telik ilyen nagy költség, hogy is jött vőm uram erre a gondolatra?" (Kisfaludy Sándor.) „Levelet kaptam Imrétől,

4) ki nekem mindig a barátság meleg hangján szokott írni és une utolsó levelében gúnyolódik társadalmunkról, azt írja, '•hogy ugyan szép hír kering megyénkről, hogy köz mondássá vált: „Akit Sümeghen meg nem szólnak, Ben deken meg nem lopnak, Egerszegen fel nem akasztanak, az elmehet az egész világba." Ez adta az eszmét a Kaszinóhoz, az éjjel pedig álom nem jöve szememre, elég időm volt a tervet kidolgozni, csak 20—25 tag jöjjön össze, biztos a társulat fennállása. (Vajda Ignác.) „Vőm uram terveivel mindig a levegőben jár, már 1) Boldogult i.agy apám, Eiti er József, ki a kaszinónak hinszú éveken át buzgó p,nztárnoka is volt, gytmek koromban sokat mesélt a régi jó időkről '2) Sokan említezh.tiek ezen oszlopos íeljaióra. m-lyaniai r.nképzökör dísze- épülete helyén állt, itt volt ujabban a nyilvános kaszinó helye . 3) Jelenkor" ez idő Jegelter • dtebb ujsaga volt. -I) SUbhes Iniiv lakott Bud .p ste. , ki legőszintébb barati levelezést folytatott Kisfaludyval, levelei gyüjtemenyemben levő Kisf&iudy irattárban vannak. miként gondolja, hogy ilyen kis helyen 25 ráérő embert talál, ki be ül a Kaszinóba az időt pazarolni, meg kárára is van az emberiségnek, megtanulnak kártyázni, billiárdozni, megszokják a könnyű életet." (Kisfaludy.) „Ipam uramtól nem vártam ezt, nézze, most nyitja ki az ablakát a Sitensohn, meglátja, német ember létére mégis beáll tagnak, meg nem is az a célja a Kaszinónak : időt vesztegetni, hanem a pihenés óráját szellemi foglalkozással kellemesen eltölteni, hírlapok olvasása, az utcai társalgás megszüntetése stb. Amott jön Mihálovics négyes fogatán, felénk tart, meglátja, ő is mint világlátott ember, helyeselni fogja a Kaszinó eszméjét." (Mihálovics leszáll fogatáról.) „Jó reggelt uramék." Kisfaludyhoz fordulva kezet fog vele. „Dotniue Spectabilis miről tanakodnak"? „Kaszinót akarunk alapítani." (Mihálovics.) „Helyes dolog, én leszek a legbuzgóbb tagja, csak küldje mihamarább az ivet, hogy aláírhassam, könyvtárt is alapit sunk, hírlapot is járassunk." (Mihálovics a társasághoz fordulva.) „Ne vegyék rossz néven, ha egy kis sürgős magánügy miatt elhívom a táblabíró urat." Kistaludyval távozik, mire a többi urak is lassankint beszélgetve elszélednek. Elnök változás, Kisfaludy Sándor lemondása Egy nagy lélek a vele született nemes tulajdon ságok közt szivében őrzi a szerénységet, a tulajdonok legszebbikét, mely képes az emberi természetet átalaki tani, az élet szokásokat más irányba terelni, ellensúlyozva mindazt, mit a józan ész visszatetszőnek talál. Mig a kérkedő iparkodik elharácsolni más érdemeit, addig a „szerénység" csendes munkára serkentve lassan, de biztosan végzi és vezeti sikerhez a megkezdett művet; és midőn elérte a fényes sikert, a diadal magaslatán állva, kartársai már-már fűzik a babér koszorúját, várva az alkalmas időpontot, hogy azt fejére tegyék : ekkor ösztönzi a szerénység a diadalittas emberi szenvedélyt csendes visszavonulásra. Ily váltság állt be 1842. febr. 10-én, miután az előző gyűlésen személyesen bejelentett lemondása el nem fogadtatott, most írásban adta be azt Kisfaludy Sándor, biztosítva a társaságot további támogatása- és jóakaratáról. Mi indíthatta lemondásra a nagy költőt, ki még egy fél évvel ezelőtt, oly hévvel buzgólkodott a társulat megalakulása körül ? Talán agg kora, egészségi viszonyai, vagy az egyesület társadalmában előfordulni szokott súrlódások késztették e lépésre ? Mert a lemodás oly határozott alakban történt, ahonnan nincs többé visszatérés, mely eképen hangzik : „Tekintetes Társaság ! Miután a Sümeghi kaszinó azon helyzetbe jutott, melybe csekély tehetsége és gyenge segéd forrásai mellett vergődni képes lehetett és bár nem fényes, de mégis díszes, bár nem öröm s élemény dus, de nem is una lommal senyvesztő életbe léphetett: szükségesnek ítéltem, a Tek. Egyesületet közönséges gyűlésbe meghívnom, mind azért, hogy a Választmánynak eddigi munkálko dásáról és sátárkodásáról értesüljön, mindazért, hogy az egészre nézve csekély változásnak következtében jövendőre intézkedhessék. — Ugyan is: 1-szür. Némely érdekes, de előadatni szükségtelen okokból a tek. Társaságnak azon igen nagyrabecsült bizodalmáért, melyre engem méltatott, alázatos köszönetemet nyilvánítván, a kaszinó-választmányi elnökségéről ezennel lemondok, annyival inkább, minthogy ezt elejétől fogva is csak a kaszinó életbe léptének idejéig fogadtam el. Méltóztassék a tisztelt Egyesület ezen, a közbizo dalom tekintetéből díszes székre jelen uagy Gyűlésben helyettem mást választani. 2-szor. A kaszinó-társaságnak pénzéről elnökileg történvén a rendelkezések, hogy a Tek. Egyesület tudhassa: mire, hová s mikor költetett pénze. — S miből, miképen került egy kis jövedelem ? — S mi legyen a pénztárba, Gerzsó János pénztárnok ur ezekről az ő számadását a tek. Egyesületnek itt elő fogja terjeszteni. Es minthogy mind ez választmányi elnökletem idejében történt és a jövendő választmánynak mai naptól fogva kezdődik munkálkodása, a tek. Társaságnak az ezen időre most bezárt számadás iránt nyilvá nítandó megesmerését a jegyzőkönyvbe kérem iktatni. 3 szor. Valamint hogy tagadhatatlan igazság az, hogy bármely Intézetnek s tervezése, kezdete, alakulása és állapodása legnehezebb lévén, legtöbb gondot, szorgalmat és munkálkodást Idván, ugy tagadhatatlan való ság és lett dolog az is, hogy a sümeghi kaszinó, esmert vékony tehetsége mellett is, leginkább három tagtársának ugy mint Jegyzőjének, Pénztárnokának és ezeknek mindenkor segédkezet nyújtó Ramassetter Leopold, vá lasztmányi tag fáradhatlan szorgalmának, s ügyes munkáfásának köszönheti ily hamar létrejutását, oly díszes alakulását, hogy a szomszéd Földesurak is örömest részesülnek benne, "oly alapon állását, miszerint, ha egyenet lenségek nek, viszálkodásnak magvai gyökeret nem verhetnek benne, több évekre terjedő életre számíthat és jövendőre díszesebb helyre is emelkedhetik. Azért ezen uraknak fáradalmas munkáját, részemről itt nyilván megköszönni és ebbéli érdemöket, az egész tisztelt Egyesülettel is megismertetni eddigi elnöki kötelességemnek tartom, annyival is inkább, minthogy minden bel polgári szolgálatot egyébiránt is csak a polgártársaknak méltányoló megesmerése képes meg jutalmazni. Egyébiránt, habára választmányi elnökségről ezzel elhatározottan leköszönök is, a Tek. Társaságnak mégis tovább is részvényes tagja maradni kívánván, magamat a Tek Társaságnak becses szívességébe és barátságába ajánlom, és tellyes tisztelettel vagyok A Tekintetes Egyesületnek részvényes tagtársa. Sümegben, Febr. 10 e 1842. Kisfaludy Sándor, in. p. E lemondó levélben önkénytelen Kisfaludy nagy h-lkére ismerhet bárki, ki azt figyelemmel végigolvassa magasztos gondolkodást, nemes nagylelkűséget, melylyel az érdemeket magáról tiszttársaira hárítja, árul el miu den sora. Mit ő érdekes okoknak nevez a lemondásra, nem volt ok, csak ürügy, melybe burkolódzva, elpalas tolta szerénységét. Mi is vitte volna más e lépésre, ha 70 év nyomta is a vállát, katonásan edzett teste azt könnyen viselte, a munka kedv pedig hű kísérője volt halálos ágyáig, egyéni súrlódásról pedig szó sem lehetett, annál inkább sem, mert levelében kiemeli, hogy a kaszinó oly alapon áll, melyben a viszálkodás magvai gyökeret nem verhetnek és örömmel emlékezik meg az egyesület szép alakulásáról, azou reménynek adott kitejezést, hogy a kaszinó rövid idő múlva díszesebb helyre is fog még emelkedni, ez tehát az igazi ok, ő csak a kezdet nebéz° ségeit küzdötte le, de a ragyogás elől elmenekült. A közgyűlés sajnálattal togadta e lemondást, jegyzőkönyvileg megörökítve érdemeit és helyébe egyhangúlag Korcsmáros Nep. Jánost választotta elnöknek. Az uj választás márc. 10 éu lépett életbe, midőn Kisfaludy óhaja szerint a pénztárnok kai egyetemben beszámolva, a felmentvény jegyzőkönyvileg megadatott. Hivatalos rovat. Zala Egerszeg r. tan. város tanácsa, mint I. fokú iparhatóság, által közhírré tétetik, hogy a muéltóságú in. kir. kereskedelmi minisztériumnak 1885. évi 52211. sz. alatti rendelete értelmébeu a Zala-Egerszeg r. tan. város területén levő kereskedők és iparosoknak 1892. évi névjegyzéke elkészíttetvén, az esetleges felszólamlások megtehetése végett 1891. évi december 1-től 1891. évi december 9 ig a városi főjegyzői iroda helyiségében közszemlére kitéve van s a hivatalos órák alatt meg tekinthető. Zala Egerszeg, 1891. november hó 3U-án. Németh Elek sk., h. polgármester. Helyi, megyei és vegyes hirek. Zala Egerszeg küldöttségé a herceprimasnal. Vaszary Kolos hercegprímás városunk küldöttségét f. hó 3 án d. e. II órakor igen szívélyesen fogadta budavári palotájában. A küldöttség tagjai voltak Kovács Károly polgármester vezetése alatt Radocza János, kerületünk országgyűlési képviselője, Balaton József, dr. Czinder István, dr. Háry István, Klosovszky Ernő és dr. Szigethy Elemér városi képviselők. A polgármester a bensőség melegével elmondott beszédben üdvözölte a hercegprímást s átnyujtá neki városunk üdvözlő íelira tár. A hercegprímás köszönetet mondott a szives megemlékezésért s azon ígéretet tette, hogy Zala Egerszeg városát, mint a megye székhelyét, ha hozzá fordul, erkölcsileg úgy, mint anyagilag támogatni fogja. Beszé dének végeztével meghatottan a küldöttségnek minden egyes tagját megölelte. Ezután a polgármester a küldöttség egyes tagjait a hercegprímásnak bemutatta, aki minden egyes taggal a legszivélyesebben társalgott. Keszthely varos küldöttségé a hercegprímásnál. Keszthely város küldöttsége í. hó 2-án egy órakor tisztelgett a város nagy nevű szülötténél, Vaszary Kolos hercegprímásnál a budai priinási palotában. A küldöttség tagjai voltak : dr. Duuszt Fereuc apát-plebános, id. Reischl Vencel városbíró, Csirke Iván városi jegyző, Lénárd Ernő városi ügyész, Pap Sándor, a Festetich hitbizományi urodalom jószágkormányzója, Takács Imre keszthelyi járási főszolgabíró, Deininger Imre, a gazda sági tanintézet igazgatója, dr. Burány Gergely, premontrei kanonok, gymnasiumi igazgató, Beck Sándor, takarék pénztári igazgató, Hoffmann Soma ügyvéd, a „Keszthelyi Hirlap" szerkesztője, dr. Hanny Ödön járásorvos stb. A küldöttség szóuoka dr. Duuszt Ferenc apátplébános volt, ki lelkes és szívből fakadt szavakban üdvö zölte a város büszkeségét. Mélyen megható volt beszé dének azon része, melyben jelezé, hogy a küldöttséget az őszinte anyai szeretet vezérelte a hercegprímáshoz s útjára az öregek aldása s az ifjak lelkesedése kisérte. Kérte a prímást, hogy csöndes óráibau az emlékezet szárnyán látogasson el szülővárosába. Végül átnyújtotta Keszthely városnak díszes kiállítású üdvözlő feliratát, mely lapunk más hílyén egész terjedelmében olvasható. A hercegprímáson a beszéd alatt mély megindulás vett erőt. Megeredtek könyei s a meghatottságtól alig tudott szóhoz jutni. Ki is jelentette, hogy lelke legmélyebb rejtekéig meg van hatva, mikor Keszthely város kiil döttségét maga előtt látja, azét a városét, amelyben bölcsője ringott, hol szerető szüleinek hamvai nyugosz nak, ahol elnémultak az ajkak, amelyektől ő imád kőzni tanult. Sokkal erősebb a kötelék és szentebb az emlék, sem hogy szülővárosát egy percig ís feledni tudná. Ha az Isten még néhány esztendőt enged neki s áldá sát nem vonja meg tőle, úgy a szülővárosa iránt táp Iáit meleg szeretetét nem szavakkal, hanem tettekkel fogja megmutatni. Zajos éljenzéssel fogadták beszédét, mely után a küldöttség mindén egyes tagját megcsó kolá s velük hosszasabban beszélgetett. Latoqatas a zalavari új apatnal. F.'hó 1 én városunkból Rozmanith Richard ujjonnau kinevezett zala vári apát látogatására, Zala-Apátiba mentek Svastiti Benó főispán Őméltósága, Csertán Károly alispán, Balaton József esperes plébános, dr. Mangin Károly kir. tauácsos, megyei főorvos, Arvay Lajos megyei tiszti főügyész, Kovács Károly polgármester, Gernya László kir. pénzügvigazgató, dr. Ruzsicska Kálmán kir. tanfelügyelő, Vizy Géza kir. járásbiró, Nagy Géza kir. tszéki biró, dr. Háry István kórházi főorvos, Hangay Géza kir. erdőraester, továbbá Gaal Miklós pacsai, Takács Imre keszthelyi főszolgabírók és Viosz Béla pacsai szolgabíró. Az új apát kiváló előzékenységgel és igazi magyar vendégszeretettel togadta a megjelenteket s ebéd alatt lelkes szavakban éltette a közigazgatás és biróság tagjait, kiemelve főkép a megye felvirágoztató sán oly,,önzetlen odaadással működő főispánt, Svastits Beuó Üméltóságát, aki a vendégek nevében éltette a már is közszeretet- és köztiszteletnek örvendő új apátot Rozmanith Richárdot. Többl^kes felköszöntőt mondottak még a gazdag lakomán s a megjelentek egy kedves nap emlékével hagyták el a történelmi nevezetes ségű zárda falait.