Zalamegye, 1891 (10.évfolyam, 27-52. szám)

1891-12-06 / 49. szám

leolvadt 29-re, miáltal az egyesület anyagi helyzete is tarthatatlanná vált; a beíolyt összeg alig fedezte a fűtést, világítást és a hírlapok díját. Már már attól lehetett félni, hogy rommá dől a szép egylet, melyet jó öregeink hosszá éveken át szeretettel dédelgettek és ápoltak. E válságos pillanatban találkozott egy férfi : Ramazetter Vincze képében, kinek több háza lévén, átvette az elnökséget azon nemes ajánlattal, bogy ő az egyesület silány bevételeért lakást ád egyik házában és ellátja az egyesületet minden szükséges kényelemmel. A kaszinó tagjai köszönettel fogadták e nemes ajánlatot s két évig vették azt igénybe, mig Cseh László elnöklete alatt újra szervezkedvén, más lakásba, a mai kaszinó kisebbik olvasó termébe, költözködtek. Önkényt feltehetjük azon, mindnyájunkat bámulatba ejtő kérdést, miként tarhatta fenn magát egy ily erkölcsi egyesület 50 éven át ? Okát megfejthetjük, ha ismerjük a kaszinó eszméjét, mely azt alapítása óta vezérelte. Az egyesület távol tartotta magát a politikai mozgalmaktól; alapítójának nagy szelleme átszállott az utókorra is, midőn az irodalmi kultus volt a vezér csillag, melynek nyomdokain haladtak. Szép jelét adta az egyesület ez irányn törekvésének, midőn 1859-ben leleplezték, mint ők nevezték, a ,,magyar irodalom két zászló uiuöjének" arc képét. E szép ünnepélyt Barcza János, akkori elnök, rendezte, ki meleg szavakban emlékezvén meg Vörösmarthy és Kazinczy érdemeiről, azon óhajának adott kifejezést, vajha az egyesület könyvtárral rendelkeznék, bogy e két halhatatlan férfiú műveit minél több magyar ember olvashatná ! A lelkesítő felhivás buzgó követőkre talált; mert a nvomban rendezett önkénytes adakozás 107 forintot juttatott a í könyvtár alap javára. A derült napokra felhőket küldött a bekövetkezett Bach kornak, midőn tekintettel arra, hogy a kaszinó nem vett részt politikai tüntetetésekben, megengedte ugyan annak fennállását, de megkövetelte, hogy az egyesület alapszabályai német nyelven adassanak be jóváhagyás végett, és az egyesület üléseit csakis egy hivatalos közeg jelenlétében tarthassa meg, aki a jegyzőköny- | vet látamozza illetve ellenjegyzi. A kaszinó egylet, mint a társadalom első j irányadó köre, nagy befolyást gyakorolt a társa- i dalmi életre; hét megyére szóló fényes bálokat rendezett, melyeknek szép jovödelmeit iskolai célokra fordította. Igy az 186 7-ik évi bál jövödelmével a kaszinó eg\ let tette le első alapját a ma már virágzó leány iskolának. Megszerezte alapítójának, Kisfaludy Sándornak, mellszobrát ; szép összeggel járult Szent-István és Arany János szobrához. Ily fényes mult után is, önzetlenül elmondhatja : „Nem volt kaszinónk, hanem lesz I*

4 Most éli fénykorát! Az érdeklődés gyűjti a tagokat. A tagok szép száma anyagi jólétet biztosít az egyesületnek. Ma már büszkén megállja helyét egyesületünk. Fényes termei ritkítják párját az összes vidéki kaszinók közt, a száz tag pezsgő életet ád, a fiatal elem uj szellemet hozott a régi kaszinóba; az egyetértés, a barátság első csirájában kioltja a véletlen támadó viszály üszkét. Ilykép a legszebb reményekkel és azon édes öntudattal nézünk a jövő elé, hogy hasznos társadalmi missiót végzünk akkor, midőn szép multu kaszinónkat továbbra is édes gyermekként ápoljuk. Darnay Kálmán kaszinói jegyző és könyvtáros. Keszthely város üdvözlő felirata a hercegprímáshoz. Keszthely város képviselőtestülete nov. 3 án tartott ülésén elhatározta, hogy Vaszary Koloshoz, a város nagy szülöttjéhez, hercegprímássá történt kineveztetése alkal mából üdvözlő feliratot intéz, melyet az ez ülésen megválasztott küldöttség t. hó 2-án nyújtott át a hercegprimának. Az üdvözlő felirat szövege : Főmagasságú és Főtisztelendő Hercegprímás Ur ! Legkegyelmesebb Főpásztorunk ! Dicsőségesen uralkodó királyunk folyó évi okt. hó 27-éu kelt legmagasabb kézirata, melylyel Főinéltóságogat Magyarország hercegprímásává és esztergomi érsekké legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott, határtalan lelkesedéssel és örömmel tölté el városunk összes lakosainak szivét. A tántoríthatlau hazaszeretet, mély tudomáuyosság és fedhetleu papi és polgári jellemmel felruházott férfiúnak az ország legelső méltóságára történt kineveztetése országszerte lelki ineguy ugvast, lelkesedést szült — neküuk keszthelyieknek azoubau U Felsége magas elha tározása hatványozott örömet okozott, mert hisz a királyi kegygyei kitüntetett térfiút, Hazánk Hercegprímását, magunkénak, városunk szülöttjének mondhatjuk. A kinevezés liire fényes sugárként járta be városunkat. A város lobogó-diszt öltött, örömtüzek gyúltak ki a lakasok ablakaiban, lázas öröm tölté be a gazdagok és szegények szivét ; a város örömében nagyok és kicsinyek egyaránt osztoztak. Ezen általános öröm és lelkesedés benyomása alatt gyűlt egybe Keszthely város képviselete a mai uapou, hogy első sorban hódoló tisztelettel és örömtől telt szívvel üdvözölje Főuiéltóságodat hercegpnmási székébeu, — másod sorbau pedig tanácskozzék ezen reánk nézve elenyészhetlen dicsőséget árasztó uapnak méltó megörö kaéséről. Mi végből egyhangúlag elhatározta, hogy Főméltóságodat kegyelmes kineveztetése almalmaból küldöttségileg üdvözli, ezen küldöttséget megbizza, hogy a város üdvözlő feliratának átnyujtasa mellett lakosaiuak örömét, büszkeségét és határtalan ragasz .odását élőszó-'' val is tolmácsolja. E uap emlékére továbbá az épen most befejezéshez közelgő főgymnasium mellé Főméltóságodnak nevét örökké viselendő nTápintézet

d alapítását határoztuk el. Végül Főméltósagodnak a hercegprimási székbe leendő beiktatása alkalmaval — Főméltóságod magas eugedelmével — szintén küldöttség által fogjuk váró sunkat képviseltetni. Egyetlen kérésünk van csak ez alkalommal Főméltóságod'ioz : Két cigány legény hegedül, Csak magam járom egyedül. Ki fogékonysággal bir a népköltészet iránt; ki valaha előszeretettel foglalkozott azzal : rögtön felismerheti, hogy mily ügyesen eltalálta nagy költőnk a nép költészet zamatos, egyszerű, de mégis megkapó szavait. Az első dal, melyet a reménytelen szerelem mélabús hangján irt, oly sok keserűséget, oly sok szivfájdamat tartalmaz, a nélkül, hogy a szemrehányás, vagy a szokásos átkozódásnak nyomát észlelhetnek. A másik kis dal remekül utánozza a paraszt észjárás legfinomabb humorát, mely a két rövid versszakou végig vonul. Nincs is kedvesebb szórakozásom, mint órákszám böngészui nagy költőnk kéziratai közt. Minden sora, minden betűje fényes tanúsága nagy szellemének, mely oly enyelgő hangokat csalt ki lantjából. Versének melegsége önkénytelen lelkesítőleg hat az olvasóra. A prózai ész ideálissá válik, az iró elveti kezéből tollát, akaratlan felsóhajtva : „nem írok többet, csak az írjon, aki oly magasztoson tud a szivhez szólni, mint Kisfaludy Sándor." Darnay Kálmán. Egy hang az égből. Sűrű homály fátyolozta be a földet; síri csend uralta a látóhatárt; sem madárdalt, sem légy zummogást hallani nem lehetett, midőn gondolatokba merülve, a szabad természetben kerestem menedéket és éppen midőn a teremtő véghetetlen jóságát igazi ihlettel lelkileg dicsőitni akarám : a távolból egy szokatlan és nagyon kellemesen érintő hang üté meg fülemet. Megkérdezi tőlem: honnan jövök, hova megyek; mit keresek itt e néma csendben; miért nem megyek a világ zajába ? Meglepetve, szótlanul álltam ; körülnézve, senkit nem láték ; a rettegésnek egy sajátságos neme fogott el, midőn az előbbi kérdések nem oly lágy csengő, hanem a komoly parancsolás hangján ismétlődtek. Búsan és leverve teleltem: „Szegény boldogtalan vagyok ; sokat jártam keltem a világ zajában, és menedéket keresvén azon vidéken, a hol emberek laknak ; de ezek süketek mariitak jajaim hallatára, könyöi'te lenek bajaim felsorolására, szívtelenek mély fohászom elrebegésére; nem ismerik a szánalom és vigasz, a könyörület, a szeretet, a testvériség jótékony hatásait és nem tudják az emberi rendeltetés legszebb feladatát: „Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat." Az ismeretien hang félelmet gerjesztő suttogással igy válaszolt: „Hát a földön igy folynak a dolgok? Hasztalan a rájuk inért csapások sokasága? Az emberek nem akarnak okulni ; nem akarnak rágondolni a borzasztó pillanatra, midőn a lélek beszámol földi munkál kodásáról ; még mindig nem akarják belátni, hogy szívtelenségiikkel csak lelküket kergetik a kárhozatba; még mindig nem tudott tért hódítani az erkölcsi belátás, mely őket az állatok fölé helyezve, t'elemelué oda, hol az örök igazságot osztogatják ? Áui legyen meg makacsságuk, kemény szivük, a jó iránt való togékonyságtalauságunk: ezekhez méltó lesz az Eg jutalma is. A ki mint vet a földön, úgy arat az égben. Menj csak nyugodtan haza." Addig nem mehetek, inig az Isten végtelen jósága előtt szánalomért nem könyörgök a rossz emberek érdekében. Ez után egy kis halomra dűltem és csakhamar fáradt tagjaimra mély álom nehezült. Álmomban sötét rém száguldott végig a városok utcáin; nyomában gyászlobogók jelezték az emberek büntetését; gyászos alakok szótlanul tekintének ég telé, arcukon az igazi megbánás kinyomatával ; gazdagok és szegények mind tévelyegtek az égi csapás alatt és midőn kezeimet összekulcsolva, még egy utolsó könyörgő imát akartam a jó Isten zsámolya elé küldeni : meg szólaltak a madarak, zummogtak a legyek, hajlongtak a falombok és én felébredtem. A városban nem volt gyász, a rém alakok eltűntek, az emberek szívtelenek és könyörületleuek maradtak ; nem adtak kenyeret az éhezőnek ; nem volt fájdalmuk a bánatra, mosolyuk az örömre, vigaszuk a szenvedőre, imájuk a Teremtőhöz. Elgondolkodtam furcsa álmom felett és eszembe jutottak a költő szavai : „ IIa már muló a valónak képe, Mért nem fürödhetünk örök álomkéjbé f

u Fogadja Főméltóságod oly kegyesen és atyailag túláradó érzelmeinknek ezen, habár szerény, de igaz kifejezését, amilyen mély tiui érzéssel és igaz szívvel borulunk le mindnyájan a Mindenható zsámolya elé, azon hő imával, hogy az egek Ura Főméltóságodat magyar hazánk és a magyar Sionnak javára és ékességére, a ini szerény városunk örök dicsőségére, az emberi kor nak elérhető legszélsőbb határáig a legteljesebb te9ti erőben és lelki épségben boldogul éltesse ! Akik is hódoló tiszteletünk és soha nem halványuló ragaszkodásunk kifejezése mellett maradtunk Főméltóságú és Főtisztelendő Hercegprímás urnák, legkegyelmesebb Atyánknak, örökké hű szolgái. Keszthely város közönsége nevében. Keszthelyen, 1891. évi november hó 3-án tartott képv. ülésünkből. Képviselőtestületi ülés. A városi képviselőtestület Kovács Károly polgármester elnöklete alatt november hó 28-án népes gyűlést tartott. Elnöklő polgármester üdvözölvén a megjelent képviselőket, előterjeszté a földmivelésügyi m. kir. minisztériumnak a szőlővesszők zárlatának feloldásáról szóló rendeletét s erre vonatkozólag a megye törvényhatóságának hozott határozatát, mely szerint a szőlővessző bevitel a vármegye egész területére — így tehát a phylloxera zárlat alatt nem levő phylloxera mentes területekre is — teljesen szabaddá tétetik. A képviselőtestület a miniszteri rendeletben közvetlen biztosított jogánál fogva — a gazdasági bizottság véleményes javaslatához képest — a város hatósága alatt levő, még eddig teljesen phylloxeramentes területére a szőlővesszők beviteli tilalmát — kivéve az amerikai szőlővesszőket — még továbbra is feutartaudónak határozta. A gazdaságügyi bizottság javaslatához képest a képviselőtestület a telső erdőn hat kat. holdnak akácfával való beíásitását — az ültetési sorokat 5 öl távol ságbau — elhatározta. A bikák eladása kimondatott; Háczky Kálmán, id. Czinder István és BedŐ Vendel városi képviselők új bikák vételével megbízattak. Kimondotta egyúttal a képviselőtestület, hogy az eladási ár kiilön kezeltessék s amennyiben ez nem fedezné az új bikák vásárlási összegét, a hiányzó összeg a teheneket tartó gazdákra — teheneik számarányához képest — vettessék ki. Mivel pedig a bikák 300 Irt eladási ára annak idején a városi pénztárból vétetett, megbízatott a gazdaságügyi bizottság, hogy bikák vételére külön alapot létesítsen s a tehéntartó gazdákra vesse ki a járulékokat s az esetre, ha az alap már teheti, a városnak ezen 300 frt kölcsönt térítse vissza. Ugyaucsak a gazdasági bizottság javaslatára a közgyűlés az újváros és türdőutcának betásítását gömb koronájú akácfákkal elhatározta. A Kuzsich téle ingatlanok legelőül való megvéte lének ügye a gazdaságügyi bizottsághoz azzal tétetik vissza, tegyen indokolt jelentést arra nézve, mennyi legelő vau jelenleg, elkerülhetetlenül szükséges-e a szóbau forgó ingatlanok megvétele, a vételár mely pénztárból fedeztessék ? Olvastatott Györgyi és társa budapesti építészeknek levele az „Arany Bárány" vendéglőnek általuk készített s a bira'ó bizottság részéről viszonylag legjobbnak talált tervrajzuk ügyében. A képviselőtestület a szóban forgó levelet, az ezen ügyre vonatkozó összes iratokkal együtt, véleményezés végett kiadja a jogügyi és középítészeti bizottságoknak ; egyúttal utasította a polgármestert, hogy az „Arany Bárány" vendéglő építését a jövő tavaszszal kezdesse meg. Előterjesztetett Zala vármegye alispánjának megkeresése a városon keresztül vezető megyei utaknak á kor kívánalmaihoz mérten leendő kiépítése tárgyában. A képviselőtestület megkeresi a vármegye alispánját, hogy ezen ügyben a város középítészeti bizottságának véleményét meghallgatni illetve ezen ügyben a bizottsággal tanácskozni kegyeskedjék s ami a legjobbnak látszik, azt örömmel és készséggel fogja foganatosítani. S mivel ez idő szerint a városnak tervezetei ez ügyre nincsenek és szakközege is hiányzik, felkéri a megye alispánját, hogy a szükséges tervezetet az építészeti hivatallal elkészíttetni szíveskedjék. A iskolaszék javaslatához képest özv. Réfy Lajosné részére özvegyi nyugdíjul évi 2(34 frt havi 22 frtos utólagos részletekben megállapíttatott és az 1891. évi január 1 tői fogva részére a városi pénztárból utalványoztatott. Felolvastatott a harmadik gyógyszertár felállitása tárgyában benyújtott két kérvény, a közegészségügyi bizottságnak pártoló, a városi tauácsnak ellenző javaslata. Hosszas tárgyalás után szavazással döntött ez ügyben a képviselőtestület és 24 szavazattal 9 ellenében határozatilag kimondotta, hogy a város területén egy harmadik gyógyszertár felállítását ez idő szerint nem tartja szükségesnek. Az idő előrehaladottsága miatt az ülést f. hó 1-én folytatták, mikor is Dervarics Jánosné, úgy társai és a város között a „Baross" ligethez szükséges ingatlanok megszerzése tárgyában, továbbá Németh Béla zala egerszegi lakós és a város között az új temetőhöz szükséges inga'lau megvételele tárgyában, úgy Smelka István, Hegvi György és Petauovics Teréz zala-egerszegi lakósok és a város között ingatlanok megvétele tárgyában, ueiu különben Rigó Erzsébet férj. Németh Ignácné, Rigó Rozália térj. Kéner Dánielné, Rigó Mária férj. Kaszás Istvánné, továbbá Soroncz lózset és neje Miszory Borbála zalaegerszegi lakósok, mint eladók, más részről a város közönsége, mint vevők között ingatlanok megvétele illetőleg eladása tárgyában kötött szerződéseket a képviselőtestület jóváhagyta.