Zalamegye, 1891 (10.évfolyam, 27-52. szám)

1891-09-27 / 39. szám

jelent betegeket. A vizsgálat eredménye annyiban kielégítő, a mennyiben a súlyos esetek fokozatosan kevesbednek, a beteg létszám azonbau, dacára a járási főszolgabíró általi erélyes felügyeletnek és a járási —, valamint a járványorvos buzgó működésének. — nem apadt; ennek oka nagy részben a mult télen uralkodott rendkívüli időjárás volt, a midőn a betegek a nagy hidegben és hófuvatok alkalmával a kitűzött időre a gyógykezeltetésre meg nem jelenhettek s így a bajnál visszaesés történt, de mint már feiemlítni szerencsém volt, az óvó intézkedések sikeres alkalmazhatását itt is akadályozták a lakás viszonyok, melyek miatt a betegek el nem különíthetők. A lendvai járásban a trachomás betegek szinte felügyelet mellett gyógykezeltetnek. Van szerencsém egyszersmint felemlíteni, hogy azon okból, mert a folyó evi ujoucozás alkalmával a hadkötelesek közt szemcsés kötbártyafobban szenvedők is találtattak, oly községekben, hol ily hadköteles lakik, az összes lakosság szemvizsgálata elrendeltetett, mely alkalommal Káptalanfán 12 trachomás és 53 trachoma gyanús, Tótváron pedig 5 trachomás beteg találtatott; ezek mind szabályszerű gyógykezelésre vetettek. Boncvizsgálat összesen 40 esetben teljesíttetett, húszszor törvényszéki megbízatás folytán s ugyanannyiszor rendőri tekintetből; a halál legközelebbi okai voltak a törvényszéki boncolatokuál: 5 agyroucsolás, 2 agy lob, 4 fulladás, 5 elvérzés, 2 halvaszűletés, 1 elégés, 1 hashártyalob ; a rendőrieknél: 9 fulladás, 6 mérgezési gyo morlob, 3 szervi szivbaj, 1 tüdőszélhüdés és 1 halva születés. Külső hullaszemle rendőri tekintetből volt 48; súlyos sértés bejelentetett 31. <Jngyilkosságot 25 egyén követett el, kik közül magát agyonlőtte 4, mérget ivott tj, vizbeugrott 2, nyakát átmetszve elvérzett 1, s íelakasztással vetett véget életé nek 12. Véletlen szerencsétlenség általi halálnak 42 egyén esett áldozatává és pedig: ledőlt fa által agyonüttetett I, különféle módon vizbefult 27, elégett 2, letorráztatott 1, füstben megfúlt 1, véletleuül mérget evett 1, bölcső vánkosai közt fúlt meg 1, villám által sújtatott agyon 2, magasból leeséskor agyrázódást szenvedett I, gomba mérgezés folytán mult ki 2, mészoltáskor a forró mész szel telt güdurbe esett 1, az ajtókiliucsre feszített zsineg hurkaiban megfúlt 2 kis gyermek. Elmekornak 13 esete lett hivatalos beavatkozás tárgya, 10 esetben^ a beteg kórházi megfigyelés alá helyeztetett; kettő, mint közveszélyes, téboldába szállitta tott, kettő pedig, mint csendes őrült, házi gondozás alatt hagyatott. Veszettség gyanújában volt eb által 5 egyén maratott meg, kik mind Budapestre küldettek a Pasteur-féle ojtó intézetbe. Jelentésemnek a közegészségügyet tárgyazó része kiegészítéséül van szerencsém a vármegye népesedési mozgalomnak, az illető lelkészi hivatalok kimutatásai alapján összeállított számadatait a folyó évi ápril hó 1 - tői augusztus hó 31 ig terjedő időszakra a következőkben előterjeszteni: Nagy-Kanizsán született 304, meghalt 266, Zala-Egerszegeu született 104, meghalt 110, a tapolczai járásban született ti 12, meghalt 500, a sümeghiben szül. 454, meghalt 282, a szent gróthiban szül. 448, meghalt 311, a keszthelyiben szül. 417, meghalt 313, a nagykanizsaiban szül. 519, meghalt 438, a pacsaiban szül. i)00, meghalt 266, a zalaegerszegiben szül. 504, meghalt 35o, a novaiban szül. 374, meghalt 194, az alsó-lendvai ban szül. 707, meghalt 369, a letenyeiben szül. 462, meghalt 453, a perlakiban szül. 647, meghalt 500, a csáktornyaiban szül. 634, meghalt 508 ; összesen született 6256, meghalt 4869, összesen szaporodás 1663, Zala-Egerszegen logyatkozás 6. .4 hasznos házi állatok egészségi állapota kielégítőnek nem mondható, mert a lépteuéber.i elpusztulások, több községben a sertések közt uralgó orbánc folytán történt elhullásokon kívül 6 esetben takonykór miatt 8 ló szúratott le. A közgazdaságra, valamint a kereskedelemre is bénítólag ható, s a hatvan községben fellépett száj- és körömfájás betegség majdnem az egész lefolyt időszak alatt uralgott, melynek elfojtása a közérdek szempontjából a közhatóságok feladata lett volna. Az állategészségügyi törvény és ennek végrehajtása tárgyában kiadott utasítás rendelkezései, ha a vármegye területén a legnagyobb szigorral hajtatnának is végre, az óhajtott siker nem volna elérhető; mert ez csak egyedül a vármegye belterületére szorítkozván, e megye területén kívül a törvény végrehajtásának mikéntjére befolyással nem lehet; de mert több esetben hivatalos eljárással megállapíttatott, miszrerint a járvány a pesti — fehérvári és több más megye területén eső állatvásáron elárusított szarvasmarhákkal hurcoltatott be hozzánk, véleményein szerint a száj- és körömfájás járvány gyors elfojtása —- esetleg anuak tovább terjedése csak az állategészségügyi törvény tüzetes módosításával lenne megakadályozható, melyhez törvényhozási intézkedés szükségeltetik. A szarvasmarha járlati és kereskedelmi forgalmát illetőleg tisztelettel jelentem, hogy tolyó évi április hó 1 tői augusztus 31-ig a központból az illető községi megbízottak részére kiadatott 118.383 drb. 5 kros és 35.245 drb. 3 kros marha járlati űrlap, melyekért 6976 frt 50 kr. bélyegilleték szolgáltatott at a m. kir. adóhivatalnak. A lefolyt időszakban a vármegye területén a szenxélyée vagyonbiztonság 2 rablással, 1 gyilkossággal és 4 emberöléssel lett megtámadva; ugyanis: tolyó évi április hó 10-én éjjel Varga István szent-jakabi lakos házába két bekoruiozott egyén azon ürügy alatt, hogy ők csendőrök, behatoltak s fegyvereiket Varga és családjának szegezve, pénzüket követelték, mire Varga ueje 71 Irt 60 kr. pénzkészletüket átadván, a rablók eltávoztak. Hosszas nyomozás után sikerült a csendőrségnek a tetteseket Balogh Józset, ennek szolgája Tóth István szent-jakabi közártalinu és Kántor István bakouy szent királyi illető.-'gű egyének személyében kideríteni, kik közül az utóbb nevezett a rablás óta elkövetett lopások miatt a veszprémi kir. törvényszéki fogházban letartóztatva van, a többi tettesek pedig a nagy-kanizsai kir. törvényszéknek átadattak. Május hó 7-én éjjel Golub Mihály prekopai lakos szobájába Cziinmermann Lajos és Jakab vargahegyi lakos testvérek behatoltak s az ott alvó Katalin nevű leányon erőszakot akartak elkövetui; a lármára azonban Golub is elősietett s köztük dulakodás támadt; Golub az egyiknek mellényét letépte, melyben egy zsebóra is volt, a tettesek ezután elmenekültek; később a zsebóra hiányát észrevevén, a két testvér egy vadászfegyverrel kezükben Golubhoz visszatértek s fenyegetés mellett az órát követelték, mit Golub kiadni vonakodván, leányának egy pár 3 frt értékű cipőjét erőszakkal elvitték. Nevezettek letartóztattak és a bűnjelekkel együtt a csáktornyai kir. járásbíróságnak átadattak. Május hó 31-én Menczinger József söjtöri cipész Czelecz Ferenc nevű 16 éves tanoncát két lábbelivel a fakosi pusztára küldvén, a tanonc junius hó 2 án a fakosi erdőben meggyilkolva s kirabolva találtatott. A tettes utáu a nyomozás folyamatban van Junius hó 18-án (Jzekurics Kálmánné dráva-szentiváni lakosnő Cserép Juli nevű cselédjét, valószínűleg önkívületi állapotában, egy fegyverrel meglőtte, minek következtében pár nap múlva meghalt. Czekuricsné a ' helyszinén megjelent bíróság által orvosi megfigyelés alá helyeztetett. Megemlítem itt, miszerint junius hó 21-én délután Horváth Katalin n.-kanizsai lakosnő a kottori-i templomban, midőn az az oltárról 60 kr. készpénzt ellopott, tetten éretett és letartóztatott. Julius hó l-én Kollátszeg községben állomásozó Laczkó István ménes katona egy fegyverrel játszott, mely véletlenül elsülvén, mellette Fehér Mári szeretőjét oly szerencsétlenül találta, hogy meghalt. Tettes letartóztatott s a n. kanizsai katonai állomás parancsnokságá nak átadatott. Julius hó 22-én Hőcs Mihály és fia János újlaki lakosok összeszólalkoztak, miközben az apa egy sodrófával ugy fejbe ütötte fiát, hogy meghalt. Hőcs Mihály niségében, benső világában sincs meg a megnyugtató, boldogító egyensúly ! Hogy ez a világboldogító egyensúly létesüljön, első sorban a nevelés íáctorait kell olyanná tenni, hogy a hit és tudomány fejlesztésében egyforma erőt, buzgalmat fejtsenek ki. Alispáni jelentés a meggei törvényhatósági bizottságnak 1891-ik évi október hó l én tartandó gyűlésére. Méltóságos Főispán Ur ! Mélyen tisztelt Közgyűlés ! A törvény által tisztemül szabott kötelességemhez képest vau szerencsém a törvényhatóság állapotáról és a közigazgatási hivatalos ügyvitel körében tett intézkedésekről szóló jelentésemet — mely ezen évi április hó l - tői augusztus- hó 31 ig terjedő időszakot foglalja magában - a következőkben mély tisztelettel előterjeszteni: A közegészségi állapot a lefolyt időszak első három hónapjában ugy a felnőttek, mint gyermekek közt nem csak kielegito, de a megye legnagyobb részében teljesen kedvező volt, megbetegülés kevés tordult elő, majd mindig kedvező kórletolyással, |ulius és augusztus hónapokban azonban, a inidon a nappali és éjjeli nagyobb hő különbözet — valamint az éretlen gyümölcs élvezete folytán a megbetegdések száma tetemesen szaporodott, a közegészségi állapot nem volt mindenütt kielégítő. Az előturdult betegségek közt a tavaszi hónapokban a légző — a nyáriakban pedig az emésztő szervek bajai szerepeltek legnagyobb százalékkal, mint gyomor csórva, béltiurut; gyógykezelés tárgyát képezték még a váltólázak, továbbá hasi hagymáznak, vérhasnak egyes esetei; gyermekek közt a vörheny szórványosan a megye legtöbb helyen mutatkozott, Kanizsán az elemi iskolás és kisdedóvoüaba járó gyermekek közt enyhe lefolyású kanyarónak esetei kerültek gyógykezelés alá. A heveny fertőző kórok közül a vörheny 9, a lianyaró 4, a roncsoló taroklob 1 községben öltött járványos jelleget; a járványokat külön említve, vörhenyben Zala-Egerszegen, valamint Csümödér, Salomvár, Sárhida, böjtör, Nemes Apáti, Ullár, A.-Leudva és Hoticza községek 12o4l főnyi lakossága közül megbetegiilt 2U1 vagyis a lakossaguak i'5%-ka; a betegek közül gyógyult 125 (62.19%), meghalt 60 (29.ft5%), a hónap végén (Zala Egerszegeu és lloticzán; további ápolás alatt marad; 16 (7.y6"/

0). A kanyaró Kis Gürbő, Tördemiez, líezi és Stridó 2599 lakosa közt 112 esettel tordult elő (4.34%), ezek közül gyógy lilással végződött 110 (98.21%), halállal 2 (1.79%,,. Roncsoló toroklobban az 1283 lakossal bíró Zalaváron megbetegült 18 egyén (1.40%); ezek közül meggyógyult tl (61.11%), meghalt 5 (27.78%$ a hónap vegen további ápolás alatt maradt 2 (l 1.1 1%). A gyógykezelés és óvintézkedések megtételének felülvizsgálása céljából a varmegye loorvosa megjelent Zalaváron, s ott azon meggyőződést szerezte, hogy a baj tovaterjedesének meggátlasara vonatkozó rendeletek kiadattak ugyan, azonban a ragályozás lehető megakadályozásának tó feltétele, a betegek elkülönítése, a lakásviszonyok uiíatt nem teljesíthető; de az is baj, hogy a lakosság egy része a gyógykezeltetést feleslegesnek tartotta és ezen kuzüuibüsség szomorú következményei nem is maradtak el, mert az ottani lelkész úr általi értesülés szerint a halálozások mind oly családoknál történtek, melyek annak idején orvosi segélyt nem kerestek. Két hét óta ujabb betegülés nem történt. Augusztus végén Bisztricze községben vérhas járvány merült tel 16 kóresettel, melyek közül 3 halállal végződött, a többi gyógykezelés alatt van. perlaki járásban szemcsés ködhártyalobban szenvedők gyógykezelését felülvizsgálandó, a vármegye tő- i orvosa ma|us hónapban bejárta a járványlepte vidéket és a rendelési központokon megvizsgálta az ide berendelt és a nagy munkaidő dacára nagy számban niegllol van Egyiptom zsarnok királyaival s őket iste- , nítő szolga népévelNagy kő halmazaik még állanak, ] tanúskodva a letűnt vnágzás- és hatalomról, de népét, J mely saját anyanyelvét elfelejtette, hasztalan keresed ! : Helyette nomád arab legelteti nyáját! Hol van a büszke Rónia, melyet egykor az egész ismert világ uralt i' Elfeledte nyelvét, letiiut futó csillagként. Nincs már anya, aki Latium zengzetes nyelvén szólna először szíve gyermekéhez ! Az ős római jellem helyett gyáya, alattomos népet találsz. Hannibál legyőzői helyett lesben álló banditákkal találkozol. A keleti birodalmat megrázkódtató góthok s a büszke Rómát porig alázó vandalok vad árjai hol vannak V Elfeledték uyelvüket, nincsenek. Haza és nyelv egyforma rangban álló két nevezet minden népre nézve, ha a tiszteletben álló nemzetek sorából kitaszíttatui nein akar ! Nemzeti életet nemzeti nyelv nélkül gondolni lehetetlen! Jaj a nemzetnek, mely lakhelyeiből kiüldöztetett, de jajabb annak, uiely önnyelvétől (osztatott meg ! A mi őseink bujdosók valának, de a nyelv által összetartatván, szerezhettek vérrel új hazát s az idegen föld általuk magyarrá lett. Tekintsünk végig történelmünk lapjain s ott találjuk ez állítás igazságát igazolva. Őseink nomád nép voltak, de volt közös nyelvük. Elveszíték a Don melléki hont, el Etelközt. Annyi, különféle nép lakta földet elfoglalva, örökös harcban élt a magyar egymás közt és szemben a külellenséggel, de nem veszett el, mert volt nyelve! Eljött a mongol áradat ! Ugy látszott, hogy Sajóvál bevégezte a nemzet életét, amidőn az utakat fülverte a tű, virágzó városok helyett leégett romokat s a lakosság helyett orvmadarak és éhes tarkasok ügető csordáit láthatá csak az emberi szem. He a barlangjaiból előjövő nép ajkán ujra az édes honi nyelv zendült meg s a hon ujra felvirult ! Vérbetíikkel van nemzeti történelmünk lapjaira feljegyezve Mohács s az utána jövő másfélszázad ! Midőn telét édes honunknak a vad török, másik telét egy ennél ueiu igen jobb ellen pusztította. Midőn alul basák fűzték rabszíjra a magyarok ezreit, töiiil pedig egy-egy Caraffa karóba vont magyarok kinos vonaglásainak szemlélésével fűszerezte ebédjét ! De ha a pokol ily szörnyeket vetett a földre, a magyarok Istene nem feledkezett meg rólunk s adott Bocskayakat, Rákóczyakat, adott honunk dicső fölvirultáért bátran küzdő, tiszta keblű honfiakat, kik hévvel harcoltak nemzetiségünk ügyében. S a mohácsi gyászos elhullás után nemzetünk benső viszálykodásainak büntetéséül több mint másfélszázadig nyögött a török járom alatt s csaknem miudent elveszített, amiben a honfi büszkeségét keresheti, vagy mi egy szebb jövőre kilátást nyújthatott, de a nemzet nem esett kétségbe jövője felett. Emelt fővel viselte szenvedéseit, láncait; még szentebb érzelemmel fogta körül hazáját, mióta az oltárrá vált, melyen csak áldozott. De eljütt a legszomorúbb korszak, midőn elfeledni kezdők nyelvüket. Nem a tatár és török hadak pusztításai : nyelvünk elhanyagolása hagyott legtöbb nyomot rajtunk. Midőn voltak, kik szégyelték az édes honi nyelvet beszélni. Gyermekeiknek idegen nevelést adtak s a hazának, melynek kenyerét ették, nyelvét nem tudták. Átlátta a veszélyt, mely a nemzeti nyelv elhanyagolásának szomorú következménye, hazánk nagy fia .Széchenyi s a nemzeti nyelv fejlesztése érdekében egy maga többet tett, mint számosan előzői. Ismeretes nemzeti irodalmunk történetéből, mily hosszú időn keresztül küzdüttek jeleseink egy magyar tudós társaság létesítésén, mely hivatva leendett nyel vünk eredeti tisztaságát megőrizni, azt az idők viszo nyaihoz mérten folyton és fokozatosan fejleszteni, egy szóval megalkotni a magyar tudományos akadémiát ! Felpezsdül a" honfiúi vér ereinkben ama lélek emelő jelenet hatása alatt, midőn egy kerületi gyűlésen Széchenyi István, a fiatal huszárkapitány feláll és elmondja azon örökre emlékezetes szavakat, hogy neki ott sza

1. a nincs, de ha létesül egy társulat, mely a magyar nyelv fejlesztését tűzi ki feladatáéi, birtokainak egy évi jövödc lmét, 60.000 frtot feláldoz e célra! Riadó éljen kiséi tőszavait, az egész gyülekezet szeme a fiatal huszártisztre irányult, nemes tettét követték többen s miért évtize deken keresztül küzdöttek, Széchenyi egy pillanat alatt megalkotá az akadémiát! Mily magasztos példája ő annak, mint kell nyelvünkhöz, e legféltettebb kincsünkhüz ragaszkodni. Szolgál

(u,i kedves ifjak a legnagyobb magyar e dicső péld.ija nekünk buzdításúl! Erezzük át szivünkben, mily drága kincset bírunk édes hazai nyelvünkben ! Es ha megállunk hazánk metropolisában a Duua partján e dí-zes épület előtt, mely nagy Széchenyinek áldozatkészsége, hazaszeretete nélkül soha nem létesül, forduljunk a téren kimagasló szobra felé s áldjuk a Gondviselést, hogv bennünket magyarnak teremtett és hogy a legvál-a gosabb időben adott a hazának egy Széchenyit! Tőle tanuljunk hazai nyelvünkhöz ragaszkodni ! * * * Szálljon vissza emlékezetünk azon szomorú korszakba, melyet hazánk egyik jelese, Eötvös József báró oly remek színekkel ecsetel ! Varázsoljuk vissza azon boldogtalan kort, a Dózsa lázadást, mely a jobbágyság teljes megsemmisítését, röghöz kötését vonta maga után ! Századok ültenek el s a jobbágyság sorsa mit sem javult! Egy férfiúnak kellett születnie, ki szívében