Zalamegye, 1891 (10.évfolyam, 27-52. szám)
1891-08-23 / 34. szám
X. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1891. augusztus 23 3á. szám. Előfizetési díj: Egészévre 4 ft., Félévre 2 ft., Negyedévre 7 ft. ára 70 kr. Egy szám Hirdetmények: 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr., többszöri hirdetésnél 7 kr. Bélyegdij 30 kr. Nyilttér petitsora 12 kr. J A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghezküldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem knidtliik vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Városunk 1892. évi költségvetéséhez. Lapunk mult számában közöltük városunknak a tanács által letárgyalt s a képviselőtestületnek elfogadás végett ajánlott 1892-ik évi költségvetési tervezetét. Ha e tervezetet ugyancsak a tanács 1891-ik évi költségvetési tervezetével egybehasonlítjuk, úgy a rendes, mint a rendkivüli bevételi és kiadási tételek főösszegei nagyobb részt megegyeznek. Lényeges elérést a kettő között annyiban találunk, hogy míg a mult évi tervezet szerint egy adóforintra 43 ! lf l krajcár pótlék irányoztatott elő s azon kivül volt még a szegénypótlék: addig az 1892-ik évre szóló költségvetési tervezet szerint a pótlékelőirányzat adóforintonként 40 krajcárban vétetett fel, melyben egyúttal a szegénypótlék is benne foglaltatik, ami mintegy 10—11% javulást tüntet fel. E javulásra kis részben közreműködött a város egyenes adójának mintegy 4000 forintra rugó emelkedése is. A szegény pótléknak a városi pótlékkal való egyesítését a pénzügyi bizottság mult évi javaslatához képest eszközölték. Mikor ugyanis M szegénypótlékot ép úgy, mint az általános pótlékot, ugyanazon adózó polgárokra s azoknak ugyanazon adónemeire vetik ki: akkor felesleges a szegény pótléknak külön választása. Sőt nemcsak felesleges, hanem a városi pénztárra nézve káros is, mert nem egy esetben történt meg, hogy az adózó a városi, általános jellegű pótlékot rendesen megfizette, míg a szegény pótlékkal, melyet mintegy külön megadóztatásnak tekintett, hátrálékban maradt. A pótlék szempontjából tehát az 1892-ik évi költségvetésünket előnyösebbnek mondhatjuk az 1891-ikinél, pedig az 1891-ik éviben nem várt kiadásokra 2000 forintot, míg az 1 892-ikiben 5.700 forintot vettek fel, ami nagyon is fontos; mert ép az szokta városi háztartásunk mérlegét megzavarni, hogy mielőtt még a megszavazott uj költségvetés az év elején életbe lépne, már a megelőző évben oly előre nem látott kiadásokat szavazunk meg, hogy azok majdnem az egész évre e cimen felvett összeget ha nem is haladják felül, de nagyon is megközelítik. Ilyenkor azután a más célra rendelkezésünkre álló kölcsönpénzzel szoktunk magunkon segíteni, melynek természetes folyománya, hogy a költségvetés és zárszámadás tételei meglehetősen elütnek egymástól, holott fő törekvésünknek oda kellene irányulnia, hogy a zárszámadási tételek lehetőleg összhangzattan legyenek az azon évre megállapított költségvetéssel; mert csakis ez az okszerű gazdálkodás igazi kritériuma. Ha a költségvetés egyes tételeinek tüzetes vizsgálatába akarunk bocsátkozni: úsrv mésr . .. o»/ O mindig kifogásolnunk kell a nagymérvű pótlék hátralékot. Hogyan lehet rendes községi háztartás vezetés ott, hol a pótlékoknak majd egy harmada hátrálékban marad ? Ez természetesen maga után vonja az egyes, költségvetésileg megállapított kiadásoknak ki nem egyenlíthetését, ami a város tekintélyének nem kis rovására megy. Nem hallgatjuk el azon hanyagságot, ami az alsó-fokú ipariskolai tandíjak beszedésénél észlelhető. Vagy maradjunk meg határozottan a mellett, hogy az iparos tanoncok tartoznak tandíjat fizetni s ez esetben teljes szigorúsággal hajtsuk azt be, vagy ha a tandíj szedés nem vezet célra, úgy törüljük el az ipariskolában a tandíjat, azonban tovább még sem tűrhető ama bosszantó eljárás, hogy 150—200 iparostanonc közül legfelebb ha 15—20, vagyis a növendékek 10". o-ka fizet tandíjat, a többi pedig hátrálékban marad. A költségvetés rendkivüli bevételeinek VI. pontja alatt a banknál az építési alapra még fennlevő összeg gyanánt 76535 frt 95 kr. szerepel. Ezen összeg tulajdonképen az 1890-ik évi zárszámadásból van ide áthozva, mint amely ámit -iki | összeggel jelzett célra az 1890-ik évi l adás szerint az 1890-ik évi december lezárás alapján rendelkeztünk. Ugyanezen összeg a rendkivüli kiadásoknál is szerepel építkezésekre. Más szóval valamint az 1890-ik évi zárszámadás, úgy az 1892-ik évi költségvetés szerint ez azon összeg, mely az „Arany Bárány" vendéglő felépítésére felhasználható. Természetesen, jó volna tudnunk, hogy az ez évi folyó kiadások részbeni fedezésére lett-e és mennyi ezen összegből felhasználva; mert csak ez uton nyerhetünk kellő tájékozást a döntő pillanatban, midőn t. i. a kérdéses vendéglő felépítésébe kell majd fognunk. Egyet — minden kutatásunk dacára — nem találtunk az 1892-ik évi költségvetésben. Míg ugyanis a bevételek közé — mintáz 1890-ik évi zárszámadás megfelelő adatainak tüzetes megvizsgálásával meggyőződést szereztünk — felvétettek az 1890-ik évi zárszámadásból a hátrálék bevételek, úgy a földbér-, mint korcsmabéreknél, a iegálé kártalanítási kamatok, a községi pótlék, szegénytartási pótlék hátrálékok, a laktanyai követelés megyétől úgy, mint az államtól, az elemi- és ipariskolai tandíjhátrálékok, a pesti magyar kereskedelmi banknál levő 76.537 frt 95 kr. követelésünk: addig az új vármegye Jiáz épülete számára megvett fundusnak 17.451 forintot tevő vételára, mely az 1890-ik évi zárszámadás adatai szerint a város követeléseként szerepel és amelyet tudtunkkal a város a folyó évben a vármegyétől meg is kapott, az 1892-ik évi költségvetésben egyáltalán nem szerepel. Pedig ezen összegnek ép úgy, mint az 1890-ik évi zárszámadás többi követelési tételeinek, szerepelnie kellene 1892-ik évi költségvetésünkben, még pedig az építkezések cimén úgy a bevétel- és kiadásnál, mint a banknál levő 76.537 frt 95 szerepel a költségvetés bevételi és kiadási tételénél. Ezen 17.451 frtnak annyival is inkább elő kell fordulnia 1892-ik évi költségvetésünkben, mert a pesti magyar kereskedelmi bank ennek a város részéről való felvebetésébe, azon. „Zalamegye" tárcája. Szent István napján Mivé lett az ország, Mária országa f Száműzött a vallás, Jézus szent vallása. Az erény viharzó Vizén nyögő sirály . . . Méltán sóhajtozunk : „ Hol vagy, István király ! ? u Feledve az ima, Az erkölcs kiölve: Templomnál a korcsma Becsültetik többre, Hit, remeny, szeretet Leggyülöltebb irány . . . Vissza hozni mind ezt „ Téged magyar kíván," A szép egyetértés Kihalt a nemzetből: Bármit tesz ez, teszi Csupa önérdekből. Dicsőségünk fölött Az enyészet lebben ; Jár a becsület is „Gyászos öltözetben." Kihez folyamodjunk, Hogy rajtunk segítsen ? Hozzád István király, Kit szeret az Isten. O előtte nagij vagy, Szent keguelmét bírván . . • Hor-ád fordulunk hát, Jle előtted sírván... ,. " Várossy Mihály. Pöliöly anya temetése. (A Pühüly család türtéueteböl.) Irta: Gárdonyi Géza. Egyszer csak bevittek a házba egy olyan lekete koporsót, aminőben nem rég az öreg Pulyka Jánost temették. A koporsón fehér cifrázatok voltak. Az Írástudók el tudják azokat olvasni. És a koporsó után bevittek egy nagy fakeresztet is. János ezt az ablakon át látta, mikor öltöztették. Az ünneplő ruháját adták rá. Pörge kis kalapját tették a fejére. Péterkére is az ünneplő szoknyát adták. Mert Péterke még akkor szoknyában járt. A ház lassankint tele lett asszonyokkal „és emberekkel. Jöttek, mentek, sirtak, rittak ott. üket meg átvitték addig Pulyka Szabóékhoz a szomszédba. Az öreg Pulykáné két nagy főtt krumplit adott uekik és sirva szólt hozzájuk: — Ögyetek árvák, ögyetek. Eleinte .komolyan néztek mind a ketten a kezükben levő, párolgó illatos krumplira. Azután Péterke beleharapott. A krumpli fehér lisztje szinte porzott a fogai között. Körülnézett, hogy látja-e valaki, azután Jánoshoz fordult és nevetett. Mindig igy tett, ha valami tetszett neki. Délután harangoztak. Az öreg Pulykáné azt mondta nekik, hogy most temetik az anyjukat. Kézen fogta őket és átvezette a saját udvarukba. Tele volt már az akkor emberekkel és asszonyokkal. Az udvar közepén ott feküdt a nagy fekete koporsó. Előtte tarka, félelmes ruhában a tisztelendő ur és a kántor ur. Oldalt az apjuk, aki zsebkendővel törülgette a szemét. A tisztelendő ur mindenféle szavakat kiáltott enekelve A kántor ur erre vísszakiabált. Olyan volt, mintha 1 - szekednének valami fölött, csakhogy nem néztek egyves másra. Egyszer aztán a tisztelendő ur elhallgatott. A kántor ur megköszörülte a torkát és a fejét félrecsapva, hosszan kinyújtott nyakkal olyan szomorú nótát kezdett, liogy a hamvas macska a tyúkól tetején az égnek görbítette a hátát s egy ijedt pilantást vetve a kántorra, elfutott. A kántor ur énekén fölzokogtak az udvaron állók. Egyszer aztán rajtuk is átfutott valami fájdalmas hidegség, mikor a kántor éneke igy fordult: Az Isten veletök Jánoska és Pétürke Elválik anyátok tőietek ürükre. Epéje édesebb az édes anyának, Mint teje utánam jövő mostohának. Egy öreg asszony elkapta a két gyermek fejét és a kötényéhez szorította őket A öreg asszony sírt. János is sirt. Pétörke titokban megsimította az öreg asszony olvasójáról lecsüngő rézfeszületet. Egyszer aztán a kántor ur végezett. Visszaigazította a nyakát a gallérja közé és a kalapját a fejébe nyomva, elindult. Négy ember fölemelte a koporsót. Kiidultak vele az utcára. Es mentek, mentek. Az ég felhős volt. Szemezni kezdett az eső Az asszonyok fejökre borították a felső szoknyáikat é9 arról beszélgettek, hogy bizony kár volt érte, az Isten nyugtassa. Rendes volt, jó volt; tagja volt a rózsafüzérnek ; igaz, hogy jobban tette volna, ha Balogh Furus Jóskához ment volna feleségül ; meg hogy tavaly az ő libái keltek ki először. János hallotta és értette ezeket s büszke volt az anyjára. Apjának kérges kezébe fogózva azon tűnődött, hogy álmodik-e? Ha álmodik, el fogja mondani reggel az anyjának. Olyan földhöz értek, amely tele volt fakeresztekkel és apró dombokkal. Némelyik dombnak az oldalán friss fii zöldéit. János azt akarta mondani Péternek, hogy jó volna, ha élne a kis bárány: ide ki lehetne hozni legelni. De mégsem szólt semmit. Mai szamunkhoz negyed iv melléklet van csatolva.
