Zalamegye, 1891 (10.évfolyam, 1-26. szám)

1891-06-21 / 25. szám

teljesen kedvező volt, megbetegedés nem sok fordult elő ; a gyógykezelés alá került kórnemek közt a légző és emésztő szervek bántalmai egyenlő mennyiséget adtak; felmerült még itt ott váltóláz, és Kanizsán néhány tüdőlob, gyermekek közt szórványosan vörheny, továbbá Kis-Komáromban köthártya hurut. A heveny fertőző kórnemek, közül a vörheny két községben : böjtörön és Lendván öltött járványos jelle­get 20 kóresettel, melyek közül 11> gyógyulással, 4 halál­lal végződött; a járványok megszűntek. A kanyaró, mely áprilisban Tördemiczen észleltetett járványképen, május hónapban Kezin is fellépett; e két községben megbetegült az említett betegségben 30 gyermek, kik mind meggyógyultak. Jelenleg a heveny- fertőző kórok­tól a megye területe járványmentes. Minthogy a folyó évi újoncozás alatt a hadkötele sek közt szemcsés ködhártyaiobban szenvedők is talál­tattak, oly községekben, melyben az ily hadköteles lakik, az összes lakosság szemvizsgálata elrendeltetett, s legnagyobb részben már teljesíttetett is; ez alkalom­mal Káptalanfán 12 trachomás és 53 trahomagyauús, — Tótvárou pedig 5 trachomás beteg találtatott. Az ille­tők azonnal hatósági felügyelet alatti gyógykezelésbe vétettek. A perlaki járásban szemcsés ködhártyalobban szen­vedők gyógykezelését felülvizsgálandó, május hó 15-én és 16-án ismét bejártam a járványlepte vidéket, és Szoboticza, Perlak, Kraljevecz, Hodosán, (ioricsán, Draskovecz, Szt.-Mária, Vidovecz és Kottori községek­ben, mint rendelési központokon, megvizsgáltam az ide berendelt, és a nagy munkaidő dacára nagy számban megjelent betegeket. A vizsgálat eredménye anuyiban kielégített, amennyiben a súlyos esetek fokozatosau kevesbednek, a beteg létszám azonban, dacára a járási főszolgabíró úr általi erélyes felügyeletnek és a járási, valamint a járvány orvos buzgó működésének, — nem apadt; ennek oka nagy részben a mult télen uralkodott rendkívüli időjárás volt, a midőn a betegek a nagy hidegben és hófuvatok alkalmával a kitűzött időben a gyógykezelésre meg nem jelenhettek; de — mint több­ször fölemlíteni szerencsém volt, az óvó intézkedések sikeres alkalmazhatását nagy fokban akadályozzák a lakásviszonyok is ; a betegek e miatt el nem különíthe­tők, s így a ragályzás folytáni ujabb megbetegedések folyton felmerülnek. A betegeknek a jelen viszonyok közt miként leendő gyógykezeltetésére vonatkozó javas­latomat a tekintetes alispán úrhoz külön beterjesz­tetem. / himlőoltás a beérkezett jelentések szerint minde­nütt folyamatban van és több helyen be is fejeztetett. Boncvizsgálat összesen 9 esetben teljesíttetett, hat­szor törvényszéki megbízatás folytán, háromszor rendőri tekintetből; a halál legközelebbi okai voltak a törvény­széki boncolatoknál, 2 fűladás, 2 halva szülött, 1 belső elvérzés, 1 külelvérzés; a rendőrieknél: 1 fuladás és 2 mérgezési gyomorlob. Külső hullaszemle rendőri tekintetből véghez vite­tett 12-szer. Súlyos sértés bejelentetett 4. Öngyilkosságot 4 egyén követett el, kik közül 3 (Fiedler György Szepetneken, Varga Péter Alsó-Eőrsön, Busérdi András N.-Vitán) magát felakasztá, 1 pedig (Vörös Rozi iborfiai) phospforoldatot ivott. Véletlen szerencsétlenség általi halálnak 7 egyén esett áldozatává, és pedig: 2 (Hampl Irén, 2 éves ke­mendi, és Rodek András 1 éves kottorii) a tócsába fúlt, 1 (Hajgató József boldogfai) a ledülő fa által agyon­nyomatott, 1 (Hermán József tomaji) a kútba esett és megfúlt, 1 (özv. Söjtöri Györgyné Rendeken) a tüzeset­kor a füstben fult el, 1 (Nóvák Mihály) a patkány mé­regből megmaradt és eltett részt véletlenségből antipy­rin helyett bevette s mérgezési tünetek közt halt el, 1 pedig (Kneisz Andrásné csecsemője) a bölcső vánko­sai közt fult meg. Elmekórnak egy esete merült fci, az illető, mint csendes őrült, házi gondozás alatt hagyatott. Van szerencsém egyszersmint tisztelettel felemlí­teni, miszerint a novai járásorvos a lengyeli iskolát május 25 én megvizsgálván, az épületet teljesen rongált állapotban találta; a tanterem ürtere sem elég nagy, padlózata nincs, csak földből, s ez is rongált, gödrös; a világítás elégtelen, a padozat két helyen az esőt át­ereszti; a konyha tűzveszélyes, a tanító lakás is rongált, az épület hátsó része beomló télben van. Az egész épü­let újra építése okvetlenül szükséges." A nagy-kanizsai járás jegyzőinek közgyűlése. A uagy kanizsai járás községi- és körjegyzők egy­lete f. évi május hó 26-án Szepetneken tartotta tavaszi közgyűlését, melyet jelenvoltak Dénes Ferenc szepet­nek i, Ferenczy János kiskomáromi, Grünfeld József sormási, Unger Alajos langvizi, Pandúr Ferenc sárszegi, Dénes Déla bakónaki, Starzsinszky György galamboki, Szemző Gyula murakereszturi körjegyzők, Szondy László szt-balázsi h. jegyző, Nagy Ferenc galamboki, Dely Béla kiskomáromi okleveles segédjegyzők egyleti rendes tagok ; Beszterczey Balázs bakónaki, Zsiga Gyula sor­mási, Dénes Jenő sárszegi segédjegyzők, dr. Fülöp Káz­mér u.-kanizsai ügyvéd és dr. Haumer József orvos tiszteletbeli tagok, mint vendégek. Dénes Ferenc korelnök üdvözli a teljes számban megjelent tagokat, a gyűlést megnyitja és azt határo­zat képesnek nyilvánítja. Előadja, miszerint Stingly Károly elhalálozása folytán üresedésbe jött elnöki tiszt­ség képezi tárgysorozat szerint a közgyűlés első teendő­jét, kéri annak megejtését; egyúttal a tisztségre Ferenczy János kiskomáromi körjegyzőt, eddigi egyleti pénztár­nokot, ajánlja megválasztásra. Ferenczy János kiskomáromi körjegyző a közgyű­lés által egyhangúlag elnökké választatott. Elfoglalván elnöki székét, a belé helyezett bizalmat megköszöni és jelenti, miszerint elnökké megválasztatása folytán ürese­désbe jött pénztárnoki állás is a mai közgy ülés által volna betöltendő, mely választás a tárgysorozat letárgya­lása után lesz megejtendő. Elnök fájdalom telt szívvel megemlékezvén Stingly Károly elhalt tagtárs és elnöknek az egylet körül szer­zett bokros érdemeiről, ecseteli, hogy a jegyzői téren 35 éven általi buzgó, lelkiismeretes működése folytán mindenki tiszteletét és becsülését kivívta ; indítványozza, hogy emléke jegyzőkönyvileg megörökíttessék és család­jához részvétirat intéztessék. A közgyűlés — elnök ezen indítványát egyhangú­lag elfogadja és a családhoz intéző részvét irat elküldé­sével elnököt bizza meg. Elnök, mint eddigi pénztárnok, a mult 1890. évi számadását előterjeszti, kéri aunak átvizsgálását és a további felelősség alóli felmentését. A számadás átviszgáltatván, mely szerint: annak bevétele . . . . 17 frt 50 kr. kiadása 4 frt 79 kr. pénztári maradvány . . 12 frt 71 kr, helyes­nek találtatott, pénztáruok a szokásos óvások fentar­tása mellett a további felelősség alól felmentetik. Az egylet vagyoni állapota 1890. év végével : készpénzben 12 frt 71 kr. hátralékos tagsági díjban .... 367 frt 50, kr. takarékpénztárban elhelyezve . . 628 frt — kr. Összesen": ÍÖ08 frt 21 kr. Elnök bejelenti, miszerint a tárgysorozat letárgyal­tatván, az első pontban foglalt határozathoz képest a pénztárnok választását megejteni kéri. Péuztárnoknak egyhangúlag Starzsinszky György galamboki körjegyzőt választják meg, aki a nagy-kani­zsai takarékpénztárban kamatozás végett elhelyezett tőke betéti könyvecskét azonnal megőrzés végett átveszi. Elnök jelenti, miszerint Kugler Sándor.gelsei kör­jegyző és Dely Béla kiskomáromi okleveles segédjegyző az egvlei ("ebeiébe magukat felvétetni kérik. KugLr Sándor gelsei körjegyző és Dely Béla kis­komáromi okleveles segédjegyző folyó évi juiius 1-től, j előbbi 10 frt, utóbbi 5 frt évi tagsági díj fizetés köte­j lezettsége mellett, az egylet kebelébe felvétetnek, pénz­tárnok a névjegyzékbe leendő bevezetésre felhiratik, mely határozatról Dely Béla azonnal szóval értesíttetett, Kugler Sándor pedig jegyzőkönyvi kivonattal lesz értesítendő. Malomsoky János gelsei volt okleveles segéd jegyző egyleti rendes tag elnökhöz intézett levéllel bejelenti, hogy a járás területéről történt végleges eltávozás foly­tán az egylet kebeléből kilép. Tudomásul vétetett, a tagok sorából leendő tör­lésre pénztárnok felhivatott. Eluök előterjeszti, miszerint ezen jegyzőkönyv átküldése alkalmával a megyei jegyzői egylet elnöksége kerestessék meg, hogy Nagy-Kanizsán 1889. év szép-' tember 23 án tartott közgyűlés alkalmával Stingly Károly egyleti kiküldött részére megállapított 30 frt, utazási díj kiutalványozása iránt mielőbb intézkednék hogy az itt hátra levő tagsági díj ez által kiegyenlítést nyerhetne; egyúttal iroda szerek és póstadíjak címén 10 frt kiutalványozását javasolja. Az előterjesztés tudomásul vétetik ; 10 frt iroda­szerek- és postadíjakra kiutalványoztatik és ennek elszá­molására pénztárnok felhivatik. Unger Alajos indítványozza, miszerint az alapsza­bályok 33. § akként volna módosítandó, hogy kölcsön­ben azon egyleti tagok is részesítendök, kik ingatlan vagyonnal nem birnak. Az indítvány Pandúr Ferenc pótindítványával, miszerint az ingatlan vagyonnal nem biró egyleti tagok­nak két jótálló kezessége mellett 5%ra 200 frt erejéig kölcsön adható, elfogadtatik azzal, hogy a kölcsön meg­adása a választmány hatásköréhez tartozik. Starzsinszky György egyleti tag bejelenti, hogy Bakónaken tartott megállapodás szerint szak lelólvasást a legközelebbi közgyűlés alkalmával tartand. Tudomásul vétetett. Elnök a jövő gyűlés helyét és idejét megállapí­tani kéri. A jövő gyűlés helye Langviz, idejéül szeptember első fele állapíttatatt meg. Egyéb tárgy hiányábau elnök a gyűlést bezárja. Színészet. Junius hó 12-én Sudermann megkapó realismussal irt színműve : „A becsület" került előadásra. A színmű legjobb alakja Heinecke Róbert. Tompa, Róbert szemé­lyesítője, minden tekintetben megfelelt feladatának; meg­győző erővel és melegséggel játszott, habár olykor ha­tásosabb, mélyebb fájdalmat, gyengébb kitöréssel is lehet kifejezni. Kaczér Nina Álma szerepében az öntudatlan, naiv bensőség hangját igen jól eltalálta. Vedress, Trast gróf szerepében oly alakot mutatott be, mellyel dicséretet érdemel, néha-néha azonban akadozást tapasztaltunk. Torday Mari (Auguszta) és Kövy (Michalszky) jól ját­szottak ; a Műhlingk család is jól volt bemutatva ; Makray, Foliuuszné, Daróczy Ilka, Bónis ügyesen alakí­tottak. A Heinecke pár: Németh és Locsarekné igen jól megfeleltek. Benedeknek és Beczkóynak több figyel­met ajánlhatunk. Strauss kellemes zenéjű operetteje a „Czigánybáró" jun. 13-án adatott elő. Németh József Zsuppánját jobb alakításban vártuk. Ugy látszik, nem akart routaui a harmónián, mert az egész előadás csak középszerű volt. Ezt átérezhette Egri Stefánia (Saffi) is >s mintegy kár­pótolni óhajtotta a közönséget szép hangjával és precis énekével. Sűrű taps jutalmazta e törekvését. Elismerést érdemel Dorsay Lia, ki az utolsó percben vette át Czipra szerepét s teljesen megfelelt. Vendrey változa tosság kedvéért jól tenné, ha hangját olyor módosítaná, a mi komikusnál fotel tétel. Vasárnap újból „A fenegyerekek" kerültek szinre ismert beosztással és előadásban. Nézetünk szerint azon­ban nem helyes, valamely darabot bérletben ismételni. Nincs akkor szégyen, Se jámborság az emberek között." Várja Orestest kétség és remény között, vádolja, hogy késlekedik, siratja saját szomorú sorsát, majd Orestes segélye nélkül is bosszút tervez. Panaszkodása között nővéie Chrysothemis jön hozzá, őt szólitja fel, hogy együttesen fogjanak a bosszú művéhez. Chrysothiimis azonban ellentéte Elektrának, sze­retettel inti, hogy szüntesse panaszát, csillapítsa fájdal­mát; figyelmezteti, hogy ők, a gyönge lányok, a hatal mások ellenében erőtelenek, mit sem tehetnek s csak saját sorsukat tennék kinosabbá. Elektra bugának eszélyes szavaira keserű vád­ban fakad ki, Oreatesre gondol ismét, majd egymagára készül kivinni tervét. Maj l az anya Klytemnestra jön s közötte és Elektra között foly le szenvedélytől izzó párbeszéd. Kölcsönös szemrehányásokkal illetik egymást s bár az anya fenyegetőzésben tör ki, leánya nem t'tkolja el sem kemény vádját anyja ellenében, sem azt, hogy életének egyetlen célja a bosszúvágy. — Nyiltan meg­mondja. „Hisz oly gyász életet élek, annyi gyötrelem Jut tőled és férjedtől osztályrészemül. S Orestes is, alig kerülve el kezed, Kínnal hurcolja messze földön életét : Kiért oly sokszor vádolál, hogy ellened Bosszúra nevelem. Meg is tenném bizony, Ha volna rá hatalmam, tudd meg ezt. Azért Kiálts ki hát gonosznak az egész világ Előtt, akár szájasnalc, szemtelennek is! Hiszen, ha mind e rosszban járatos vagyok, Fajodnak szégyenére úgy nem válhatok. a Anya és leány ilyen természetellenes szitkozódása közben jön a nevelő az álhírrel, hogy Orestes meghalt. Nagyobb bizonyosság okáért kezében hamvvedret tart, melyben, mint állítja, Orestes hamvai pihennek. Anya és leány ellentétes érzelmek között fogad­ják Orestes halálhírét. Elektra kétségbeesetten kiált fel: „Oh jaj nekem, meghaltam én is e napon! Ah én szegény elvesztem, semmivé levék /" Klytemnesztra kebelében bár némi fájdalom ébred fia halál hire felett, de az hamar eltűnik s örül, hogy Elektrát bosszújában többé senki sem fogja segíteni. Igy szól: „De mától fogva többé nem remeg szívem E lánytól s tőle, mert e lány nagyobb csapás Volt rám, lakomban élve s szíva szüntelen Szívemnek tiszta vérét; ámde azután Nyugodtan élünk, nem ijeszt már boszuja." Klytemnestra a vett jó hir felett örülve, a nevelő­vel együtt a palotába távozik. Elektra magára marad kétségbeesetten. A fájdalom leghevesebb kitörései, egyes szaggatott szavak „jaj" és „jaj" folyton, a mit testvére halála felett hallat. Mintha néhány percre megszűnnék önmagában való bizodalma, szilárd elhatározása; — de csak azért, hogy a következő percben annál erőteljesebben lépjen fel ismét. Crysothémis is jön atyjok sírjáról s Elektra a fájda­lom kitörései után így szól hozzá : „ Te is tudod, hogy több segélyt nem várhatunk Barátainktól, mert az alvilág ura Mind elragadta őket, s egyedül vagyunk. Én, a mig hallám, hogy fivérem viruló Erőben él, mindig reméltem biztosan, Hogy megjön s boszut áll atyánk haláláért; De most hogy ő nincs többé, rád vetem szemem, Jer, testvéreddel egyetértve, ne habozz Megölni Aegisthost, atyánk orgyilkosát S midőn a gyönge Crysothémis nem hallgat reát nem akar segitségére lenni, egyéni érzelmeire kíván hatni, a rájok következő boldogságról, dicsőségről beszél, mely tettökből reájok háramlani fog. „Szabad léssz, méltó nász jut részedül, Mert a derékre szívesen néz mindenik. Nem látod, mily dicsőség sugarát fogod Reám s magadra, szóm foyadva, hinteni f Mert minket látva mely polgár vagy idegen Nem fog majd ily dicsérettel köszönteni: Lássátok e testvéreket, barátaim, Kik megmentették atyjok ősi hajiokát, 8 hatalmas ellenségeiknek életét, Onéltüket kockára vetve, elvevék. Fogadj tehát szót, küzdj atyánkért, kedvesem, Segits testvérem, ments ki bajaim közül, Mentsd meg magad, mert emlékezzél, hogy nemes Szülöttre szégyen, élni szégyenletesen. 1 1 Chrysothemisra ezen szavak sem gyakorolnak ha­tást; sokkal gyengébb, sokkal mérsékeltebb, mint hogy Elektra izzó szenvedélyét megérteni tudná. Elektra tovább töpreng önmagában, Orestes és barátja Pyládes álruhában megjelennek. — A cselek­vény végkifejlődéséhez közeledik. Orestes a kétségbeesett jajszavakból fölismeri Elektrát, s megismerteti önmagát. — Elmondja, bogy halott hírének keltése csel volt, hogy annál biztosabban, gyanutlanul jusson be a palotába. Elektra öröme határt nem ismer. Megtalálja test­vérét, kit halottnak gondol; kétségbeesése mámoros örömmé fokozódik, teljesülni látja élete célját, forró szenvedélyének kielégítését. „Oh drága szép nap! u „Édes hang ! Itt vagy ? „Karomban vagy mdr? u

Next

/
Oldalképek
Tartalom